Újabb esély

Hát helo helo csajok:)
Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak, elég gyorsan sikerült rá venni Hannat a frissre:D
Másodszor pedig el mondani nem tudom mennyire örülünk ennek a 11 kominak, és persze a pipáknak, na meg a chates akciótoknak:D
Kb 10 perce értem haza, és gondoltam telóról rá nézek az oldalra, hogy mi újság, és mit látok???
Egyeseknek agyhalál eshetősége áll fent, hát ezt nem hagyhattam, így gyorsan gép elé vágtam magam, és már itt is vagyok.
Remélem ez értéklendő cselekedet a számotokra, ahogy Hannam képei is amit gyorsban elküldött nekem a részhez:D
Na jó nem szövegel tovább, köszönjük még egyszer a komikat:
Sok sok puszi nektet:)
Névtelen:
Már jön is:))

Ani:
Nos, hamarosan kiderül mi lesz még itt, reméljük elnyeri majd továbbra is a tetszésedet:))

Kris:
Rob magyarázata a következő részben kiderül:))

M:
Nagyon örülünk neki, hogy ennyire tetszik a töri, nos az ellenszer máris érkezik, reméljük még időben:))

ria:
Örülünk, hogy végül sikerült rá venned magad, és elolvasnod a történetünket, megígérhetem, hogy királyi esküvőről szó sem fog esni:)Ali, és Josh kapcsolata kialakulóban van, de az sem lesz egy egyszerű eset, de majd meglátod:)Bizony bizony Rob féltékeny, de ki tudja, talán csak a birtoklási vágy hajtja:)Rob válaszai azonnal érkeznek:))

Anita:
Köszi, örülünk, hogy neked is tetszik ez a huzavona:))

Pixie:
Köszönjük, hogy egyáltalán írtál nekünk tündérbogyóm, sokat jelent:)hogy Rob féltékennyé tevése mennyire sikerült az hamarosan kiderül:))

judy:
Bizony bizony itt hagytuk abba, mert így legalább volt min izgulni:)Rob sztorija pedig hamarosan kiderül:))

Lola:
Most miért kínzás?:)A kövi máris érkezik:))

Amanda:
Nem is baj, hogy nem sajnáltad meg Robot, mert nem érdemli meg, na jó egy picit, de majd te eldöntöd ha elolvasod a részt:)annyit beszélsz amennyit csak akarsz, hidd el mi ezt nem tudjuk megunni:))

ZoÉ:
Így van, Rob megérdemli amit kap:)köszönjük a dicséretet, és hogy milyen szitu lesz?hát hamarosan kiderül:))



És akkor a rész:

