Mi van velem?

Sziasztok
Nagyon szépen köszönjük a 14 komit, 29 jó, és egy Lehetne jobb is pipát, eszméletlenek vagytok:)
Ne haragudjatok, hogy csak most jövök a frissel, de sajna a netemnek kapmec volt a hétvégére, bocsánat, de most itt vagyunk újra, és reméljük tetszeni fog nektek amit alkottunk:)
Puszilunk titeket
ui.:Egy enyhe 18-as található a részben:)

Ani:
Hát nem lövöm le a poént, hogy mi fog kisülni, hamarosan úgy is kiderül, reméljük tetszeni fog, bár nem hiszem:))

Névtelen:
Azonnal:))

Kris:
Hát Robnak lesznek még ingadozásai, szóval örülhetsz:)örülünk, hogy tetszett:))

E:
Hát hogyan???úgy ahogy Rob, csakis a hírnév miatt, mondjuk így is elég nehézkes a dolog:)jaj a féltékeny Rob mindenki kedvence:))

Amanda:
Nahát nahát, téged Robci levett a lábáról, jó hamar megbocsájtottál neki:)na nem baj, én se tudok rá sokáig haragudni, és igen, őt is meg lehet érten:))

Pixie:
Rábört drága színész, az a dolga, hogy jól játssza a szerepét, és ezt a tapló stílust elég rég óta gyakorolja, szóval profi szinten műveli:)örülünk, hogy tetszett a premieres akciójuk:)és barátság?hát majd meglátjuk:))

ZoÉ:
A féltékeny Robciért mindenki nagyon oda van, na nem mintha zavarna, én is imádom ilyenkor:)Kate most kellemesen csalódott na de meddig???:))

Lizzyke:
Na mi az amit annyira nagyon vársz??halljuk halljuk:Dnem csodálom, hogy Camilla nem nyerte el a tetszésedet, szerintem senki nem nagyon szimpatizál vele, hogy meddig marad a képben az még képlékeny, de majd kitalálunk valamit:))

Lola:
Igen igen, Rob eléggé cuki, teljes mértékben egyetértünk veled:))

Anita:
Hogy mit fog Rob tenni az kiderül nemsokára, remélem elnyeri a tetszésedet, aztán ki tudja:)hogy meddig lesznek barátok az még a jövő zenéje:))

ria:
A lányok kiharcolták a frisst szóval nekik mondd:)örülünk, hogy nagyjából minden rész tetszett:)nos meg kell mondanom büszkék vagyunk magunkra amiért nem tudod mi fog következni, remélem sikerül meglepetést szereznünk a dolog alakulásával:))

Judy:
Örülünk, hogy ennyire tetszett:))

névtelen:
Köszönjük:))

Lala:
Örülünk, hogy ennyire tetszik a blogunk, reméljük ez továbbra is így marad:))

