Mi legyen?

Sziasztok

Ne haragudjatok, de félek, hogy ki fog dobni a net, (Betsy) így most a komikra nem fogunk tudni válaszolni, de nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki írt, imádat van nektek. 
ZoÉ, ria, névtelen, Lurina, Pixie, Judy, névtelen, Amanda, kris,  <3


A másik ami miatt szégyenlem magam, az az, hogy kaptunk egy díjat Zoétól, de nem fogok tudni nagyon reagálni rá, csak kirakni, de ígérem, én, vagy Hanna majd pótoljuk a hiányosságot.

És akkor a rész, jó szórakozást kívánunk hozzá.
Puszi nektek:)

Reggel telefoncsörgésre ébredtem.
Reggel?
Ahogy megnéztem az órát az még csak hajnali három órát mutatott.
Ki a fene keres engem hajnalok hajnalán?
Gondoltam, hogy hagyom csörögni, de volt egy furcsa érzésem, hogy talán fel kéne vennem, így nagyot nyögve nyúltam érte, majd felvettem.
-Tessék?
-Ne haragudj, hogy felébresztelek Kate, de szükségem van rád.
Meredith ideges hangjára még az álom is kirepült a szememből, és azonnal felültem az ágyon.
-Mi a baj?
-Az egyik takarító úgy gondolta poénos részegen bejönnie, és dolgoznia.
Nem hiszed el, de neki ment annak a ruhatartónak amin az estélyik, meg az öltönyök vannak, és leverte őket.
Ez még nem lenne gond, hacsak az a barom nem akadt volna bele a ruhákba, és szakítja szét őket.
Ráadásul szinte az egész stúdiót szét barmolta, és most mindenki össze vissza rohangál, hogy mire a színészek megjönnek kezdeni tudjunk.
Én a fejemet fogtam miközben hallgattam Meredith ideges beszámolóját, és azonnal tudtam, hogy ebből alvás nem nagyon lesz.
-Nézd Kate, tudom, hogy ez nem a te dolgod, de a varrósunkat nem tudom elérni, és a producer kijelentette, hogy csak olyan varrónőt hozhatok akiért vállalom a felelősséget.
Tudom, hogy te szépen van, sőt, tökéletesen, kérlek Kate segíts nekem.
-Rendben azonnal indulok.
Egy sóhajtás után letettem a telefont, majd öltözködni kezdtem.
Tényleg nem az én dolgom lenne, de jobb ha jóban vagyok a főnökkel, és a nagyfőnökeim is látják, hogy rám lehet bízni a dolgokat.
Igaz, hogy szörnyen álmos voltam, ráadásul a Robbal történtek miatt még ideges is, de ha menni kell, hát menni kell.
Elrohantam egy gyors zuhanyra, majd kiírtam a történteket, és hogy elmentem Alinek, aztán el is indultam.
-Kate, köszönöm, köszönöm, köszönöm, fogalmam sincs mit csináltam volna ha nem jössz.
-De itt vagyok, szóval hajrá, mutasd azokat a ruhákat.
Mosolyogva beszéltem hozzá, hogy lássa minden rendben, majd el is indultam utána ahol elvileg a ruháknak kéne lenniük.
Ahogy oda értünk tudtam, hogy ebben sok meló lesz, fájdalmasan néztem Meredihre aki bocsánat kérően vissza, aztán egy ölelés után már el is rohant.
Tényleg úgy volt ahogy mondta, mindenki össze vissza rohangált, pakolt, és intézkedett.
Ahogy körbe néztem, hát nem nagyon hiszem, hogy ezt csak egyetlen pasi művelte, de ők tudják.
Na lássunk neki.
Hajnali ötkor szinte már nem láttam semmit, és vagy hússzor állítottam bele a tűt az ujjamba.
Hajnali hat, és az én fejem már enyhén le le bicsaklott miközben a tűt már csak gépiesen mozgattam.
Reggel hét, és végre megkaptam az első kávémat amiért csak másfél órát kellett könyörögnöm.
Ez egy kicsit felrázott, de amint elmúlt a hatása újra alig láttam.
