Érte bármit

Sziasztok
Nagyon köszönjük a 10 komit, csak össze jött.
Mondjuk 51 pipa mellett azért azt hiszem ez a szám elég csekély, de nekünk bőven elég, sőt, örülünk mint majom a farkának.
Nézzétek nem igazán vagyunk híve a komi határoknak, éppen ezért szépen megkérünk mindenkit, hogyha elolvassa a részt, nem kell ódákat zengenie, nem nyolcvan soros komit akarunk, csak néhány szót.
Még az is jöhet, hogy mi nem tetszik, vagy mit változtatnátok, hiszen ti vagytok az olvasók, mi értetek csináljuk.
Persze magunkért is, de értitek:D
Na nem szövegelek tovább, jó olvasást kívánunk mindenkinek:)
Puszikánk nektek:)


ria:
Igen jól láttad te voltál az első, ügyes vagy:)igen sikerült megbeszélniük, reméljük így is marad;))

Amanda:
Te mindig azt mondod, hogy kínzunk, de ugyan már, így nem jobb olvasni, hogy van miért izgulnod?:Degyet kell értenem veled, Robnak minden jól áll:)nos ki tudja, hogy ez a romantikusabb forma meddig tart nála?:Da friss máris érkezik:))

Pixie:
Igyekeztem úgy bemutatni a pillanatokat amikor együtt vannak, hogy azok tényleg egy szerelem kibontakozására hasonlítsanak, örülök, hogy neked elnyerte a tetszésedet:)sajnos a heti egy frissből nem tudok lefaragni, mert ebben Hanna a főnök, de lehet, hogy meggyőzhető lenne ha többen elmondanák a véleményüket, de ez csak egy tipp:))

Lurina:
A képek egyes egyedül Hanna érdemei szóval neki jár az elismerés:)próbáljuk őket úgy alakítani ahogy éppen a történet alakulása megköveteli, örülünk, hogy tetszenek a változások:)szívem hidd el hoznánk mi hamarabb, de egyrészt sajnos nincs annyi időm írni mint szeretném, másrészt pedig nem kapunk annyi komit mint szeretnénk:(azért örülünk, hogy te ennyire várod, köszönjük:))

Flo:
Hűűű, pisztoly, vagy ékszeres doboz, azt hiszem ez a két véglet:Dnos, hogy igazad volt e, vagy sem hamarosan kiderül:)örülünk, hogy tetszett, hogy felvállalták a kapcsolatukat:))

ZoÉ:
Szerintünk egy kapcsolatban a beszélgetésen nagyon sok múlik, és úgy gondoltuk, hogy fölösleges lenne eltitkolni, hogy együtt vannak, úgy se sokáig sikerült volna, mivel egy helyen dolgoznak, örülünk, hogy ez neked tetszett:)hogy mi az a tárgy??:Dmáris kiderül:))

Ani:
Örülünk, hogy kíváncsi vagy, máris kiderül mivel rukkolt elő Rob:))

Névtelen:
Hmm, valami romantikus dolog?az nemigazán vall Robra ebben a töriben, de ki tudja, talán igazad lesz:))

Lucy:
Örülünk, hogy te is írtál, és nem csak pipálsz, persze azoknak is örülünk, de ha írtok annak még jobban, és mint látod Hannam bekeményített, szóval remélem nem most írsz utoljára nekünk:))

Ancsa:
Meg van meg van:Dörülünk, hogy tetszett:))

Robert szemszög:

Ideges voltam.
Nem is ideges, inkább veszettül izgultam.
Ez a hely számomra nagyon fontos, és ő lesz az első aki rajtam kívül járni fog benne.
Csak remélni mertem, hogy nem fog kiröhögve itt hagyni, vagy hülyének nézni, bár nem így ismertem meg.
Kint korom sötét volt már, így azonnal a zsebembe nyúltam, hogy némi fényt adjak magunknak, de Kate hírtelen teljesen ledermedt.
Azonnal felé fordultam teljes testtel a tárgyal a kezemben, mire ijedtében sikított egyet, és a szájához kapta a kezét.