-Na ide figyelj te...
Rob előre lépett egyet Camilla felé, de én elkaptam a karját.
Nem lett volna értelme itt vitatkozni vele, valószínüleg csak azt értük volna el, hogy a világ összes paparazzi körénk gyűlik, és ezt nem akartam.
-Nem kell a botrány.
Kérlelően néztem Robra akinek egy pillanatra ledöbbenten nézett rám.
Nem értettem miért, de nem is nagyon tudtam vele foglalkozni, mert a döbbenete után rögtön bólintott nekem, majd a kezét a kezemre rakta.
A fejével Camilla felé bökött, majd vissza.
Tudtam mire céloz, és azonnal bólintottam neki, hogy nyugodtan menjen.
Láttam rajta, hogy nem nagyon akar menni, de muszáj volt így én tettem meg az első lépést.
Elengedtem a kezét, majd a kabátomért nyúltam, és elindultam.
-Menekülj csak te ribanc.
-Camilla.
Ez volt az utolsó amit hallottam, mert utána kiléptem az ajtón, és egyenesen a forgatás felé vettem az irányt.
Sajnos ez a vége az ebédnek egyáltalán nem tetszett, de a többi részét egyáltalán nem sötétítette be, mert tényleg remekül éreztem magam.
Robnak ez az oldala teljesen megfogott, és azon kaptam magam, hogy egész nap az ebédünk járt a fejemben.
Az ahogyan boldogan mosolyogva hallgatta az élmény beszámolómat az első munka helyemről, vagy a szalag avatómról ahol sikerült minden egyes italt az asztalról magamra borítanom.
Még most is mosolyra húzódik a szám ha arra gondolok Rob mennyire próbálta vissza tartani a nevetését, aztán hogyan robbant ki belőle.
-Hát te meg min vigyorogsz?
Josh hangja térített magamhoz, én pedig akár egy csínyen kapott kislány sikeresen elpirultam.
Nem is értem magam, miért pirultam el?
És egyáltalán miért gondolok egy folytában Robra?
Ez nem lesz jó, nagyon nem.
-Hahó kislány, itt vagy?
Basszus mi a fene van ma mindenkivel, Rob is egész nap ezt csinálja, néz ki a fejéből mint valami bolond.
Erre azonnal felkaptam a fejem, és Joshra kaptam a pillantásomat.
Lehetséges lenne, hogy Rob is a közös ebédünkön elmélkedik?
Á, ne áltasd magad Kate, biztos van jobb dolga is mint az ebédünkre gondolni, csak te vagy ilyen marha , hogy nem tudsz másra gondolni.
Na jó, Josh itt van, és választ vár, szedd össze magad.
-Csak elgondolkoztam.
-És szabad megtudnom min?
Felhúzott szemöldökkel, úgy nézett rám, hogy a pillantása azt sugallta, tudom ám mire gondolsz szóval meg se próbálj hazudni.
Kissé zavarba jöttem, most hogy beszéljek neki az ebédről?
És ha nem is tud semmit, csak így akarja kicsikarni belőlem a válaszokat?
De miért tenné?
Ahh, én ezt nem bírom, kellett nekem ebédelni mennem, most megint őrlődhetek magamban.
Miért kell ennyire felkavarnia annak az ebédnek, hiszen semmi nem történt csak egy egyszerű baráti beszélgetés volt, miért nem tudom kiverni a fejemből?
Éreztem, hogy a magam iránti harag egyre nagyobb, és ezt Josh is észre vette.
-Ajjaj mitől lettél ilyen mérges?
-Hagyjuk.
Reméltem, hogy annyiban hagyja a dolgot, mert nem akartam előtte kifakadni, nem akartam, hogy egy flúgos libának tartson.
Elég volt, hogy én annak tartom magam, de mégis mi a fene van velem?
Miért látom magam előtt egyfolytában Rob vidám csillogó szürkéskék szemét?
Miért látom egyfolytában az édes ajkait ahogy mosolyra húzódnak?
Miért gondolok arra, hogy Camilla bárcsak később jött volna, hogy még élvezhessem a közelségét?
Nem, ez lehetetlen, én nem eshettem bele Robertbe, az képtelenség, hiszen eddig utáltam, sőt hallani sem akartam róla.
Nem, ezt most biztos csak azért hiszem, mert most jóban vagyunk, és egy teljesen más oldalát mutatta, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ennyi, semmi több, ugye?
-Ugyan, mondd el, hátha tudok segíteni.
-Nem tudsz oké, egy idióta vagyok.
Nem kellett volna vele ebédelnem, az egész egy idióta ötlet volt, tudtam, hogy csak baj lesz belőle, de nem hallgattam magamra.
Teljesen kifakadtam, nem tudom mi ütött belém, kézzel lábbal hadonásztam neki, miközben éreztem, hogy a kétségbe esés teljesen át jár.
Nem akartam közel engedni magamhoz senkit, őt pedig főleg nem, mert nem tudtam mire számítsak, de most mégis úgy érzem...
-Tényleg így gondolod?
Egy szomorú hang szakította félbe a gondolat menetemet, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül.
Ahogy szembe találtam magam Robbal, egy pillanatra ugyan azt a szomorúságot láttam az arcán, mint amilyet a hangjában hallottam, de aztán újra felöltötte a semmit mondó arcát.
Tudtam, hogy ebből baj lesz, nagy baj.