Rob a kezeit ökölbe szorulva tartotta szorosan a teste mellett, miközben olyan gyilkos pillantásokkal méregetett minket, hogy komolyan azt vártam mikor esünk holtan össze.
Jó ez így elég röhejes, de komolyan nagyon félelmetes volt a pillantása.
Csak tudnám miért néz így.
-Szevasz haver, na milyen a buli?
Látszólag Josht nemigazán viselte meg Rob megjelenése, továbbra is csak vigyorgott a kamerákba.
-Mi a francot csináltok?
Josh rám emelte a pillantását, majd elvigyorogta magát.
-Hogy is mondtad szépségem, csak jól érezzük magunkat?
Vigyorgott mint a tejbe tök, mire én is elnevettem magam.
A vakuk még mindig ezerrel kattogtak körülöttünk, és én kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
Soha nem szerettem a fényképeznek, már gyerek koromban is utáltam a vakut, most meg aztán főleg.
Josh észre vehette rajtam, hogy valami nem stimmel, mert a hatalmas vigyorából egy megértő mosoly lett, majd szorosabban húzott maga mellé.
Már egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve ahogy át karolt.
Egyrészről tudtam, hogy semmit nem akar tőlem, mert Ali tetszik neki, másrészről pedig megbíztam benne, tudtam, hogy egy nőhöz sem közeledne úgy, hogyha ő nem akarja.
-Szeretnél bemenni?
-Nem, semmi baj csak ez...huh...
-Héé, miben is egyeztünk meg?
-Te majd vigyázol rám.
-Na látod, ne félj amíg engem látsz.
Mosolyogva néztünk egymás szemébe, de ahogy meghallottunk közeledni egy bizonyos személyt, rögtön mindkettőnk arcáról lehervadt a mosoly.
-Hát ez meg mit keres itt?
Camilla tipegett mellénk, a legalább hatvan centis sarkú kis cipellőjében, és láthatóan majd felrobbant dühében.
Ahogy rá emeltem a pillantásomat láttam, hogy lenézően végig mér, majd Rob oldalához bújik.
Valami megmagyarázhatatlan okból a gyomrom görcsbe rándult ettől a mozdulattól, és üvölteni tudtam volna.
Nem értettem mi van velem, de eszméletlenül zavart ahogy hozzá bújt.
Ahogy körbe néztem láttam, hogy mindenki minket néz amitől zavarba jöttem, és automatikusan húzódtam közelebb Joshhoz.
Rob szemei villámokat szórtak ahogy Josh keze a derekamat simogatta, de nekem jól esett, hogy nyugtatni próbált, rám fért.
-Megmondanátok végre, hogy mit keres itt Kate?
-Meghívtak.
Kihívóan néztem Robra, akin most először láttam némi bűntudatot.
-És te nem voltál hülye vissza utasítani.
Camilla úgy tűnt megint nagyon elemében van, és persze ki lehetne az első számú célpontja mint én?
Fogalmam sincs mi baja van velem, igaz, hogy volt egy kis balhénk mikor megismerkedtünk, de emiatt igazán nem kellene folyton engem csesztetnie.
-Először vissza akartam, de aztán annyira győzködött, hogy igent mondtam, gondoltam ez egy jó alkalom, hogy bebizonyítsa nem olyan amilyennek hiszem.
Josh, Rob, és én is nagyon jól tudtuk, hogy nem Joshról beszélek, de Camilla úgy tűnt nem tud semmiről.
-Miért milyennek hiszed Josht?
A nyelvemen volt, hogy azokkal a jelzőkkel illetem amiket Robról gondolok, de inkább nem mondtam ki.
Nem akartam Josht kellemetlen helyzetbe hozni.
Végül ő volt az aki megadta Camnek a választ.
-Azt hiszi egy nőcsábász vagyok, de majd én bebizonyítom, hogy nekem csak egy bizonyos személy kell.
Rám nézve kacsintott egyet, amit nem tudtam megállni nevetés nélkül.
Ezek szerint nagyon tetszik neki a barátnőm, ha nem érdekli rajta kivűl senki más, mert tudtam, hogy egyáltalán nem rólam beszél.
Ha Ali ezt megtudja ki fog bújni a bőréből.
Mielőtt még bármit is válaszolhatott volna Camillát valaki a nevén szólította, mire el ballagott tőlünk, és mi újra hárman maradtunk.
Josh kérdőn nézett rám, majd a kamerák felé bökött a fejével, én pedig egy hatalmas sóhaj után bólintottam neki.
A derekamat átkarolva lépett a fotósok kereszt tüzébe, majd pózolni kezdett nekik.
Igyekeztem mosolyogni, de ez csak akkor sikerült amikor megéreztem Josh csipkedését az oldalamon.
-Ha nem hagyod abba, rá taposok a lábadra.
Bűbájosan mosolyogtam rá, próbáltam nagyon mézes mázosnak tűnni, ami úgy tűnt be is jött, mivel hangosan nevetni kezdett.
-Képes lennél bántalmazni a védelmeződet?
Színpadiasan a szívéhez kapott, majd tett tőlem egy lépést, amitől bepánikóltam.
Na nem, arról nem volt szó, hogy egyedül hagy, még ha csak egy lépésre is.
Azonnal utána kaptam, majd bele karoltam a karjába.
-Na mi van, mégsem akarsz rám taposni?
-Élvezed, hogy hatalmad van felettem mi?
-Még jó, de ne félj, nem használom ki a helyzetet, még.
Kitágult szemekkel néztem rá, nem értettem mégis miért mondta ezt, de hamar megkaptam a választ.
A másik oldalamon hírtelen tűnt fel Rob, és ő is átkarolta a derekamat, hogy így fotózzanak minket.
Tehát Robnak címezte a mondatot, ez hihetetlen.
A pasik nem normálisak, nem értem minek szeretik egymás agyát húzni.
Rob keze erősen szorított az oldalának, és mintha maga felé húzott volna egy kicsit, de ahogy ez megtörtént Josh már is vissza húzott.
-Mit jelentsen ez Kate?
-Micsoda?
Nem néztem rá, hanem a fotósokat, és az embereket néztem, de éreztem, hogy ő engem figyel.
-Mit keresel itt Joshhal?
-Meghívott, miután valaki az utolsó utáni pillanatban átvert.
-Meg tudom magyarázni.
-Azt valahogy sejtettem, csakhogy nem vagyok rá kíváncsi.
Josht egyik pillanatról a másikra rántották el mellőlem, mire kétségbe esve pillantottam utána.
Még vissza nézett, és bocsánat kérő szemekkel mondta, hogy siet, majd már a riporterre koncentrált aki faggatni kezdte.
Robbal maradtunk ketten aki már sokkal könnyedebben fogott át, mintha azzal, hogy Josh el tűnt mellőlem megnyugodott volna.
-Mit akarsz, kérjek bocsánatot?
Rendben sajnálom.
Mondjam, hogy egy idióta vagyok?
Akkor az vagyok, de nem tehettem róla, nem tehettem semmit.
-Fölöslegesen töröd magad, nem érdekel, hogy mi történt.
A lényeg ugyan az, hogy én készen létben, felöltözve vártam rád, te pedig oda küldted Josht, hogy közölje hoppá ugrott a dolog.
-Én tényleg el akartalak hozni, csak...
-Nem Robert, mondtam, nem érdekel.
A szememmel Josht figyeltem, és vártam, hogy végre megforduljon majd vissza lépjen mellém.
Valahogy biztonságosabbnak láttam vele lenni mint Robbal.
Rob mellett túl kiszámíthatatlan vagyok, a végén még olyanokat is mondok amiket megbánok, vagy képes leszek neki mindent megbocsájtani, és ezt nem akarom.
Éppen ezért nem akartam felé fordulni sem, nem nézhettem bele a szemeibe, mert azok rögtön megbabonáztak volna, és meggyőztek volna még arról is, hogy ő a megtestesült angyal.
Na nem mintha oda lennék érte, sőt csalódtam benne, és megbántott, azzal, hogy át vert.
Haragszom rá, és eszemben sincs több esélyt adni neki, nem akarom én ezt a huza vonát.
-Szóval mégis igazam volt?
Olyan vagy aki rá repül bárkire, éppen arra aki a könnyebben kapható?
Erre a mondatra már nem bírtam nem felé nézni.
Nem elég, hogy át ver, még van képe vádaskodni, és sértegetni, hát ez mindennek a teteje.
Legszívesebben felpofoztam volna itt helyben, de nem akartam botrányt csinálni, így nem maradt más csak a szemmel verés.
-Először is, ne merj engem sértegetni, még ha olyan is lennék amilyennek beállítasz, semmi közöd nem lenne hozzá.
Másodszor pedig, kettőnk közül nem én vagyok az aki mindig rossz színben tünteti fel magát.
A szavak a számat sziszegve hagyták el, muszáj voltam így beszélni különben kiabálni kezdtem volna ami senkinek nem tett volna túl jót.
-Igazad van...sajnálom csak...csak nem értem mit keresel itt Joshhal.
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de miután Josh látta, hogy mennyire rosszul érintett, hogy lemondtad a meghívást felajánlotta, hogy majd ő elhoz.
-Neked...rosszul esett?
Sajnálattal teltek a szemei, és mintha láttam volna benne egy kis örömöt is, de azt nem tudtam hova tenni.
Csak nem annak örül, hogy sikerült megbántania.
-Persze, hiszen már kész voltam, egész nap ezen ügyködtem.
Végig mutattam magamon, mire a szemei követték a kezemet amitől kicsit elpirultam.
-Gyönyörű vagy.
-Chh, kösz.
-Na végre, azt hittem soha nem szabadulok, mehetünk?
Josh vissza ért, amit én azonnal egy boldog mosollyal jutalmaztam.
Rob egész teste megfeszült ahogy elengedve őt azonnal Joshoz léptem.
-Merre mentek?
Josh ledarálta, hogy hol ülünk, mire Rob hangosan kifújta a levegőt, ugyanis kiderült, hogy persze ki mellett kell ülnünk?
Hát egyértelmű, hogy Rob, és Camilla mellett, mert nem elég nagy az a terem ám.
Miután elindultunk Joshal Rob egy másodperc alatt tűnt el mellőlünk, és azonnal Camhez lépett, hogy "becibálja" a terembe amerre tartottunk.
-Siessünk?
-Futás.
Nevetve kezdtük el menekülőre fogni Camilla elől, valahogy egyikünknek sem volt kedve őt hallgatni.
Bent azonnal helyet foglaltunk, és Robék még az utolsó pillanatokban ültek le mellénk, mert a fények azonnal kialudtak.
Fogalmam sem volt, hogy milyen filmre hozott Josh, és én okos kint se nagyon néztem körbe.
Vagy Josh foglalt le, vagy a pánikom, vagy Rob, úgyhogy nem figyeltem semmi másra.
Josh a kezét a térdemre rakta, én pedig szem forgatva húzódtam közelebb hozzá.
-Azért túlzásba nem kell esned.
-Ugyan, én csak szórakozom, nem erről volt szó?
-Igen, de...
-Nincs de, nézd a filmet, azt hiszem tetszeni fog.
Végig simított az arcomon, amit azonnal egy apró köhintés volt a válasz a másik oldalamról.
Rob felé fordultam, akinek még így sötétben is jól látszódtak a villámokat szóró szemei.
Ahogy megláttam a nevet a képernyőn, azonnal kitágultak a szemeim, és egy hatalmas mosolyt eresztettem meg.
Istenem ez hihetetlen, ez nem lehet.
-Azt ne mondd, hogy ő is itt van.
-Az ő filmje, egyértelmű, hogy itt kell lennie.
-Szent ég.
Mint egy kislány a játék bolt kirakatára, úgy bámultam a képernyőt ahol a kedvenc színészemet épp egy gyerek játszotta, de még ez se tudta lerombolni a kedvem, ugyanis tudtam, hogy pár másodperc múlva láthatom majd.
És akkor megjelent, Adam Sandler volt a képernyőn.
Izgatottan kaptam egy kéz után, és csak akkor vettem észre, hogy rossz irányba nyúltam amikor Josh mellettem kuncogni kezdett.
Azonnal elengedtem Rob kezét, aki halványan mosolygott rám.
-Tudom, hogy most utálsz, de kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam...
-Hogy érdemes vagy a barátságomra, hogy nem vagy egy bunkó, öntelt, hólyag?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, és láttam rajta, hogy érti miért is tettem fel ezt a kérdést.
Tegnap ugyan ezt játszottuk el azon a bemutatón, ugyan ezt mondta, mintha csak egy betanult szöveg lenne.
Csakhogy én nem vagyok a színész partnere, és ez nem egy újabb filmje.
-Kate...
Könyörgően fúrta a tekintetét az enyémbe aminek egy másodpercre sikerült eltántorítani a határtalan haragomtól, de csak egy másodpercre, mert utána rögtön észhez térített egy hang.
-Nem hagynátok abba a sutyorgást, engem a film érdekelne.
Cam Robon átnézve beszélt nekem, majd vissza vágta magát a helyére, mire én is észbe kapva azonnal elhúzódtam Robtól, és a filmre koncentráltam.
-Még egyszer beleszólsz abba ami nem a te dolgod, esküszöm kitekerem a nyakad.
Rob halk, ám de annál dühösebb felszólalását amit Camillához intézett nem csak én, de Josh is meghallott, viszont látszólag nem nagyon érintette meg.
Megvonta a vállát, majd ő is a képernyőt kezdte nézni.
Úgy döntöttem jobb ha nem is foglalkozom semmi mással csak Adammal aki épp most próbálta rá venni a film béli gyerekeit egy társas játékra.
Innentől kezdve egy bomba sem tudott volna elszakítani a vászontól, csak úgy faltam a szememmel a képernyőt.
Ha vicces rész volt én is hangosan felnevettem, ha pedig szomorú akkor én is elérzékenyűltem.
Soha nem voltam az a nagy film mániás, de Adam Sandler összes filmjét láttam, valami zseniális egy pasas.
Joshhal egész végig hülyültünk, próbálta utánozni Adam egy egy monológját, de neki valahogy soha nem jött össze.
Szerencsére Rob többet nem próbálkozott, persze csak a végéig, ugyanis amint vége lett elkapva a karom maga után kezdett húzni.
Fogalmam sem volt hova visz, és Josh, vagy Camilla hova tűntek, csak a járásra tudtam koncentrálni, ugyanis olyan gyorsan cibált magával, hogy félő volt, hogy hasra vágódom.
-Mi a fenét művelsz, el ment az eszed, majdnem elestem, és hol van Josh?
Végül egy szobában kötöttünk ki ahol azonnal neki förmedtem.
Látszólag ő is nagyon dühös volt, a kezével egyfolytában a hajába szántott.
-Josh, Josh, Josh, téged tényleg nem érdekel más csak ő...tetszik neked?
-Mi?
Elképedve néztem Rob ideges, és várakozó arcát.
Ezt most komolyan kérdezi?
Akkor ő most...
Nem, az lehetetlen, nem lehet az, már miért lenne, ennek nincs semmi értelme.
Ő nem lehet féltékeny.
-Válaszolj, tetszik neked?
-Nem...mármint, persze jó képű meg minden, de nem.
-Akkor mégis mit akarsz vele?
-Hogy, hogy mit akarok, semmit, barátok vagyunk, és úgy tűnik oda van a legjobb barátnőmért.
-Ali?
Bólogattam neki, mire elfordulva tőlem sóhajtott egyet, aztán amikor vissza fordult mintha kicserélték volna.
Újra nyugodt volt, vagyis inkább kérlelő, de már nem volt rajta az az idegesség, és feszült test tartás.
-Kérlek, szeretném ha megmagyarázhatnám mi történt.
-Rendben mondd.
-Nem itt, holnap, gyere el velem ebédelni, kérlek.
-Jól van, de ajánlom, hogy remek kifogásod legyen Robert.
Ez volt az utolsó ami mondtam neki, mert utána azonnal kiléptem az ajtón.
Tisztáznom kellett magamban jó pár dolgot.
Először is, miért lehetett féltékeny Joshra?
Másodszor pedig, miért nem tudok neki nemet mondani ha a szemébe nézek?
Ajj ez így nem lesz jó Kate, nagyon nem.
Az este még ezzel a kis közjátékkal is fantasztikusan telt, Josh remek partnernek bizonyúlt.
Jöttünk, mentünk, ide, oda vitt minden fele, mutogatta ki, kicsoda, sőt amiért örök életemre hálás leszek neki, még Adamnek is bemutatott.
Igaz, hogy csak hápogni tudtam, de nagyon élveztem ahogy mosolyogva viccelődni próbál a zavaromon.
Sajnos az idő gyorsan repült, és a következő pillanatban már újra a forgatáson kaptam magam, teljesen kómásan.
Nem nagyon tudtam semmivel sem foglalkozni, de szerencsére nem is nagyon kellett.
Két személlyel kellett foglalkoznom, ők pedig nagyon udvariasan megoldották maguknak a dolgaikat, nekem csak egy kicsit igazgatnom kellett rajtuk.
Josh végig szórakozott rajtam, hogy látszik, hogy nem bírom az éjszakázást, Rob pedig...hát...
Többnyire nem beszéltünk, sőt, nagyon rá sem néztem.
Azt akartam, hogy tudja, még mindig dühös vagyok, és haragszom.
A hangulat elég fagyos volt köztünk, de az álmosságom miatt nem nagyon foglalkoztam vele, és igazság szerint amúgy sem akartam.
Ebédidőben a megbeszélt helyre mentem, ahol elvileg Robbal kellett találkoznom.
Egy kisebb étterem volt a forgatástól nem messze.
Hangulatos kis hely volt, nem voltak sokan, és ők se nagyon figyeltek senkire sem maguk körül, úgy tűnt mindenki el van a maga kis világában.
Gondolom Rob ezért választotta ezt a helyet, itt nem kell azzal foglalkoznia, hogy valaki a nyakába veti magát.
Már legalább tíz perce várakoztam amikor is úgy döntöttem, hogy elég volt.
Velem nem fog szórakozni, egyszer még el tudom nézni, hogy felültet na de, hogy másodjára is, az azért több a soknál.
Intettem a pincérnek, hogy szeretném fizetni a megrendelt italomat, de mielőtt vissza érhetett volna a mosdóba rohantam, hogy egy kissé felfrissítsem magam, mert úgy éreztem menten elalszom.
Bent is csak egy valamire tudtam gondolni, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy megint hagytam magam rá beszélni egy találkozóra.
Hát te semmiből nem tanulsz Kate?
A tükörbe nézve ostoroztam magam, de aztán úgy voltam vele, hogy tapasztalatnak ez is remek volt.
Több színészben nem kell megbízni, és kész, na jó, Josh kivétel.
-Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe, megmondtam bassza meg, hogy vezess gyorsabban.
-De főnök, százzal jöttem egy amúgy nyolcvanas területen.
-Leszarom, most mi a fenét csináljak, elment nem érted, el ment.
Rob kétségbe esett hangjára azonnal felkaptam a fejem, és a mosdóból kukucskáltam ki.
Nagyon idegesnek tűnt, és egyfolytában a haját túrta.
Úgy tűnik ez valami kényszer cselekedete nyugtatásképp.
Vettem egy mély levegőt, majd felemelt fejjel kisétáltam, és megálltam mögötte, majd megkocogtattam a vállát.
-Mi van?
-Ideje volt.
Ahogy felém fordúlt azonnal rám förmedt, mire én csak sóhajtva válaszoltam neki, és leültem az előbbi helyemre.
-Kate...azt hittem el mentél.
-Készülőben vagyok.
-Elnézést kisasszony, a számlája.
Ahogy kimondtam, hogy készülőben vagyok a pincérem meg is jelent mellettünk a számlámmal.
Már nyúltam a táskámba, hogy fizessem, de Rob keze amit az enyémre rakott megállított.
-A kisasszony még nem távozik, és amit fogyasztott azt kérném az én számlámhoz írni.
-Erre semmi szükség.
-Ez a legkevesebb ha már megvárakoztattalak.
Bólintottam neki, fölösleges lett volna ezen össze vesznünk.
-Szóval...
-Mielött bele kezdenénk nem lehetne, hogy rendeljünk, én tényleg éhes vagyok.
Megmosolyogta amit mondtam, de aztán egy bólintás után már szólt is a pincérnek, hogy az étlapot kérnénk.
Az ebéd egészen jó hangulatban telt, viszonylag jó hangulatban.
El mondta, hogy egészen fél órával az indulása előttig úgy tervezte, hogy velem jön, de aztán legnagyobb meglepetésére megjelent Camilla aki megfenyegette, hogyha nem viszi el őt magával akkor kitálal a sajtónak, hogy a kapcsolatuk kizárólag a sajtónak szól.
Azt hiszem itt rám került a sor, hogy megdöbbenjek.
Mondta, hogy nem minden az aminek látszik, és sejtettem is, hogy valami nem stimmel náluk, de az, hogy ő ezt ennyire nyíltan kimondta megdöbbentő volt.
Nem látszott rajta semmijen különös érzelem amikor arról a lányról beszélt, az arca, és a szavai hidegek voltak, gépiesek.
Ellenben amikor magáról mesélt, vagy engem faggatott a családomról szinte felélénkült, ki ült az arcára egyfajta boldog mosoly, és úgy figyelte minden szavam.
Meg kellett valljam ez a Rob sokkal jobban tetszett nekem, és azt kellett észre vennem, hogy egy egy sztorijánál én is hangosan felnevetek.
Élveztem az ebédet, és megállapítottam magamban, hogyha Rob mindig ilyen lenne, sokkal könnyebb lenne az embereknek elvisselnie.
-Nézd ez nehéz dolog, nem engedhetek magamhoz közel akárkit, az emberek csak kihasználnának...hidd el, tapasztalat.
-Akkor engem miért engedsz magadhoz közel?
-Nem tudom, csak...csak érzem, hogy benned megbízhatom, és ez jó érzés, szükségem volt már erre az érzésre.
-Nos, akkor ennek örülök.
A számlát kihozta a srác aki eddig is minket szolgált ki, majd átnyújtotta Robnak.
Kaptam egy rettentően csúnya nézést amikor a pénztárcámért akartam nyúlni, mire felemelt kezekkel adtam meg magam.
-Nagyon élveztem az ebédet.
-Én is, örülök, hogy végre ilyen oldaladat is láthattam.
-Rob...
A testőre szólt neki, mire kínosan elhúzta a száját.
-Menned kell...semmi gond, már nekem is vissza kéne mennem.
Felálltunk, majd segített felvenni a kabátomat, aztán pedig csak álltunk egymással szemben mint két idióta.
Zavarban voltam, nem tudtam, hogy most mi lenne a helyes búcsú.
Adjak neki puszit, vagy fogjunk kezet, esetleg csak sétáljak el mellette, egy helót elrebegve?
Végül ő hozta meg a döntést, és egy lépéssel elém állt, majd szorosan magához ölelt.
-Tényleg nagyon köszönöm, hogy adtál nekem még egy esélyt.
-Örülök, hogy adtam, mert kellemesen csalódtam benned.
-Ennek viszont én örülök.
Még mindig ölelkezve álltunk, de egy hírtelen éles hangra úgy rebbentünk szét mintha valami csínyen kaptak volna minket.
-Ha már ennyire rohadtúl örültök, elmondanátok, hogy mi a picsát csináltok itt ketten?
Csak nem ő az új szeretőd?
Elképedve bámultam Camillát aki lenézően mért végig mind a kettőnket, miután kiüvöltötte magát a fél világnak.
Rob kezei ökölbe szorúltak, majd szóra nyitotta a száját.