Azonnal megnyomtam a kis gombot a kezemben lévő tárgyon, hogy lássam mitől ijedt meg ennyire.
Az arca egyik pillanatról a másikra változott meg, az előbb még sokkolt, és ijedt volt, most viszont hatalmas mosoly jelent meg az arcán, majd hangos nevetésben tört ki.
Felhúzott szemöldökkel néztem ahogy nevet, elképzelni nem tudtam mi ütött belé.
Egyszer csak elém lépett, majd a mellkasomba fúrva az arcát nevetett tovább.
Én csak a derekát átkarolva húztam magamhoz még közelebb, még az sem zavart volna engem ha tényleg megőrült volna.
-Azt hittem...jesszus...
Akart valamit mondani, de az újból feltört nevetése megakadályozta, és a dzsekimet kezdte markolászni.
Hiába aggódtam azért, hogy mi van vele, ez a viselkedése engem is vigyorgásra késztetett, így mosolyogva toltam el egy kicsit magamtól, hogy végre megtudjam mi van vele.
-Kate, mit hittél?
-Ez olyan ciki.
-Ugyan, csak mondd ki.
-De ki fogsz röhögni.
-Megígérem, hogy megpróbálom kontrollálni magam.
A kezeibe temette az arcát, majd motyogni kezdett, de nem értettem semmit ami kezdett bosszantani.
-Kate az istenért, nem lehet ennyire szörnyű.
-Azt hittem le akarsz lőni.
Hogy mi van?
Kérdőn néztem rá, először fel sem fogtam mit mondott.
Lelőni?
Mégis miért, és egyáltalán mivel akartam volna le...
Ó atya világ.
Olyan szinten robbant ki belőlem a nevetés, hogy azt hittem megfulladok, ő pedig azonnal abba hagyta a nevetést, és csak durcásan keresztbe fonta a karjait.
-Te...te...te azt hitted, hogy én...hogy a zseblámpa egy...egy pisztoly?
Már a hasamat fogtam a röhögéstől, a szavak is csak szaggatottan törtek elő belőlem.
Ez egyszerűen hihetetlen, hogy jutott eszébe ez a marhaság?
-Azt mondtad nem fogsz kiröhögni.
-Nem...én azt mondtam, megpróbálom kontrollálni magam.
Nem bírtam abba hagyni a röhögést, régen nevettem már ennyit, és főleg ennyire fesztelenül, és ezt csakis neki köszönhetem.
Igyekeztem vissza fogni magam, de akár hányszor eszembe jutott mit hitt megint elkapott a röhögő görcs, és az sem sokat segített, hogy úgy állt előttem mint egy duzzogós kislány.
Az orrát felhúzta, és a kezeit még mindig keresztbe fonta.
Egyszer csak a tekintete megváltozott, és furcsa fény gyúlt a szemében, nem tudtam hova tenni, de a fuldokló röhögésem miatt nem is nagyon tudtam arra koncentrálni.
Egyik pillanatban még előttem állt pár lépésre, majd hírtelen átszelte a köztünk lévő távolságot, és az ajkát az enyémnek nyomta.
Még a levegő is a tüdőmben rekedt nem, hogy a röhögés.
Nem volt szenvedélyes csók, csak a száját nyomta az enyémnek, és finoman kóstolgatott, de nálam ez is kicsapta a biztosítékot főleg a kocsiban történtek után.
Soha nem vesztettem még el annyira a fejem, hogy ne vegyek tudomást a testőreimről, de ő teljesen elveszi az eszem.
Nem is tudom kívánta e valaha úgy valakit is mint őt, de azt hiszem nem, ő még egyetlen pillantásával is képes teljes zárlatot csinálni az agyamban.
Meguntam a kis játékát, rendesen akartam őt megcsókolni, így a kezem a tarkójára csúsztattam, hogy magamhoz húzzam, de ő vigyorogva elvált tőlem.
-Na, most, hogy abba tudtad hagyni a röhögést akár mehetnénk is tovább.
Huncut mosolyt villantott rám, és az alsó ajkát beharapta, én meg csak elképedten meredtem rá.
Most komolyan csak szórakozott velem?
-Egy gonosz boszorkány vagy.
