Melyik az igazi arca?

Sziasztok
Nagyon szépen köszönjük a komikat amiket kaptunk, nagyon nagyon imádunk titeket:)
Puszilunk titeket:)


Ariana:
Örülünk, hogy tetszett, nos igen Rob most kissé más oldalát mutatta Katnek, de ki tudja, hogy ez meddig tart nála?:)a bemutatón még tervezünk egy két dolgot:))

Klau:
Örülök, hogy ide találtál drágám, mér menni is akartam hozzád egy link csere ügyében;)majd írok neked e-mailt, vagy chatben:))

Cinty:
Mitől olyan fura ez a töri?remélem ezt majd kifejted bővebben:)annak örülünk, hogy tetszik, és reméljük továbbra is fog:))

Judy:
Köszöntünk az oldalon téged is, mindig jó új olvasókról hallani:)hamarosan kiderül milyen is lesz a viszonyuk ígérem:))

Laura:
Semmi baj, örülünk, hogy befutottál:)azt hiszem Kate-el sok mindenki tud azonosulni, ő egy elég átlagos lány, nem túl nagy igényekkel, de annál nagyobb szívvel:)a pofont Rob megérdemelte, örülök, hogy nem akarsz érte agyon ütni minket:))

névtelen:
Köszönjük:))

-Te meg hol a fenében voltál, egész este téged figyeltelek, hogy mit szólsz, de sehol nem láttalak.
Mondd, hogy nem egy kis sarokban húzódtál meg.
Miután végre megtaláltam az én kis barátnőmet, ő azonnal nekem esett, és rosszallóan méregetett.
Mosolyogva figyeltem a kirohanását, mert elég érdekesen művelte.
Nekem beszélt, de a szemeivel közben másfelé tekingetett, mintha keresett volna valakit.
Mivel éppenséggel tudtam, hogy Josh az első sorban foglalt helyet, így biztos voltam benne, hogy ők ketten kiszúrták egymást.
Amiből bizony az jön le, hogy Ali most bizony az ő álmai hercegét keresi a szemeivel.
-Kit keresel?
Vigyorogtam mint a vadalma, pedig rám egyáltalán nem volt jellemző, de a Robbal való beszélgetésem után valahogy jobb kedvem lett.
Örültem, hogy meg tudtuk beszélni a gondjainkat, és nem kell tovább attól félnem, hogy esetleg kirúgat, mert nincs rólam jó véleménye.
De azért persze a jó kedvem egyértelműen Alinek volt köszönhető, régen láttam már ennyire izgatottan csillogni a szemét egy pasi miatt.
Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy Josh, és ő remekül meg fogják érteni egymást.
Josh nagyon kedves, figyelmes, és udvarias, bármelyik nőt képes lenne boldoggá tenni, hát akkor miért ne tehetné éppen az én barátnőmmel?
-Ne vigyorogj, tudod jól, hogy kit keresek.
-Persze, hogy tudom, de attól még hallani szeretném.
Ártatlanul mosolyogtam rá, de tudtam, hogy nem fogja kimondani, már csak azért sem.
Nyelvet nyújtott rám, majd közölte, hogy el kell mennie, de addig én nézelődjek csak, majd eltűnt egy ajtó mögött, hogy át öltözhessen, legalábbis gondolom én, hogy azért.
Mondjuk mi másért tűnne el az öltöző ajtó mögött?
Jesszus, mégis mi van velem?
Én soha nem voltam ilyen lökött.
-Mi ez a mosoly, szép, bajba jutott hölgy?
-Jó kedvem van, de nem vagyok bajban.
Mosolyogva fordultam Josh felé, és meglepődve vettem észre, hogy Robert is vele van.
Most először a közelében nem hervadt le a mosolyom, de kicsit furcsálltam, ahogyan ő rám nézett.
A tekintete teljesen semleges volt, mintha egy ismeretlen ember mellett állna, mintha nem beszélgette volna végig velem az elmúlt két órát.
