Meghívás

Sziasztok
Nagyon nagyon nagyon szépen köszönjük a a 28 jó pipát, és a 8 komit, eszméletlenül örülünk, hogy tetszik nektek amit alkotunk.
Reméljük továbbra is sikerül elnyernünk a tetszéseteket:)

Judy:
Köszönjük, máris érkezik a folytatás:))

ZoÉ:
Örülünk, hogy el tudtad képzelni a jelenetet, ez is volt a cél:)Rob tényleg sokszor változik, és még mennyit fog:))

Névtelen:
Azonnal jön:))

Klau:
Örülünk, hogy tetszett:)Igen a dekoltázs bámulós rész az a Reese Withersoonos esetből jött, pont azt a képet láttam meg amikor Robról kerestem képet, és nem tudtam kihagyni:))

Beatrix:
Köszönjük, máris jön a kövi rész:))

névtelen:
Köszönjük:))

E:
Köszöntünk az oldalon, örülünk, hogy ránk találtál, és hogy tetszik amilyennek Robot beállítjuk, reméljük ez továbbra is így marad:))

Amanda:
Téged is sok szeretettel üdvözlünk itt:)nem tudjuk, hogy ez mennyiben más mint a többi fanfiction, de örülünk, hogy neked elnyerte a tetszésedet:)további jó olvasást nálunk:))

És akkor a rész:

 