-Most miért, te nem akartad abba hagyni a röhögést.
-Na megállj csak.
Gyorsan elé léptem, és mielőtt még reagálni tudott volna lehajoltam, majd megragadtam a térd hajlatában, hogy a vállamra dobjam.
-Úr isten, Rob mit csinálsz, azonnal tegyél le hallod.
-Miért, csak nem félsz, hogy megöllek?
Megint nevetni kezdtem, mire megcsapta a hátamat.
-Robert Pattinson, azonnal tegyél le különben sikítani fogok.
-Sikíts csak, nem hiszem, hogy bárki meghallana.
-Rob, kérlek tegyél le.
Át váltott könyörgőbe, de nekem eszem ágában sem volt letenni.
Egy, így gyorsabban haladunk.
Kettő, így remek rá látásom nyílik egy bizonyos testrészére, és én nem vagyok hülye elrontani a saját örömömet.
-Ahh, szét nyomod a gyomrom, ha lehányom a dzsekidet akkor ne hisztizz nekem.
-Nem érdekel a ruhám.
-Hát ez nem mindig volt így.
Attól a hangtól ahogyan mondta azonnal megálltam, és letettem a lábára.
Tudtam mire értette, vagyis melyik időszakomra, és nem akartam, hogy azt gondolja rólam olyan vagyok mint akkor.
-Még magamnak sem vallottam be, de már akkor féltékeny voltam ha bárki a közeledben volt, és Josh túl közel volt.
Azért akadtam ki az öltönyöm miatt, és azért rángattalak magam után, mert nem akartam, hogy tovább mellette maradj.
-Tényleg?
-Igen, és hidd el nagyon sajnálom ahogy akkor viselkedtem.
-Semmi baj, a lényeg, hogy megmutattad az igazi arcodat.
Végig simított az említett területen, én pedig úgy éreztem egy másik dimenzióba kerültem.
Annyira nyugodt lettem, úgy éreztem jöhet most bármi, vagy bárki nem érdekel csak az, hogy érezzem ahogyan a tenyere végig simít az arcomon.
Felfoghatatlan milyen dolgokat képes kiváltani belőlem, és szinte minden gondolatomat ő tölti ki.
Ez vajon azt jelenti, hogy...
Nem, ez lehetetlen, képtelenség, nem szerethettem bele ilyen hamar.
Jól érzem magam vele, és nagyon kívánom.
Imádok vele beszélgetni, és valami furcsa módon hihetetlenül megbízom benne, de ez nem szerelem.
Nem lehet az.
A gondolataimból ő rángatott ki mikor elengedte az arcomat, és megfogva a kezem biztatóan rám mosolygott.
-Megyünk?
Bólintottam neki, majd a lámpámmal világítva az utat indultam meg.
Ahogy oda értünk értetlenül nézett rám, mire elengedtem a kezét, és egy kötélhez léptem ami a fába volt illesztve, hogy ne lássa senki, majd meghúztam.
Izgultam, hogy vajon hogyan fog neki tetszeni, de amikor megláttam az arcát ahogyan feltárult előtte a titkos helyem minden izgalmam elszállt.
-Istenem Rob, ez hihetetlen, mégis mikor csináltattad ezt ide?
Ámuldozva figyelte a kis riskót a fán, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon figyeltem őt.
-Nem csináltattam, amikor először New Yorkban jártam, és kiborultam akkor találtam.
-Szóval ide menekülsz?
-Igen.
-Rob, én...szerintem menjünk jó?
-Mi, miért, nem tetszik?
Nagyon rosszul esett, hogy nem akar itt maradni, sőt még rendesen megnézni sem akarja.
Azt hittem ő értékelni fogja, hiszen ebben nincs semmi csiri csári, ez csak egy egyszerű kis fa ház.
Nem értem, az előbb láttam rajta, hogy tetszik neki, nem hiszem, hogy megjátszotta volna, de akkor mi baja lehet?
-Nagyon szép, hidd el tetszik, de...én nem akarok...nem szeretnék belepofátlankodni a te helyedre.
Rob amit meséltél róla, hogy ez a te különleges helyed, az ahol megnyugszol, én nem hiszem, hogy bárkire is tartozna.