Szerencsére a varrás úgy mondd a kisujjamban van, és nagyon ritka, hogy hibázok benne, de biztos ami biztos alapon azért mindig kétszer átnéztem a ruhákat ha kész voltam velük.
Reggel nyolc, az én kezem a fejemben, még két ruha hátra van, de én úgy érzem nem megy.
Álmos vagyok, aludni akarok.
Hallom ahogy körülöttem az emberek jókedvűek, és nevetgélnek, de nem érdekel, nem figyelek rájuk, egészen addig amíg a szívem árulkodó módon nem kezd el háromszoros ütemben verni ahogy meghallom egy bizonyos személy nevetését.
Azonnal felkapom a fejem, és épp akkor lép be az ajtón Joshal az oldalán.
Látszólag nagyon jó kedvük van, ami nekem is mosolyt csal az arcomra, de még ez is nehézkes, így elég valószínű, hogy csak egy mosolyra hasonlító valamit sikerült kicsikarnom magamból.
A tekintetük hirtelen akad meg rajtam, majd hatalmasra tágulnak a szemeik, mire nekem csak egy vállrándítás, és egy grimasz a válaszom.
Azonnal felém veszik az irányt, amitől szinte remeg minden tagom.
A fenébe, most mit csináljak, azt sem tudom hányadán állunk.
Tegnap csókolóztunk, és elvileg ő is kedvel, de akkor sem beszéltünk meg semmi komolyat.
Hogyan kellene viselkedjek vele?
Hát nem maradt sok időm ezen gondolkozni, mert már elém is értek.
Josh azonnal lehajolt, és adott két puszit, majd Rob is felém hajolt.
Hát nem tudom, hogy csak én akartam e így érezni, vagy tényleg így is volt, de úgy éreztem, hogy az ő puszijai jóval tovább tartottak mint Joshé.
Sőt a második majdhogynem a számra sikerült, és ahogy elhúzódott tőlem, majd rám kacsintott tudtam, hogy nem véletlenül.
-Mégis mi van veled, mitől nézel ki ilyen fáradtnak?
-Talán nem tudtál aludni valamiért?
Rob kajánul vigyorgott rám, mire csak megforgattam a szemeimet.
Hihetetlen, hogy mindig magára gondol, azt hiszi olyan tökéletes, hogy nem tudok tőle aludni.
Valaki sosem változik, de így kell őt szeretni.
Jesszus, azt hiszem az álmosság teljesen kikészít, már azt sem tudom, hogy mit érzek.
-Nem kedves Robert nem tudtam aludni, ugyanis hajnali háromkor jött egy telefon, hogy azonnal jönnöm kell.
-Mi?
-Jól hallottad, valami részeg dolgozó randalírozott, és szét szedett egy csomó mindent, többek közt a ruhákat is amiket nekem kellett megcsinálni.
-Dehát ez nem a te dolgod.
-Nem az, de megkértek, és én jöttem.
Megdörzsöltem a szemeimet, majd a kezembe vettem az utolsó előtti ruhát, és próbáltam arra koncentrálni, de Rob egyszer csak leült mellém.
Ahogy felemeltem a fejem észre vettem, hogy Josh nincs már itt.
Hát ez meg hova tűnt?
Rob láthatta rajtam, hogy mit, vagyis kit keresek, mert mosolyogva a hátam mögé biccentett.
Még láttam ahogy Josh belép az öltözőjébe, de aztán Robra kaptam a tekintetem ugyanis a kezét a combomra csúsztatta.
Azonnal elhúzódtam, azért még sem mindenki előtt kellene fogdosnia, a végén még meglátnak minket, de ő mintha nem értené miért tettem értetlenül, és egyben csalódottan nézett rám.
-Minden rendben?
-Persze, miért?
-Hát...csak, elhúzódtál.
Annyira édesen nézett rám, hogy egy pillanatig azt hittem nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg most azonnal.
Szinte magába szippantottak azok a csillogó szemei, és én jelenlegi állapotom szerint hagytam volna, hogy tegyen amit akar.
Megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon, aztán inkább újra a ruhára néztem nehogy megint el gyengüljek.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet mindenki előtt ennyire bensőségesen viselkednünk.
-Megbántad ami történt?
-Nem dehogy.
Jó szokásomhoz híven elpirultam miután érzéseim szerint túl vehemensen vágtam rá a választ a kérdésére.