Döbbenten meredtem rá még pár másodpercig.
Nem akartam elhinni amit mondd, vagyis inkább nem tudtam felfogni.
Most tényleg bocsánatot kért, ő a nagy Robert Pattinson aki mindenkire szarik, és nem érdekli ki mit gondol róla?
-Sejtem, hogy most mit gondolsz rólam, de kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam nem olyan vagyok amilyennek most hiszel.
-Miért?
Értetlenül fúrtam a szemeimet az övébe, és ahogy láttam ő se nagyon tudja a választ.
Kissé zavartnak tűnt, majd végig szántott az ujjaival a haján.
-Nem tudom, csak szeretném ha megismernél.
-Azt hiszem eleget láttam.
Elfordultam tőle, és elindultam arra amerre a barátnőmet sejtettem ugyanis ők diszkréten távoztak amint észre vették, hogy Rob beszélni akar velem.
Na ezért lesz egy kis elszámolni valóm Alivel.
Alig tettem meg pár lépést, máris megállásra késztettek egy a csuklómra fonódó kéz érintése.
Hirtelen megdermedtem ahogy megéreztem a remegést ami végig futott a csuklómból az egész testemen.
Nem értettem magam, hogyan válthat ki belőlem ilyen érzéseket amikor nem is ismerem, sőt ahogy kezdem megismerni egyre inkább úgy érzem, hogy nem kérek belőle.
De valami mégis húz hozzá, mintha én is meg akarnám ismerni, mintha felszínre akarnám hozni belőle azt a Robot aki valójában nincs is, csak én akarok látni.
Hülyeség, hogy azon gondolkozom milyen lehet, pedig tudom, hogy milyen.
Egy önelégült tuskó, akinek nem számít semmi.
Vagy csak ezt könnyebb látnom, talán vele is azt teszem amit mindenki mással?
Bele magyarázok mindent a jellemébe csakhogy ne kelljen közelebb kerülnöm hozzá?
Na jó Kate, elég volt az elmélkedésből, csak fordulj meg, és tudd meg mit akar aztán hagyd annyiban a dolgot.
Felé fordultam, és csak most vettem észre ahogy az ujjai a csuklómat simogatják.
Azonnal kirántottam a kezemet, mire persze ő is észhez tért, és olyat tett amitől teljesen elképedtem.
Elpirulva kezdte el a cipőjét vizsgálgatni, mire mosoly szaladt a számra.
Elképesztő, hogy egy ilyen pasi képes elpirulni miattam, ez nagyot dobott az önérzetemen, de főleg azon, hogy hogyan álljak hozzá.
Eddig mindenképp el akartam kerülni, de ezzel most elérte, hogy megint ne tudjak csak úgy lelépni.
Már másodjára pirult el, eddig ezt senkinél sem értem el, és főleg nem élveztem senkinél sem ennyire.
A kezem a csípőmre raktam, majd dobbantottam egyet a lábammal, hogy rám figyeljen.
Azért nem akartam, hogy annyira nyeregben érezze magát, ezért kissé szigorúan néztem rá.
Felemelte a fejét amin már nem volt jele a pirulásának, hiába, hisz színész, meg kell tanulnia kezelni ezeket a szituációkat.
-Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam neked, hogy érdemes vagyok a barátságodra.
-Nem értem miért fontos ez neked.
-Nem akarok én lenni a bunkó, öntelt, hólyag.
Szó szerint ismételte a mosdóban elhangzott szavaimat, mire elvigyorogtam magam.
Úgy tűnik nagyon is érdekli, hogy mit gondolnak róla mások, de eddig miért nem érdekelte?
Miért csak most amikor én világítottam rá a tényre?
Nem nagyon tudtam mit felelni, mert belém fojtotta a szót azzal, hogy megfogta a kezemet.
Szinte rögtön kirántottam, és ijedten néztem körbe, hogy ki látta ezt.
Nem akartam rossz színben feltűnni mások előtt, és nem akartam a címlapok oldalára kerülni mit Robert Pattinson újabb kiszemeltje.
Bár ahogy hallottam amióta Camillával van, nem igazán kerül létes helyzetbe más nőkkel, de mindkettőnknek jobb ha ez így is marad.
Ahogy rá néztem mintha döbbenet lett volna az arcán, de ezt hamar rendezte, majd megszólalt.
-Mit mondasz, hagyod, hogy megkedveltessem magam veled?
-Rendben, és mégis hogyan akarod ezt elérni?
