Az első akadály

Sziasztok 

Elnézést kérek a késésért, de kissé össze csúsztak nálam a napok. 
Költözésben vagyok, vagyis igazság szerint már elköltöztem, de gondolom sejtitek ez mivel jár:/
Na szóval a lényeg, hogy itt vagyok a frissel, remélem tetszeni fog mindenkinek:)
A komikra a választ az előző rész komijainál találjátok:)
Puszillak titeket 

Kate szülei: 

Félve léptem be a munkahelyemre, nem tudhattam mi fog fogadni ha kiderül mi van köztem, és Rob között, mert abban biztos voltam, hogy ki fog derülni.

Tegnap világosan tisztáztuk, hogy nem fogunk bujkálni, nem fogunk rejtőzködni hanem felvállaljuk a kapcsolatunkat.

Nos valószínűleg nem lesz olyan egyszerű a dolog, de nem tehettem mást, vele akartam lenni, és ezzel el kellett fogadnom azt is ami vele jár.

A tegnap este, és ma hajnal annyira tökéletes volt.

Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire boldognak, és felszabadultnak, eddig végig csak a tanulmányaim, vagy a munkáim érdekeltek, nem akartam mással foglalkozni, de Rob...ő most mindent megváltoztatott.

Amikor beléptem otthon az ajtón máris hiányzott, pedig alig két perce váltunk el egymástól.

Hihetetlen mennyire el tudta venni az eszem.

Amióta beléptem a forgatásra mást sem teszek csak körbe körbe forgok hátha megpillantom valahol, de semmi, még nem érkezett meg.

Remélem nem aludt el, mondjuk nem csodálnám, szegénykém nem aludt tegnap semmit sem miattam.

Nem értem miért nem szólt, jó azt mondta velem akart lenni, de akkor is...

Olyan kis bolond, máskor is lehettünk volna együtt.

Én is elég álmos vagyok, akkor ő hogyan érezheti magát?

Ahogy erre gondoltam megpillantottam amint belépett az ajtón.

Azonnal mosolyognom kellett, mintha csak egy boldogság löketet kaptam volna attól, hogy meglátom.

Istenem ez mennyire rózsaszín, és habos babos, még sem tudok másképp érezni, vagy fogalmazni, egyszerűen ezt hozza ki belőlem.

Nem tudtam tovább elmélkedni, mert amint kiszúrt rögtön megindult felém egy elszántnak tűnt nézéssel.

Talán ettől máskor megijedtem volna, de a tegnapi, vagyis mai nap után csak izgatottan vártam, hogy elérjen.

Ahogy elém lépett egyetlen egy szó nélkül karolta át a derekamat, majd a számra tapadt.

Nem volt érzéki csók, sem hosszú, inkább amolyan üdvözlő puszi volt a gyomrom mégis jólesően megugrott tőle.

Az arcomra mosoly kúszott, de ahogy láttam ő elég félve nézett rám.

Először nem értettem miért, de ahogy meghallottam körülöttünk a sutyorgást rögtön rá jöttem mi a baja.

-Megbeszéltük, hogy nem rejtőzködünk emlékszel?

-Igen, de...

-Semmi de, miattam ne aggódj, majd csak túlélem.

Úgy sutyorogtunk mintha valami csínyre készülnénk, dehát muszáj volt tisztáznunk a dolgokat, és így kellett, mert egyikünk sem akarta, hogy mások tudják azt mitől tartunk.

Magához ölelt, és a hátamat simogatta míg meg nem hallottunk egy döbbent hangot.

-Itt meg mi folyik?

Meredith állt mellettünk látszólag teljesen sokkoltan amitől önkéntelenül húztam összébb magam.

Rob érezhette, hogy valami nem stimmel, mert kissé elém állt mintha csak védelmeznie kellene, majd beszélni kezdett.

-Nézd Meredith, tudom, hogy ez furcsán jött ki, de Kate-el együtt vagyunk, és nem áll szándékunkban bujkálni.

Farkas szemet nézett Meredithhel, én pedig úgy éreztem magam mellette mint egy kislány aki védelemre szorul, de nem.