-Nos, azért, hogy ez így is maradjon, megengedné, hogy a barátom, és jó magam önnel tartsunk az est hátra lévő részében?
Josh egy kicsit meghajolt előttem mint ahogy a régi korokban csinálták a férfiak, mire felnevettem, és ha jól láttam Robert szája is megrándult egy mosoly féleségnek.
-Enyém a megtiszteltetés.
Kicsit vonakodtam bele karolni, de amikor megláttam mennyire kisfiúsan mosolyog rám, úgy döntöttem megadom amit akar.
Robert szemei egy pillanatra mintha megvillantak volna, de amikor találkozott a tekintetünk rögtön újra felvette a semmitmondó arcát.
Remélem nem fog emiatt megint neheztelni rám, mondjuk valamiért mindig ilyen dühös hogyha a barátja közelébe kerülök.
Eddig azt hittem azért, mert olyan nőnek tart aki kihasználná a barátját, de a beszélgetésünk után nem tudom miért van ez.
Nem nagyon tudtam tovább vele foglalkozni, mert Josh már el is indult velem, és beszélni kezdett hozzám.
-Hogy tetszett az este?
-Nem nagyon, ahh...basszus, megtennéd, hogy megfogod?
A táskámat nyújtottam Joshnak aki azonnal át vette, miközben én a cipőmbe ragadt süteménnyel voltam elfoglalva.
Hiába, tudtam, hogy undorító, de valahogy ki kellett szednem a sarkából a sütit különben a vége egy hatalmas zakó lehet.
Miközben azt tisztogattam Josh beszélni kezdett hozzám.
-Tudod, hihetetlenül jól nézel ki, sokkal másabb vagy mint a forgatásokon.
Ahhoz már hozzá szoktam, hogy ő mindig nyíltan kifejezi azt amit éppen gondol, és semmi kertelés nélkül bókol bárkinek, ezért nem jöttem tőle zavarba, de valami szöget ütött a fejembe.
-Szóval a forgatásokon csúnya vagyok?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, miközben megálltam mozdulat közben, és elő vettem a legjobb színészi képességemet azért, hogy elhitessem vele mennyire megsértett.
Kétségbe esve nézett a szemembe, és azonnal magyarázkodni kezdett.
-Dehogy, én nem ezt mondtam, csak...te...mindig olyan más vagy...nem csúnya...csak...
-Csak?
Áll dühvel szusszantottam egyet, mire a barátjára kapta a szemét, gondolom segítségért.
Robert is engem nézett összevont szemöldökkel, de amikor rá kacsintottam felcsillant a szemében a felismerés.
Meglepett, hogy nem buktatott le, sőt...
-Haver, ez nem volt szép, ilyet nem mondunk egy nőnek.
Robert rosszallóan nézett Joshra, mire ha lehet ő még a halottnál is sápadtabb lett, és ide oda kapkodta köztünk a szemét.
Azt hiszem eddig bírtuk ki nevetés nélkül, mert Roberttel egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés.
Josh egy pillanatig értetlenül nézett ránk, de ahogy rá jött, hogy az áldozatunk lett rögtön bevágta a durcát.
-Tudjátok mit, szörnyűek vagytok, ezt nem hiszem el, hogy bevettem.
-Látnod kellett volna az arcod haver.
-Teljesen elsápadtál.
Josh össze húzott szemöldökkel nézte a párosunkat, mire Robertnek, és nekem is egyszerre fagyott az arcunkra a mosoly.
Miért néz ránk ennyire áthatóan, mintha belénk akarna látni, nagyon frusztráló volt.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, egy lány jelent meg mellettünk, és kért meg, hogy menjek vele, ugyanis Alinek szüksége van rám.
Azonnal arra vettem az irányt, de amikor az ajtóhoz értem rájöttem, hogy a táskám Joshnál maradt, így gyorsan vissza kellett rohanjak érte, mert abban van minden cuccom.