Robert:
Nem akartam hinni a fülemnek, most tényleg egy idióta ötletnek tartja, hogy velem ebédelt?
De miért, és akkor egyáltalán miért jött velem, miért viselkedett velem úgy ahogy?
Én azt hittem kedvel, de valószínüleg csak megjátszotta magát úgy ahogy mindenki más is a közelemben, de mégis mit vártam?
Soha senki nem az igazi arcát mutatja nekem, de most az egyszer azt hittem ő igen, hogy benne megbízhatok.
A rohadt életbe, én bíztam benne, szinte mindent elmondtam magamról.
A picsába, a kúrva életbe, hogy lehettem ekkora balfasz?
Igaza van Camillának, a mi világunkba nem férnek bele a barátok, nem engedhetünk közel senkit magunkhoz, mert csak ártanának nekünk.
Én hülye pedig még fölöslegesen vitatkoztam vele, hogy Kate márpedig megérdemli, hogy bízzak benne.
Na nem mintha annyira jó lenne Cammel a viszonyunk, sőt, általában meg tudnám folytani egy kanál vízben, de muszáj jóban lennünk, legalábbis a médiának.
Kate kitágult szemekkel, sokkosan nézett rám, de amint rá jöttem, hogy szánalmasan festhetek előtte a hülye érzéseim miatt azonnal felvettem a szokásos maszkomat.
Nem kell, hogy még ki is röhögjön.
-Rob, én nem úgy...nem úgy értettem...én csak...
-Erre semmi szükség Kate, azért jöttem, hogy elmondjam, szerintem is hülye ötlet volt az ebéd, mi nem tudjuk egymást kedvelni, próbálkoztunk, de nem ment.
-Rob ezt talán...
-Hagyd csak Josh, ha így érzi rendben, elfogadom.
Bólintottam Katenek, de már koránt sem voltam magamban olyan biztos mint amikor a szavak elhagyták a számat.
Miért néz rám ennyi szomorúsággal, és fájdalommal?
Nem értettem semmit, még magamat sem.
Engem mit izgat, hogy hogyan néz, hiszen nem több mint egy stylist, jó, majdnem sikerült össze barátkoznunk, de csak majdnem.
Még idejében rá jöttem, hogy ő is csak szórakozik velem, így jobb ha elfelejtem.
Kissé zavartan ugyan, de határozottan fordítottam nekik hátat, majd a lakókocsimig meg sem álltam.
Éreztem, hogy közben egy két személynek neki mentem, akik azonnal szidtak, de nem érdekelt, össze akartam szedni a gondolataimat, hogy megértsem, miért bánt ennyire, hogy Kate nem kedvel engem.
A lakókocsimban hálát adtam az égnek, hogy Cam nincs itt, semmi kedvem nem lett volna most még az ő nyafogását is hallgatni.
Lehuppantam az egyik fotelba, és egy cigire rá gyújtva kezdtem el elmélkedni, hogy mi is történt ez alatt a pár hét alatt.
Hogy miért is érzem magam ennyire pocsékul, hogyha arra gondolok többet nem beszélgethetek Katetel bármiről, hogy többé nem mehetek vele csak úgy ebédelni, hogy beszélgessünk.
-Hagyj már, nem látod, hogy mit csinálok?
Utáltam amikor Cam akkor akar rám mászni amikor épp dolgozom.
Nem értem miért nem érti meg, hogy szöveget kell gyakorolnom, attól, hogy neki nincs semmi dolga nekem még lehet.
Nem nagyon izgatta amit magyarázok neki, továbbra is a nyakamat csókolgatta, majd a kezét a nadrágom elejéhez helyezte, és marokra fogott.
Hát én is férfi fagyok, egyértelmű volt, hogy ez a megmozdulás hatással lesz rám.
A férfiasságom megrándult, és ahogy lágyan simogatni kezdett a nadrágomon keresztül, éreztem, hogy önkéntelenül is izgalomba jövök.
A férfiasságom keményen feszült a kezének, és a nadrágom már elég kényelmetlennek bizonyult.
Éreztem ahogy elégedetten mosolyog a nyakamba, majd egy hírtelen mozdulattal, elém vetette magát, és azonnal elkezdett kiszabadítani a nadrágomból.
Én csak hátra vetett fejjel vártam, hogy végre megérintsem, hiába, felizgatott, és már én is hangulatba jöttem, így minden mást kizártam a külvilágból.
