Újabb esély

Hát helo helo csajok:)
Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak, elég gyorsan sikerült rá venni Hannat a frissre:D
Másodszor pedig el mondani nem tudom mennyire örülünk ennek a 11 kominak, és persze a pipáknak, na meg a chates akciótoknak:D
Kb 10 perce értem haza, és gondoltam telóról rá nézek az oldalra, hogy mi újság, és mit látok???
Egyeseknek agyhalál eshetősége áll fent, hát ezt nem hagyhattam, így gyorsan gép elé vágtam magam, és már itt is vagyok.
Remélem ez értéklendő cselekedet a számotokra, ahogy Hannam képei is amit gyorsban elküldött nekem a részhez:D
Na jó nem szövegel tovább, köszönjük még egyszer a komikat:
Sok sok puszi nektet:)
Névtelen:
Már jön is:))

Ani:
Nos, hamarosan kiderül mi lesz még itt, reméljük elnyeri majd továbbra is a tetszésedet:))

Kris:
Rob magyarázata a következő részben kiderül:))

M:
Nagyon örülünk neki, hogy ennyire tetszik a töri, nos az ellenszer máris érkezik, reméljük még időben:))

ria:
Örülünk, hogy végül sikerült rá venned magad, és elolvasnod a történetünket, megígérhetem, hogy királyi esküvőről szó sem fog esni:)Ali, és Josh kapcsolata kialakulóban van, de az sem lesz egy egyszerű eset, de majd meglátod:)Bizony bizony Rob féltékeny, de ki tudja, talán csak a birtoklási vágy hajtja:)Rob válaszai azonnal érkeznek:))

Anita:
Köszi, örülünk, hogy neked is tetszik ez a huzavona:))

Pixie:
Köszönjük, hogy egyáltalán írtál nekünk tündérbogyóm, sokat jelent:)hogy Rob féltékennyé tevése mennyire sikerült az hamarosan kiderül:))

judy:
Bizony bizony itt hagytuk abba, mert így legalább volt min izgulni:)Rob sztorija pedig hamarosan kiderül:))

Lola:
Most miért kínzás?:)A kövi máris érkezik:))

Amanda:
Nem is baj, hogy nem sajnáltad meg Robot, mert nem érdemli meg, na jó egy picit, de majd te eldöntöd ha elolvasod a részt:)annyit beszélsz amennyit csak akarsz, hidd el mi ezt nem tudjuk megunni:))

ZoÉ:
Így van, Rob megérdemli amit kap:)köszönjük a dicséretet, és hogy milyen szitu lesz?hát hamarosan kiderül:))



És akkor a rész:

Rob a kezeit ökölbe szorulva tartotta szorosan a teste mellett, miközben olyan gyilkos pillantásokkal méregetett minket, hogy komolyan azt vártam mikor esünk holtan össze.
Jó ez így elég röhejes, de komolyan nagyon félelmetes volt a pillantása.
Csak tudnám miért néz így.
-Szevasz haver, na milyen a buli?
Látszólag Josht nemigazán viselte meg Rob megjelenése, továbbra is csak vigyorgott a kamerákba.
-Mi a francot csináltok?
Josh rám emelte a pillantását, majd elvigyorogta magát.
-Hogy is mondtad szépségem, csak jól érezzük magunkat?
Vigyorgott mint a tejbe tök, mire én is elnevettem magam.
A vakuk még mindig ezerrel kattogtak körülöttünk, és én kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
Soha nem szerettem a fényképeznek, már gyerek koromban is utáltam a vakut, most meg aztán főleg.
Josh észre vehette rajtam, hogy valami nem stimmel, mert a hatalmas vigyorából egy megértő mosoly lett, majd szorosabban húzott maga mellé.
Már egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve ahogy át karolt.
Egyrészről tudtam, hogy semmit nem akar tőlem, mert Ali tetszik neki, másrészről pedig megbíztam benne, tudtam, hogy egy nőhöz sem közeledne úgy, hogyha ő nem akarja.
-Szeretnél bemenni?
-Nem, semmi baj csak ez...huh...
-Héé, miben is egyeztünk meg?
-Te majd vigyázol rám.
-Na látod, ne félj amíg engem látsz.
Mosolyogva néztünk egymás szemébe, de ahogy meghallottunk közeledni egy bizonyos személyt, rögtön mindkettőnk arcáról lehervadt a mosoly.
-Hát ez meg mit keres itt?
Camilla tipegett mellénk, a legalább hatvan centis sarkú kis cipellőjében, és láthatóan majd felrobbant dühében.
Ahogy rá emeltem a pillantásomat láttam, hogy lenézően végig mér, majd Rob oldalához bújik.
Valami megmagyarázhatatlan okból a gyomrom görcsbe rándult ettől a mozdulattól, és üvölteni tudtam volna.
Nem értettem mi van velem, de eszméletlenül zavart ahogy hozzá bújt.
Ahogy körbe néztem láttam, hogy mindenki minket néz amitől zavarba jöttem, és automatikusan húzódtam közelebb Joshhoz.
Rob szemei villámokat szórtak ahogy Josh keze a derekamat simogatta, de nekem jól esett, hogy nyugtatni próbált, rám fért.
-Megmondanátok végre, hogy mit keres itt Kate?
-Meghívtak.
Kihívóan néztem Robra, akin most először láttam némi bűntudatot.
-És te nem voltál hülye vissza utasítani.
Camilla úgy tűnt megint nagyon elemében van, és persze ki lehetne az első számú célpontja mint én?
Fogalmam sincs mi baja van velem, igaz, hogy volt egy kis balhénk mikor megismerkedtünk, de emiatt igazán nem kellene folyton engem csesztetnie.
-Először vissza akartam, de aztán annyira győzködött, hogy igent mondtam, gondoltam ez egy jó alkalom, hogy bebizonyítsa nem olyan amilyennek hiszem.
Josh, Rob, és én is nagyon jól tudtuk, hogy nem Joshról beszélek, de Camilla úgy tűnt nem tud semmiről.
-Miért milyennek hiszed Josht?
A nyelvemen volt, hogy azokkal a jelzőkkel illetem amiket Robról gondolok, de inkább nem mondtam ki.
Nem akartam Josht kellemetlen helyzetbe hozni.
Végül ő volt az aki megadta Camnek a választ.
-Azt hiszi egy nőcsábász vagyok, de majd én bebizonyítom, hogy nekem csak egy bizonyos személy kell.
Rám nézve kacsintott egyet, amit nem tudtam megállni nevetés nélkül.
Ezek szerint nagyon tetszik neki a barátnőm, ha nem érdekli rajta kivűl senki más, mert tudtam, hogy egyáltalán nem rólam beszél.
Ha Ali ezt megtudja ki fog bújni a bőréből.
Mielőtt még bármit is válaszolhatott volna Camillát valaki a nevén szólította, mire el ballagott tőlünk, és mi újra hárman maradtunk.
Josh kérdőn nézett rám, majd a kamerák felé bökött a fejével, én pedig egy hatalmas sóhaj után bólintottam neki.
A derekamat átkarolva lépett a fotósok kereszt tüzébe, majd pózolni kezdett nekik.
Igyekeztem mosolyogni, de ez csak akkor sikerült amikor megéreztem Josh csipkedését az oldalamon.
-Ha nem hagyod abba, rá taposok a lábadra.