-Jaj de bolond vagy.
Hihetetlen ez a nő komolyan.
Szerinte mégis minek hoztam volna ide, ha nem akarom vele megosztani ezt a helyet?
Bár még számomra is elég furcsa, hogy egyáltalán az eszembe jutott, hogy ide hozzam, mert eddig még csak a közelébe sem engedtem senkit, de most...ő más, neki látnia kellett.
Szorosan magamhoz öleltem, és az arcom a nyakába temettem.
Imádtam az illatát, meg tudott vele részegíteni teljesen.
Mélyet szippantottam a bőréből, mire felkuncogott.
-Mi az?
-Bocsi, csikis vagyok.
-Hmm, ezt jó lesz megjegyeznem.
Ijedten nézett rám, mire megint felnevettem.
Bírom, hogy ilyen kis pánikolós.
Nem mondott semmit, és már én se akartam mást hozzá fűzni a dologhoz, így a fejemmel felfelé böktem.
Bólintott nekem, mire én egy csók után elkezdtem felfelé mászni a létrán.
Ahogy le néztem, és megláttam a rémült arcát kissé hülye ötletnek tűnt nekem előre jönnöm.
Talán ha mögötte lennék elkaphatnám ha zuhanni akarna.
-Le menjek érted?
-Nem vagyok béna.
Sértődötten felhúzta az orrát amin megeresztettem egy mosolyt, de amint megindult felfelé azonnal inkább arra koncentráltam, hogy őt szuggeráljam nehogy le essen.
Bassza meg, nekem kellett volna utána jönnöm, mi lesz ha megcsúszik, és le esik?
A francba Pattinson, hogy te mekkora egy barom vagy.
Felnézett rám, és amint meglátta a rémült arcomat rögtön csúnyán nézett rám.
Ha szemmel ölni lehetne akkor én tuti, hogy most kerültem volna a föld alá, hogy...
-Rob...
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam, hogy a lába megcsúszott, és sokkoltan meredtem rá, de ő csak egy csúfondáros mosollyal nézett felém.
-Ez rohadtul nem volt vicces.
-Megérdemelted, mert azt hitted béna vagyok.
-Bassza meg, én nem hittem, hogy béna vagy a picsába, és csak kibaszottul féltettelek.
Eljöttem a bejárati ajtótól, majd levágtam magam a földre, és idegességemben azonnal rá gyújtottam egy cigire.
Hogy lehet ilyen buta, a fenébe is, a frászt hozta rám.
Én tényleg azt hittem, hogy megcsúszott, és le fog esni, már készültem volna ugrani a rohadt életbe.
Nem hallottam semmi zajt, nagy volt a kísértés, hogy megnézzem mit csinál ennyi ideig, de szerencsére nem kellett magamból egy barmot csinálnom, mert megláttam őt az ajtóban.
Az arca félelmet, és sajnálatot tükrözött.
Láttam rajta, hogy megbánta, de akkor is piszkosul megijedtem, és nem tudtam felette szemet hunyni.
-Bocsáss meg, tényleg rossz vicc volt.
Lehajtott fejjel ült le mellém, de nem olyan közel, hogy hozzám érjen, tudtam, hogy azért mert nem tudja mit szólnék hozzá.
Nem akartam, hogy akár hányszor össze veszünk, vagy nem értünk egyet valamiben mindig ilyen legyen, ne akartam, hogy féljen tőlem, vagy a reagálásomtól.
Közelebb kúsztam hozzá, majd magamhoz öleltem, mire belőle felszakadt egy halk sóhaj, és azonnal hozzám bújt.
Viszont ez csak pár másodpercig tartott, mert hírtelen fel kapta a fejét, és elképedten bámult rám, miközben a tenyerét a mellkasomra tette, ahol a szívem még mindig őrült módjára vágtázott.
Na igen, tényleg nagyon berezeltem amikor felsikított.
-Annyira sajnálom, én...én csak...
-Semmi baj, de többet ilyet ne csinálj, rendben?
Bólintott nekem, majd mára szerencsére már sokadjára, és remélem nem utoljára megcsókolt.
Ez a csók egészen más volt mint az eddigiek.