HannaBetsy

Meghívás

Sziasztok
Nagyon nagyon nagyon szépen köszönjük a a 28 jó pipát, és a 8 komit, eszméletlenül örülünk, hogy tetszik nektek amit alkotunk.
Reméljük továbbra is sikerül elnyernünk a tetszéseteket:)

Judy:
Köszönjük, máris érkezik a folytatás:))

ZoÉ:
Örülünk, hogy el tudtad képzelni a jelenetet, ez is volt a cél:)Rob tényleg sokszor változik, és még mennyit fog:))

Névtelen:
Azonnal jön:))

Klau:
Örülünk, hogy tetszett:)Igen a dekoltázs bámulós rész az a Reese Withersoonos esetből jött, pont azt a képet láttam meg amikor Robról kerestem képet, és nem tudtam kihagyni:))

Beatrix:
Köszönjük, máris jön a kövi rész:))

névtelen:
Köszönjük:))

E:
Köszöntünk az oldalon, örülünk, hogy ránk találtál, és hogy tetszik amilyennek Robot beállítjuk, reméljük ez továbbra is így marad:))

Amanda:
Téged is sok szeretettel üdvözlünk itt:)nem tudjuk, hogy ez mennyiben más mint a többi fanfiction, de örülünk, hogy neked elnyerte a tetszésedet:)további jó olvasást nálunk:))

És akkor a rész:

 

