Szerencsétlen nap?

Sziasztok
Na itt is volnánk:)
Először is engedjétek meg, hogy Hanna, és én is hatalmas szeretettel köszöntsünk titeket:)
Reméljük, hogy tetszeni fog nektek ez a kis történet, és ahogyan Rob, úgy Kate is belopja magát majd a szívetekbe:)
Örülünk minden ide tévedőnek, és természetesen nem haragszunk meg ha kifejtitek a véleményteket is:D
Puszikáink nektek

Kate:

-Maradj már nyugton.
-Akkor meg ne böködj.
-Nem böködnélek, ha rendesen állnál.
-Rendesen állnék, ha nem böködnél.
Na jó feladom, ma ez nekünk nem fog menni.
Istenem, hogy is gondolhattam arra egy percig is, hogy én meg fogom állni a helyem a filmesek világában?
Mégis minek kezdtem én bele egyáltalán?
Sóhajtva ültem le törökülésben a próba babám előtt, és csak meredtem magam elé.
Pippa szerint ez egy rendkívül hülye szokásom, de hát mit tehetnék, hogyha csak magam elé meredve tudok kikapcsolni?
Jaj Pippa, a fene esne belé, elfelejtettem felhívni.
Remek, most még a húgom is be fog rágni rám, nem elég, hogy anyuék folyton azzal nyúznak, hogy milyen keveset vagyok ott, és beszélek velük, most még tőle is megfogom kapni a magamét.
-Mi van veled csajszi?
Az én drága próba babám leült velem szemben, na jó nem a próba babám, hanem Ali, mert utálja próba babának hívom.
-Semmi, én csak... nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a filmes dolog.
Alessandra azon kevés személyek közé tartozól akikben feltétel nélkül megbíztam, és akinek minden bajomról, félelmemről beszámoltam.
Mások előtt mindig zavarban vagyok ha az érzéseimről kell beszélnem, meg általában zavarban vagyok ha beszélnem kell valami ismeretlennel.
Nem is értem miért van ez, már egész kicsi korom óta ez van, gyerek koromban is alig álltam szóba valakivel, és most is inkább kerülöm a kapcsolat teremtést, fogalmam sincs miért van ez, de azok akik ismernek azok elfogadták már ezt.
-Ne kezd ezt megint Kate, tehetséges vagy, nem kérdéses, hogy jó ötlet volt e elfogadni annak a filmnek az ajánlatát.
-Te túl elfogult vagy.
-Te pedig túl sokat agyalsz, na gyere szurkálj még egy kicsit hátha jobb kedved lesz tőle.
Választást sem hagyva nekem felhúzott a földről, majd vissza állt a helyére, és vigyorogva tárta szét a karját.
Nevetve láttam neki újra a ruhájának, valahogy ő mindig helyre hoz, vagy éppen rendre rak ha az kell.
-Kate ez egyszerűen tökéletes lett.
-Örülök, hogy tetszik.
-Tetszik, úr isten ki nem tudom fejezni, Kate imádlak, nem is értem miért nem foglalkozol varrással, isten adta tehetséged van hozzá.
-Azért ne ess túlzásba.
Fejcsóválva kezdtem pakolgatni, hogy eltüntessem a romokat.
Igaz, hogy egy nő általában rendet tart maga körül, ami mondjuk nagy átlagban rám is igaz, kivéve amikor nem dolgozom éppen valami.
Akkor aztán semmi nincs a helyén, minden a feje tetején, papír kupacok, vázlatok szanaszét, néha rosszabb vagyok mint egy rendetlen férfi.
-Te meg min vigyorogsz?
Észre sem vettem, hogy mosolygok, úgy látszik kezdek nem csak magamba fordulni, de megőrülni is.
Intettem a fejemmel, hogy nem lényeg, majd tovább pakoltam, de hírtelen eszembe jutott valami.