Eddig csak vadul, szenvedélyesen, vagy puhatolózva csókoltuk a másikat, de ez más volt.
Ez most arról szólt, hogy megmutassuk tényleg mennyire komolyan gondoljuk ezt az egészet ami köztünk van.
Szinte már azt tudnám mondani, hogy szerelmes csókot váltottunk ami eléggé megzavart engem.
Lehetséges lenne, hogy tényleg bele szerettem, de hogy, és mikor?
De ami a legrosszabb, hogyha én még tudom is, hogy szeretem, biztos vagyok benne, hogy nála ez még csak fel sem merül.
Tegnap világosan kijelentette, hogy kedvel engem, nem szeret, kedvel, és jól érzi magát velem, ennyi.
Nem szabad nekem sem többet éreznem iránta, legalábbis egyenlőre biztosan nem, mert a csalódás hatalmas lesz.
-Minden rendben?
A keze volt az ami ami vissza hozott a gondolataimból ugyanis újra végig simított az arcomon.
Nem akartam neki elmondani a gondolataimat, nem akartam, hogy hülyének nézzen, ráadásul még abban sem lehetek biztos, hogy valóban bele szerettem.
Lehet csak beképzelem magamnak, mert jól érzem magam vele.
Igen, erről van szó, semmi több.
-Persze, minden oké.
Adtam a szájára még egy apró csókot, majd megfordítottam, és az ölembe húztam.
A kezeimmel át fogtam a derekát, és a hasán állapodtak meg, ő pedig a kezemet cirógatta.
Órákig ültünk így csendben, csak a csillagokat nézve az ablakból, már majd leragadtak a szemeim, de nem számított.
Mint mindig itt teljesen lenyugodtam, de most még volt bennem valami furcsa elégedettség is.
Örültem, hogy megmutathattam neki az én kis birtokomat, végre megosztattam valakivel.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide, ez valami hihetetlen.
-Miért?
-Nem tudom, csak...olyan nyugalom van itt, olyan csendes, annyira...
-Meghitt?
Nekem is ez jutott eszembe amikor felhoztam ide.
Meghitt volt körülöttünk minden, igazi szerelmes percek voltak amiket itt fent töltöttünk.
Szerelmes, szerelmes, miért gondolok mindig erre?
-Igen az.
Sóhajtott egy nagyot, majd megfordult a karomban, és az ajkát a számhoz érintette ma már sokadjára.
Imádtam őt csókolni, a szája annyira puha, és lágy volt, nem is tudom mihez tudnám hasonlítani,szerintem semmihez, az ő szája egyszerűen különleges, egyedi.
Istenem ha valaki hallaná ezeket a szavakat a számból tuti kiröhögne.
Én nem is vagyok ilyen, vagyis már nem, nem vagyok ennyire...ilyen...túl...puha pöcs.
Ahh a fenébe, ez így nem lesz jó, nem szabadna hagynom, hogy Kate ennyire maga alá vonjon.
-Szeretnél menni?
Miután elváltunk, és megint a karomban kötött ki, éreztem, hogy egy kicsit reszket.
Nem volt túl jó idő, főleg nem úgy, hogy órákig üljünk egy helyben.
-Nem, maradhatunk még.
Mosolyognom kellett azon, hogy szinte görcsösen fogta át a kezemet.
Ezek szerint ő sem szeretne elválni tőlem.
-Ha szeretnél elmehetünk máshova, mondjuk sétálni, de egy helyben már nagyon hideg van.
-Biztos, nem baj, hogy elmegyünk?
-Kate, nem mondtam, hogy töltsük itt az egész éjszakát, csak meg akartam mutatni.
-Akkor oké, gyere, van egy ötletem.
Már ki is pattant az ölemből, és azonnal az ajtóhoz kezdett mászni.
Négykézláb tette meg az utat, így tökéletes rá látásom nyílt a fenekére amitől nagyot kellett nyelnem.
Legszívesebben itt helyben a magamévá tettem volna, de nem akarok rá erőltetni semmit, tudom, hogy ezt ő még korainak tartja.
Bár igen nehéz lesz vissza fognom magam, de majd rá szokok a hideg vizes zuhanyokra.