Döbbenten meredtem rá még pár másodpercig.
Nem akartam elhinni amit mondd, vagyis inkább nem tudtam felfogni.
Most tényleg bocsánatot kért, ő a nagy Robert Pattinson aki mindenkire szarik, és nem érdekli ki mit gondol róla?
-Sejtem, hogy most mit gondolsz rólam, de kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam nem olyan vagyok amilyennek most hiszel.
-Miért?
Értetlenül fúrtam a szemeimet az övébe, és ahogy láttam ő se nagyon tudja a választ.
Kissé zavartnak tűnt, majd végig szántott az ujjaival a haján.
-Nem tudom, csak szeretném ha megismernél.
-Azt hiszem eleget láttam.
Elfordultam tőle, és elindultam arra amerre a barátnőmet sejtettem ugyanis ők diszkréten távoztak amint észre vették, hogy Rob beszélni akar velem.
Na ezért lesz egy kis elszámolni valóm Alivel.
Alig tettem meg pár lépést, máris megállásra késztettek egy a csuklómra fonódó kéz érintése.
Hirtelen megdermedtem ahogy megéreztem a remegést ami végig futott a csuklómból az egész testemen.
Nem értettem magam, hogyan válthat ki belőlem ilyen érzéseket amikor nem is ismerem, sőt ahogy kezdem megismerni egyre inkább úgy érzem, hogy nem kérek belőle.
De valami mégis húz hozzá, mintha én is meg akarnám ismerni, mintha felszínre akarnám hozni belőle azt a Robot aki valójában nincs is, csak én akarok látni.
Hülyeség, hogy azon gondolkozom milyen lehet, pedig tudom, hogy milyen.
Egy önelégült tuskó, akinek nem számít semmi.
Vagy csak ezt könnyebb látnom, talán vele is azt teszem amit mindenki mással?
Bele magyarázok mindent a jellemébe csakhogy ne kelljen közelebb kerülnöm hozzá?
Na jó Kate, elég volt az elmélkedésből, csak fordulj meg, és tudd meg mit akar aztán hagyd annyiban a dolgot.
Felé fordultam, és csak most vettem észre ahogy az ujjai a csuklómat simogatják.
Azonnal kirántottam a kezemet, mire persze ő is észhez tért, és olyat tett amitől teljesen elképedtem.
Elpirulva kezdte el a cipőjét vizsgálgatni, mire mosoly szaladt a számra.
Elképesztő, hogy egy ilyen pasi képes elpirulni miattam, ez nagyot dobott az önérzetemen, de főleg azon, hogy hogyan álljak hozzá.
Eddig mindenképp el akartam kerülni, de ezzel most elérte, hogy megint ne tudjak csak úgy lelépni.
Már másodjára pirult el, eddig ezt senkinél sem értem el, és főleg nem élveztem senkinél sem ennyire.
A kezem a csípőmre raktam, majd dobbantottam egyet a lábammal, hogy rám figyeljen.
Azért nem akartam, hogy annyira nyeregben érezze magát, ezért kissé szigorúan néztem rá.
Felemelte a fejét amin már nem volt jele a pirulásának, hiába, hisz színész, meg kell tanulnia kezelni ezeket a szituációkat.
-Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam neked, hogy érdemes vagyok a barátságodra.
-Nem értem miért fontos ez neked.
-Nem akarok én lenni a bunkó, öntelt, hólyag.
Szó szerint ismételte a mosdóban elhangzott szavaimat, mire elvigyorogtam magam.
Úgy tűnik nagyon is érdekli, hogy mit gondolnak róla mások, de eddig miért nem érdekelte?
Miért csak most amikor én világítottam rá a tényre?
Nem nagyon tudtam mit felelni, mert belém fojtotta a szót azzal, hogy megfogta a kezemet.
Szinte rögtön kirántottam, és ijedten néztem körbe, hogy ki látta ezt.
Nem akartam rossz színben feltűnni mások előtt, és nem akartam a címlapok oldalára kerülni mit Robert Pattinson újabb kiszemeltje.
Bár ahogy hallottam amióta Camillával van, nem igazán kerül létes helyzetbe más nőkkel, de mindkettőnknek jobb ha ez így is marad.
Ahogy rá néztem mintha döbbenet lett volna az arcán, de ezt hamar rendezte, majd megszólalt.
-Mit mondasz, hagyod, hogy megkedveltessem magam veled?
-Rendben, és mégis hogyan akarod ezt elérni?
Küldött felém egy diadal ittas mosolyt, mire kezdtem megijedni.
Talán nem volt a legjobb ötlet bele menni a dologba, de próbáltam nem félelmet mutatni.
-Ne nézz így, nem foglak megenni.
Hangosan kacagott rajtam, és most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak.
A fene vinne el, hogy nekem semmi színészi tehetségem sincs, az arcomon mindig az látszik amit éppen érzek.
-Ha végre kiröhögted magad akkor akár el is mondhatnád, hogy mit tervezel.
Keresztbe fontam a karomat ami rossz ötletnek bizonyult, mert sokat dobott az amúgy sem kicsi dekoltázsomon ami persze Rob figyelmét sem kerülte el.
Mérgesen szusszantottam egyet, majd hátat fordítva elindultam újra.
Ha nem képes rám figyelni, vagyis a szemeibe nézni akkor nem is érdekel amit mondani akar.
Nem állított meg amitől egy kicsit csalódott lettem.
Hát annyira mégsem érdekelte, hogy jobb benyomást tegyen rám.
-Szóval...arra gondoltam, hogy elmehetnénk holnap este egy rendezvényre, lehetnél a kísérőm.
Hírtelen hallottam meg a hangját magam mellett, mire a gyomrom áruló módon azonnal görcsbe rándult, és a szívem is hevesebben kezdett verni.
Te jó ég, mégis mi a fene van velem?
-Nem hiszem, hogy...
-Ugyan kérlek, ne gyere azzal, hogy neked ez nem való, meg ilyenek.
Honnan a fenéből tudta, hogy ezt akartam mondani?
Na mindegy, jobb ha gyorsan kitalálok valami hihető sztorit, hogy miért is nem megy ez a program.
-Mégis milyen rendezvény ez?
Lázasan kutattam a kifogás után, ezért beszélgetni kezdtem hátha kapok tőle valami ihletet.
-Egy film bemutató, minden olyan színészt meghívtak rá aki jelenleg a városban van.
-Nincs olyan ruhám amit felvehetnék rá.
Rob rosszallóan nézett rám, majd fújtatott egyet.
-Tudod ha esélyt sem akarsz adni nekem akkor nyugodtan megmondhatnád, nem kéne hagynod, hogy egy idiótát csináljak magamból.
Mérgesen sziszegett nekem, mire elképedtem.
De hát én akarok neki esélyt adni, de most hogyan mondjam meg, hogy rendesen be vagyok rezelve, hogy vele menjek bárhova is?
Mert határozottan ez volt a helyzet.
Robert tipikusan az a pasi volt aki két perc alatt az ujja köré csavar bárkit, és én nem akartam, hogy velem is ez történjen.
De mivel azt sem akartam, hogy azt higgye csak szórakozom vele, ezért egy mély sóhaj után bele egyeztem a dologba.
-Mikor akarsz indulni?
-Nyolcra megyek érted ha megfelel.
-Rendben, leírom a címem.
Már épp elő vettem volna egy papírt, és egy tollat, de ő megállított a mozdulat közben, majd eldarálta a pontos címemet.
-Mégis honnan...
-Mondtam, hogy utánad néztem.
Ez eléggé bosszantott, de inkább nem adtam neki hangot.
Rájöttem, hogy Rob olyan mint egy gyerek, és nagyon meg kell válogatnom a szavaimat nehogy megsértsem, vagy felpiszkáljam valamivel.
Elég forrófejű, és indulatos, ez már kiderült, és nem lett volna a legjobb ötlet itt el kezdeni veszekedni vele.
Miután letárgyaltuk, hogy pontosan hogy, mint, merre, meddig, a barátaink keresésére indultunk.
Hamar megtaláltuk Alit, csakhogy ami nagyon furcsa volt Josht nem láttam sehol.
Robbal együtt léptünk oda, majd magam felé fordítottam Alit.
-Hol hagytad Josht?
-Mit tudom én, biztos valamelyik kurvával hetyeg.
Döbbenten meredtem rá, és Rob is hasonló ábrázattal, kitágult szemekkel nézte a barátnőmet.
Fogalmam sincs mi ütött belé, de nagyon mérgesnek, és csalódottnak tűnt.
-Haza akarok menni, megyünk?
Rám nézett az esdeklő szemeivel, és nekem nem volt szívem nemet mondani, láttam rajta, hogy valami szörnyen bántja, ezért bólintottam neki.
-Elmegyek a kabátjainkért, a kocsinál találkozunk.
Robtól el sem köszönve viharzott el mellettünk, én pedig csak bambán bámultam utána.
Rob felé fordultam aki a szemeivel már a termet pásztázta, gondolom Josht kereste.
-Menj csak, keresd meg, jobb ha én is megyek Ali után.
Már épp indultam volna amikor újra elkapta a kezem.
-Akkor holnap nyolckor, ne felejtsd el rendben?
-Holnap még együtt dolgozunk rémlik, ha el is felejtem majd te eszembe juttatod.
Mosolyogva néztem rá, amit ő is viszonzott.
-Abban nem lesz hiba.
Kaptam az arcomra egy puszit, majd már el is tűnt a tömegben, én pedig kissé szédelegve indultam útnak.
Mire kiértem a kocsihoz Ali már annak dőlve várt.
Nem szólt semmit csak bevágódott a kocsiba, és ahogy beszálltam indított is.
-Minden rendben?
-Josh egy őstulok, én azt hittem jó fej, kedves, vicces, és udvarias, erre kiderült, hogy egy bunkó aki csak a farkával gondolkozik.
Döbbenten hallgattam Ali kirohanását, és nem akartam hinni a fülemnek.
Josht én egyáltalán nem ilyennek ismertem meg, sőt, mindig is nagyon udvarias volt a lányokkal akik körül vették a forgatáson, nem hiszem, hogy valami csúnyát mondott volna neki.
-Ajánlatot tett?
-Dehogy, abba még bele is mentem volna.
Elnevettem magam, de ahogy megláttam a villámokat szóró szemeit inkább magamba fojtottam.
-Minden egyes csajt megbámult aki eljött mellettünk, annyira feltűnően csinálta, hogy kiakadtam, és rá szóltam, erre képes volt azt mondani, hogy miért, engem is megnézett.
Nagyon erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne nevessek fel megint.
Ezt nem hiszem el, képes volt egy ilyen hülyeség miatt össze veszni vele?
De hát minden pasi ilyen, persze, hogy megnézik a jó nőket, hiszen nem vakok, de hát a nők ugyan ezt csinálják a pasikkal.
-Te nem néztél meg senkit?
-De nem olyan feltűnően, és különben is, te kinek a pártján állsz?
-A tiéden, ez egyértelmű.
Ha mertem volna, még szalutáltam is volna neki, de mivel nem mertem, ezért csak nagyon komolyan néztem rá, de belül nevettem.
Nem tudtam mitől volt ilyen jó kedvem, de határozottan az volt.
Mintha a Robbal való találkozóm felvillanyozott volna.
Amíg haza nem értünk egyfolytában csak szitkozódott, és szidta Josht mint a bokrot.
Nem igazán értettem, hogy miért haragszik rá ennyire, de nem szóltam semmit, nem akartam, hogy még rám is meg haragudjon, főleg úgy, hogy szívességet akarok tőle kérni.
-Te Ali.
Már otthon voltunk, és én tanácstalanul álltam a szekrényem előtt.
Nem maradt más választásom csak Ali, ezért kiáltottam neki.
Azonnal ott termett a szobámban, és összehúzott szemöldökkel próbált rá jönni, hogy mit is akarok én a szekrényem előtt. nem szokott hozzá, hogy én ruhákkal kapcsolatban kérek tanácsot, általában kikapom ami a kezem ügyébe kerül, de most nem tehettem meg ezt.
-Segítened kell, milyen ruha illik egy film bemutatóra?
-Hát az attól függ mekkora szabású a bemutató, miért?
Még mindig összehúzott szemöldökkel nézett rám, és mivel nem tudtam tovább húzni a dolgot, így megadtam neki a választ.
-Rob megkért, hogy legyek a kísérője egy holnapi film bemutatón.
-Uram isten, uram isten, te elmész holnap?
-Hát az a terv.
Nem értettem mitől lett ennyire izgatott, és mintha az se jutott volna el a tudatáig, hogy kinek a nevét mondtam.
Egy ideig vadul kutatott a ruháim között, majd egyszer csak eltűnt, és a saját szobájából kiabált ki nekem, hogy mennyek utána.
Kitágult szemekkel néztem rá, jobban mondva inkább a ruhára amit a kezében tartott.
Egy gyönyörű szürkéskék színű ruha volt, de egyáltalán nem az a fajta amit én felvennék, a dekoltázsa mélyen ki volt vágva amitől rögtön bepánikoltam.
Már a vörös ruha is elég kihívónak számított, de ez aztán már minden képzeletemet felülmúlta.
-Én ezt biztos nem veszem fel.
-Pedig más nincs.
Vagy ebben mész, vagy nem kapsz tőlem ruhát, és nem segítek.
Mérgesen szusszantottam fel, és gyilkos pillantásokat küldtem felé.
Reméltem, hogy veszi a lapot, és meg tudom győzni, bár fölösleges volt ebben reménykednem, mert úgy is mindig eléri amit akar.
Duzzogva dobbantottam a lábammal, mire sikítva ugrott a nyakamba.
-Te leszel a legsexibb csaj, mindenki Robert Pattinsont fogja irigyelni.
-Nem haragszol amiért vele megyek?
-Miért haragudnék, ez a te életed azt teszel amit akarsz.
-Azt hittem utálod őt.
-Nem utálom, csak nem éppen ő az aki mellett el tudnálak képzelni, de ha te...
-Mi, nem dehogy, én nem akarok vele össze jönni.
Gyorsan kezdtem beszélni, még véletlenül sem akartam, hogy Ali félre értse a dolgokat.
-Robert, és én csak barátok vagyunk, vagyis csak próbálunk azok lenni.
-Értem.
-Ali, én tényleg nem akarok tőle semmit.
-Értettem, elsőre is felfogtam, de azért vigyázz, nem tudhatod, hogy ő mit akar.
Igaza volt, vigyáznom kell vele, nagyon, bár tényleg szeretném megismerni, be kell vallanom, hogy eléggé tartok tőle, de mindegy, bízom benne, hogy nem okoz csalódást.
Miután Alivel mindent letisztáztunk a holnapi nappal, elmentünk aludni, hogy másnap frissek, és üdék legyünk, ugyanis nekem meló, neki pedig fotózása volt.
A forgatás remek hangulatban telt, mindenki kitűnően dolgozott, és gyorsan tudtunk haladni.
Rob, és köztem sokszor voltak lopott pillantások, vagy mosolyok amit nem értettem, de azt végképp nem, hogy ettől miért ugrik állandóan a torkomba a gyomrom.
Próbáltam nem rá koncentrálni hanem a munkámra, de ez csak akkor valósult meg amikor Josh mellé kerültem.
Ha ő vele beszéltem egyszerűen kikapcsolt az agyam, olyan szinten el tudja vonni a figyelmem a bolondozásával, hogy nem tudok másra figyelni.
Szerencsére sikerült vele megbeszélnem a tegnapi napot, hogy mi is történt közöttük Alivel.
Elmondta az ő nézeteit, hogy miután látta, hogy Ali mennyire megnézett magának egy két srácot már csak azért is bámulta a nőket.
Persze ezen megint csak röhögtem, majd beszámoltam neki, hogy Alit ez mennyire kiborította.
Mondanom sem kell mekkora lett a vigyora tőle.
Közölte, hogy meg fogja keresni majd Alit, és beszél vele, hogy tisztázzák a dolgokat, mert tényleg tetszik neki az én ahogy ő fogalmazott, vadmacska barátnőm.
A nap gyorsan repült talán túl gyorsan, és én máris a tükör előtt találtam magam ahol Ali épp az utolsó simításokat végezte rajtam.
-Gyönyörű vagy Kate.
A hajam kiengedve omlott a vállamra illetve a hátamra amit a ruha egyáltalán nem takart, így most kimondottan örültem a sok hajamnak.
Bár elől sem nagyon takart, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni.
Egy gyenge sminket kaptam, azt is inkább csak a látszatért, hogy legyen rajtam valami, és végül a lábamra is felkerült az utolsó dolog egy fekete magas sarkú.
Késznek tituláltam magam, mégis ott álltam mint a cövek, és nem tudtam mozdulni.
-Minden rendben?
Ali a vállamra tette az állát, ás úgy nézett a szemembe a tükrön keresztül.
-Ki fogok lógni onnan.
-Dehogy fogsz, csodás vagy Kate, hányszor mondjam még el?
Mosolyogva nézett rám, én mégsem tudtam megnyugodni, éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy valami baj lesz.
Egyszer csak megszólalt a csengő, mire ijedten rezzentem össze.
-Nyugi, ez biztos már Rob, így is késett öt percet.
Gúnyos arccal nézett rám, és az óráját mutogatta, én pedig elnevettem magam.
Hát ezért ő az én legjobb barátnőm.
-Te meg mit keresel itt?
Ahogy meghallottam Ali hitetlenkedő hangját rögtön én is kifelé indultam, és ott megláttam egy olyan személyt akire egyáltalán nem számítottam.
-Hát te?
-Nagyon sajnálom Kate.
Josh szomorú szemekkel nézett rám, és én éreztem, hogy a könnyeim máris szúrják a szememet.
Nem lehet ekkora szemét, nem ültethetett fel, ezt nem hiszem el.
Én hülye bedőltem neki, hogy meg akarja, hogy ismerjem, ez is biztos csak egy jól eljátszott színészkedés volt, hogy utána jót röhögjön rajtam.
Istenem, hogy lehetek ekkora marha?
-Jaj ne, ne sírj kérlek, nem direkt csinálta, csak...
-Nem érdekel miért csinálta, a fenébe is Josh, nézz rám, bohócot csináltam magamból.
Üvöltve mutattam végig magamon.
Nem rá voltam dühös inkább magamba, de mivel ő volt aki hozzám szólt ezért rajta töltöttem ki minden haragomat.
-Ha ez számít szerintem nagyon szép vagy.
Cinikusan felhorkantottam, majd a kiegészítőket kezdtem el magamról levenni, de Josh keze megállított.
-Várj, ne vedd le.
-Miért?
-Mert szeretném ha velem jönnél.
-Mi?
Ali, és én is egyszerre tettük fel a hitetlenkedő kérdést, mire elmosolyodott.
-Kár lenne egy ilyen csodás ruhát nem megmutatni.
Rám kacsintott, mire elpirultam, Ali pedig össze csapta a tenyerét.
-Hát akkor ezt megbeszéltük.
Vigyorogva húzott magához, majd a fülembe suttogott.
-Mutasd meg neki mit hagyott ki.
Csodálkoztam rajta, hogy mennyire tetszett az ötlete, de úgy voltam vele, hogy csak az egészséges bosszú vágy hajt.
Bele karoltam Joshba, és hagytam, hogy maga után húzzon.
Lent egy kisebb fajta limuzin állt, de én még ezt is elképedve bámultam.
-Tudom tudom, túlzás, de muszáj volt, utasítás.
Elhúzta a száját, aztán ajtót nyitott nekem, és besegített a kocsiba.
Az út közepe fele már rájöttem, hogy ez egy nagyon hülye ötlet volt, de már nem fordulhattam vissza.
Idegesen fészkelődtem a helyemen, de Josh ezt nem hagyta tovább, a kezét a kezemre rakta, majd megszorította azt.
-Minden rendben lesz, majd én vigyázok rád.
-Az én hősöm nemigaz?
-Ugy ám, szóval ne félj, legyőzök mindent amit csak kell.
Kicsit megnyugtattak a szavai, így mire kiszálltunk a kocsiból kissé jobb állapotban voltam, de ez is rögtön elmúlt amikor emgláttam tőlünk nem messze a csókolózó párost.
Robert, és Camilla egymást falta a kamerák előtt, nem éppen vissza fogott stílusban.
Hát ennyit arról, hoyg nem minden az aminek látszik.
Egyszer csak a kamerák felénk fordúltak, és felhangzott Josh neve is.
-Josh, kivel érkezett?
-Josh ő az új barátnője?
-Mennyire komoly önök között a dolog?
Josh látva a zavaromat egy puszit nyomott az arcomra, majd a derekamat átkarolva kezdett el maga mellett húzni.
Rob hírtelen hagyta abba a barátnője csókolását, és azonnal felénk kapta a fejét.
Ha láttam már őt megdöbbenve akkor az semmi nem volt ehhez képest, az álla körülbelűl a padlón kötött ki, én pedig csak mosolyogva még közelebb húzódtam Joshhoz.
-Szóval most féltékennyé akarjuk tenni a haveromat?
Josh a fülembe suttogott, mire azonnal elszakítottam a pillantásomat Robról, és kétségbe esve néztem rá.
Tényleg annak tűnne amit csinálok, dehát én nem ezt akarom.
-Nem lehetne, hogy csak jól érezzük magunkat?
Esdeklően néztem rá, amit ő egy mosollyal jutalmazott.
-Rendben...de attól még szórakozhatunk.
Ezzel a mondatával zárta le a témát, majd ha lehet még közelebb húzott magához, és pózolni kezdett a kameráknak.
Kissé feszélyezve éreztem magam amit meg is érzett, mire egy kicsit megcsikizte az oldalamat.
Nevetve húzódtam arrébb, és oldalba böktem, amit persze ő is nevetve fogadott.
Ahogy láttam minenki mosolygott a kis játékunkon, kivéve egy valaki aki hangot is adott a nem tetszésének.
-Ti meg mi a fenét csináltok?
A hang irányába fordultunk, és egy nagyon dühös Robert Pattinsonnal találtuk szembe magunkat.