-Mondtam már neked, hogy ki lesz az egyik főszereplő a filmben?
-Amm, Robert Pattinson nem?
-De, ő is.
Hát Robert annyira nem hatotta meg amikor elmondtam, nem nagyon rajong azért a férfiért, szerinte túl beképzelt, és bunkó.
Én erre csak azt mondtam, hogy nem is ismerjük, lehet nem is olyan amilyennek a sajtó beállítja.
Na ez az elméletem ma meg is dőlt amikor beszéltem a rendezővel, és a közvetlen főnökömmel.
Amikor behívtak egy külön terembe azt hittem már most baj van velem, pedig szinte még nem is csináltam semmit, csak a terveket beszéltük meg.
Idegesen, és feszengve álltam előttük, miközben ők szintén egy kicsit feszengve ültek le az asztalhoz.
-Nos Kate, szeretnénk téged felkészíteni.
Fogalmam sem volt miről beszélnek, mégis mire kéne engem felkészíteniük, azt hittem minden információt megkaptam a munkámhoz, sőt hála a pletykás munkatársaimnak még több információm van mint kéne.
Értetlenül néztem rájuk, mire csak sóhajtva, hellyel kínáltak.
-Kate, gondolom hallott már Robertről.
-Természetesen.
Nem értettem mire akarnak kilyukadni, még én is aki alig jár el otthonról, szinte csak otthon vagyok, vagy dolgozom, tudom, hogy ki az a Robert Pattinson.
-Robertnek sajátos a modora, szeretnénk ha csak annyit lenne a közelében ami feltétlenül szükséges.
-Nem értem uram.
-Nézze Kate, nem szeretnénk önt máris elveszíteni, igen tehetségesnek bizonyult az eddigi munkáiban, és nagyon tetszenek azok a munkálatok amiket már itt csinált, de ha Robert közelébe kerül akkor félő, hogy majd elüldözi.
-Tudok vigyázni magamra.
Miért beszél velem úgy mint egy kislánnyal, oké Robert egy önelégült fickó, de mégis hogyan tudna engem elüldözni?
Oké, hogy nem vagyok egy nagyszájú, de azért az mégis csak túlzás, hogy külön kihívnak megbeszélni, hogy hogyan viszonyuljak hozzá, legalábbis szerintem túlzás.
-Kedvesem, itt nem arról van szó, hogy nem tudsz vigyázni, Robbal én nem egy filmben működtem már együtt, és hidd el, néha még engem is sikerül kihoznia a sodromból.
-Szóval ezzel azt akarják mondani, hogy vigyázzak vele?
-Igen.
-Rendben, de szerintem maguk eltúlozzák a dolgot.
-Kate, hidj nekem, a legjobb lesz, ha nem kerülsz a közelébe.
Mivel nem nagyon tudtam mit mondani, ezért csak bólintottam nekik.
Ha már ők is azt mondják, hogy Roberttel nem lesz könny?, akkor lehet abban valami amit Ali állít róla.
A gondolataimból Ali keze rángatott vissza amint előttem hadonászik.
-Föld hívja Katet, Kate jelentkezz.
-Bocsi, mit mondtál?
-Épp azt kezdte el mondani, hogy ki lesz a másik szereplő Pattinson mellett, aztán elhallgattál, hiába szólítottalak meg, mint akit kikapcsoltak.
-Bocsi, csak elgondolkoztam.
-Mondd, hogy nem megint azon a Pattinsonon gondolkoztál.
Könyörgően fúrta a szemeit az enyémekbe, mire egy kissé zavarba jöttem.
Mi az, hogy már megint, nem is gondolok folyton rá.
Oké, tény, hogy amióta kiderült, hogy vele fogok dolgozni eléggé leköti a gondolataimat, de ezt csak annak tudom be, hogy nem tudom őt hova rakni.
Valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy olyan lenne amilyennek beállítják, ha rá nézek nem egy bunkó, beképzelt színészt látok, hanem egy...egy...