Küldött felém egy diadal ittas mosolyt, mire kezdtem megijedni.
Talán nem volt a legjobb ötlet bele menni a dologba, de próbáltam nem félelmet mutatni.
-Ne nézz így, nem foglak megenni.
Hangosan kacagott rajtam, és most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak.
A fene vinne el, hogy nekem semmi színészi tehetségem sincs, az arcomon mindig az látszik amit éppen érzek.
-Ha végre kiröhögted magad akkor akár el is mondhatnád, hogy mit tervezel.
Keresztbe fontam a karomat ami rossz ötletnek bizonyult, mert sokat dobott az amúgy sem kicsi dekoltázsomon ami persze Rob figyelmét sem kerülte el.
Mérgesen szusszantottam egyet, majd hátat fordítva elindultam újra.
Ha nem képes rám figyelni, vagyis a szemeibe nézni akkor nem is érdekel amit mondani akar.
Nem állított meg amitől egy kicsit csalódott lettem.
Hát annyira mégsem érdekelte, hogy jobb benyomást tegyen rám.
-Szóval...arra gondoltam, hogy elmehetnénk holnap este egy rendezvényre, lehetnél a kísérőm.
Hírtelen hallottam meg a hangját magam mellett, mire a gyomrom áruló módon azonnal görcsbe rándult, és a szívem is hevesebben kezdett verni.
Te jó ég, mégis mi a fene van velem?
-Nem hiszem, hogy...
-Ugyan kérlek, ne gyere azzal, hogy neked ez nem való, meg ilyenek.
Honnan a fenéből tudta, hogy ezt akartam mondani?
Na mindegy, jobb ha gyorsan kitalálok valami hihető sztorit, hogy miért is nem megy ez a program.
-Mégis milyen rendezvény ez?
Lázasan kutattam a kifogás után, ezért beszélgetni kezdtem hátha kapok tőle valami ihletet.
-Egy film bemutató, minden olyan színészt meghívtak rá aki jelenleg a városban van.
-Nincs olyan ruhám amit felvehetnék rá.
Rob rosszallóan nézett rám, majd fújtatott egyet.
-Tudod ha esélyt sem akarsz adni nekem akkor nyugodtan megmondhatnád, nem kéne hagynod, hogy egy idiótát csináljak magamból.
Mérgesen sziszegett nekem, mire elképedtem.
De hát én akarok neki esélyt adni, de most hogyan mondjam meg, hogy rendesen be vagyok rezelve, hogy vele menjek bárhova is?
Mert határozottan ez volt a helyzet.
Robert tipikusan az a pasi volt aki két perc alatt az ujja köré csavar bárkit, és én nem akartam, hogy velem is ez történjen.
De mivel azt sem akartam, hogy azt higgye csak szórakozom vele, ezért egy mély sóhaj után bele egyeztem a dologba.
-Mikor akarsz indulni?
-Nyolcra megyek érted ha megfelel.
-Rendben, leírom a címem.
Már épp elő vettem volna egy papírt, és egy tollat, de ő megállított a mozdulat közben, majd eldarálta a pontos címemet.
-Mégis honnan...
-Mondtam, hogy utánad néztem.
Ez eléggé bosszantott, de inkább nem adtam neki hangot.
Rájöttem, hogy Rob olyan mint egy gyerek, és nagyon meg kell válogatnom a szavaimat nehogy megsértsem, vagy felpiszkáljam valamivel.
Elég forrófejű, és indulatos, ez már kiderült, és nem lett volna a legjobb ötlet itt el kezdeni veszekedni vele.
Miután letárgyaltuk, hogy pontosan hogy, mint, merre, meddig, a barátaink keresésére indultunk.
Hamar megtaláltuk Alit, csakhogy ami nagyon furcsa volt Josht nem láttam sehol.
Robbal együtt léptünk oda, majd magam felé fordítottam Alit.
-Hol hagytad Josht?
-Mit tudom én, biztos valamelyik kurvával hetyeg.
Döbbenten meredtem rá, és Rob is hasonló ábrázattal, kitágult szemekkel nézte a barátnőmet.
Fogalmam sincs mi ütött belé, de nagyon mérgesnek, és csalódottnak tűnt.
-Haza akarok menni, megyünk?
Rám nézett az esdeklő szemeivel, és nekem nem volt szívem nemet mondani, láttam rajta, hogy valami szörnyen bántja, ezért bólintottam neki.
-Elmegyek a kabátjainkért, a kocsinál találkozunk.
Robtól el sem köszönve viharzott el mellettünk, én pedig csak bambán bámultam utána.