Nem lehetek ennyire gyáva nyuszi, muszáj kiállnom magamért, és most már Robért, vagyis a kapcsolatunkért.

Nem háríthatok rá minden ilyen dolgot, nekem is védenem kell magunkat, nem csak élvezni a jó oldalát annak, hogy együtt vagyunk.

Vettem egy mély levegőt, majd Rob mellé léptem, össze fűztem az ujjainkat, és megpróbáltam a lehető leghivatalosabb hangon beszélni.

-Nem kell aggódnod, egyikünket sem fog hátráltatni a munkánkban, mind ketten tudjuk a dolgunkat, de el kell fogadnia mindenkinek, hogy együtt vagyunk.

-És ha nem teszik?

-Akkor lesz pár vitánk, de minket nem fognak tudni szét szedni.

Magabiztosan fúrtam a tekintetem az előttem álló főnökömébe, mire a tekintete egyik pillanatról a másikra lágyult el.

-Ne aggódj, velem nem lesz gond, csak egyre kérlek titeket, hogy tényleg ne itt enyelegjetek, nem akarok gondot, rendben?

-Természetesen.

Rob is határozottan bólintott, majd Meredith ellépett tőlünk.

-Egy ember meg van, maradt még pár millió.

Halkan felnevettem, mire Rob is megeresztett egy mosolyt, de ahogy oldalra fordult rögtön elkomorult, és bólintott valakinek.

Ahogy oda néztem azonnal megláttam a rendezőt, és a producert, ajjaj, szóval most jön a nagy falat.

Nem mondom, hogy nem féltem tőle, hogy Robot ők meg tudják győzni, hogy egy itt dolgozóval nem túl nyerő kezdenie, de kifelé igyekeztem nem mutatni.

-Menj csak, jobb minél előbb túl esni a nehezén.

-Szünetben beszélünk rendben?

-Persze.

Váltottunk még egy apró csókot, majd mind a ketten elindultunk a magunk dolgára.

Éreztem ahogy minden szem pár rám szegeződik, de próbáltam nem törődni velük, csakhogy miért is menne ez olyan könnyen?

Egész délelőtt azt hallgattam ahogy mindenki rólunk sutyorog, minden egyes szavukat ki tudtam venni, de annak ellenére, hogy zavart mégis valamilyen szinten megnyugtatott.

Ahogy hallottam őket, senkinek nem volt különösebb problémája velünk, vagyis inkább velem, sőt, volt aki szerint még jó hatással is vagyok Robra.

-Hát én nem értem, hogy mehettek ebbe bele, nem is lehet semmi a dolgozók, és a színészek között.

-Ugyan Angi, csak az a bajod, hogy míg neked megtiltották, hogy Robert közelébe menj addig Kate-el nem volt gondjuk.

Épp a ruhákat készítettük össze Meredithhel a következő jelenthez amikor meghallottuk amint az egyik asszisztens mellettünk beszélget a sminkesekkel.

A sminkes lányok jót röhögtek az Anginek nevezett asszisztensen, de a lány gyilkos pillantásokat lövellt felém.

Meg sem lepődtem, hogy ő lesz az aki majd hisztizni fog, hiszen a múltkor is teljesen rá volt mászva Robra.

Igaz, hogy Rob azt mondta a közelembe sem ér, de akkor is idegesít ez a csaj.

-Nem értem mitől jobb nálam, nézz csak rá, még csak nem is ad magára.

-Szerintem csinos, ráadásul látszik rajta, hogy kedves is, mindenkivel tök normálisan el beszélget.

-Ja, csak hogy bevágódjon, de nem adok nekik két hetet, és tuti szét mennek, Rob nem ilyen nőkhöz van szokva, mondjuk tuti jó az ágyban ha Rob képes felvállalni.

A kezeim ökölbe szorultak, és nagyon erősen kellett tartanom magam, hogy ne menjek oda, és képeljem fel a csajt.

Egy, hogy meri egyáltalán a szájára venni a mi kapcsolatunkat.

Kettő, oké, hogy nem vagyok egy nagyon puccos maca, de kikérem magamnak, hogy nem adok magamra.