Persze őt ez felettébb szórakoztatta, mert a szája szinte a füléig érte.
-Tudod, hogy most legszívesebben addig csókolnálak amíg van levegőnk?
Közelebb hajolva a fülembe suttogott, éreztem a leheletét a fülem, és a nyakamnál amitől megborzongtam, majd egy halk sóhajt eresztettem ki.
Muszáj voltam lehunyni a szemeimet egy pillanatra, mert úgy éreztem menten elájulok.
Fogalmam sincs mit csinál velem ez a pasi, de eszméletlen nagy hatással van rám.
Ahogy kinyítottam a szemem Rob elsötétült tekintetével találtam szembe magam.
-Ne ingerelj Kate.
Kérdőn néztem rá, mire a szemével lefelé bökött.
Csak most vettem észre, hogy a kezem a combján fekszik, elég közel az intim testrészéhez.
Annyira megdöbbentem rajta, hogy képtelen voltam megmozdulni, csak bámultam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy mégis mikor tettem oda, majd hirtelen kirobbant belőlem a nevetés.
Rob csak kérdőn nézett rám, de a száján azért neki is ott volt a mosoly.
-Látod miattad már azt sem tudom mit teszek.
Ahogy ezt kimondtam máris megbántam, és bennem rekedt a nevetés.
Nem akartam, hogy tudja mekkora hatással van rám, mert akkor olyan kiszolgáltatottnak fogom érezni magam, de most már mindegy, ezt elszúrtam.
Gondolom látta rajtam mennyire más fordulatot vett a kedvem, mire megeresztett felém egy megértő mosolyt.
-Ha vigasztal a tudat, én miattad nem aludtam szinte egész éjszaka.
Kaptam az arcomra egy puszit, de aztán sajnos mennie kellett, mert hívták készülődni.
Elvileg az én dolgom lenne, hogy oda adjam neki a cuccait, és segítsek neki ha szüksége lenne rá, de most mivel mással vagyok elfoglalva kapott egy új csajt.
Még soha eddig nem átkoztam senkit, de ahogy megláttam azt a bigét Rob mellett ahogy ide oda riszálja magát elöntött a vörös köd.
Alig bírtam levenni róluk a szemem, kíváncsi voltam Robnak mennyire jön be ez a csaj, de úgy tűnt semennyire, mert ő folyton csak engem figyelt fél szemmel.
Úgy tűnt valamin nagyon jól szórakozik, de én csak azt a csajt figyeltem szúrós szemekkel.
Minek illegeti itt magát, ez egy munkahely az istenért, nem egy bár.
Egyáltalán hogy hagyhatják neki, hogy egy ilyen szinte semmit nem takaró ruhában bejöjjön, azért mindennek van határa.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor láttam, hogyan igazgatja Rob gallérját, a melleit szinte Rob arcába nyomta aki nem győzte forgatni a fejét.
Rám nézett, és grimaszolt egyet, mire azért egy kicsit megnyugodtam, de ahogy a csaj végig simított a combján a kezeim ökölbe szorultak, majd felkiáltottam.
Szinte mindenki rám kapta a szemét, de én csak a fájdalommal törődtem, mivel sikeresen magamba szúrtam a tűt az ökölbe szorításkor.
Rob aggódva nézett rám, de nem tudtam vele foglalkozni, mert kirohantam az a hátsó ajtón, hogy egy kis friss levegőt szívjak.
Ezt nem hiszem el, én nem vagyok ilyen figyelmetlen, én nem vagyok ilyen ideges típus, sem pedig féltékeny, de most be kellett látnom, hogy az voltam.
Iszonyúan idegesített, és féltékeny voltam arra a csajra.
Ahogy leguggoltam, és a kezembe temettem az arcom kivágódott az ajtó, és Robbal találtam szembe magam.
Azt hittem majd jön azzal, hogy milyen hülye vagyok, vagy ami rosszabb, hogy kiröhög amiért már most ilyen féltékeny vagyok, pedig még nem is vagyunk együtt, de nem ezt tette, nagyon nem.
Egy gyors mozdulattal elkapta a karomat, majd felrántott, és minden előjel nélkül a számra tapadt.