Rob felé fordultam aki a szemeivel már a termet pásztázta, gondolom Josht kereste.
-Menj csak, keresd meg, jobb ha én is megyek Ali után.
Már épp indultam volna amikor újra elkapta a kezem.
-Akkor holnap nyolckor, ne felejtsd el rendben?
-Holnap még együtt dolgozunk rémlik, ha el is felejtem majd te eszembe juttatod.
Mosolyogva néztem rá, amit ő is viszonzott.
-Abban nem lesz hiba.
Kaptam az arcomra egy puszit, majd már el is tűnt a tömegben, én pedig kissé szédelegve indultam útnak.
Mire kiértem a kocsihoz Ali már annak dőlve várt.
Nem szólt semmit csak bevágódott a kocsiba, és ahogy beszálltam indított is.
-Minden rendben?
-Josh egy őstulok, én azt hittem jó fej, kedves, vicces, és udvarias, erre kiderült, hogy egy bunkó aki csak a farkával gondolkozik.
Döbbenten hallgattam Ali kirohanását, és nem akartam hinni a fülemnek.
Josht én egyáltalán nem ilyennek ismertem meg, sőt, mindig is nagyon udvarias volt a lányokkal akik körül vették a forgatáson, nem hiszem, hogy valami csúnyát mondott volna neki.
-Ajánlatot tett?
-Dehogy, abba még bele is mentem volna.
Elnevettem magam, de ahogy megláttam a villámokat szóró szemeit inkább magamba fojtottam.
-Minden egyes csajt megbámult aki eljött mellettünk, annyira feltűnően csinálta, hogy kiakadtam, és rá szóltam, erre képes volt azt mondani, hogy miért, engem is megnézett.
Nagyon erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne nevessek fel megint.
Ezt nem hiszem el, képes volt egy ilyen hülyeség miatt össze veszni vele?
De hát minden pasi ilyen, persze, hogy megnézik a jó nőket, hiszen nem vakok, de hát a nők ugyan ezt csinálják a pasikkal.
-Te nem néztél meg senkit?
-De nem olyan feltűnően, és különben is, te kinek a pártján állsz?
-A tiéden, ez egyértelmű.
Ha mertem volna, még szalutáltam is volna neki, de mivel nem mertem, ezért csak nagyon komolyan néztem rá, de belül nevettem.
Nem tudtam mitől volt ilyen jó kedvem, de határozottan az volt.
Mintha a Robbal való találkozóm felvillanyozott volna.
Amíg haza nem értünk egyfolytában csak szitkozódott, és szidta Josht mint a bokrot.
Nem igazán értettem, hogy miért haragszik rá ennyire, de nem szóltam semmit, nem akartam, hogy még rám is meg haragudjon, főleg úgy, hogy szívességet akarok tőle kérni.
-Te Ali.
Már otthon voltunk, és én tanácstalanul álltam a szekrényem előtt.
Nem maradt más választásom csak Ali, ezért kiáltottam neki.
Azonnal ott termett a szobámban, és összehúzott szemöldökkel próbált rá jönni, hogy mit is akarok én a szekrényem előtt. nem szokott hozzá, hogy én ruhákkal kapcsolatban kérek tanácsot, általában kikapom ami a kezem ügyébe kerül, de most nem tehettem meg ezt.
-Segítened kell, milyen ruha illik egy film bemutatóra?
-Hát az attól függ mekkora szabású a bemutató, miért?
Még mindig összehúzott szemöldökkel nézett rám, és mivel nem tudtam tovább húzni a dolgot, így megadtam neki a választ.
-Rob megkért, hogy legyek a kísérője egy holnapi film bemutatón.
-Uram isten, uram isten, te elmész holnap?
-Hát az a terv.
Nem értettem mitől lett ennyire izgatott, és mintha az se jutott volna el a tudatáig, hogy kinek a nevét mondtam.
Egy ideig vadul kutatott a ruháim között, majd egyszer csak eltűnt, és a saját szobájából kiabált ki nekem, hogy mennyek utána.
Kitágult szemekkel néztem rá, jobban mondva inkább a ruhára amit a kezében tartott.
Egy gyönyörű szürkéskék színű ruha volt, de egyáltalán nem az a fajta amit én felvennék, a dekoltázsa mélyen ki volt vágva amitől rögtön bepánikoltam.
Már a vörös ruha is elég kihívónak számított, de ez aztán már minden képzeletemet felülmúlta.
-Én ezt biztos nem veszem fel.