HannaBetsy

Melyik az igazi arca?

Sziasztok
Nagyon szépen köszönjük a komikat amiket kaptunk, nagyon nagyon imádunk titeket:)
Puszilunk titeket:)


Ariana:
Örülünk, hogy tetszett, nos igen Rob most kissé más oldalát mutatta Katnek, de ki tudja, hogy ez meddig tart nála?:)a bemutatón még tervezünk egy két dolgot:))

Klau:
Örülök, hogy ide találtál drágám, mér menni is akartam hozzád egy link csere ügyében;)majd írok neked e-mailt, vagy chatben:))

Cinty:
Mitől olyan fura ez a töri?remélem ezt majd kifejted bővebben:)annak örülünk, hogy tetszik, és reméljük továbbra is fog:))

Judy:
Köszöntünk az oldalon téged is, mindig jó új olvasókról hallani:)hamarosan kiderül milyen is lesz a viszonyuk ígérem:))

Laura:
Semmi baj, örülünk, hogy befutottál:)azt hiszem Kate-el sok mindenki tud azonosulni, ő egy elég átlagos lány, nem túl nagy igényekkel, de annál nagyobb szívvel:)a pofont Rob megérdemelte, örülök, hogy nem akarsz érte agyon ütni minket:))

névtelen:
Köszönjük:))