Ahogy kiszabadított a nadrágomból majd az alsómból is, azonnal a szájába vett amit én egy hörgéssel jutalmaztam, de aztán eszembe jutott, hogy erre nincs most időnk.
Felrántottam magamhoz, majd a bugyiját félre húzva azonnal magamra húztam.
-De türelmetlen vagy.
Elégedetten nézett a szemembe, miközben önfeledten vigyorgott.
Ó ha tudnád, hogy csak az élvezet az ami hajt, és, hogy azon is minél gyorsabban túl akarok lenni, nem vigyorogna így.
Nem szóltam semmit, csak lecsaptam az ajkaira, majd mozgatni kezdtem az ölemben.
Már rég nem szólt másról ez a kapcsolat csak erről, csak a testiségről, és a médiáról, mondjuk azt hiszem soha nem is szólt másról.
Hírtelen ürült ki minden gondolat a fejemből ahogy éreztem hamarosan elérem a beteljesülést.
Nem sok hiányzott, de egyszer csak ajtó nyitódást hallottam, mire azonnal oda kaptam a fejem.
Egy megszeppent lányt láttam ott, de nem érdekelt mennyire zavarban van, pont a legjobb részt szakította félbe, én pedig ezt nem viseltem túl jól.
-Mi a...te hülye idióta, azonnal takarodj ki innen, mégis mit képzelsz?
Üvöltöttem neki amire persze ő azonnal kifordult a kocsiból.
-Bassza meg, a rohadt életbe ezt nem hiszem el.
Hangosan szitkozódtam, miközben azonnal magamra kaptam a nadrágom, és ideg betegen robogtam ki, hogy elküldjem azt a hülye picsát a fenébe.
Miután azzal sem mentem semmire, hogy kidühöngtem magam a főnökénél, sőt még a rendezőnek is balhét csaptam, eldöntöttem, hogy ki fogom akasztani.
Annyira eltiprom, hogy a végén ő maga fog menekülni erről a helyről.
Mégis mit képzel, hülye kis asszisztens semmi több, azt hiszi eljátszhatja nekem menyire sajnálja, és mennyire kis ártatlan?
Hát majd meglátjuk mennyire az.
Minden kiderítettem róla, mindent amit csak tudtam, még azt is tudtam, hogy mikor volt először fog orvosnál, vagy mi volt a jele az óvodában.
Meglepődve vettem észre, hogy nem egy buta csajjal van dolgom, de nem érdekelt, csak ki akartam készíteni.
Hogy miért azt már én magam sem tudtam, de úgy éreztem minél távolabb üldözöm ezt a lányt nekem annál jobb.
Meglepett, hogy nem nagyon akadt ki amikor eldaráltam neki a fele anyagot amit megjegyeztem róla, fogalmam sem volt róla, hogy ezt most mire véljem.
-Helló bajba jutott hölgy.
-Helló megmentőm.
Josh, és ő úgy tűnt már nagyon jóban vannak, és ez idegesített.
Biztos ő az aki kell neki, ő az akit kinézett magának, hogy meghódítja, majd kihasználja.
Az ilyen ártatlan kinézetű lányok mind ilyenek, ők a legveszélyesebbek, de ezt, hogy nem veszi észre ez a barom?
Minek bájolog vele, még adja alá a lovat, ezt nem hiszem el.
Azt hittem felrobbanok az idegtől amikor kezet csókolva vigyorogva távozott tőlünk, és Kate is mosolyogva nézett utána.
Egy megmagyarázhatatlan okból azt akartam, hogy ez a mosoly nekem szóljon, hogy rám nézzen úgy ahogy Joshra, hogy ha akarja én legyek az áldozata.
Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, nem eshetek a csapdájába, én nem, ennél sokkal okosabb vagyok.
Próbáltam felhúzni azzal, hogy kifejetettem mit akarhat Joshtól, de egy döbbent, és egy kissé dühös arcom kívül nem láttam rajta mást.
Most vagy rohadt jó színész nő, vagy nem olyan amilyennek hiszem.
Nem az lehetetlen, biztos, hogy ő egy számító kis...
Hírtelen maradt abba minden gondolatom amint megéreztem a kezét a nyakamon.
Villám csapások ezrei cikáztak át a bőrömön, én pedig csak sokkoltan álltam a dolog előtt.
Nem tudom mikor éreztem utoljára ilyet, de határozottan megrémisztett.