Egyszer a fejemet fogom elhagyni az biztos.
Nem vették észre, hogy vissza fordultam, Robert háttal állt nekem, Josh pedig azért nem látott, mert Robert előtte állt.
-Ti mióta vagytok ilyen jóban?
-Nem vagyunk.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Robert rögtön közölte a tényeket, mire kissé meglepődve pislogtam mögötte.
Oké, hogy nem lettünk legjobb barátok, de azt beszéltük meg, hogy mostantól nem lesz köztünk semmijen probléma, hogy barátkozni fogunk.
-Az előbb nekem nem úgy tűnt, nagyon összhangban voltatok, és mind a ketten egyszerre tüntetek el.
Miért érzem úgy, hogy van itt valami a levegőben?
-Mégis mi lenne?
-Hát azt mondjátok meg ti.
-Nincs semmi.
-Persze, persze.
-Komolyan nincs.
-Jaj ne mondd már.
A két pasi nagyon jól elbeszélgettek egymással, akár hányszor kinyitottam a számat rögtön be is csukhattam, mert valamelyik közbe szólt.
Közbe kellett volna szólnom, vagy legalább tudatni, hogy itt vagyok, de valamiért egy hang sem jött ki a torkomon, talán túl kíváncsi voltam a beszélgetésre.
-Tudod mit, rendben, felpróbáltam a csajt a mosdóban ennyi.
Josh szemei kitágultak, erre a válaszra aztán nem számított, és hát én sem.
A kezeim ökölbe szorultak, és éreztem, hogy a mély csalódás teljesen átveszi az arcomon az uralmat.
Josh egyszer csak kitekintett Robert mögül, és ha lehet még sokkoltabbak lettek a vonásai.
Robert is hátra fordult, és az ő szemei is kitágultak.
Mondani akart valamit, de én bele fojtottam a szót.
-Csak a táskámért jöttem, itt hagytam.
Mielőtt bármit is mondhattak volna kikaptam Josh kezéből a táskámat, majd már rohantam is el tőlük minél messzebb.
Hogy hihettem egy percig is, hogy Robert nem egy bunkó szemét?
Basszus, hogy tudta velem elhitetni, hogy az akit a mosdóban láttam az a normális Rob?
Hogy lehettem annyira naiv, hogy elhittem, hogy barátkozni akar?
Istenem, én tényleg nem vagyok normális.
Már majdnem az ajtóhoz értem amikor egyszer csak egy kéz kulcsolódott csuklómra, majd vissza fordított.
Robert állt előttem, bűnbánó szemekkel, de amint megláttunk egy vakut villanni azonnal eleresztett, és vissza vette a szokásos arcát.
-Menj vissza Joshoz, nehogy azt higgye, hogy több vagyok egy kósza numeránál.
Fogalmam sincs honnan vettem a bátorságot így beszélni vele, de teljesen kihozott a sodromból, és már azt sem tudtam mit mondok.
-Nem úgy értettem.
-Dehogynem, de tudod mit, hagyjuk, nem számít.
Nem vagyunk barátok, nem kell magyarázkodnod, csak egyszerű munka társak vagyunk.
Bólintott nekem, mire én azonnal hátat fordítottam neki, és már ott sem voltam.
Velem aztán nem fog egy pasi sem szórakozni az biztos.
Persze, még arra lenne időm, hogy egy sztárocska lelkét ápolgassam, és, hogy meggyőzzem szüksége van igazi barátokra.
Nekem egyetlen egy dolog kell, hogy számítson, és az a munkám, most csak erre kell koncentrálnom, erre, semmi másra.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be az öltözőbe, de azonnal el is terelődtek a gondolataim amint megláttam a barátnőm könnybe lábadt, kétségbe esett szemeit.
-Hát veled meg mi történt.
-Neki mentem az asztalnak...
Fájdalmas tekintettel nézett rám, azt hittem fáj neki ahol bele ütközött, de amikor egy kicsit oldalra fordult megláttam a nagy problémát.