Első döbbenetemben csak lefagyva álltam a karjaiban, de ahogy megéreztem a nyelvét végig simítani az alsó ajkamon azonnal észhez tértem, és a tarkóját megragadva viszonoztam a csókját.
A lelkem mintha megnyugodott, a görcs a gyomromban elmúlt, az idegességem a múlté vált, és csak élveztem a mámorító csókját.
Perceken keresztül csak csókolt, simogatott, csak akkor váltunk el miután már levegőre volt szükségünk.
A homlokát az enyémnek támasztotta, és a csillogó szemeit az enyémekbe fúrta.
-Semmi okod rá, hogy ideges legyél amiatt a csaj miatt, a közeledbe sem érhet.
Én válaszképp csak egy csókot nyomtam a szájára, majd a mellkasához bújtam.
Tudtam, hogy nem lehet sokáig mert keresni fognak minket, de igyekeztem minél jobban nyújtani a pillanatot.
Az ajtó megint nyílt, mire azonnal ellöktem magamtól.
Szinte fizikai fájdalmat okozott ez a mozdulat, és ahogy láttam Robnak sem esett túl jól, de meg kell érteni, hogy érte teszem, nem akarom tönkre tenni őt.
-Minden rendben Kate?
-Persze Meredith köszönöm, csak magamba szúrtam a tűt véletlenül.
-Jól van, ha kész vagy a ruhákkal nyugodtan menj haza, már nem lesz dolgod.
-Rendben, köszönöm.
-Én köszönöm drágám.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd mosolyogva nézett rám, de én csak egy mű mosolyra voltam képes.
Örültem volna ha kapunk Robbal még pár percet, de sajnos ez nem jött össze.
Amikor elmentem Rob mellett aki még mindig szomorúan figyelt, úgy, hogy Meredith ne vegye észre megsimogattam a kezét, és küldtem felé egy mosolyt.
Ez volt az utolsó amikor láttam a forgatáson, mert aztán elkezdték a munkát én pedig vissza tértem a ruhákhoz.
Tényleg haza mehettem amint befejeztem a varrást, aztán nem maradt más minthogy otthon végre bebújjak a pihe puha ágyikómba.
Valamikor délután finom illatokra ébredtem, majd nagyot nyújtózva kitipegtem a konyhába.
Ali épp nagyon szorgoskodott valamin, de amint észre vett, vigyorogva ugrott hozzám.
-Te ebből nem kapsz, ne is álmodj, tudtommal neked vacsora meghívásod van.
-Honnan tudsz te erről, és mi az, hogy én nem kapok, a vacsora este nyolckor lesz, még korán van.
-Először is, már este hét van, másodszor pedig Rob mondta Joshnak, hogy mi a helyzet, ő pedig véletlenül elkotyogta nekem.
Megvonta a vállát, de én megrökönyödtem.
Nem azon, hogy tudja, vagy hogy Josh tudja számítottam rá, hogy tudni fogják, ha nem tőlem akkor Robtól, de este hét?
Este hét van már?
-Miért nem keltettél fel?
-Mert pihenned kellett, de ne aggódj, menj zuhanyozz le, mosd meg a hajad, a ruhádat már kikészítettem.
-Mire mennék nélküled?
-Hát semmire, de most futás.
És én futottam is, majd egy villám zuhanyzás, és hajmosás után, villám öltözés, aztán gyorsan beszárítottam a hajam, és egy szolid sminket raktam fel.
Remélem Rob nem akar semmi puccos helyre menni, de azért örültem, hogy Ali egy viszonylag előkelőbb ruhát választott nekem.
Nem akartam kitűnni az emberek közül, hogyha olyan helyre visz.
Nyolc óra öt perckor lerogytam a kanapéra, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy Rob megint át vert.
Nyolc óra nyolc perckor csöngettek, mire mint egy rakéta robbantam az ajtóhoz amin Ali csak nevetett.
A vigyorom azonnal lelohadt amint megláttam Josht az ajtóban.
-Sajnálom.
Nagyon deja vu érzésem volt, és éreztem, hogy kezdek megint kiborulni, de mielőtt bármit is tehettem volna Josh felnevetett, majd arrébb állt.