Meredith a kezemre simította az övét, és csak megértően fúrta a szemeit az enyémekbe.

-Na de majd én beszélek a főnökséggel, az mégsem járja, hogy valakivel csak azért kivételezzenek, mert az egyik színész épp őt dugja.

Na itt telt be a pohár, leraktam a kezemben lévő ruhákat, és felé indultam.

Tudtam, hogy direkt beszélt úgy, hogy én is halljam, és ez csak még jobban bosszantott, egy rosszindulatú kis ribanc, de majd én a helyére teszem.

-Mégis mit képzelsz magadról, ha megtudom, hogy bárkivel is beszélsz én...

-Te, mégis mit akarsz tenni, mit tudnál te tenni, egy kis senki vagy?. 

Csúfondáros mosollyal nézett rám, míg én már az idegbaj, és a kitörés szintjén álltam.

Rég éreztem magam ennyire piszkosul dühösnek, de úgy éreztem meg kell védenem a kapcsolatomat.

-Ne akard megtudni.

-Jaj, talán szólsz a pasidnak, hogy rúgasson ki?

-Soha nem kérnék ilyet Robtól, de a te ittlétedet megnehezíthetem, tudtommal alám tartozol.

Soha nem használtam volna ki, hogy magasabb beosztásban vagyok bárkinél, de ő most kihúzta a gyufát.

Elvileg dirigálhatok neki, mert csak egy asszisztens aki a ruhákat hordja ide oda, és kávét hoz, ha akarom akkor csinálok neki annyi munkát, hogy nem lesz kedve mások dolgába bele ütni az orrát.

-Ne haragudj, nem úgy értettem, én csak azt akartam mondani Caranak, hogy nem értem miért egyeztek bele a kapcsolatotokba, de nem akartalak megbántani vele, semmi szükség arra, hogy fenyegess.

Kikerekedett szemekkel néztem rá, nem értettem mégis mia fene ütött belé.

Teljesen megváltozott, elővette a tipikus semmiről sem tehet, és kétségbe esett lány szerepét, én meg csak álltam bambán.

-Itt meg mi folyik?

Ezt nem hiszem el.

Egyszeriben mindent megértettem.

A kis színjátéka nem nekem hanem a rendezőnek szólt aki mögöttünk lépkedett felénk Robbal az oldalán.

-Kérdeztem valamit hölgyeim.

-Semmi uram, csak Kate az imént fenyegetett meg, hogy megnehezíti a dolgomat hogyha Robert közelébe megyek.

-Mi...dehogy, én nem, én csak kiakadtam amiért minket tárgyalt ki, és...

-Valóban megfenyegette Kate?

-Igen de...

-Nincs de...Robert azt mondtad nem lesz gond.

-Én nem is tudom mit mondjad Ryan, sajnálom.

-Dehát, én csak megvédtem magam miután Angi engem szapult, és azt taglalta, hogy Robbal a kapcsolatom nem tart tovább két hétnél.

-Kate elég volt, hagyd abba.

Rob mellém lépett, és megfogta a karomat, miközben szikrákat szóró szemekkel nézett rám.

Ezt nem hiszem el, nem lehet, hogy nem hisz nekem.

Hát ez remek, még a saját barátom is ellenem van, lehet ennél jobb?

Kihúztam a karomat az övéből, majd újra a rendező felé fordultam.

-Sajnálom ezt a cirkuszt uram, gondolhatja, hogy nekem is kellemetlen, de higgye el nem olyan vagyok aki balhézik ok nélkül.

-Nézze Kate, tudja jól, hogy kedvelem magát, de azt hiszem a legjobb lesz ha Robot, és magát külön osztom be, így biztosan nem lesz gond, Rob?

-Ahogy gondolod Ryan.

Ahogy gondolja?

Ennyi, semmi védelem, semmi dehát ő velem akar dolgozni?

Hát ez eléggé szíven ütött, mondjuk félig meg is értettem hiszen pont rosszkor érkeztek, és Angi kis színjátéka ellenem szólt, mégis nagyon csúnyán néztem rá.

-Kate?