Innentől kezdve úgy kerültem akár egy leprást, csak akkor voltam hajlandó a közelébe menni, ha együtt kellett dolgoznunk, de ennyi.
Viszont a szemeimnek nem tudtam parancsolni, ahogy meghallottam a hangját azonnal mindig felé kaptam a fejem.
Nem értettem miért vonzza ennyire a tekintetem, de képtelen voltam nem őt figyelni.
Furcsa érzés volt őt nézni ahogy másokkal nevetgél, ahogy másokkal vidáman cseveg, sértett, hogy velem nem volt ilyen.
Mondjuk nem is indult úgy a kapcsolatunk, de akkor is, azt akartam, hogy velem is így beszéljen.
Hogy miért, fogalmam sincs, talán azt akartam, hogy a közelembe kerüljön, és ahogy kiismerem úgy mutathatom meg mindenkinek, hogy milyen is valójában.
Igen, erről van szó.
-Te nem vagy normális haver.
-Mert te olyan rohadtul ész lény vagy mi?
Nem értem minek hagyod, hogy az a csaj behálózzon.
A lakókocsimban ültünk, és épp Josh próbáltam meg meggyőzni, hogy nem olyan jó ötlet azt a bigét magához közel engednie, de nem nagyon akart rám hallgatni.
-Behálózzon?
Haver figyelj, tévedésben vagy, Kate nem olyan, ő egy kedves, és okos csaj, nem mellesleg remek humora van, nem akar tőlem semmit.
-Majd meglátod, csak a megfelelő időre vár, és akkor lecsap.
-Jesszus haver, nem egy ragadozóról beszélünk, hanem egy visszafogott, csendes kis csajról.
-Majd meglátod, de nem mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
Hát nem hallgatott rám, továbbra is jópofizott annak a bigének ami egyre jobban kezdett bosszantani.
Azon az estén amikor együtt maradtam kettesben Katetel ott a mosdóban, éreztem, hogy valami megváltozott.
Valami vissza fordíthatatlan, és rémisztő határt léptünk át.
Kiadtam magam, soha nem gondoltam volna, hogy ezt teszem, de megtörtént, valami láthatatlan kötelék arra ösztönzött, hogy beszéljek, és én megtettem.
Meséltem neki a gyerek koromról, a családomról, a barátaimról, mindenről ami az eszembe jutott, és azon kaptam magam, hogy az is érdekel amit ő mondd.
Igaz, volt amit a nyomozásomnak köszönhetően tudtam már, de az ő szájából hallani teljesen más volt, sokkal jobban érdekelt.
Be kellett látnom, hogy Joshnak igaza volt, ez a lány tényleg nem olyan szörnyű.
Bízni kezdtem benne, és érdekelni kezdett, nem is tudva ezzel mit okozok magamnak.
Egy hülye mondat mennyi mindent meg tud változtatni.
Amikor megláttam Kate csalódott arcát miután azt mondtam Joshnak, hogy együtt voltunk a mosdóban, furcsa módon össze szorult a szívem.
Meg akartam magyarázni, utána menni, és ha kell ezerszer bocsánatot kérni, pedig nem ilyen vagyok, egyáltalán nem a fenébe is.
Ahogy az a báj gúnár mellé lépett azt hittem menten kiütöm annak a baromnak a fog sorát, megnéztem volna akkor, hogy vigyorog.
Szerencsére Kate mellettem döntött, és hagyta, hogy megmagyarázzam mit miért mondtam, és még azt is, hogy elvigyem magammal a rendezvényre.
Boldogan mosolyogva léptem be a szállodai szobába ahol Cam már lefeküdt aludni.
Akkor először éreztem, hogy nem tudok befeküdni mellé az ágyba, így a kanapéra költözve feküdtem le aludni.
Az utolsó gondolatom egy gyönyörű lány volt akinek a nevetése a fülemben csengett, és a csillogó szemei örökre az agyamba vésődtek.
Reggel határtalan jó kedvel ébredtem, és ez egész nap kitartott, amiben nagyban segített, hogy Kate-el lopott pillantásokat váltottunk, és néha néha össze mosolyogtunk.
Úgy éreztem magam mint egy tini aki épp a kiszemelt lánnyal flörtöl, de ezt azonnal ki is vertem a fejemből.