Bűbájosan mosolyogtam rá, próbáltam nagyon mézes mázosnak tűnni, ami úgy tűnt be is jött, mivel hangosan nevetni kezdett.
-Képes lennél bántalmazni a védelmeződet?
Színpadiasan a szívéhez kapott, majd tett tőlem egy lépést, amitől bepánikóltam.
Na nem, arról nem volt szó, hogy egyedül hagy, még ha csak egy lépésre is.
Azonnal utána kaptam, majd bele karoltam a karjába.
-Na mi van, mégsem akarsz rám taposni?
-Élvezed, hogy hatalmad van felettem mi?
-Még jó, de ne félj, nem használom ki a helyzetet, még.
Kitágult szemekkel néztem rá, nem értettem mégis miért mondta ezt, de hamar megkaptam a választ.
A másik oldalamon hírtelen tűnt fel Rob, és ő is átkarolta a derekamat, hogy így fotózzanak minket.
Tehát Robnak címezte a mondatot, ez hihetetlen.
A pasik nem normálisak, nem értem minek szeretik egymás agyát húzni.
Rob keze erősen szorított az oldalának, és mintha maga felé húzott volna egy kicsit, de ahogy ez megtörtént Josh már is vissza húzott.
-Mit jelentsen ez Kate?
-Micsoda?
Nem néztem rá, hanem a fotósokat, és az embereket néztem, de éreztem, hogy ő engem figyel.
-Mit keresel itt Joshhal?
-Meghívott, miután valaki az utolsó utáni pillanatban átvert.
-Meg tudom magyarázni.
-Azt valahogy sejtettem, csakhogy nem vagyok rá kíváncsi.
Josht egyik pillanatról a másikra rántották el mellőlem, mire kétségbe esve pillantottam utána.
Még vissza nézett, és bocsánat kérő szemekkel mondta, hogy siet, majd már a riporterre koncentrált aki faggatni kezdte.
Robbal maradtunk ketten aki már sokkal könnyedebben fogott át, mintha azzal, hogy Josh el tűnt mellőlem megnyugodott volna.
-Mit akarsz, kérjek bocsánatot?
Rendben sajnálom.
Mondjam, hogy egy idióta vagyok?
Akkor az vagyok, de nem tehettem róla, nem tehettem semmit.
-Fölöslegesen töröd magad, nem érdekel, hogy mi történt.
A lényeg ugyan az, hogy én készen létben, felöltözve vártam rád, te pedig oda küldted Josht, hogy közölje hoppá ugrott a dolog.
-Én tényleg el akartalak hozni, csak...
-Nem Robert, mondtam, nem érdekel.
A szememmel Josht figyeltem, és vártam, hogy végre megforduljon majd vissza lépjen mellém.
Valahogy biztonságosabbnak láttam vele lenni mint Robbal.
Rob mellett túl kiszámíthatatlan vagyok, a végén még olyanokat is mondok amiket megbánok, vagy képes leszek neki mindent megbocsájtani, és ezt nem akarom.
Éppen ezért nem akartam felé fordulni sem, nem nézhettem bele a szemeibe, mert azok rögtön megbabonáztak volna, és meggyőztek volna még arról is, hogy ő a megtestesült angyal.
Na nem mintha oda lennék érte, sőt csalódtam benne, és megbántott, azzal, hogy át vert.
Haragszom rá, és eszemben sincs több esélyt adni neki, nem akarom én ezt a huza vonát.
-Szóval mégis igazam volt?
Olyan vagy aki rá repül bárkire, éppen arra aki a könnyebben kapható?
Erre a mondatra már nem bírtam nem felé nézni.
Nem elég, hogy át ver, még van képe vádaskodni, és sértegetni, hát ez mindennek a teteje.
Legszívesebben felpofoztam volna itt helyben, de nem akartam botrányt csinálni, így nem maradt más csak a szemmel verés.
-Először is, ne merj engem sértegetni, még ha olyan is lennék amilyennek beállítasz, semmi közöd nem lenne hozzá.
Másodszor pedig, kettőnk közül nem én vagyok az aki mindig rossz színben tünteti fel magát.
A szavak a számat sziszegve hagyták el, muszáj voltam így beszélni különben kiabálni kezdtem volna ami senkinek nem tett volna túl jót.
-Igazad van...sajnálom csak...csak nem értem mit keresel itt Joshhal.
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de miután Josh látta, hogy mennyire rosszul érintett, hogy lemondtad a meghívást felajánlotta, hogy majd ő elhoz.
-Neked...rosszul esett?
Sajnálattal teltek a szemei, és mintha láttam volna benne egy kis örömöt is, de azt nem tudtam hova tenni.
Csak nem annak örül, hogy sikerült megbántania.
-Persze, hiszen már kész voltam, egész nap ezen ügyködtem.
Végig mutattam magamon, mire a szemei követték a kezemet amitől kicsit elpirultam.