A ruhája oldalt elszakadt egy kicsit a varrás mentén.
-Mondd, hogy nem a ruha miatt vagy így kibukva.
Nagyot sóhajtva léptem közelebb hozzá, majd jobban szem ügyre vettem a ruháját, hogy mit lehetne kezdeni vele.
-Persze, hogy azért vagyok kibukva, ezt akartam felvenni az estére, direkt erre csináltad nekem.
-Nyugodj meg, nincs nagy baja, csak egy kicsit fel kell varrni.
-Meg tudod csinálni?
-Igen, csak tű kell, és cérna.
-Úr isten köszi, köszi, köszi.
Ali a nyakamba ugrott, mire nevetve öleltem magamhoz.
-Azért csak óvatosan, nem akarjuk, hogy tovább szakadjon a ruhád nem igaz?
Olyan gyorsan engedett el, és vágta magát egyenesbe előttem, hogy olyat még nem láttam.
Felnevettem a bolondságán, mire csak duzzogva felhúzta az orrát.
Értetlenül néztem rá, semmi beszólás, semmi hiszti?
Ez nem rá vall, valami nincs rendben, ez nem az én barátnőm.
-Ki vagy te, és mit csináltál Alivel?
-Tessék?
-Jól hallottad, ki vagy te, és hol van Ali?
-Nem értelek.
Bár tényleg értetlen volt az arca, azért a száján ott volt a mosoly.
Mondjuk nem csodálom, hogy mosolyog rajtam, elég érdekesen viselkedem.
Nem is értem, hogy lett ilyen jó kedvem, az előbb még fel akartam robbanni amiatt az alak miatt, most meg itt bohóckodom.
-Azt hittem hisztizni fogsz amiért kinevettelek.
-Fogok is, de nem vagyok bolond, ha most hisztizek akkor te fogod magad, és itt hagysz.
Mi lesz akkor a ruhámmal?
-Szóval te most tulajdonképpen kihasználsz engem?
-Jó hogy.
-Kösz, ez igazán kedves.
Ez a lány tiszta bolond az biztos, de imádom.
Ilyeneken egyáltalán nem sértődöm meg, hiszen tudom, hogy nem mondja komolyan.
A leges legjobb barátnők vagyunk már gyerek korunk óta, és soha egyikünk sem használta ki a másikat valami önös érdek miatt.
Ő volt az egyetlen személy akiben feltétel nélkül megbíztam, nem tudott olyat tenni amiért én sokáig haragudtam volna rá, vagy ami miatt megutálhattam volna.
-Nahát nahát nahát, mi folyik itt hölgyek?
Egy magas, szőke, fiatal srác állt meg mellettünk, és érdeklődve szemlélte ahogyan Ali ruháján dolgozom.
Mivel gondoltam Ali ismerőse ezért nem nagyon figyeltem rá, csak illedelmesen köszöntem.
Az alkatából, és a kinézetéből ítélve egy modell volt, de azért fogadást nem kötnék rá.
-Szia, a nevem Liam Hemsworth.
-Kate Middleton.
-Te is itt dolgozol a bemutatón?
-Nem, én csak Ali ruháját varrom, én csináltam, és most elszakadt.
-Ezt te csináltad?
Elismerően nézett végig a ruhán, majd füttyentve egyet biccentett, nekem pedig ezer wattos lett a mosolyom.
Hiába vagyok kicsit vissza húzódóbb, ha dicsérik amit csinálok az nekem is jól esik.
-Nagyon tehetséges vagy, ezzel is foglalkozol?
-Nem, a varrás az csak hobbi.
-Akkor mi a munkád, azt ne mondd, hogy titkár nő vagy.
-Nem, nem az vagyok, jelenleg stylist asszisztensként dolgozom egy film forgatáson.
Bólintott nekem, hogy megértette, de mondani nem tudott semmit, mert valaki a nevét kiáltotta.
-Maradtok a partin ugye?