Rob ezer wattos vigyorral nézett rám, de engem elkapott a düh.
-Hogy te mekkora barom vagy.
Megcsaptam a vállát, mire hangosan nevetni kezdett, amihez a többiek is csatlakoztak.
-Ez nem volt vicces.
Keresztbe fontam a karjaimat, de Rob ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, vagy bármi féle megbánást tanúsított volna, csak egyetlen mozdulattal magához húzott, és megcsókolt.
-Mehetünk?
A mámorító csókja után elfelejtettem még azt is, hogy fiú vagyok e, vagy lány, nemhogy még tudjam, hogy miért kell rá haragudnom, így csak megadóan bólintottam egyet.
Josh itt maradt nálunk, Ali neki főzött, mi pedig leléptünk.
Út közben nem szólaltunk meg, de volt egy furcsa érzésem, hogy Rob valamiért elég ideges.
Egyfolytában járt a lába, ráadásul nem nézett rám, csak az ablakon bámult kifelé.
Nem tudtam mit kéne tennem, ezért csak csendben ültem, és figyeltem a suhanó tájat.
Ideges voltam én is, de valahogy másra számítottam, persze nem arra, hogy le se tudjam magamról vakarni, vagy ilyesmi, de reméltem, hogy legalább beszélni fog hozzám.
Ahogy a kocsi megállt a testőrök kiszálltak, majd az egyikük kisegített, és Rob oldalához kísért.
Rob biccentett neki, majd a derekamat át karolva lépett be az étterembe.
Még a szám is tátva maradt, nem attól, hogy egy előkelő helyre hozott, hanem egyszerűen megbabonázott az egyszerűsége.
Nem egy lepusztult hely volt, de nem is az a fajta étterem ahol Rob meg szokott fordulni, legalábbis eddig azt hittem.
-Tetszik?
-Nagyon szép hely, de...de azt hittem...
-Azt hitted egy puccos helyre viszlek.
-Hát igen.
-Tudod megfordult a fejemben, hogy elviszlek egy előkelő helyre, amivel le vehetlek a lábadról, de aztán úgy gondoltam te nem az a fajta lány vagy akit ilyennel elvarázsolhatok, és itt legalább nem kell attól félnem, hogy rám támadnak.
-Engem nem kell levenned a lábamról.
Nem értettem miért mondja ezt, miért akar elvarázsolni, hiszen engem nem érdekel a fényűző élete, sem az, hogy mennyi pénze van.
Kissé sértett a tudat, hogy azt hiszi meg kell hódítson a vagyonával, és ezt ő láthatta is rajtam, mert egy enyhe megértő mosollyal nézett rám.
-Tudom, hogy nem kell, éppen ezért hoztalak ide, és nem máshova.
Bólintottam neki, még mondott volna valamit, de a pincér megjelent mellettünk, hogy felvegye az ital rendelésünket, és kihozza az étlapokat.
Hosszú percek teltek el csendben, nem tudtam mit is mondhatnék, annyi kérdésem lenne, de ami a legjobban foglalkoztatott, hogy mi lesz velünk.
Nem bírtam tovább a csendet, és bár soha nem voltam kezdeményező, most mégsem bírtam tovább a tudatlanságot, így beszélni kezdtem.
-Nézd Rob, én nagyon kedvellek, és a tegnap estét nagyon élveztem, de...mi lesz ezután, hogyan tovább?
Neked ott van Camilla, és akár mennyire vonzódom hozzád, akár mennyire lesz rossz érzés, nekem ez így nem fog menni...én nem tudnék veled úgy lenni, hogy tudom mással is vagy.
-Akkor mit szeretnél, mi legyen?
Komolyan nézett a szemembe, de volt benne valami furcsa csillogás, mintha tudna valamit ami boldoggá teszi, de nem tudtam ezzel foglalkozni, túlságosan lefoglalt a kérdése.
Mit szeretnék?
Hát ez egy jó kérdés.
Tegnap estéig azt hittem a válaszom az lesz, hogy minél távolabb tőle, ezt szeretném, de most...most még ez az asztalnyi hely is soknak tűnik mint távolság.
-Nem tudom...én csak...csak nem szeretném ha játszanál velem, mert én tényleg komolyan gondolom ezt köztünk.