-Gyönyörű vagy.
-Chh, kösz.
-Na végre, azt hittem soha nem szabadulok, mehetünk?
Josh vissza ért, amit én azonnal egy boldog mosollyal jutalmaztam.
Rob egész teste megfeszült ahogy elengedve őt azonnal Joshoz léptem.
-Merre mentek?
Josh ledarálta, hogy hol ülünk, mire Rob hangosan kifújta a levegőt, ugyanis kiderült, hogy persze ki mellett kell ülnünk?
Hát egyértelmű, hogy Rob, és Camilla mellett, mert nem elég nagy az a terem ám.
Miután elindultunk Joshal Rob egy másodperc alatt tűnt el mellőlünk, és azonnal Camhez lépett, hogy "becibálja" a terembe amerre tartottunk.
-Siessünk?
-Futás.
Nevetve kezdtük el menekülőre fogni Camilla elől, valahogy egyikünknek sem volt kedve őt hallgatni.
Bent azonnal helyet foglaltunk, és Robék még az utolsó pillanatokban ültek le mellénk, mert a fények azonnal kialudtak.
Fogalmam sem volt, hogy milyen filmre hozott Josh, és én okos kint se nagyon néztem körbe.
Vagy Josh foglalt le, vagy a pánikom, vagy Rob, úgyhogy nem figyeltem semmi másra.
Josh a kezét a térdemre rakta, én pedig szem forgatva húzódtam közelebb hozzá.
-Azért túlzásba nem kell esned.
-Ugyan, én csak szórakozom, nem erről volt szó?
-Igen, de...
-Nincs de, nézd a filmet, azt hiszem tetszeni fog.
Végig simított az arcomon, amit azonnal egy apró köhintés volt a válasz a másik oldalamról.
Rob felé fordultam, akinek még így sötétben is jól látszódtak a villámokat szóró szemei.
Ahogy megláttam a nevet a képernyőn, azonnal kitágultak a szemeim, és egy hatalmas mosolyt eresztettem meg.
Istenem ez hihetetlen, ez nem lehet.
-Azt ne mondd, hogy ő is itt van.
-Az ő filmje, egyértelmű, hogy itt kell lennie.
-Szent ég.
Mint egy kislány a játék bolt kirakatára, úgy bámultam a képernyőt ahol a kedvenc színészemet épp egy gyerek játszotta, de még ez se tudta lerombolni a kedvem, ugyanis tudtam, hogy pár másodperc múlva láthatom majd.
És akkor megjelent, Adam Sandler volt a képernyőn.
Izgatottan kaptam egy kéz után, és csak akkor vettem észre, hogy rossz irányba nyúltam amikor Josh mellettem kuncogni kezdett.
Azonnal elengedtem Rob kezét, aki halványan mosolygott rám.
-Tudom, hogy most utálsz, de kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam...
-Hogy érdemes vagy a barátságomra, hogy nem vagy egy bunkó, öntelt, hólyag?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, és láttam rajta, hogy érti miért is tettem fel ezt a kérdést.
Tegnap ugyan ezt játszottuk el azon a bemutatón, ugyan ezt mondta, mintha csak egy betanult szöveg lenne.
Csakhogy én nem vagyok a színész partnere, és ez nem egy újabb filmje.
-Kate...
Könyörgően fúrta a tekintetét az enyémbe aminek egy másodpercre sikerült eltántorítani a határtalan haragomtól, de csak egy másodpercre, mert utána rögtön észhez térített egy hang.
-Nem hagynátok abba a sutyorgást, engem a film érdekelne.
Cam Robon átnézve beszélt nekem, majd vissza vágta magát a helyére, mire én is észbe kapva azonnal elhúzódtam Robtól, és a filmre koncentráltam.
-Még egyszer beleszólsz abba ami nem a te dolgod, esküszöm kitekerem a nyakad.
Rob halk, ám de annál dühösebb felszólalását amit Camillához intézett nem csak én, de Josh is meghallott, viszont látszólag nem nagyon érintette meg.
Megvonta a vállát, majd ő is a képernyőt kezdte nézni.
Úgy döntöttem jobb ha nem is foglalkozom semmi mással csak Adammal aki épp most próbálta rá venni a film béli gyerekeit egy társas játékra.
Innentől kezdve egy bomba sem tudott volna elszakítani a vászontól, csak úgy faltam a szememmel a képernyőt.
Ha vicces rész volt én is hangosan felnevettem, ha pedig szomorú akkor én is elérzékenyűltem.
Soha nem voltam az a nagy film mániás, de Adam Sandler összes filmjét láttam, valami zseniális egy pasas.
Joshhal egész végig hülyültünk, próbálta utánozni Adam egy egy monológját, de neki valahogy soha nem jött össze.
Szerencsére Rob többet nem próbálkozott, persze csak a végéig, ugyanis amint vége lett elkapva a karom maga után kezdett húzni.