Ali kérlelőn, sőt könyörgőn nézett rám, tudtam, hogy tőlem várja a választ.
Mindig rám hárítja a dolgokat ha együtt vagyunk valahol.
Ha menni akarok akkor megyünk, persze ő maradna még, de azt mondja egyedül nem fog maradni.
-Maradunk, de nem sokáig.
-Rendben, akkor találkozunk még szépségeim.
Megdöbbenve álltam pár másodpercig miután a srác el ment, mivel mielőtt eltűnt volna még nyomott két puszit az arcunkra.
Ali csak nevetett az elképedt arcomon.
-Itt mindenki ilyen közvetlen?
Általában igen, de Liamnek bejöttél, láttam rajta.
-Ugyan már, még kisfiú.
-Huszonegy éves, nem kisfiú, és különben is, szerintem dögös.
-Szerinted minden modell dögös.
-Hát jól is néznek ki.
-Hé, hé, mi lesz Joshhal?
-Ő az abszolút favorit, érte senkire nem néznék többet, de amíg nem kapom meg, addig nem fogom eljátszani a vakot.
Hát igen, és itt újra kitűnik a nagy különbség kettőnk között, én nem tudnék úgy pasikat nézegetni, hogy másért rajongok, hogy más tetszik.
Akkor ő az aki érdekel, és nem fogok egy esetleges flörttel mindent felrúgni.
Miután sikerült megvarrnom az elszakadt részt, hosszú percek köszönő áradata szakadt rám, majd végre ki is tudtunk lépni az öltözőből.
Vigyorogva léptünk ki a szobából, hogy aztán azonnal az arcomra fagyjon a mosoly.
Robert állt az ajtótól nem messze Joshal, és úgy tűnt elég ideges, mintha várna valakire.
Josh megbökte a karját, mire azonnal felénk kapta a fejét.
Mindketten egyszerre mozdultak felénk, csakhogy egyik pillanatról a másikra egy másik személy jelent meg előttünk.
-Szépségeim, gyertek be akarok mutatni nektek valakit.
Liam azonnal beállt közénk, és a karját nyújtotta, hogy indulhassunk.
Robert nyilván hozzám akart jönni, hogy beszélhessünk, ez nyílván való, mert nem indult volna meg felénk amikor kiszúrt.
Ha most elmegyek Liammal, úgy, hogy ő látta, hogy észre vettem a közeledését, akkor vagy oltári pipa lesz, vagy megint hozzám se fog szólni.
De ha meg itt maradok, és megvárom akkor azzal azt mutatom felé, hogy érdekel a mondani valója, pedig ez nincs így.
Nekem nincs szükségem egy olyan alakra aki egyszer ezt mutatja, máskor meg azt.
Se idegem, se kedvem nincs őt kibogozni, a munkámra kéne koncentrálnom, de akkor miért nem visz a lábam, miért nem indulok el, miért hagyom, hogy egyre közelebb érjen hozzám?
Sikerült addig addig gondolkoznom amíg a fiúk mellénk nem értek.
Robert egy kissé dühösen nézte a hármasunkat, míg Josh egyszer rám pillantott kérlelően, egyszer pedig Alire elismerően.
Nem tudtam vissza tartani a mosolyom amit persze Josh azonnal kiszúrt, és hatalmas vigyor terült el az arcán.
Másoknak nyílván nem volt érthető a mosolygásunk, de mi tudtuk, hogy miért tesszük.
Josh azzal, hogy elismerően nézett végig Alin, majd úgy vigyorgott rám mint a tejbe tök elismerte, hogy drága barátnőm felkeltette az érdeklődését.
Liam megköszörülte a torkát, majd rám nézett.
-Indulhatunk?
-Kate beszélnünk kell.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Robert is közbe szólt, aztán mind a ketten várakozóan pillantottak felém.
Két énem viaskodott egymással, a sértett, és az okos.
A sértett azért küzdött, hogy hagyjam itt Robertet, ne érdekeljen amit mondani akar, de az okos számolt ennek a következményével is.