Na ez az, mit is látok pontosan?
Komolyan nem tudom mit gondoljak róla, de valamiért nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ? nem egy bunkó, nem, nem lehet az.
Ahh, Kate mégis mi a fene ütött beléd, még csak nem is ismered ezt a fazont, és már most csak rá gondolsz?
Ebből elég, mostantól nem létezhet neked más csakis a munkád.
-Azt ne mondd, hogy téged is elcsábított azzal a megnyerő haj túrásával, és bárgyú vigyorával. .
Grimaszolva kezdte el játszani Robertet amint az épp a hajába túr, és "bárgyún vigyorog", mire nevetve csaptam meg a vállát.
-Nem vagy normális.
-Ugyan, most miért, nem ezt csinálja?
-Jól van tudod mit, inkább elmondom ki a másik főszereplő, jó?
-Na halljuk.
-Josh Du...
-Úr isteeeeeen...
Sikongatva ugrott a nyakamba, és egy folytában azt ismételgette, hogy úr isten, úr isten, én pedig nem tudtam mást csak hápogni.
Azt tudtam, hogy szereti Josh Duhamelt, mert az összes filmjét meg kellett nézni, s?t a sorozatának az összes évadának, az összes részét, de hogy ennyire oda legyen érte, hát az...meglepett.
-Jól van nyugi, hogy foglak bevinni a forgatásra ha megfojtasz?
-Mi...hogy...te...és mikor...hogyan...miért?
Csak nevettem azon, hogy mennyire képes lelkesedni egy pasiért, főleg egy olyan pasiért akivel még csak nem is találkozott.
Ebből is látszik, hogy Ale pontosan az ellentétem.
Míg én visszahúzódóbb, és csöndes vagyok, aki nagyon nehezen nyílik meg, Ali folyton pörög, mindenkivel nyitott, bárkivel képes egy jót beszélgetni már a legelső pillanattól kezdve.
Azt hiszem pontosan ezért vagyunk ennyire jóban, kiegészítjük egymást, na jó, meg hát együtt is nőttünk fel, de ez csak részlet kérdés.
-Figyelj, ott is kell majd valaki akin igazíthatok a szereplők ruháin, és ahogy így elnézlek a főszereplő nővel pont egyezik méretetek.
Színpadiasan végig néztem rajta a nagyobb hatás kedvéért miközben beszéltem, de nem nagyon foglalkoztatta, hogy szórakozok vele, ezer wattos mosollyal az arcán nézett rám.
-Mondtam már neked, hogy imádlak?
-Ma még nem, de ha azt szeretnéd, hogy ez viszonzásra találjon akkor vedd le a ruhádat mielőtt elszakítod.
Egy bólintás után már kezdte is levenni magáról, majd szépen elrakta.
Megmosolyogtam, úgy rakta el azt a ruhát mint valami értékes kincset, még vagy ötször átsimított rajta, ami nagyon jól esett, de kinek ne esne jól ha tetszik valakinek az amit csinál?
Az este hamar elrepült, és én alig tudtam aludni, egész éljen görccsel a gyomromban forgolódtam az ágyamban.
Nem tudtam másra gondolni csak az első munkanapomra, ugyanis holnap lesz az első hivatalos napom, amikor is megismerem azokat akikkel majd dolgozni fogok.
Nagyon féltem, nem csináltam még ilyet, a Jigsawnál csak kiegészítőkkel foglalkoztam, ez lesz az első stilyst munkám.
Ahogy hetet ütött az óra úgy pattantam ki az ágyból mint akit éget, majd sürögni forogni kezdtem a lakásban.
Csináltam magamnak egy kávét, hogy némileg felébredjek, de sikeresen magamra öntöttem, még az a szerencse, hogy nem volt már forró, már csak az hiányzott volna, hogy szanaszét égessem magam.