Fogalmam sem volt hova visz, és Josh, vagy Camilla hova tűntek, csak a járásra tudtam koncentrálni, ugyanis olyan gyorsan cibált magával, hogy félő volt, hogy hasra vágódom.
-Mi a fenét művelsz, el ment az eszed, majdnem elestem, és hol van Josh?
Végül egy szobában kötöttünk ki ahol azonnal neki förmedtem.
Látszólag ő is nagyon dühös volt, a kezével egyfolytában a hajába szántott.
-Josh, Josh, Josh, téged tényleg nem érdekel más csak ő...tetszik neked?
-Mi?
Elképedve néztem Rob ideges, és várakozó arcát.
Ezt most komolyan kérdezi?
Akkor ő most...
Nem, az lehetetlen, nem lehet az, már miért lenne, ennek nincs semmi értelme.
Ő nem lehet féltékeny.
-Válaszolj, tetszik neked?
-Nem...mármint, persze jó képű meg minden, de nem.
-Akkor mégis mit akarsz vele?
-Hogy, hogy mit akarok, semmit, barátok vagyunk, és úgy tűnik oda van a legjobb barátnőmért.
-Ali?
Bólogattam neki, mire elfordulva tőlem sóhajtott egyet, aztán amikor vissza fordult mintha kicserélték volna.
Újra nyugodt volt, vagyis inkább kérlelő, de már nem volt rajta az az idegesség, és feszült test tartás.
-Kérlek, szeretném ha megmagyarázhatnám mi történt.
-Rendben mondd.
-Nem itt, holnap, gyere el velem ebédelni, kérlek.
-Jól van, de ajánlom, hogy remek kifogásod legyen Robert.
Ez volt az utolsó ami mondtam neki, mert utána azonnal kiléptem az ajtón.
Tisztáznom kellett magamban jó pár dolgot.
Először is, miért lehetett féltékeny Joshra?
Másodszor pedig, miért nem tudok neki nemet mondani ha a szemébe nézek?
Ajj ez így nem lesz jó Kate, nagyon nem.
Az este még ezzel a kis közjátékkal is fantasztikusan telt, Josh remek partnernek bizonyúlt.
Jöttünk, mentünk, ide, oda vitt minden fele, mutogatta ki, kicsoda, sőt amiért örök életemre hálás leszek neki, még Adamnek is bemutatott.
Igaz, hogy csak hápogni tudtam, de nagyon élveztem ahogy mosolyogva viccelődni próbál a zavaromon.
Sajnos az idő gyorsan repült, és a következő pillanatban már újra a forgatáson kaptam magam, teljesen kómásan.
Nem nagyon tudtam semmivel sem foglalkozni, de szerencsére nem is nagyon kellett.
Két személlyel kellett foglalkoznom, ők pedig nagyon udvariasan megoldották maguknak a dolgaikat, nekem csak egy kicsit igazgatnom kellett rajtuk.
Josh végig szórakozott rajtam, hogy látszik, hogy nem bírom az éjszakázást, Rob pedig...hát...
Többnyire nem beszéltünk, sőt, nagyon rá sem néztem.
Azt akartam, hogy tudja, még mindig dühös vagyok, és haragszom.
A hangulat elég fagyos volt köztünk, de az álmosságom miatt nem nagyon foglalkoztam vele, és igazság szerint amúgy sem akartam.
Ebédidőben a megbeszélt helyre mentem, ahol elvileg Robbal kellett találkoznom.
Egy kisebb étterem volt a forgatástól nem messze.
Hangulatos kis hely volt, nem voltak sokan, és ők se nagyon figyeltek senkire sem maguk körül, úgy tűnt mindenki el van a maga kis világában.
Gondolom Rob ezért választotta ezt a helyet, itt nem kell azzal foglalkoznia, hogy valaki a nyakába veti magát.
Már legalább tíz perce várakoztam amikor is úgy döntöttem, hogy elég volt.
Velem nem fog szórakozni, egyszer még el tudom nézni, hogy felültet na de, hogy másodjára is, az azért több a soknál.
Intettem a pincérnek, hogy szeretném fizetni a megrendelt italomat, de mielőtt vissza érhetett volna a mosdóba rohantam, hogy egy kissé felfrissítsem magam, mert úgy éreztem menten elalszom.
Bent is csak egy valamire tudtam gondolni, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy megint hagytam magam rá beszélni egy találkozóra.
Hát te semmiből nem tanulsz Kate?
A tükörbe nézve ostoroztam magam, de aztán úgy voltam vele, hogy tapasztalatnak ez is remek volt.
Több színészben nem kell megbízni, és kész, na jó, Josh kivétel.
-Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe, megmondtam bassza meg, hogy vezess gyorsabban.
-De főnök, százzal jöttem egy amúgy nyolcvanas területen.