Észre sem vettem, de Kate már ki is lépett, mire azonnal utána ugrottam, és megint csak görcsösen imádkoztam azért, hogy le ne csússzon.
Szerencsére nem történt senkinek sem baja, és a sikeres földet érés, majd a házikóm elrejtése után kéz a kézben indultunk el a kocsi felé.
Szegény testőreim kissé morcosan ültek elől, nyílván lett volna jobb elfoglaltásuk is mint, hogy a kocsiban ránk várjanak.
Megeresztettem feléjük egy bocsánat kérő pillantást, mire csak egy bólintást kaptam.
Hát lesz dolgom velük, hogy ki tudjam őket engesztelni.
Kate oda hajolt hozzájuk, majd a fülükbe suttogott valamit, mire mind a ketten ezer wattos vigyorral néztek rám.
A szemükben ördögi fény csillant, amit nem értettem, de amint Kate mellém ért, és hozzám bújt, már nem is nagyon érdekelt.
Hagytam had vigyenek oda ahova csak akarnak.
A kocsiban ismét rám tört az álmosság, de nem akartam Katenek mondani, hogy hulla vagyok, örültem, hogy vele lehetek.
Nem sértődne meg ha azt mondanám haza akarok menni tudom, de akkor sem akartam még véget vetni ennek a napnak, még ha már hajnali négy is van.
Viszont ahogy megláttam Kate hova hozott a szemeim teljesen kipattantak.
Jaj, csak ezt ne.
Kate vigyorogva pattant ki, viszont én kissé vontatottan.
Hát ennél rosszabb ötlettel aligha rukkolhatott volna elő.
-Gyere már Rob, ne állj ott.
A testőreim vállon veregettek, tudtam jól, hogy ők marha jól szórakoznak majd rajtam.
-Kate nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet, elég hideg van már.
-Ugyan, tük jó buli, na gyere már.
Megütögette maga mellett a helyet miközben ő már a cipőjét vette le.
Mit tehettem volna ha ennyire akarja?
Bár biztos, hogy nagyon meg fogom szívni a dolgot, de ez van, mindent az én kis páromért.
Sóhajtva mondtam meg a mellettünk álldogáló hapsinak a cipő méretemet, mire azonnal a kezembe is nyomta a korcsolyát.
Na igen, én meg a korcsolyázás két különböző dolog.
Akkora tanyázás lesz ennek a vége, hogy olyat még nem látott a föld, mivel korcsolyázni azt nem tudok, dehát ez van.
Kate amint felvette már el is tűnt mellőlem, és a jégre lépve mosolyogva kezdett csúszkálni.
Szinte a hivatalosan is korcsolyázókat megszégyenítve suhant a jégen, mire bepánikoltam.
Basszus ki fog röhögni, nekem elég a jégre néznem, és máris össze rogyok, nem, hogy még rá is lépjek.
Na jó, csak nem lehet olyan nehéz, tizenöt évesen próbáltam utoljára, azóta talán javult az egyensúly érzékem.
Hát tévedtem, amint rá léptem a jégre úgy csuklottam össze akár egy rongy baba, de azonnal szitkozódva próbáltam meg felkelni.
Nem értettem miért nem hallom Kate csúszkálását, ezért felé fordultam, de bár ne tettem volna.
Döbbenten meredt rám.
Remek, most meg totál baleknak fog nézni.
Próbáltam újra felkelni, de ez az isten verte jég úgy csúszott, hogy mindig vissza estem.
Kate hírtelen termett mellettem, és ha jól láttam mosolygott.
Azért nem biztos, hogy jól láttam, mert egy másodpercnél tovább nem mertem rá nézni, biztos, hogy egy lúzernek hisz.
-Miért nem mondtad, hogy nem tudsz korcsolyázni?
-Mert nem kérdezted.
Dühödten szólaltam, meg, nem hiszem el, hogy ilyen béna vagyok, ez hihetetlen.
-Sajnálom, rossz ötlet volt ide jönni, gyere menjünk.
Megfogta a karomat, hogy felsegítsen, de én kirántottam a kezemet, viszont olyan hülyén, hogy Kate a fenekére esett, és döbbenten meredt rám.