Még egy gyors zuhany után, összepakoltam a munkámhoz szükséges dolgokat, majd útra készen léptem ki a lakásból.
-Basszus a telefonom.
Halk szitkozódásba kezdtem amikor rájöttem, hogy valamit mégis elfelejtettem, és elkönyveltem magamban, hogy ma már tuti nem lesz szerencsém.
Miután másodjára is sikeresen elindultam, némi megkönnyebbüléssel vágtam neki az utamnak.
Kocsiba pattantam, és...hát ezt nem hiszem el, ilyen nincs, esküszöm valaki szórakozik velem odafentről.
Miért pont most kell defektet kapnom, ne már, utálok kereket cserélni.
Szerencsére volt némi szerencsém a kerék cserével, ugyanis az egyik járókelő segített nekem, és volt szíves felrakni helyettem.
Nem győztem hálálkodni, aztán gyorsan tovább is indultam.
Nem voltam késében, de hogy ez gy is maradjon sietnem kellett, főleg a ma reggeli szerencse hullámommal.
Ahogy leparkoltam az épület előtt, már rohantam is a bejárathoz, ahol két biztonsági őr fogadott.
-Jó reggelt.
El akartam menni mellettük, de az egyikük a vállamra rakta a kezét, majd vissza húzott.
-Hova hova kisasszony?
-Be, ugyanis öt perc múlva kezdek.
-Hát persze, és megtudhatnánk, hogy mi a munkája odabent?
-Ha nagyon kíváncsi rá, stilyst asszisztens leszek, és ha most hagynának bemenni azt nagyon megköszönném.
-Azt elhiszem csibém, de ide biztos nem fog bemenni, ha csak nincs egy szép kis kártyája amivel bebizonyítja, hogy itt dolgozik.
Basszus, a kártya, jaj ne, istenem mond, hogy nem hagytam otthon.
Vad kutatásba kezdtem a táskámba, de sehol nem volt, egyre kétségbe esettebb lettem, a biztonságiak meg egyre jobban szórakoztak rajtam.
-Kérem uraim, nekem muszáj oda bejutnom.
-Elhiszem hölgyen, naponta több ezer lánynak muszáj bejutnia egy egy forgatásra, hogy lássák a kedvencüket.
-De én nem vagyok rajongó, én itt dolgozom, kérem.
-Sajnálom, kérem távozzon, vagy nekünk kell elvinni innen.
Már épp a sírás hatásán voltam, éreztem a gombócot a torkomban.
Nem lehetek ilyen szerencsétlen, miért pont az első napomon szúrok el mindent?
Éppen hátra fordultam, hogy minél hamarabb hazarohanhassak a kártyámért amikor hirtelen egy alakba ütköztem bele.
-Ó bocsánat, ne haragudj, nem figyeltem.
Sűrű szabadkozásba kezdtem, de amikor felnéztem rá, bennem akadt a bocsánat hullámom.
Ha most Ali itt lenne, tuti szívinkfartust kapna, ugyanis nem más állt előttem mint Josh Duhamel.
-Minden rendben?
-Persze.
-Akkor miért könnyes a szemed, megütöttelek?
-Nem dehogy, én csak...én.
Remek, most meg dadogok, hát lehet ennél szuperebb a nap?
-A kisasszony épp most próbált meg beszökni a forgatásra.
Hát igen, határozottan lehet jobb a napom.
Legszívesebben megfordulva kiütöttem volna a biztonságit, de nem tettem mást csak szégyenlősen álltam egyik lábamról a másikra.
Nem tudom miért vagyok ennyire csöndes, vagy miért nem nyitom ki egyszer a számat, de valamiért nem megy, egyszerűen képtelen vagyok vitatkozni bárkivel is.
-Nos akkor, jobb ha mi megyünk.
-Itt dolgozom.
Nem tudom miért mondtam ezt el neki amikor elsétált mellettem, de volt egy olyan érzésem, hogy ? talán be tudna vinni.