Félve néztem a szemébe, és ennyi, végleg kiadtam magam neki teljesen, de most már mindegy, lesz ami lesz, elviselem.
Rob megfogta a kezem az asztalon, és a lehető legkomolyabban nézett a szemembe, sem egy cinkos pillantás, sem egy mosoly nem volt az arcán.
-Soha nem játszanék veled, én is komolyan gondolom ezt köztünk.
-Akkor mi legyen?
Most én tettem fel neki a kérdést, és reméltem,, hogy ő legalább tudni fogja a választ, mert nekem fogalmam sem volt róla.
-Szeretném ha velem lennél, teljesen velem.
Ahogy értelmeztem a szavait a szemeim elkerekedtek.
Hogy mit akar?
Fel akar vállalni?
A gondolataim csapongtak, és nem is tudtam össze hozni neki egy értelmes mondatot sem, csak dadogtam egyfolytában.
-De Camilla...a munkánk...ezt nem lehet...hogyan...és mi lesz ha...Rob a média...mégis...
-Shh, Kate nyugi.
Halkan felnevetett, de én egyáltalán nem tartottam viccesnek, mégis hogyan gondolja ezt az egészet?
-Rob...ne szórakozz velem, kérlek mondd meg mit akarsz.
-Téged, Kate téged akarlak, és nem titokban egy héten pár órára, nem rejtett csókokat váltani, majd ha valaki megjelenik rögtön elugrani tőled.
Azt akarom, hogy tudják velem vagy, hogy igenis hozzám tartozol, hogy együtt vagyunk, ez az amit akarok, persze ha te is szeretnéd.
-Én...Rob én...de Cam...
-Szeretnéd?
-Igen.
Egy sóhajjal adtam meg neki a választ, mire áthajolt az asztalon, és ott mindenki előtt egy szenvedélyes csókot adott nekem.
A kezdeti zavarom után, és is teljes átéléssel viszonoztam a csókját, minden mást kizárva magam körül.
Kissé levegőért kapkodva váltunk el egymástól, majd mosolyogva néztünk egymás szemébe.
-Akkor mostantól hivatalosan is kijelenthetjük, hogy a barátnőm vagy.
-De Rob, mi lesz Camillával?
-Camillával tegnap este szakítottam, és át költöztettem egy másik szobába.
Megvonta a vállát, mintha csak egy semmiségről beszélne, de én legszívesebben örömömben újra megcsókoltam volna.
-Te ezért rohantál el tegnap este?
-Igen, amint rájöttem mi...vagyis ki az akit akarok azonnal tettem érte.
-Hihetetlen vagy, szóval akkor?
-Akkor együtt vagyunk, de biztos vagy benne, úgy értem, még várhatunk ha nem vagy rá kész, én nem sürgetlek, ez a világ nem éppen mindig könnyű.
Egy ideig gondolkodtam rajta, hiszen nem egy hátránya van annak ha nyilvánosságra kerül a dolog, de tudtam, hogy Robnak ezerszer könnyebb lenne ha nem kellene miattam bujkálnia.
Féltem ugyan a dologtól, de akartam, hogy Rob is ugyan úgy élvezze az együtt létünket ahogyan én.
-Szeretném ha felvállalnánk, nem akarom, hogy miattam bujkálnod keljen.
Miután kifejtettem neki az érvemet, a szemei ellágyultak, és nyomott egy puszit a kezemre, majd össze kulcsolta az ujjainkat az asztalon, aztán csak néztük egymást.
A mostani csend nem volt terhes inkább megnyugtató, élveztem, hogy a szemei magukba szippantanak, és nincs rajtunk kívül senki a földön.
A vacsoránál viszont mintha egy csapot nyitottak volna meg bennünk, egyfolytában be nem állt a szánk.
Beszélgettünk Aliről Joshról, a barátainkról, vagy a családunkról, a munkánkról, és még a volt kapcsolataink is szóba kerültek.
Nem mondom, hogy jó érzés volt hallani mennyi nője volt, de tudtam, hogy e a múltjához tartozik, és ha vele akarok lenni akkor ezt el kell fogadnom.
Azért az neki sem tetszett, legalábbis a megfeszült testéből erre gondoltam amikor én beszéltem az exeimről.