-Te meg hol a fenében voltál, egész este téged figyeltelek, hogy mit szólsz, de sehol nem láttalak.
Mondd, hogy nem egy kis sarokban húzódtál meg.
Miután végre megtaláltam az én kis barátnőmet, ő azonnal nekem esett, és rosszallóan méregetett.
Mosolyogva figyeltem a kirohanását, mert elég érdekesen művelte.
Nekem beszélt, de a szemeivel közben másfelé tekingetett, mintha keresett volna valakit.
Mivel éppenséggel tudtam, hogy Josh az első sorban foglalt helyet, így biztos voltam benne, hogy ők ketten kiszúrták egymást.
Amiből bizony az jön le, hogy Ali most bizony az ő álmai hercegét keresi a szemeivel.
-Kit keresel?
Vigyorogtam mint a vadalma, pedig rám egyáltalán nem volt jellemző, de a Robbal való beszélgetésem után valahogy jobb kedvem lett.
Örültem, hogy meg tudtuk beszélni a gondjainkat, és nem kell tovább attól félnem, hogy esetleg kirúgat, mert nincs rólam jó véleménye.
De azért persze a jó kedvem egyértelműen Alinek volt köszönhető, régen láttam már ennyire izgatottan csillogni a szemét egy pasi miatt.
Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy Josh, és ő remekül meg fogják érteni egymást.
Josh nagyon kedves, figyelmes, és udvarias, bármelyik nőt képes lenne boldoggá tenni, hát akkor miért ne tehetné éppen az én barátnőmmel?
-Ne vigyorogj, tudod jól, hogy kit keresek.
-Persze, hogy tudom, de attól még hallani szeretném.
Ártatlanul mosolyogtam rá, de tudtam, hogy nem fogja kimondani, már csak azért sem.
Nyelvet nyújtott rám, majd közölte, hogy el kell mennie, de addig én nézelődjek csak, majd eltűnt egy ajtó mögött, hogy át öltözhessen, legalábbis gondolom én, hogy azért.
Mondjuk mi másért tűnne el az öltöző ajtó mögött?
Jesszus, mégis mi van velem?
Én soha nem voltam ilyen lökött.
-Mi ez a mosoly, szép, bajba jutott hölgy?
-Jó kedvem van, de nem vagyok bajban.
Mosolyogva fordultam Josh felé, és meglepődve vettem észre, hogy Robert is vele van.
Most először a közelében nem hervadt le a mosolyom, de kicsit furcsálltam, ahogyan ő rám nézett.
A tekintete teljesen semleges volt, mintha egy ismeretlen ember mellett állna, mintha nem beszélgette volna végig velem az elmúlt két órát.
-Nos, azért, hogy ez így is maradjon, megengedné, hogy a barátom, és jó magam önnel tartsunk az est hátra lévő részében?
Josh egy kicsit meghajolt előttem mint ahogy a régi korokban csinálták a férfiak, mire felnevettem, és ha jól láttam Robert szája is megrándult egy mosoly féleségnek.
-Enyém a megtiszteltetés.
Kicsit vonakodtam bele karolni, de amikor megláttam mennyire kisfiúsan mosolyog rám, úgy döntöttem megadom amit akar.
Robert szemei egy pillanatra mintha megvillantak volna, de amikor találkozott a tekintetünk rögtön újra felvette a semmitmondó arcát.
Remélem nem fog emiatt megint neheztelni rám, mondjuk valamiért mindig ilyen dühös hogyha a barátja közelébe kerülök.
Eddig azt hittem azért, mert olyan nőnek tart aki kihasználná a barátját, de a beszélgetésünk után nem tudom miért van ez.
Nem nagyon tudtam tovább vele foglalkozni, mert Josh már el is indult velem, és beszélni kezdett hozzám.
-Hogy tetszett az este?
-Nem nagyon, ahh...basszus, megtennéd, hogy megfogod?
A táskámat nyújtottam Joshnak aki azonnal át vette, miközben én a cipőmbe ragadt süteménnyel voltam elfoglalva.
Hiába, tudtam, hogy undorító, de valahogy ki kellett szednem a sarkából a sütit különben a vége egy hatalmas zakó lehet.
Miközben azt tisztogattam Josh beszélni kezdett hozzám.
-Tudod, hihetetlenül jól nézel ki, sokkal másabb vagy mint a forgatásokon.
Ahhoz már hozzá szoktam, hogy ő mindig nyíltan kifejezi azt amit éppen gondol, és semmi kertelés nélkül bókol bárkinek, ezért nem jöttem tőle zavarba, de valami szöget ütött a fejembe.
-Szóval a forgatásokon csúnya vagyok?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, miközben megálltam mozdulat közben, és elő vettem a legjobb színészi képességemet azért, hogy elhitessem vele mennyire megsértett.
Kétségbe esve nézett a szemembe, és azonnal magyarázkodni kezdett.
-Dehogy, én nem ezt mondtam, csak...te...mindig olyan más vagy...nem csúnya...csak...
-Csak?
Áll dühvel szusszantottam egyet, mire a barátjára kapta a szemét, gondolom segítségért.
Robert is engem nézett összevont szemöldökkel, de amikor rá kacsintottam felcsillant a szemében a felismerés.
Meglepett, hogy nem buktatott le, sőt...
-Haver, ez nem volt szép, ilyet nem mondunk egy nőnek.
Robert rosszallóan nézett Joshra, mire ha lehet ő még a halottnál is sápadtabb lett, és ide oda kapkodta köztünk a szemét.
Azt hiszem eddig bírtuk ki nevetés nélkül, mert Roberttel egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés.
Josh egy pillanatig értetlenül nézett ránk, de ahogy rá jött, hogy az áldozatunk lett rögtön bevágta a durcát.
-Tudjátok mit, szörnyűek vagytok, ezt nem hiszem el, hogy bevettem.
-Látnod kellett volna az arcod haver.
-Teljesen elsápadtál.
Josh össze húzott szemöldökkel nézte a párosunkat, mire Robertnek, és nekem is egyszerre fagyott az arcunkra a mosoly.
Miért néz ránk ennyire áthatóan, mintha belénk akarna látni, nagyon frusztráló volt.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, egy lány jelent meg mellettünk, és kért meg, hogy menjek vele, ugyanis Alinek szüksége van rám.
Azonnal arra vettem az irányt, de amikor az ajtóhoz értem rájöttem, hogy a táskám Joshnál maradt, így gyorsan vissza kellett rohanjak érte, mert abban van minden cuccom.
Egyszer a fejemet fogom elhagyni az biztos.
Nem vették észre, hogy vissza fordultam, Robert háttal állt nekem, Josh pedig azért nem látott, mert Robert előtte állt.
-Ti mióta vagytok ilyen jóban?
-Nem vagyunk.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Robert rögtön közölte a tényeket, mire kissé meglepődve pislogtam mögötte.
Oké, hogy nem lettünk legjobb barátok, de azt beszéltük meg, hogy mostantól nem lesz köztünk semmijen probléma, hogy barátkozni fogunk.
-Az előbb nekem nem úgy tűnt, nagyon összhangban voltatok, és mind a ketten egyszerre tüntetek el.
Miért érzem úgy, hogy van itt valami a levegőben?
-Mégis mi lenne?
-Hát azt mondjátok meg ti.
-Nincs semmi.
-Persze, persze.
-Komolyan nincs.
-Jaj ne mondd már.
A két pasi nagyon jól elbeszélgettek egymással, akár hányszor kinyitottam a számat rögtön be is csukhattam, mert valamelyik közbe szólt.
Közbe kellett volna szólnom, vagy legalább tudatni, hogy itt vagyok, de valamiért egy hang sem jött ki a torkomon, talán túl kíváncsi voltam a beszélgetésre.
-Tudod mit, rendben, felpróbáltam a csajt a mosdóban ennyi.
Josh szemei kitágultak, erre a válaszra aztán nem számított, és hát én sem.
A kezeim ökölbe szorultak, és éreztem, hogy a mély csalódás teljesen átveszi az arcomon az uralmat.
Josh egyszer csak kitekintett Robert mögül, és ha lehet még sokkoltabbak lettek a vonásai.
Robert is hátra fordult, és az ő szemei is kitágultak.
Mondani akart valamit, de én bele fojtottam a szót.
-Csak a táskámért jöttem, itt hagytam.
Mielőtt bármit is mondhattak volna kikaptam Josh kezéből a táskámat, majd már rohantam is el tőlük minél messzebb.
Hogy hihettem egy percig is, hogy Robert nem egy bunkó szemét?
Basszus, hogy tudta velem elhitetni, hogy az akit a mosdóban láttam az a normális Rob?
Hogy lehettem annyira naiv, hogy elhittem, hogy barátkozni akar?
Istenem, én tényleg nem vagyok normális.
Már majdnem az ajtóhoz értem amikor egyszer csak egy kéz kulcsolódott csuklómra, majd vissza fordított.
Robert állt előttem, bűnbánó szemekkel, de amint megláttunk egy vakut villanni azonnal eleresztett, és vissza vette a szokásos arcát.
-Menj vissza Joshoz, nehogy azt higgye, hogy több vagyok egy kósza numeránál.
Fogalmam sincs honnan vettem a bátorságot így beszélni vele, de teljesen kihozott a sodromból, és már azt sem tudtam mit mondok.
-Nem úgy értettem.
-Dehogynem, de tudod mit, hagyjuk, nem számít.
Nem vagyunk barátok, nem kell magyarázkodnod, csak egyszerű munka társak vagyunk.
Bólintott nekem, mire én azonnal hátat fordítottam neki, és már ott sem voltam.
Velem aztán nem fog egy pasi sem szórakozni az biztos.
Persze, még arra lenne időm, hogy egy sztárocska lelkét ápolgassam, és, hogy meggyőzzem szüksége van igazi barátokra.
Nekem egyetlen egy dolog kell, hogy számítson, és az a munkám, most csak erre kell koncentrálnom, erre, semmi másra.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be az öltözőbe, de azonnal el is terelődtek a gondolataim amint megláttam a barátnőm könnybe lábadt, kétségbe esett szemeit.
-Hát veled meg mi történt.
-Neki mentem az asztalnak...
Fájdalmas tekintettel nézett rám, azt hittem fáj neki ahol bele ütközött, de amikor egy kicsit oldalra fordult megláttam a nagy problémát.
A ruhája oldalt elszakadt egy kicsit a varrás mentén.
-Mondd, hogy nem a ruha miatt vagy így kibukva.
Nagyot sóhajtva léptem közelebb hozzá, majd jobban szem ügyre vettem a ruháját, hogy mit lehetne kezdeni vele.
-Persze, hogy azért vagyok kibukva, ezt akartam felvenni az estére, direkt erre csináltad nekem.
-Nyugodj meg, nincs nagy baja, csak egy kicsit fel kell varrni.
-Meg tudod csinálni?
-Igen, csak tű kell, és cérna.
-Úr isten köszi, köszi, köszi.
Ali a nyakamba ugrott, mire nevetve öleltem magamhoz.
-Azért csak óvatosan, nem akarjuk, hogy tovább szakadjon a ruhád nem igaz?
Olyan gyorsan engedett el, és vágta magát egyenesbe előttem, hogy olyat még nem láttam.
Felnevettem a bolondságán, mire csak duzzogva felhúzta az orrát.
Értetlenül néztem rá, semmi beszólás, semmi hiszti?
Ez nem rá vall, valami nincs rendben, ez nem az én barátnőm.
-Ki vagy te, és mit csináltál Alivel?
-Tessék?
-Jól hallottad, ki vagy te, és hol van Ali?
-Nem értelek.
Bár tényleg értetlen volt az arca, azért a száján ott volt a mosoly.
Mondjuk nem csodálom, hogy mosolyog rajtam, elég érdekesen viselkedem.
Nem is értem, hogy lett ilyen jó kedvem, az előbb még fel akartam robbanni amiatt az alak miatt, most meg itt bohóckodom.
-Azt hittem hisztizni fogsz amiért kinevettelek.
-Fogok is, de nem vagyok bolond, ha most hisztizek akkor te fogod magad, és itt hagysz.
Mi lesz akkor a ruhámmal?
-Szóval te most tulajdonképpen kihasználsz engem?
-Jó hogy.
-Kösz, ez igazán kedves.
Ez a lány tiszta bolond az biztos, de imádom.
Ilyeneken egyáltalán nem sértődöm meg, hiszen tudom, hogy nem mondja komolyan.
A leges legjobb barátnők vagyunk már gyerek korunk óta, és soha egyikünk sem használta ki a másikat valami önös érdek miatt.
Ő volt az egyetlen személy akiben feltétel nélkül megbíztam, nem tudott olyat tenni amiért én sokáig haragudtam volna rá, vagy ami miatt megutálhattam volna.
-Nahát nahát nahát, mi folyik itt hölgyek?
Egy magas, szőke, fiatal srác állt meg mellettünk, és érdeklődve szemlélte ahogyan Ali ruháján dolgozom.
Mivel gondoltam Ali ismerőse ezért nem nagyon figyeltem rá, csak illedelmesen köszöntem.
Az alkatából, és a kinézetéből ítélve egy modell volt, de azért fogadást nem kötnék rá.
-Szia, a nevem Liam Hemsworth.
-Kate Middleton.
-Te is itt dolgozol a bemutatón?
-Nem, én csak Ali ruháját varrom, én csináltam, és most elszakadt.
-Ezt te csináltad?
Elismerően nézett végig a ruhán, majd füttyentve egyet biccentett, nekem pedig ezer wattos lett a mosolyom.
Hiába vagyok kicsit vissza húzódóbb, ha dicsérik amit csinálok az nekem is jól esik.
-Nagyon tehetséges vagy, ezzel is foglalkozol?
-Nem, a varrás az csak hobbi.
-Akkor mi a munkád, azt ne mondd, hogy titkár nő vagy.
-Nem, nem az vagyok, jelenleg stylist asszisztensként dolgozom egy film forgatáson.
Bólintott nekem, hogy megértette, de mondani nem tudott semmit, mert valaki a nevét kiáltotta.
-Maradtok a partin ugye?
Ali kérlelőn, sőt könyörgőn nézett rám, tudtam, hogy tőlem várja a választ.
Mindig rám hárítja a dolgokat ha együtt vagyunk valahol.
Ha menni akarok akkor megyünk, persze ő maradna még, de azt mondja egyedül nem fog maradni.
-Maradunk, de nem sokáig.
-Rendben, akkor találkozunk még szépségeim.
Megdöbbenve álltam pár másodpercig miután a srác el ment, mivel mielőtt eltűnt volna még nyomott két puszit az arcunkra.
Ali csak nevetett az elképedt arcomon.
-Itt mindenki ilyen közvetlen?
Általában igen, de Liamnek bejöttél, láttam rajta.
-Ugyan már, még kisfiú.
-Huszonegy éves, nem kisfiú, és különben is, szerintem dögös.
-Szerinted minden modell dögös.
-Hát jól is néznek ki.
-Hé, hé, mi lesz Joshhal?
-Ő az abszolút favorit, érte senkire nem néznék többet, de amíg nem kapom meg, addig nem fogom eljátszani a vakot.
Hát igen, és itt újra kitűnik a nagy különbség kettőnk között, én nem tudnék úgy pasikat nézegetni, hogy másért rajongok, hogy más tetszik.
Akkor ő az aki érdekel, és nem fogok egy esetleges flörttel mindent felrúgni.
Miután sikerült megvarrnom az elszakadt részt, hosszú percek köszönő áradata szakadt rám, majd végre ki is tudtunk lépni az öltözőből.
Vigyorogva léptünk ki a szobából, hogy aztán azonnal az arcomra fagyjon a mosoly.
Robert állt az ajtótól nem messze Joshal, és úgy tűnt elég ideges, mintha várna valakire.
Josh megbökte a karját, mire azonnal felénk kapta a fejét.
Mindketten egyszerre mozdultak felénk, csakhogy egyik pillanatról a másikra egy másik személy jelent meg előttünk.
-Szépségeim, gyertek be akarok mutatni nektek valakit.
Liam azonnal beállt közénk, és a karját nyújtotta, hogy indulhassunk.
Robert nyilván hozzám akart jönni, hogy beszélhessünk, ez nyílván való, mert nem indult volna meg felénk amikor kiszúrt.
Ha most elmegyek Liammal, úgy, hogy ő látta, hogy észre vettem a közeledését, akkor vagy oltári pipa lesz, vagy megint hozzám se fog szólni.
De ha meg itt maradok, és megvárom akkor azzal azt mutatom felé, hogy érdekel a mondani valója, pedig ez nincs így.
Nekem nincs szükségem egy olyan alakra aki egyszer ezt mutatja, máskor meg azt.
Se idegem, se kedvem nincs őt kibogozni, a munkámra kéne koncentrálnom, de akkor miért nem visz a lábam, miért nem indulok el, miért hagyom, hogy egyre közelebb érjen hozzám?
Sikerült addig addig gondolkoznom amíg a fiúk mellénk nem értek.
Robert egy kissé dühösen nézte a hármasunkat, míg Josh egyszer rám pillantott kérlelően, egyszer pedig Alire elismerően.
Nem tudtam vissza tartani a mosolyom amit persze Josh azonnal kiszúrt, és hatalmas vigyor terült el az arcán.
Másoknak nyílván nem volt érthető a mosolygásunk, de mi tudtuk, hogy miért tesszük.
Josh azzal, hogy elismerően nézett végig Alin, majd úgy vigyorgott rám mint a tejbe tök elismerte, hogy drága barátnőm felkeltette az érdeklődését.
Liam megköszörülte a torkát, majd rám nézett.
-Indulhatunk?
-Kate beszélnünk kell.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Robert is közbe szólt, aztán mind a ketten várakozóan pillantottak felém.
Két énem viaskodott egymással, a sértett, és az okos.
A sértett azért küzdött, hogy hagyjam itt Robertet, ne érdekeljen amit mondani akar, de az okos számolt ennek a következményével is.
Nem akartam vele vitatkozni többet, nem akartam, hogy a viszonyunk ugyan olyan legyen mint a beszélgetésünk előtt.
Bár ennél jobban sem voltam rá kíváncsi, többet nem akartam vele beszélni, de be kell látnom, hogy meg kell hallgatnom ahhoz, hogy rendesen tudjunk együtt dolgozni.
-Ne haragudj Liam, de beszélnem kell Roberttel, de később megkeresünk rendben?
Robert küldött felé egy győzelem ittas vigyort, mire csak a szememet forgattam, férfiak.
Nekik mindig minden csak a versenyről szól, hogy ki szerzi meg a trófeát, csakhogy én nem vagyok valami díj.
-Persze szépségem, ahogy gondolod, akkor várok rád ameddig csak kell.
Kezet csókolt nekem, én pedig elnevettem magam, micsoda egy fazon ez.
Ahogy Robertre néztem láttam, hogy a szemei villámokat szórnak, és ettől valahogy sokkal jobb kedvem lett.
Hogy miért azt nem tudom, de határozottan tetszett Robert mérges szeme ahogyan Liam után nézett.
-Mielőtt elkezditek a csevegést, Kate megtennéd, hogy bemutatod nekünk a hölgyet?
Miért is nem számítottam rá, hogy Josh azonnal le fog csapni?
-Ali, ők itt a kollégáim Josh Duhamel, és Robert Pattinson, fiúk, ő itt a legjobb barátnőm Alessandra Ambrosio, Ali.
Roberttel maradtak egy vissza fogott kéz fogásnál, de Joshhal váltottak két puszit, amit eléggé megnyújtottak.
Örülök neki, hogy ennyire oda vannak egymásért, mármint tetszenek egymásnak, mert úgy érzelemről itt még nem nagyon tudunk beszélni, bár Alitől bármi kitelik.
Mosolyogva figyeltem ahogy máris beszélgetésbe bonyolódtak, majd Robert felé hajoltam egy kicsit.
-Hát nem édesek?
Halkan mondtam, de azért annyira nem halkan, hogy ne hallja, viszont válasz nem érkezett, így felé fordultam, hogy megtudjam mi a baj.
Azt hiszem eltúloztam a hajolást, mert sokkal közelebb volt hozzám mint gondoltam, és a dekoltázsomba eléggé bele látott.
Nem is volt rest kihasználni az alkalmat, és szégyentelenül oda meresztette a szemeit, de ami meglepő volt, hogy tetszett.
Tetszett, hogy ennyire megnézett magának, és hogy nem tudta levenni rólam a szemét.
Úr isten Kate, te nem ilyen vagy, sürgősen állítsd le magad.
Mielőtt elveszthettem volna az eszem, ami megmagyarázhatatlan okból csak az ő jelenlétében történik meg, gyorsan tettem egy lépést hátra, és ez neki is elég volt, hogy magához térjen .
Zavartan köszörülte meg a torkát, majd a hajába túrt, de az arcán semmi bánkódást nem láttam, nem nagyon tűnt úgy, hogy sajnálná, hogy megnézte magának a melleimet.
Várakozóan néztem rá, hogy elmondja mit akart, bár sejtettem, hogy valami olyasmi fog következni, hogy nem volt jogom kihallgatni őket, vagy nekem támad amiért csak úgy elrohantam.
Legalábbis erre számítok tőle, azután ahogy eddig viselkedett, és mutatott magából ezek a legvalószínűbbek.
Szóra nyitotta a száját, mire én teljesen ledöbbentem.
-Sajnálom amit mondtam, hülyeség volt, és meg is mondtam neki, hogy semmi nem történt köztünk.
Hogy mi van?
Ezt nem hiszem el, ezen a pasin egyszerűen nem lehet kiigazodni.