-Pedig más nincs.
Vagy ebben mész, vagy nem kapsz tőlem ruhát, és nem segítek.
Mérgesen szusszantottam fel, és gyilkos pillantásokat küldtem felé.
Reméltem, hogy veszi a lapot, és meg tudom győzni, bár fölösleges volt ebben reménykednem, mert úgy is mindig eléri amit akar.
Duzzogva dobbantottam a lábammal, mire sikítva ugrott a nyakamba.
-Te leszel a legsexibb csaj, mindenki Robert Pattinsont fogja irigyelni.
-Nem haragszol amiért vele megyek?
-Miért haragudnék, ez a te életed azt teszel amit akarsz.
-Azt hittem utálod őt.
-Nem utálom, csak nem éppen ő az aki mellett el tudnálak képzelni, de ha te...
-Mi, nem dehogy, én nem akarok vele össze jönni.
Gyorsan kezdtem beszélni, még véletlenül sem akartam, hogy Ali félre értse a dolgokat.
-Robert, és én csak barátok vagyunk, vagyis csak próbálunk azok lenni.
-Értem.
-Ali, én tényleg nem akarok tőle semmit.
-Értettem, elsőre is felfogtam, de azért vigyázz, nem tudhatod, hogy ő mit akar.
Igaza volt, vigyáznom kell vele, nagyon, bár tényleg szeretném megismerni, be kell vallanom, hogy eléggé tartok tőle, de mindegy, bízom benne, hogy nem okoz csalódást.
Miután Alivel mindent letisztáztunk a holnapi nappal, elmentünk aludni, hogy másnap frissek, és üdék legyünk, ugyanis nekem meló, neki pedig fotózása volt.
A forgatás remek hangulatban telt, mindenki kitűnően dolgozott, és gyorsan tudtunk haladni.
Rob, és köztem sokszor voltak lopott pillantások, vagy mosolyok amit nem értettem, de azt végképp nem, hogy ettől miért ugrik állandóan a torkomba a gyomrom.
Próbáltam nem rá koncentrálni hanem a munkámra, de ez csak akkor valósult meg amikor Josh mellé kerültem.
Ha ő vele beszéltem egyszerűen kikapcsolt az agyam, olyan szinten el tudja vonni a figyelmem a bolondozásával, hogy nem tudok másra figyelni.
Szerencsére sikerült vele megbeszélnem a tegnapi napot, hogy mi is történt közöttük Alivel.
Elmondta az ő nézeteit, hogy miután látta, hogy Ali mennyire megnézett magának egy két srácot már csak azért is bámulta a nőket.
Persze ezen megint csak röhögtem, majd beszámoltam neki, hogy Alit ez mennyire kiborította.
Mondanom sem kell mekkora lett a vigyora tőle.
Közölte, hogy meg fogja keresni majd Alit, és beszél vele, hogy tisztázzák a dolgokat, mert tényleg tetszik neki az én ahogy ő fogalmazott, vadmacska barátnőm.
A nap gyorsan repült talán túl gyorsan, és én máris a tükör előtt találtam magam ahol Ali épp az utolsó simításokat végezte rajtam.
-Gyönyörű vagy Kate.
A hajam kiengedve omlott a vállamra illetve a hátamra amit a ruha egyáltalán nem takart, így most kimondottan örültem a sok hajamnak.
Bár elől sem nagyon takart, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni.
Egy gyenge sminket kaptam, azt is inkább csak a látszatért, hogy legyen rajtam valami, és végül a lábamra is felkerült az utolsó dolog egy fekete magas sarkú.
Késznek tituláltam magam, mégis ott álltam mint a cövek, és nem tudtam mozdulni.
-Minden rendben?
Ali a vállamra tette az állát, ás úgy nézett a szemembe a tükrön keresztül.
-Ki fogok lógni onnan.
-Dehogy fogsz, csodás vagy Kate, hányszor mondjam még el?
Mosolyogva nézett rám, én mégsem tudtam megnyugodni, éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy valami baj lesz.
Egyszer csak megszólalt a csengő, mire ijedten rezzentem össze.
-Nyugi, ez biztos már Rob, így is késett öt percet.
Gúnyos arccal nézett rám, és az óráját mutogatta, én pedig elnevettem magam.
Hát ezért ő az én legjobb barátnőm.
-Te meg mit keresel itt?
Ahogy meghallottam Ali hitetlenkedő hangját rögtön én is kifelé indultam, és ott megláttam egy olyan személyt akire egyáltalán nem számítottam.