Feltéve ha hisz nekem, és nem néz ő is egy őrült rajongónak.
-Mi a munkád?
-Stilyst asszisztens.
-Kivel kell majd dolgoznod?
-Meredith Birn lesz a közvetlen főnököm.
-Milyen ruha lesz rajtam az első jelenetben?
-Egy alsónadrág, mert a jeleneted szerint Robbal, vagyis Daviddel éppen az ébredéseteket mutatják majd.
Szélesre tárta előttem az ajtót, én pedig egy megkönnyebbült sóhajjal léptem be mellette.
A biztonságiaknak persze ez nem tetszett, de amikor Josh egyik testőre rájuk "morgott" rögtön elhallgattak.
-Na és, megtudhatom a neved?
-Jaj igen persze, Kate vagyok, Kate Middleton.
-Helo, én pedig Josh Duhamel, örülök, hogy megismertelek.
-Én örülök, szerencse, hogy éppen akkor érkeztél.
-Hát örülök, hogy segíthettem, akkor gondolom úgy is fogunk még találkozni.
-Igen, bizonyára.
-Rendben akkor majd a forgatáson.
-Szia.
-Szia.
Amint elköszöntünk egymástól, rögtön futva indultam meg Meredith irodája felé, mert most már tényleg sikeresen elkéstem.
Remélem nem fogja letépni a fejem.
Út közben azt tervezgettem, hogy Alinek hogyan számoljak be úgy a Joshal való találkozásomról, hogy ne kapjon szívinkfartust, de aztán rájöttem, hogy tök mindegy hogyan közlöm vele, a mai sikítás adagomat úgy is megkapom.
-Jó reggelt.
Miután bekopogtam, és megkaptam az engedélyt a belépésre, félve léptem be az irodába, ahol Meredith rögtön az órájára pillantott, nagyon szigorú arccal.
Nagyot nyeltem, és éreztem, hogy az összes vér eltűnik az arcomból.
-Ugyan kedveském, ne ijedj meg ennyire, nem foglak megenni.
Meredith nevetve állt fel a székéből, és amint elém ért, azonnal két puszival üdvözölt.
Én még az előbbiek hatása alatt voltam, és nem tudtam megszólalni.
Na jó Kate, most ne csináld ezt, ne rezelj be, nincs baj, csak viccelt.
-Na gyere én kis palántám, bemutatlak pár embernek.
Meg se várva, hogy egy kicsit magamhoz térjek, azonnal kézen ragadott, és húzni kezdett maga után.
Megismerkedtem a fodrásszal, a sminkessel, s?t még a rendezővel is volt szerencsém találkozni, és én megnyugodva tapasztaltam, hogy nem is lesz olyan rossz itt dolgozni.
Mindenki nagyon kedves volt, és közvetlen, már csak nekem kéne megtanulnom kinyitni a szám.
Meredith épp elrohant valahova, így egyedül maradtam a forgatási helyszínen, de így legalább volt időm körbe nézelődni.
Mindig is vonzott a film ipar, persze nem mint színésznő?, hanem olyas valaki aki részt vehet egy ilyen munkálatban, akinek köze lehet egy film elkészítéséhez, és tessék itt vagyok, hogy...
-Na végre, te, menj, és hozz nekem egy kávét, muszáj felébrednem.
Egy rövid barna hajó lány közelített felém, és egyenesen rám nézett.
Na várjunk csak, most komolyan nekem beszélt, ráadásul így?
-Nem hallottad mit mondtam, gyerünk csipkedd magad, nem érek rá egész nap.
-Akkor szerintem a legjobb lesz, ha keresel egy olyan személyt aki szerez neked kávét, mert én ne ezért vagyok itt.
-Engem nem érdekel miért vagy itt, azt mondtam hozz egy kávét.