Liam Hemsworth:

                                                                                                                                                                                                                                    BetsyHanna

Más vagy(ok)

Sziasztok
MEGLEPETÉS
Remélem Hanna nem fogja leszedni a fejem, hogy a tudta nélkül megleptelek titeket, de nem bírtam ki, hogy ne rakjak ide is frisst.
Az összes oldalamra raktam, hogy megünnepeljük, hogy nagyjából meg gyógyultam,  és ezt sem tudtam kihagyni.
Nos tervezek egy pénteki frisst is, persze ha Hanna bele egyezik, de ez csakis rajtatok múlik.
Amúgy pedig jövőhéten hétfőn jönne a következő rész, szóval Hannat kell győzködni:))
A komikat nagyon szépen köszönjük:)
Puszink nektek drágaságaink



ZoÉ:

Örülök, hogy tetszett, és annak külön, hogy bírod Jhost, mert neki lesz ám még szerepe:))


Pixie:

Hogy mennyire helyes az elméleted az ki fog derülni, de még nem most, ahhoz azért még várni kell egy picit:))


Laura:

Elmondanám neked, hogy eza kutatás Hannanak köszönhető, ugyanis ő találta ezeket Kateről:)hékás ne bántsd a mi kis Robcinkat, mi nem veretjük meg, még:Dna jó, tényleg nincs tervben, aztán ki tudja:))


névtelen:

Azonnal:))


Lizzyke:

Köszönöm, hogy írtál Liz, nem sürget senki, csak nyugodtan olvasgass:)hát Katenek annyira nem jön be ez a Rob, de hamarosan kiderül, hogy mennyire tudják megérteni egymást, most egyik se tud menekülni:))


Kris:

Köszönjük, örülünk, hogy tetszik:))