-Hát te?
-Nagyon sajnálom Kate.
Josh szomorú szemekkel nézett rám, és én éreztem, hogy a könnyeim máris szúrják a szememet.
Nem lehet ekkora szemét, nem ültethetett fel, ezt nem hiszem el.
Én hülye bedőltem neki, hogy meg akarja, hogy ismerjem, ez is biztos csak egy jól eljátszott színészkedés volt, hogy utána jót röhögjön rajtam.
Istenem, hogy lehetek ekkora marha?
-Jaj ne, ne sírj kérlek, nem direkt csinálta, csak...
-Nem érdekel miért csinálta, a fenébe is Josh, nézz rám, bohócot csináltam magamból.
Üvöltve mutattam végig magamon.
Nem rá voltam dühös inkább magamba, de mivel ő volt aki hozzám szólt ezért rajta töltöttem ki minden haragomat.
-Ha ez számít szerintem nagyon szép vagy.
Cinikusan felhorkantottam, majd a kiegészítőket kezdtem el magamról levenni, de Josh keze megállított.
-Várj, ne vedd le.
-Miért?
-Mert szeretném ha velem jönnél.
-Mi?
Ali, és én is egyszerre tettük fel a hitetlenkedő kérdést, mire elmosolyodott.
-Kár lenne egy ilyen csodás ruhát nem megmutatni.
Rám kacsintott, mire elpirultam, Ali pedig össze csapta a tenyerét.
-Hát akkor ezt megbeszéltük.
Vigyorogva húzott magához, majd a fülembe suttogott.
-Mutasd meg neki mit hagyott ki.
Csodálkoztam rajta, hogy mennyire tetszett az ötlete, de úgy voltam vele, hogy csak az egészséges bosszú vágy hajt.
Bele karoltam Joshba, és hagytam, hogy maga után húzzon.
Lent egy kisebb fajta limuzin állt, de én még ezt is elképedve bámultam.
-Tudom tudom, túlzás, de muszáj volt, utasítás.
Elhúzta a száját, aztán ajtót nyitott nekem, és besegített a kocsiba.
Az út közepe fele már rájöttem, hogy ez egy nagyon hülye ötlet volt, de már nem fordulhattam vissza.
Idegesen fészkelődtem a helyemen, de Josh ezt nem hagyta tovább, a kezét a kezemre rakta, majd megszorította azt.
-Minden rendben lesz, majd én vigyázok rád.
-Az én hősöm nemigaz?
-Ugy ám, szóval ne félj, legyőzök mindent amit csak kell.
Kicsit megnyugtattak a szavai, így mire kiszálltunk a kocsiból kissé jobb állapotban voltam, de ez is rögtön elmúlt amikor emgláttam tőlünk nem messze a csókolózó párost.
Robert, és Camilla egymást falta a kamerák előtt, nem éppen vissza fogott stílusban.
Hát ennyit arról, hoyg nem minden az aminek látszik.
Egyszer csak a kamerák felénk fordúltak, és felhangzott Josh neve is.
-Josh, kivel érkezett?
-Josh ő az új barátnője?
-Mennyire komoly önök között a dolog?
Josh látva a zavaromat egy puszit nyomott az arcomra, majd a derekamat átkarolva kezdett el maga mellett húzni.
Rob hírtelen hagyta abba a barátnője csókolását, és azonnal felénk kapta a fejét.
Ha láttam már őt megdöbbenve akkor az semmi nem volt ehhez képest, az álla körülbelűl a padlón kötött ki, én pedig csak mosolyogva még közelebb húzódtam Joshhoz.
-Szóval most féltékennyé akarjuk tenni a haveromat?
Josh a fülembe suttogott, mire azonnal elszakítottam a pillantásomat Robról, és kétségbe esve néztem rá.
Tényleg annak tűnne amit csinálok, dehát én nem ezt akarom.
-Nem lehetne, hogy csak jól érezzük magunkat?
Esdeklően néztem rá, amit ő egy mosollyal jutalmazott.
-Rendben...de attól még szórakozhatunk.
Ezzel a mondatával zárta le a témát, majd ha lehet még közelebb húzott magához, és pózolni kezdett a kameráknak.
Kissé feszélyezve éreztem magam amit meg is érzett, mire egy kicsit megcsikizte az oldalamat.
Nevetve húzódtam arrébb, és oldalba böktem, amit persze ő is nevetve fogadott.
Ahogy láttam minenki mosolygott a kis játékunkon, kivéve egy valaki aki hangot is adott a nem tetszésének.
-Ti meg mi a fenét csináltok?
A hang irányába fordultunk, és egy nagyon dühös Robert Pattinsonnal találtuk szembe magunkat.



HannaBetsy