Semmi ilyenről nem lehet szó, Kate egy barát, egy barát akinek érzem, hogy kiadhatom magam, és ennyi, semmi több.
Mindenki csodálkozva nézett egész nap, a vigyorom levakarhatatlan volt, és mindenkivel próbáltam jó fej lenni.
Igyekeztem nem én lenni a bunkó, öntelt hólyag ahogy Kate hívott, és ezért mindenkivel beszélgetni kezdtem.
Örömmel tapasztaltam, hogy nem néztek ki a táraságból sőt bevontak a beszélgetésekbe.
Kate-en láttam, hogy büszkén tekinget rám, és ez megadta a löketet, hogy tovább folytassam a közeledést az emberek felé.
Nem is volt olyan nehéz, kimondottan élveztem, hogy újra egy egyszerű színésznek kezeltek, és nem a nagy sztárnak.
Vigyorogva mentem vissza a szállodai szobába, már így is késésben voltam, alig volt időm elkészülni, de nem tudta még ez sem lelohasztani a kedvem.
Hamarosan újra Katetel lehetek, és újra kibeszélhetem magam, erre van szükségem, hogy valaki meghallgasson.
Amint beléptem a mosolyom azonnal rám fagyott.
Cam állt előttem teljesen felöltözve, kisminkelve, és én tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
Azonnal hívtam Josht, és ledaráltam neki, hogy mondja le Katet, nem nagyon tudtam kifejteni neki miért, mert tudtam, hogy Cam fülel, így csak szűkszavúan kértem meg.
A hangulatom a béka segge alatt volt, főleg azután, hogy Cam végig úgy csimpaszkodott belém mint egy majom.
Az emberek várakozóan néztek ránk, tudtam mit akarnak látni.
Egy boldog szerelmes párt, akik oda vannak egymásért, és mivel ez a dolgom megadtam nekik amit akarnak.
Magam felé fordítottam Camet, majd az ajkaira tapadtam.
Semmijen érzelmet nem váltott ki belőlem, mintha csak egy újabb szerepet játszanék egy színész nővel, és így is volt, csak színjátszás.
-Josh, kivel érkezett?
-Josh ő az új barát nője?
-Mennyire komoly önök között a dolog?
Na végre Josh, legalább nem fogom halálra unni magam, ráadásul már iszonyúan kíváncsi voltam,hogy Kate-el mit beszélt.
Remélem sikerült valahogy kihúznia a szarból Katenél.
Megkönnyebbülten szakítottam meg Cammel a csókunkat, és azonnal Josh felé kaptam a fejem, hogy aztán ledermedve nézzem kivel is érkezett.
-Nahát, mégiscsak igazam volt, ez a kis hülye tényleg Joshra vadászott, ha ezt elmondom Ninának a forgatáson.
Nem az lehetetlen, nem ismerhettem félre ennyire, nem lehet igaz, hogy tényleg az első feltevésem volt helyes, hogy csak előre akar törni.
Ahogy megláttam a puszit amit váltottak, tudtam, hogy csak szórakozik, mindkettőnkkel szórakozik.
Nem kellett volna hagynom, hogy utána meggyőzzön az ellenkezőjéről, nem lett volna szabad hagynom, hogy még közelebb kerüljön hozzám.
Egy idióta vagyok, már ott, ott a rendezvényen meg kellett volna szakítanom vele a kapcsolatot, de engem túlságon vonzott.
Meg akartam ismerni, tudni akartam még a legféltettem dolgairól is, ahogy ő tud rólam majdnem mindent.
Ezért hívtam meg ebédelni a picsába, azért, hogy lássam valóban nem olyan amilyennek hittem először.
És meggyőzött, teljesen meggyőzött, és most mi van, megint ugyan ott tartunk ahol eddig.
Újra egy olyan nőnek tartom aki csak kihasználja a férfiakat, csak tudnám miért vagyok ettől annyira kiborulva.
Halk kopogtatás térített vissza a gondolataimból.
-Gyere.
Észre se vettem, hogy mennyi cigit elszívtam, ha anyám ezt látná tuti azonnal szét rúgná a seggem.
A tekintetem a bejárati ajtó felé kaptam ahol Kate bűnbánó arcával találtam szembe magam.
-Beszélnünk kell.
Bólintottam neki, és tudtam nekem mit kell mondanom, már csak az a kérdés, hogy lesz e hozzá elég erőm.


HannaBetsy