-Már ne is haragudj, de velem ne kiabálj, és mondtam már, hogy nem hozok, nem ezért vagyok itt.
Gyerünk Kate, szedd össze magad, ne legyél olyan mimóza, nem hagyhatod, hogy így beszéljen veled bárki is.
-Tudod te, hogy ki vagyok?
-Nem.
-Én vagyok Robert Pattinson barátnője, úgyhogy ha nem akarsz rohadt gyorsan munkát váltani akkor a legjobb lesz ha most azonnal pakolod a kis lábaidat, és hozol nekem egy kávét.
Már épp válaszoltam volna neki amikor a semmiből hirtelen mellettem termett Josh.
-Szeva Cam, bocs, de el kell rabolnom Katet, mert szükségem van rá, menj, és rikácsolj máshol.
Josh kézen ragadott, és már húzott is el a hisztis tyúktól, mielőtt felrobbanhatott volna a bomba.
Miután kellő távolságra értünk kihúztam a kezem az övéből, nem szerettem senkivel sem ilyen közvetlen lenni, de ? félre értette.
-Jaj, ne haragudj, én csak menteni akartalak.
-Semmi baj, s?t köszönöm.
-Nincs mit, ha kellek csak jelezz bátran, mondjuk küldj füst jelet cigivel.
-Nem dohányzom.
-Akkor add meg a számod, és ha kell akkor rám tudsz csörögni.
-Aranyos vagy, de nem szeretném.
Kicsit hátrébb léptem tőle, már nyilván valóan fel akart szedni amitől nekem valahogy rossz érzésem támadt, vagy inkább csak megijedtem, de mindegy is mert a lényeg ugyan az, nem akartam, hogy közeledjen felém.
-Hát, nem könnyíted meg a mentési akciómat.
-Kedves vagy, hogy segíteni akarsz, de mostantól meg kell tanulnom egyedül boldogulni, de azért köszi mindent.
-Kate, várj.
Már ezt is csak a hátam mögül hallottam, mert amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam.
Kellemetlenül éreztem magam vele, főleg azután, hogy bepróbálkozott nálam, mondjuk kedves, meg minden, de nekem most első a munkám, nem akarok senkitől semmit.
-Ajj, ezt nem hiszem el, hol van már az a jómadár?
Épp a ruhákat illesztettük össze a szereplőkkel, és Meredithel, hogy elkezdődhessen a forgatás, csakhogy egy fontos személy hiányzott, vagyis a legfontosabb személy, a főszereplő.
Rob már fél órája késik, és senki nem tudja elérni a telefonján.
-Na jó, Kate, kérlek menj oda a lakókocsijához, és próbáltasd ezt fel vele, hamár nem képes kidugni ide az orrát.
A kezembe nyomta a ruhákat, és már terelt is.
Mondani akartam, hogy ez nem túl jó ötlet, de nem hagyta, már vissza is fordult a többi színészhez.
Josh mellett mentem el, aki vigyorogva összekulcsolta két ujját, hogy jelezze szorít nekem.
Hát ezzel marhára megnyugtatott.
Talán itt sincs, lehet elment valahova, vagy még be se ért.
Már egy ideje kopogtattam az ajtón, de senki nem válaszolt.
Egyszer csak meghallottam egy hangot bentről.
Megvontam a vállam, biztos így akarta jelezni, hogy szabad, ezért benyitottam, de nem várt dolog ért bent. ő, és az a barna hajú csaj aki kávét akart tőlem a kanapén ültek.
Vagyis Rob ült, és a csaj rajta, félre érthetetlen pózban.
Lefagytam teljesen, az agyam kikapcsolt, de Robert hamar vissza zökkentett.
-Mi a...te hülye idióta, azonnal takarodj ki innen, mégis mit képzelsz?
Üvölteni kezdett velem, mire én azonnal kifordultam, és magamban elkönyveltem, hogy Robert Pattinson valóban egy hülye bunkó.



Betsy