-Nem értem miért kellene minket külön szedned, hogyha nem követtem el semmit csak megvédtem magam.

-Kate kérem ne vitázzon velem, Robnak nincs ellene kifogása, és a látottak szerint igencsak megnehezítenék egymás munkáját.

Nem vagyok hajlandó az örökös vitákat hallgatni mikor maga féltékenységi rohamot kap, vagy meghallja, hogy a szájára veszik.

-Erről szó sincs Ryan, Katenek igaza van, aki itt hibás volt az egyedül Angi.

Meredith lépett mellém, mire Angi szemei félelmet tükröztek felénk.

Annyira szívesen a képébe vigyorogtam volna, de túl ideges voltam még ehhez is.

-Dehát Meredith...

-Te csak ne Meredithezz itt nekem, jól hallottam minden szavadat, és meg kell mondjam undorító dolgokat állítottál, és Kate helyében én nem hogy megfenyegetlek, de még jól meg is verlek.

Kissé furcsán hatott a mindig nyugodt Meredith szájából ilyet, és így hallani, de nagyon jól esett, hogy megvédett engem.

Legalább ő mellettem állt.

-Nem hiszem, hogy jól hallottad, én...

-Cara, talán Angi nem azt mondta, hogy Kate-el csak azért kivételeznek, mert ahogy ő fogalmazott Robert éppen őt dugja?

Vagy nem azt fejtette ki neked, hogy majd ő elintézi, hogy ne lehessenek együtt?

Talán nem azt mondta, hogy a kapcsolatuk nem tart tovább két hétnél, mert Robert nem olyan lányokhoz van szokva mint Kate, aki nem ad magára?

Meredith kérdőn nézett a sminkes lányra, mire Angi is rá kapta a szemét.

Mindenki feszült figyelemmel hallgatott, míg a lány meg nem adta a választ.

-De igen, így volt.

Bocsánatkérően nézett a barátnőjére, gondolom nem akarta megbántani, de nem is kockáztathatta, hogy Meredith kirúgja amiért meghazudtolta őt.

Angi halálra vált arccal nézett a rendezőre akinek az arca hirtelen nagyon vörös lett, gondolom nem jó kedvében.

-Angi remélem megérti a döntésemet, de ki van rúgva, nem is értem, hogy képzelte, hogy...

-Uram, kérem erre semmi szükség, nem szeretném ha emiatt elbocsájtaná, én csak nem akarom, hogy továbbra is mi legyünk neki a téma.

-Ez igazán kedves magától, rendben...Angi jöjjön velem, megbeszéljük az új helyet ahova beoszthatom, jó távol Katetől.

Angi értetlenül nézett egy darabig, de aztán felemelt fejjel dacosan tipegett a rendező után.

Hát igen, valaki soha nem változik.

-Nagyon köszönöm Meredith.

-Ugyan kedvesem, hiszen én is itt voltam, láttam mennyire rosszul estek a szavai.

Kedveskedően végig simított az arcomon, majd egy halvány mosoly után el lépett tőlünk.

-Ne haragudj, én nem akartam bajt, én csak...

-Tudom, te csak hallgattad, semmi baj.

-Amúgy szerintem nagyon aranyosak vagytok együtt.

A fejével a mellettem kukán álló Rob felé bökött, de enélkül is tudtam kiről beszél, mire csak egy apró mosoly jelent meg az arcomon, de az eltelt percek miatt inkább mondanám egy apró szájhúzásnak.

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, pedig jó lesz ha hozzá szokom az ilyenekhez Rob oldalán.

Tényleg Rob, ő meg sem védett, sőt, bele ment, hogy szét szedjenek minket, nem értem miért, hiszen pont miatta akartam felvállalni ami köztünk van.

Lehet, hogy még ő nincs igazán erre felkészülve?

Cara még küldött felénk egy mosolyt, majd ő is távozott, így kettesben maradtunk.

Veszekedhettem volna, vagy kikérhettem volna a dolgot magamnak, de sem erőm, sem kedvem nem volt hozzá, ráadásul megértettem őt.

Nem mondhat ellent a rendezőnek, még ha akar akkor sem, muszáj betartania néhány szabályt, és nem balhéznia.