Nem volt sok, jobban mondva kettő, de ezek mind komolyak voltak ami talán még nagyobb félelmet kelthet a másik félben, mint az, hogy sok semmit mondó kapcsolatom lett volna.
-Köszönöm Rob, nagyon jól éreztem magam.
Már a kocsiban ültünk, sokkal oldottabban mint ide fele jöttünk.
Rob szorosan húzott magához, miközben az egyik keze a derekamat karolta át, a másikkal pedig az ujjainkat fűzte össze.
Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni, sokkal jobb mint gondoltam volna, és örülök, hogy annak idején mindennek ellenére adtam neki egy esélyt a barátságunkra.
Mondjuk az nem nagyon jött össze, de remélem a kapcsolatunk igen.
-Még nem viszlek haza.
-Miért, hova megyünk?
Mivel egész nap aludtam nem voltam álmos, így pörögtem ezerrel, még egy hegyi túrára is képes lettem volna ha neki éppen ehhez van kedve.
Mosolyogva kíváncsian fúrtam a szemeimet az övébe, amin ő is mosolygott, majd egy lágy csókot nyomott az számra.
-Majd meglátod, de annyit elárulok, hogy számomra ez a hely nagyon sokat jelent, és rajtad kívül eddig senki nem volt még ott...ez az én rejtek helyem.
Gyermeki lelkesedéssel adott nekem információt az úticélunkról, szinte éreztem, hogy mennyire izgatott.
Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki, és most én kezdeményeztem a csókot.
Lassan hajoltam közel hozzá, és szinte alig érintve a száját adtam neki apró puszikat.
Fogalmam sincs miért tettem, de úgy éreztem ezt akarom.
Robból egy hangos sóhaj szakadt fel, mire elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát.
Ő még mindig csukott szemmel ült, majd hirtelen kipattantak a szemei, és egy olyan csókot
adott amitől úgy éreztem kedvem lenne leteperni itt a kocsiban, de mivel nem ilyen vagyok, így csak hagytam, hogy ő irányítson.
Lefektetett a hátsó részen, majd fölém kerekedett.
A keze hol az oldalamat, hol a combomat simogatta, majd egyszer csak az egyiket a mellemre helyezte, és finoman megszorította miközben az altestét nekem nyomta, így kitűnően érezhettem, hogy bizony már eléggé kíván engem.
Feltört belőlem egy halk nyögés, még szerencse, hogy a szája az enyémen volt, mert bizony hangosabb is lehetett volna.
Viszont ahogy bevettünk egy élesebb kanyart az agyam a helyére kattant, és zihálva eltoltam magamtól, majd a fejemmel a testőrei felé böktem.
Eligazítottam magam a ruhát, majd a kezeimbe temettem az arcom miközben a lehető legtávolabb húzódtam tőle.
Nem veszíthetem el a fejem, főleg nem úgy, hogy közönségünk van, még amúgy is korai lenne, én nem ilyen vagyok, nem fekszem le velem már az első este.
-Ne haragudj, elvesztettem a fejem.
Rob bűnbánó hangjára oda fordítottam a fejem, és az arca is csak sajnálatot tükrözött.
-Semmi baj csak...nekem ez még...
-Korai tudom, hidd el én sem így terveztem, csak...
-Elragadott a hév, tudom.
Felnevettünk ahogy befejeztük egymás mondatát, majd Rob magához húzott, és egy puszi után a számra, nem beszéltünk többet, csak csendben simogattuk egymást.
Ahogy a kocsi megállt Rob kipattant, de az én szemeim elkerekedtek, és nem tudtam megmozdulni.
-Mondd, hogy nem ide hoztál kinyírni.
-Nagyon vicces, de nem, nyugi, bízz bennem.
A kezemért nyúlt, amibe én automatikusan csúsztattam bele az enyémet, majd hagytam, hogy kihúzzon a kocsiból, és besétáljon velem az erdőbe, ahol szinte az orromig sem láttam.
Rob egyszer csak matatni kezdett a sötétben, majd egy fekete valamit húzott elő.
Azonnal leálltam, a vér megfagyott az ereimben, és én sokkoltan meredtem a tárgyra amit felém tartott.




HannaBetsy