-Leszarom, most mi a fenét csináljak, elment nem érted, el ment.
Rob kétségbe esett hangjára azonnal felkaptam a fejem, és a mosdóból kukucskáltam ki.
Nagyon idegesnek tűnt, és egyfolytában a haját túrta.
Úgy tűnik ez valami kényszer cselekedete nyugtatásképp.
Vettem egy mély levegőt, majd felemelt fejjel kisétáltam, és megálltam mögötte, majd megkocogtattam a vállát.
-Mi van?
-Ideje volt.
Ahogy felém fordúlt azonnal rám förmedt, mire én csak sóhajtva válaszoltam neki, és leültem az előbbi helyemre.
-Kate...azt hittem el mentél.
-Készülőben vagyok.
-Elnézést kisasszony, a számlája.
Ahogy kimondtam, hogy készülőben vagyok a pincérem meg is jelent mellettünk a számlámmal.
Már nyúltam a táskámba, hogy fizessem, de Rob keze amit az enyémre rakott megállított.
-A kisasszony még nem távozik, és amit fogyasztott azt kérném az én számlámhoz írni.
-Erre semmi szükség.
-Ez a legkevesebb ha már megvárakoztattalak.
Bólintottam neki, fölösleges lett volna ezen össze vesznünk.
-Szóval...
-Mielött bele kezdenénk nem lehetne, hogy rendeljünk, én tényleg éhes vagyok.
Megmosolyogta amit mondtam, de aztán egy bólintás után már szólt is a pincérnek, hogy az étlapot kérnénk.
Az ebéd egészen jó hangulatban telt, viszonylag jó hangulatban.
El mondta, hogy egészen fél órával az indulása előttig úgy tervezte, hogy velem jön, de aztán legnagyobb meglepetésére megjelent Camilla aki megfenyegette, hogyha nem viszi el őt magával akkor kitálal a sajtónak, hogy a kapcsolatuk kizárólag a sajtónak szól.
Azt hiszem itt rám került a sor, hogy megdöbbenjek.
Mondta, hogy nem minden az aminek látszik, és sejtettem is, hogy valami nem stimmel náluk, de az, hogy ő ezt ennyire nyíltan kimondta megdöbbentő volt.
Nem látszott rajta semmijen különös érzelem amikor arról a lányról beszélt, az arca, és a szavai hidegek voltak, gépiesek.
Ellenben amikor magáról mesélt, vagy engem faggatott a családomról szinte felélénkült, ki ült az arcára egyfajta boldog mosoly, és úgy figyelte minden szavam.
Meg kellett valljam ez a Rob sokkal jobban tetszett nekem, és azt kellett észre vennem, hogy egy egy sztorijánál én is hangosan felnevetek.
Élveztem az ebédet, és megállapítottam magamban, hogyha Rob mindig ilyen lenne, sokkal könnyebb lenne az embereknek elvisselnie.
-Nézd ez nehéz dolog, nem engedhetek magamhoz közel akárkit, az emberek csak kihasználnának...hidd el, tapasztalat.
-Akkor engem miért engedsz magadhoz közel?
-Nem tudom, csak...csak érzem, hogy benned megbízhatom, és ez jó érzés, szükségem volt már erre az érzésre.
-Nos, akkor ennek örülök.
A számlát kihozta a srác aki eddig is minket szolgált ki, majd átnyújtotta Robnak.
Kaptam egy rettentően csúnya nézést amikor a pénztárcámért akartam nyúlni, mire felemelt kezekkel adtam meg magam.
-Nagyon élveztem az ebédet.
-Én is, örülök, hogy végre ilyen oldaladat is láthattam.
-Rob...
A testőre szólt neki, mire kínosan elhúzta a száját.
-Menned kell...semmi gond, már nekem is vissza kéne mennem.
Felálltunk, majd segített felvenni a kabátomat, aztán pedig csak álltunk egymással szemben mint két idióta.
Zavarban voltam, nem tudtam, hogy most mi lenne a helyes búcsú.
Adjak neki puszit, vagy fogjunk kezet, esetleg csak sétáljak el mellette, egy helót elrebegve?
Végül ő hozta meg a döntést, és egy lépéssel elém állt, majd szorosan magához ölelt.
-Tényleg nagyon köszönöm, hogy adtál nekem még egy esélyt.
-Örülök, hogy adtam, mert kellemesen csalódtam benned.
-Ennek viszont én örülök.
Még mindig ölelkezve álltunk, de egy hírtelen éles hangra úgy rebbentünk szét mintha valami csínyen kaptak volna minket.
-Ha már ennyire rohadtúl örültök, elmondanátok, hogy mi a picsát csináltok itt ketten?
Csak nem ő az új szeretőd?
Elképedve bámultam Camillát aki lenézően mért végig mind a kettőnket, miután kiüvöltötte magát a fél világnak.
Rob kezei ökölbe szorúltak, majd szóra nyitotta a száját.


HannaBetsy