A kép kicsit gáz, de csak így sikerült, bocsi:/



Ököllel csapkodta az ajtót, hogy ki juttassa magát innen, miközben egyfolytában szitkozódott.
Egy ideig csak elképedten néztem ahogy fortyog a dühtől, de aztán meguntam, és hozzá
léptem.
-Vegye le.
Robert úgy ugrott el tőlem miután az ingéhez érintettem a kezem, mintha égettem volna, és
kitágult szemekkel nézett rám.
Miután eljutott az agyamig, hogy mit is mondtam, és az mennyire két értelmű volt, tőlem
teljesen szokatlan módon elnevettem magam.
Máskor ilyenkor mindig azonnal elpirulok, vagy begubózom zavaromban, de most nem, valamiért
olyan röhejes volt ez az egész.
És maga a helyzetünk is.
Utál engem, pedig nem is ismer, nekem kellene dühösnek lennem rá amiért folyton engem
piszkál, és csúnyán beszél rólam, mégis ő játssza a megsértett férfit.
Nem is férfi ez, csak egy elkényeztetett gyerek akit a média a tenyerén hordoz, ezért lett
ilyen nagyképű.
Rögtön lelohadt a mosolyom ahogy arra gondoltam, hogy még én voltam az aki védte őt másokkal
szemben, hogy nem is annyira szörnyű alak, nem egy bunkó, és tessék.
Amióta megismertem csak az bizonyosodik be róla amit mondtak nekem.
De mit érdekel engem?
Felőlem akár lehet a világ legnagyobb bunkója is, nekem a munkámra kell koncentrálnom.
Ha rá nézek csak az kell járjon a fejemben, hogy ő a munkámmal jár, ennyi.
-Most meg mi van?
-Tessék?
Értetlenül néztem rá, mert tényleg nem értettem mire gondol azt meg pláne nem, hogy hová
tűnt az előbbi dühtől eltorzult arca.
Most csak érdeklődést láttam rajta, de ahogy észre vette mennyire figyelem azonnal újra
dühös lett.
Nem értem én ezt a pasast, már azt se tudom mikor mit gondol, vagy éppen mit, miért tesz.
De miért is akarom én megérteni?
-Fura lett hirtelen, először nevetett, aztán meg elkomorult.
Ó, hogy ez ennyire látszott?
Hát soha nem voltam az aki magában tudta tartani amit érez, az arcomon mindig meglátszott
mit gondolok éppen.
Ebből voltak is már problémáim, dehát változtatni nem tudok, és nem is akarok.
-Nem tudom mire gondol.
Megvontam a vállam, majd előre nyújtottam a kezem, hogy mutassam, adja ide az ingét.
Pár pillanatig csak nézett rám, de aztán végül át nyújtotta nekem.
Kissé elpirulva vettem át tőle a felsőjét, hiába, nem nagyon vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy
idegen pasik fél pucéran mászkáljanak előttem.
Láttam rajta mennyire tetszik neki ez a helyzet, önelégült vigyor jelent meg az arcán, mire
inkább a "dolgomra" koncentráltam.
Beszappanoztam azt a részt amit sikeresen leöntöttem, majd azt kezdtem el sikálni, hogy
kiszedjem a foltot.
Csend volt köztünk, de ahogy fél szemmel rá sandítottam néha, úgy láttam mintha a szavakat
keresné.
Mintha próbálna velem kommunikálni, de nem tudja mit mondjon, ezért gondoltam segítek neki.
-Az egyik modell a barátnőm, ki fog nyírni, hogy nem látom felvonulni.
Mosolyogtam kifelé, de belülről azért bennem volt a félsz.
Alit ismerve nem kis balhé lesz belőle amiért kihagyom ezt a fontos eseményt, és ebben az a
legrosszabb, hogy számára valóban fontos ez az esemény.
Ha most valakinek megtetszik akkor mostantól beindulhat vele a szekér, és már miért ne
tetszene meg valakinek?
-És?
-Csak gondoltam beszélgethetnénk ha már így beragadtunk.
-Minek?
Hát basszus ez a pasi nem semmi az biztos.
De én meg mi a fenéért erőltetem, tiszta hülye vagyok.
-Tudja mit, hagyjuk.
Vissza tértem teljes mértékben az inghez, és tovább sikáltam.
Hallottam ahogy meggyújtja az öngyújtóját, majd éreztem a füstöt is.
Nem nagyon szerettem a cigifüstöt, de eszem ágában sem volt neki szólni miatta.
A végén még itt helyben képes lenne levágni a fejem amiért egyáltalán megszólaltam.
-Cam is fel akart lépni, de nem kellett nekik.
Nem értettem a hangjában a vidámságot, ezért felé fordultam.
Azt hittem csak beképzeltem magamnak, de nem, az arcán is vigyor volt, amit nem tudtam hova
tenni.
-És ennek örül annyira?
Kérdőn néztem rá, de éreztem ahogy a mosoly ott van a számon.
Egyszerűen képtelen voltam nem mosolyogni amikor ő meg itt vigyorog tőlem pár centire.
-Nem minden az aminek látszik.
Már komoly tekintettel nézett rám, én pedig végképp elvesztettem a fonalat ami már amúgy is
teljesen kusza volt a számomra.
Nem minden az aminek látszik?
Ezt meg mégis hogy érti?
Talán nincsenek olyan jóban a barátnőjével ahogyan azt mutatják, vagy létezne, hogy ez csak
egy reklám fogás a részükről?
Nem az nem lehet, hiszen én rájuk nyitottam, és akkor elég belsőséges volt a viszonyuk,
sőtt...
De akkor mégis mire gondolhatott?
Kérdő tekintetem láttán megeresztett egy féloldalas mosolyt, amitől hirtelen még a hideg is
kirázott.
Csakhogy ami furcsa volt a számomra, hogy inkább volt borzongás, egy jól eső borzongás mint
hidegrázás.
Mégis mi a fene van velem?
Nem lehet rám hatással, főleg nem egy ilyen pasi, de egyáltalán semmilyen pasi.
-Maga sem olyan amilyennek tűnik.
-Ezt hogy érti?
Épp kivettem a csap alól az inget, és azt néztem, hogy mennyire sikerült kiszednem a foltot
miközben ő tovább beszélt.
-Ártatlannak, és kedvesnek tűnik először, de hamar megmutatja az igazi valóját...
A kezem ökölbe szorult ahogy felfogtam a szavai értelmét, tudtam, hogy most egy újabb sértés
hullámot fog rám zúdítani.
Az ing a kezemben gyűrődött ahogy rá szorítottam, nyilván észre vette, de nem érdekelte,
folytatta tovább, mintha nem is tűnt volna neki fel semmi.
-Egy gátlástalan nő aki képes bárkivel kikezdeni azért, hogy előrébb jusson.
Tudja, azon se csodálkoznék ha ide valami "protekciós" segítséggel jutott volna be.
Soha nem voltam az az erőszakos fajta, soha nem voltam az aki nem tudja kezelni a
konfliktusokat, és kiborul, de az ő szavai valamiért túl nagy hatással voltak rám.
Fájt ahogy ezeket mondta, és dühös voltam, iszonyúan dühös, mert biztos voltam benne, hogy
nem csak nekem fejtette ki rólam a véleményét.
Alighogy befejezte a mondandóját előtte termettem, és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
Mindketten döbbenten pislogtunk a másikra, és egyikünk sem tudott hosszú másodpercekig
megszólalni, de végül én törtem meg a csendet.
-Nem érdekel ha ezért kirúg, nem érdekel ha elintézi, hogy többé ne kerüljek filmes közegbe,
de nem vagyok hajlandó elviselni a sértéseit.
Magának fogalma sincs milyen vagyok, nem ismer engem.
Lehet, hogy tudja kik a szüleim, tudja honnan jöttem, sőt még a fehérneműm méretét is
tudhatja, de ide...
A kezem a szívemre tettem, és küzdöttem a könnyek ellen.
Mindig is hajlamos voltam a legrosszabb pillanatban elsírni magam, és ez most a lehető
legrosszabb volt, mert így kap egy újabb támadási pontot.
Vettem egy nagy levegőt, hogy legyűrjem a torkomban keletkezett gombócot, majd tovább
beszéltem.
-Ide nem láthat be, nem tudhatja mit érzek, ahogy azt sem, hogy milyen érzés a maga vádjait,
és támadásit elviselni.
És kész, az első könnycsepp alattomosan hullott ki a szememből, de most először az életemben
nem fordultam el, és nem töröltem le.
Hagytam, hogy végig folyjon az arcomon, és hagytam, hogy ő lássa, miközben mélyen fúrtam a
szemeimet az övébe.
Azt akartam, hogy lássa nem hazudok, hogy tudja nem vagyok olyan amilyennek leírt.
Hogy miért akartam ezt, miért akartam, hogy ne higgyen egy pénzéhes lotyónak?
Fogalmam sincs, de akartam, akartam, hogy ne így tekintsen rám.
Ahogy ő az én szememben próbált meg olvasni, addig én az övén akartam meglátni mit is gondol.
Az arca szinte nyitott könyv lett előttem, mintha egy falat törtem volna át előtte, és most
megadva magát, mindent meg akarna mutatni magából.
Először döbbenet, majd felismerés, és végül sajnálat volt rajta.
Na itt jött el a pillanat, hogy már nem bírtam a szemébe nézni.
Soha nem viseltem el ha valaki sajnálkozik, az olyan semmit mondó a számomra.
Ha már valaki megtett valamit, akkor vállalja is érte a felelősséget, és ne bújjon egy
sajnálom mögé.
Számomra egy sajnálom nem jelent semmit, ahogy az sem ahogyan rám nézett, teli sajnálattal.
Most vagy rá jött, hogy hibázott, vagy csak szórakozik velem, és megjátssza magát.
Hát én a másodikra tippelek, úgyhogy nem nagyon akartam folytatni ezt a vitát, fölösleges
lett volna.
Újra az ing felé fordultam, és meg kellett állapítanom, hogy egy szappan csodákra képes.
Igaz, hogy most egy kissé még vizes az ing, de attól még tiszta volt, hát majd meglátjuk a
szárítás után.
Oda akartam lépni a kéz szárítókhoz, de Robert az utamat állta.
-Megtenné, hogy arrébb áll?
-Lefeküdt bárkivel is a forgatáson?
Először ott voltam, hogy újra felpofozom, de mit értem volna vele?
Minden dühömet magamba nyelve próbáltam meg úrrá lenni az indulataimon ami elég furcsán jött
ki rajtam.
Elkezdtem nevetni, persze nem úgy mint egy bolond, nem röhögtem, csak halkan felnevettem,
majd kikerülve őt a szárítóhoz léptem.
Robert szorosan mellém állt, miután bekapcsoltam a szárítót, hogy jól halljuk egymást.
-Nem válaszol?
-Lenne bármi értelme, mit számít ez magának?
Tényleg nem értettem mit érdekli, hogy kivel vagyok együtt?
-Az előbb még maga akart annyira meggyőzni, hogy nem olyan amilyennek hiszem, hát akkor
tessék, győzzön meg.
-Nem akarom meggyőzni, az előbb csak úgy kibukott belőlem a dolog.
Megvontam a vállam, mire Robert hátat fordított nekem, és mély levegőkkel próbálta magát
nyugtatni.
Belül olyan voltam mint egy ijedt kislány, féltem tőle, hogy megint milyen sértéseket fog
majd a fejemhez vágni, féltem, hogyha ez bekövetkezik nem bírom majd tartani magam, és képes
leszek elsírom magam.
A túlzott érzékenységemet most átkoztam rendesen, miközben azért imádkoztam, hogy végre hagyja
ennyiben a beszélgetést, de miért is tette volna?
-Tudja, hosszú idő óta maga az első aki le se szarja, hogy ki vagyok.
Most mit vár mit mondjak, hogy sajnálom, vagy megpróbálom megvigasztalni?
Ő választotta ezt az életet, sőt, ő volt aki még inkább elmerült a média mocsarában, hát
akkor mit csodálkozik azon, hogy mindenki kedves hozzá?
Az emberek ilyenek, kétszínűek, és hatalom mániásak, mindenki azt használ ki akit tud, majd
ha már nem kell egyszerűen keresztül tapos rajta.
Nem várta meg míg össze szedem a gondolataimat, tovább beszélt, én pedig döbbenten hallgattam
a kirohanását.
-Camillával a kapcsolatom csakis a médiának szól, ha megsimogatom, ha adok neki egy csókot,
ha veszek neki egy apró csecsebecsét, azt még aznap a neten látom viszont.
Az életem a médiának szól, minden pillantásom, mosolyom, még az is amikor valamiért idegesen
a hajamat piszkálom, minden nekik szól.
Magának ugyan azt adtam elő amit nekik, amit mindenkinek, a kemény, megközelíthetetlen fickót,
akihez nem lehet két szót sem szólni.
Miközben beszélt össze vissza mászkált előttem, még az a szerencse, hogy elég hangosan beszélt
ahhoz, hogy a szárító mellett halljam.
Azt hiszem pislogni is el felejtettem, ahogy hallgattam.
Ahogy elmondja tényleg nem lehet könnyű az élete, de akkor miért nem változtat rajta, és
miért nekem mondja el ezeket?
Eddig utált, sőt...amilyen jelzőkkel illetett, még rosszabbakat is gondolhatott rólam.
-Miért mondja el ezt nekem?
Nem tudtam magamban tartani a kérdésemet, kíváncsi voltam, hogy miért.
Amikor felém fordult az arca ismét kiismerhetetlen lett, megint nem láttam rajt a semmit.
Ahogy elmondta ez a médiás arca, ez az amit mindenki lát belőle, de mi van ha nem ez az ő
igazi arca?
-Mert azt akarom, hogy válaszoljon a kérdésemre.
-Nem.
-Tudja, hogy mi maga, egy...
-Félre ért, nem, nem válaszolok, hanem nem, nem feküdtem le senkivel, se ezen a forgatáson,
se senkivel azért, hogy ide kerüljek.
Az utastó hangneme egyáltalán nem tetszett, de a szavak megint maguktól hagyták el a számat.
Bólintott nekem, hogy megértette, de utána csendben maradt, mintha most akarná emészteni azt
amit hallott, és amit kiadott magából.
Nem akartam megzavarni, nem akartam, hogy megint dühös legyen rám, de képtelen voltam magamban
tartani a mondandómat, ezért szárítás közben újra beszélni kezdtem neki.
-Tizenhárom éves koromig egy falusi kis házban éltünk Bradfieldben Angliában.
Nem tudom miért éppen ezt hoztam fel témának, de ahogy láttam nem volt ellenére a dolog.
Felült a pultra, és onnan nézett rám mosolyogva, majd beszélni kezdett.
-Én az egész gyerekkoromat Londonban éltem le, a Barnes negyedben, ott jártam iskolába,
majd ott csatlakoztam a Barnes Theatre Company színtársulathoz tizenöt évesen, és itt talált
rám egy ügynök aki elindította a karrierem.
Innentől kezdve mintha egy csapot nyitottak volna meg bennünk, be nem állt a szánk.
Mind ketten elmondtunk egymásnak egy csomó mindent a múltunkról, még pár szaftosabb dologba
is bele mentünk, de azt hamar lezártuk, mert én feszélyezve éreztem magam.
Hát persze, hogy annak éreztem magam, amikor arra kérdezett rá, hogy mikor vesztettem el a
szüzességem, vagy ki volt az akivel elvesztettem.
Az oké, hogy most beszélünk, de attól még nem vagyunk olyan jóban.
Ahogy meglátta a pirulásomat hangosan felnevetett, de utána azért témát váltott.
Nem tudom meddig ülhettünk a mosdóban, miután a felsője megszáradt, én is mellé szegődtem a
pultra, és úgy beszélgettünk tovább.
Mesélt nekem a családjáról, a testvéreiről Vicről, aki a reklám szakmában, míg Lizzy énekesnőként
helyezkedett el.
Itt volt az a pillanat amikor megláttam az igazi Robot.
Amikor a barátairól, vagy a családjáról beszélt teljesen át szellemült.
Nem egy híres színész adott egy újabb sablonos interjút, hanem egy egyszerű srác mesélte el
a legbensőségesebb dolgait olyan lelkesedéssel mint egy gyerek.
Végig mosolyogtam, és sokszor volt, hogy felnevettem egy egy sztoriján, például amikor a
barátairól beszélt.
Beszélt a gyerekkori barátairól, Tomról, Marcusról, Bobbyról, és Samről, aztán eljutottunk
Joshig akinél úgy hegyeztem a füleimet ahogy csak tudtam.
Persze félre értette a nagy érdeklődésemet, de úgy ahogy sikerült meg magyaráznom, hogy csakis a
barátnőm miatt érdekel annyira, mert ő imádja.
-De ti is elég jóban vagytok.
-Igen, Josh kedves srác, segített nekem amikor nem akartak beengedni.
-Ja, erről hallottam, hát én se engedtelek volna be.
-Kösz.
Nem tudtam, hogy ezen most meg kéne e sértődnöm, vagy sem, így inkább csak a ruhámat birizgáltam.
-Tudod sokan akarnak bejutni, de a fiatal csinos lányokat igyekeznek nagyon elzárni tőlünk.
-Szóval csinos vagyok?
Basszus, fene egye azt a nagy számat, mégis miért nem gondolkodok mielőtt kinyitom?
Megint előbb beszéltem mint ahogy gondolkodtam volna, ami egy újabb adag piruláshoz vezetett.
Robert zavartan megköszörülte a torkát, és most először láttam őt elpirulni egy kicsit.
Ettől sokkal jobban éreztem magam, de nem mutattam neki, nem akartam, hogy megsértődjön,
vagy valami, ezért a mosolyomat magamban tartottam.
-Igen...eléggé...ez a ruha pedig kimondottan kiemeli a dögös kis formádat.
És vissza tért közénk, a már jól ismert közönséges Robert.
Elhúztam a számat, nem épp erre a válaszra számítottam, persze jól esik a bók egy nőnek, de
nem ilyen formában, és nem úgy, hogy közben úgy jár végig rajtam a tekintete, mintha röntgen
szeme lenne.
-Szerinted mikor engednek ki?
-Valami baj van, rosszat mondtam?
-Nem.
Lepattantam a pultról, majd az ajtóhoz sétáltam, hogy megnézzem nincs e még nyitva, de zárva
volt, mire akaratlanúl is egy lemondó sóhaj szakadt fel belőlem.
A fenébe is, Ali ki fog nyírni az tuti.
-Most mi bajod van?
-Semmi, csak...
-Csak, csak, nincs csak, egyszer ilyen vagy, egyszer olyan.
Egyszer megpróbálsz velem kacérkodni, és flörtölni, amikor pedig veszem a lapot akkor meg
begubózódsz, mégis mi a fenét akarsz?
-Te meg miről beszélsz, én nem flörtöltem veled.
Én tényleg nem vettem észre, hogy ilyet tettem volna, és ha mégis akkor az nem volt szándékos,
biztos félre értett valamit.
-Hát persze...bassza meg ezt a kibaszott ajtót, mi a faszért zárták egyáltalán be?
Az ajtóhoz lépve puffogott, majd megint ütni kezdte, mire tettem tőle egy lépést hátra.
Nagyon felhúzta magát, ezért jobbnak láttam nem a közelében lenni, nehogy még a végén rajtam
csattanjon megint az ostor.
-Sajnálom, nem akartam, hogy félre értsd a beszélgetésünket, én csak barátkozni akartam,
hogy jóban legyünk.
-Miért akarsz velem jóban lenni?
Idő közben a beszélgetés során mind a ketten észre vétlenül kezdtük tegezni a másikat, de így
sokkal kényelmesebb volt.
Még mindig nekem háttal beszélt, miközben a kezeit az ajtónak támasztotta.
-Mert annak ellenére, hogy hogyan indult a kapcsolatunk, nem hiszem, hogy te egy bunkó öntelt
hólyag lennél.
Mikor felém fordult felhúzott szemöldökkel elvigyorogtam magam.
Na igen, ez már tényleg vigyor volt, ugyanis éreztem ahogy elterül az egész arcomon.
-Honnan szedted, hogy ilyen vagyok?
-Hát, mindenki ezt mondja.
Megvontam a vállam, és továbbra is csak vigyorogtam, mire neki is mosolyra szaladt a szája.
-Tudod azért ezt jó tudni, hogy ilyen véleménnyel vannak rólam.
-Miért, teszel azért, hogy ne így legyen?
-Mostantól teszek.
-Na, és hogyan?
-Össze barátkozom a stylist asszisztenssel.
Vigyorogva nyújtotta felém a kezét, amibe én gondolkodás nélkül csúsztattam bele az enyémet.
A beszélgetésünk során rá jöttem, hogy nekem volt igazam, és Rob tényleg nem egy öntelt
bunkó akinek mindenki beááltja, és ezt a Robot meg akartam ismerni.
Hogy miért, és mi fog kisülni belőle nem tudtam, de jó volt érezni, hogy közel engedett
magához.
Még én sem beszéltem ennyit magamról soha senkinek egyszerre, főleg nem úgy, hogy előtte
majdnem megöltük egymást, de benne valamiért megbíztam, és csak remélni mertem, hogy nem
fogok csalódni.
-Maguk meg mit keresnek itt?
A hírtelen hangra szét rebbentünk, aztán amilyen gyorsan csak tudtunk ki skisszoltunk a
mosdóból mielőtt még bárki más is észre vehetett volna minket.
Láttam, hogy Rob még némi pénzt csúsztat a takarító kezébe, majd egy utolsó pillantást
váltottunk, és mindketten mentünk arra amerre a dolgunk volt.
Mind ketten külön utakon, ahogy annak lennie kellett.



HannaBetsy