-Ne haragudj, nem akartam.
-Semmi baj.
Láttam a zavart az arcán, mire még jobban dühbe gurultam saját magamra.
Nem elég, hogy egy béna fasz vagyok, még őt is bántom, lehetek ennél szerencsétlenebb?
Idegességemben addig addig szerencsétlenkedtem amíg csak sikerült felállnom, persze csak egy korlátba kapaszkodva.
Kate kifelé indult, de nem hagyhattam, ha már sikerült őt megbántanom, ki is kell, hogy engeszteljem.
-Segítenél nekem?
Elővettem a lehető legkönyörgőbb szemeimet, és kinyújtottam felé a kezem, mire olyan mosoly jelent meg az arcán, hogy még azt is bevállaltam volna, hogy még vagy ötvenszer zakkanjak egyet.
-Biztos vagy benne?
-Amm...csak ne engedj el jó?
-Oké.
Vigyorogva fogta meg mindkét kezem, majd kezdett el húzni a jégen.
Körülbelül úgy nézhettem ki mint aki be van szarva, félig előre dőltem, és enyhén berogyasztottam a lábaimat.
Komolyan egy idiótának éreztem magam, de láttam, hogy Kate mennyire élvezi a dolgot így nem szóltam egy szót sem csak magamban szenvedtem.
-Próbáld meg mozgatni a lábaidat.
-Dehát mozognak.
-Nem, most csak én húzlak, de te nem csinálsz semmit.
-Muszáj?
-Foglak Rob, neked csak ennyit kell tenned, hogy lököd magad a lábaddal.
Azt tettem amit kért, és hatalmasra szaladt a szám, hogy most már én voltam az aki magam előtt toltam Kate-et, nem pedig ő húzott engem.
Azért ez így mindjárt más.
-Oké, akkor most elengedlek.
-Mi, nem.
Azonnal magamhoz húztam, és görcsösen szorítottam magamhoz, mire hangosan felkacagott.
Enyhén szólva éreztem, hogy elpirulok, és most már nem csak lúzernek, de egy hülye beszari kölyöknek is éreztem magam.
Remek, ennél mélyebbre lehet még süllyedni?
Szerintem aligha.
-Nyugodj meg, végig itt állok majd előtted, csak nem fogom meg a kezed.
-Ez nem jó ötlet.
-Ugyan már, menni fog, hiszek benned.
Kacsintott egyet, és mire szólhattam volna, már el is engedett.
Ott álltam mint egy fasz a jég közepén, és nem mertem megmozdulni.
-Tudod mit, gyere meglöklek egy picit.
Mögém csúszott, majd egy kicsit meg tolt, mire én siklani kezdtem a jégen.
-Oké Rob, most mozgasd a lábaidat, egyszer az egyiket, egyszer a másikat, mintha járnál, csak ne emeld fel a jégről.
-Rendben.
Hmm, ez nem is olyan nehéz mint gondoltam.
Egyik mozdulat jött a másik után, majd már csak azt vettem észre, hogy ugyan egy kissé szerencsétlenül, de korcsolyázom, egyedül.
-Nézd Kate, megy ez nekem.
-Igen ügyes vagy, csak lassíts, a megállás nem olyan egyszerű.
-Ugyan már, ez tiszta jó, látod ezt, egyedül me...
Akartam mondani, hogy egyedül megyek, de a vége bennem ragadt amint megéreztem, hogy a lábaim magam alá csúsznak, és én arccal a jég felé közeledek.
Utolsó pillanatban tettem magam elé a kezem, így nem történt más csak egy csúnya hasas, majd egy kis csúszás a jégen.
Kate mellém ért, és a kezét a szája elé tette.
-Nyugi nincs bajom.
Úgy robbant ki belőle a nevetés mint belőlem az erdőben, mire én csak duzzogva fontam össze a karjaimat a mellkasomon miután sikerült felülnöm.
Hát elég ciki taknyolásom volt az tuti.
Még jobban röhögni kezdett rajtam, mire gondoltam egyet, és elkapva a karját bele rántottam az ölembe.
Persze ő továbbra is csak röhögött rajtam.