Nem akartam vele vitatkozni többet, nem akartam, hogy a viszonyunk ugyan olyan legyen mint a beszélgetésünk előtt.
Bár ennél jobban sem voltam rá kíváncsi, többet nem akartam vele beszélni, de be kell látnom, hogy meg kell hallgatnom ahhoz, hogy rendesen tudjunk együtt dolgozni.
-Ne haragudj Liam, de beszélnem kell Roberttel, de később megkeresünk rendben?
Robert küldött felé egy győzelem ittas vigyort, mire csak a szememet forgattam, férfiak.
Nekik mindig minden csak a versenyről szól, hogy ki szerzi meg a trófeát, csakhogy én nem vagyok valami díj.
-Persze szépségem, ahogy gondolod, akkor várok rád ameddig csak kell.
Kezet csókolt nekem, én pedig elnevettem magam, micsoda egy fazon ez.
Ahogy Robertre néztem láttam, hogy a szemei villámokat szórnak, és ettől valahogy sokkal jobb kedvem lett.
Hogy miért azt nem tudom, de határozottan tetszett Robert mérges szeme ahogyan Liam után nézett.
-Mielőtt elkezditek a csevegést, Kate megtennéd, hogy bemutatod nekünk a hölgyet?
Miért is nem számítottam rá, hogy Josh azonnal le fog csapni?
-Ali, ők itt a kollégáim Josh Duhamel, és Robert Pattinson, fiúk, ő itt a legjobb barátnőm Alessandra Ambrosio, Ali.
Roberttel maradtak egy vissza fogott kéz fogásnál, de Joshhal váltottak két puszit, amit eléggé megnyújtottak.
Örülök neki, hogy ennyire oda vannak egymásért, mármint tetszenek egymásnak, mert úgy érzelemről itt még nem nagyon tudunk beszélni, bár Alitől bármi kitelik.
Mosolyogva figyeltem ahogy máris beszélgetésbe bonyolódtak, majd Robert felé hajoltam egy kicsit.
-Hát nem édesek?
Halkan mondtam, de azért annyira nem halkan, hogy ne hallja, viszont válasz nem érkezett, így felé fordultam, hogy megtudjam mi a baj.
Azt hiszem eltúloztam a hajolást, mert sokkal közelebb volt hozzám mint gondoltam, és a dekoltázsomba eléggé bele látott.
Nem is volt rest kihasználni az alkalmat, és szégyentelenül oda meresztette a szemeit, de ami meglepő volt, hogy tetszett.
Tetszett, hogy ennyire megnézett magának, és hogy nem tudta levenni rólam a szemét.
Úr isten Kate, te nem ilyen vagy, sürgősen állítsd le magad.
Mielőtt elveszthettem volna az eszem, ami megmagyarázhatatlan okból csak az ő jelenlétében történik meg, gyorsan tettem egy lépést hátra, és ez neki is elég volt, hogy magához térjen .
Zavartan köszörülte meg a torkát, majd a hajába túrt, de az arcán semmi bánkódást nem láttam, nem nagyon tűnt úgy, hogy sajnálná, hogy megnézte magának a melleimet.
Várakozóan néztem rá, hogy elmondja mit akart, bár sejtettem, hogy valami olyasmi fog következni, hogy nem volt jogom kihallgatni őket, vagy nekem támad amiért csak úgy elrohantam.
Legalábbis erre számítok tőle, azután ahogy eddig viselkedett, és mutatott magából ezek a legvalószínűbbek.
Szóra nyitotta a száját, mire én teljesen ledöbbentem.
-Sajnálom amit mondtam, hülyeség volt, és meg is mondtam neki, hogy semmi nem történt köztünk.
Hogy mi van?
Ezt nem hiszem el, ezen a pasin egyszerűen nem lehet kiigazodni.


Liam Hemsworth:

                                                                                                                                                                                                                                    BetsyHanna