Hát ez szép, na ezért kapni fog.
Hogy is mondta, hol csikis, á igen a nyakán.
Magam alá gyűrtem a jégen, majd lecsaptam a számmal a nyakára, és ott kezdtem el puszilgatni, persze nem úgy, hogy felizgassam magunkat, ez más volt, most csakis csikizni akartam a pici puszikkal.
Kate vergődött a kezeim között, de én szorosan lefogtam a kezeit, hogy ne tudjon szabadulni.
-Fogsz még nevetni rajtam?
-Nem...nem...ígérem...saj...sajnálom...kérlek elég...
Már nem csak a nyakát, de az oldalát is csikiztem, de végül megkegyelmeztem rajta, és a kezeit a feje föé helyezve néztem a szemébe.
A szeméből folytak a nevetéstől a könnyek, és még mindig zihált.
-Hú Robert Pattinson ezért még kapni fogsz.
-Igen, és hogyan?
Kajánul vigyorogva néztem le rá, mire csak a szemeit forgatta.
Örültem, hogy nem veszi zokon ezeket a felszólalásaimat, és pillantásomat, pedig féltem tőle, hogy rosszul érinti majd.
Ő egy nagyon konzervatív lány, viszont mellettem mintha feloldódna aminek nagyon örültem.
-Könyörögni fogsz azért, hogy megkegyelmezzek.
Elfordította a tekintetét egy pillanatra, és láttam, hogy a szemei elkerekednek.
Én is követtem a tekintetét, és megláttam mitől döbbent meg ennyire.
Hát igen, az idő repül ha az ember jól érzi magát.
Az óra hajnali fél hatot mutatott, így a munkáig már csak másfél óránk van, és egyikünk sem aludt.
Jó neki könnyebb, mert ő aludt tegnap egész nap, de biztos vagyok benne, hogy mind a kettőnket úgy kell majd felkaparni a forgatáson.
-Basszus, miért nem szóltál, hogy már ennyi az idő?
-Mert én sem figyeltem?
-És azt miért nem mondtad, hogy fáradt vagy?
Az ujjával végig simított a szemem alatt, amin valószínűleg most karikák látszódnak, mire lehunyva a szemem adtam meg neki a választ.
-Mert veled akartam lenni.
A száját az enyémnek nyomta a vallomásom után, de csak egy pillanatra, mert utána letolt magáról, és felpattant.
-Gyere, mennyünk haza.
Felém nyújtotta a kezét, majd nagy nehezen segített felállnom, és egymást kezét fogva indultunk meg kifelé.
Kissé szomorúan hagytam magam mögött a jég pályát, mert amennyire féltem tőle, annyira meg is tetszett.
Nem akartam még haza menni, de muszáj volt, mindkettőnknek le kellett zuhanyozni, aztán elkészülni, és hasonlók.
-Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam.
-Én is, örülök, hogy velem voltál.
Apró csókokat váltottunk a kocsiban, de most egyikünk sem akart többet, élveztük a mi kis apró puszijainkat.
Végül egy utolsó csokót váltottunk, aztán Kate a házuknál kipattant a kocsiból.
Még megvártam amíg belép a kapun, de aztán én is hazafelé, vagyis a szállodába vettem az irányt.
Amíg be nem értem dolgozni azon kattogott az agyam, hogy vajon ki mit fog szólni a Kate-el való kapcsolatomhoz.
Féltem, hogy Kate nem fogja bírni majd a pletykákat, és hogy biztosan a figyelem közép pontjában lesz, de nem tudtam tovább elmélkedni, mert mire feleszméltem már be is léptem a kapun.
Nem számítottam rá, hogy Kate bent lesz, de már ott volt, és fáradtan ugyan, de megajándékozott egy gyönyörű mosollyal.
Vettem egy mély levegőt, majd elindultam felé lesz ami lesz alapon.
Itt az idő Pattinson, ő a barát nőd, és ideje, hogy ezt mindenki más is megtudja.
Amint elé értem minden szó nélkül magamhoz húztam, és megcsókoltam, mire hallottam, hogy körülöttünk azonnal sutyorogni kezdenek.
Hát kezdődik.


HannaBetsy