Sóhajtottam egy nagyot, majd felé fordultam, és hozzá bújtam.

Soha nem voltam az a nyilvánosan enyelgő típus, de erre az ölelésre most szükségem volt.

Kiszakadt belőle is egy sóhaj, majd körém fonta a karjait, és szorosan magához húzott.

-Ne haragudj, hogy nem álltam melléd, de...

-Semmi baj, megértelek, neked ha úgy vesszük ő a főnököd, azt kell tenned amit ő mondd.

-Hihetetlen, hogy megérted ezt, és nem csinálsz...

-Cirkuszt?

Ugyan, nem vagyok én olyan balhézós, csak ez a lány olyan...annyira...istenem annyira szívesen megvertem volna.

-Elhiszem, de nem szabad az ilyenekkel foglalkoznod, lesznek páran akik majd ellenünk lesznek, próbálj nem rájuk figyelni.

-Rendben, igyekezni fogok, de mit mondott a "főnökség"?

-Először kiakadtak, hogy mit képzelek én, hogy nem szűrhetem össze a levet egy itt dolgozóval, ez nem az a hely ahol felszedek egy csajt, majd dobom egy hét múlva, de amint elkezdtem rólad áradozni belátták, hogy erről szó sincs.

-Szóval áradoztál rólam?

-A végén már rám szóltak, hogy oké elég, fogjam be, meggyőztem őket.

Halkan felnevetett, de én valahogy nem tudtam nevetni.

A szája annyira lekötötte a figyelmemet, hogy képtelen voltam más fele nézni.

Annyira szívesen megcsókoltam volna, de itt nem akartam, de úgy tűnt őt nem zavarják mások.

A száját az enyémnek nyomta, és még közelebb húzott magához, pedig szinte már lehetetlen volt jobban hozzá tapadnom. 

Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy mások is vannak a közelben, és csak sodródva az árral a nyakára fontam a karjaimat, hogy még közelebb húzzam magamhoz.

Az alsó ajkán végig simítottam a nyelvemmel, majd egy sokkal szenvedélyesebb csókra ösztönöztem. 

Éreztem ahogy bele mosolyog a csókba, mire azonnal észhez tértem.

Elválva tőle, és azonnal pirulva fúrtam az arcom a mellkasába.

Nem lehetek ilyen...basszus, miért nem tudok másra figyelni ha a közelemben van?

-Imádom amikor zavarban vagy.

-Igen tudom, már mondtad.

Nem nagyon akartam kiemelni az arcomat, de ő nem hagyta, hogy így maradjak, mert az államnál fogva emelte meg az arcomat.

Amint felemeltem a kezem az ujjaimmal azonnal a fekete karikákon simítottam végig a szeme alatt.

Istenem milyen fáradt, mégis, hogy nem gondoltam rá hajnalban, hogy aludnia is kéne?

Elhúzta a kezem, és egy puszit nyomott a tenyerembe.

-Velem töltenéd a ma estét?

-Amm én nem hiszem, hogy...izé...szóval nekünk még...talán várnunk kéne...tudod nekem...

-Hé nyugi van, nem azt kértem, hogy feküdj le velem, bár ebben is benne lennék...

Kacsintott nekem egyet, mire ha lehet még jobban elpirultam.

Jesszus, mégis mi a fene van velem, azért ennyire nem szoktam pirulni.

-Most komolyan, csak szeretnék veled lenni, felőlem mehetünk hozzád is ha ott kényelmesebben érzed magad.

-Nem, neked aludnod kell, majd holnap csinálunk együtt valamit.

-És ha azt mondom, hogy most haza megyek, és alszom, akkor este találkozunk?

-Már nem forgatsz?

-Nem, befejeztük a jeleneteimet, nem tűnt fel, hogy délutánra nem vagyok hozzád beírva ruha próbára?

-Ja, de, de azt hittem, csak elfelejtettek kiírni.

-Nos nem, csak nem dolgozom, szóval?

-Rendben, akkor este találkozunk, mondjuk nézhetnénk filmeket.

-Oké, benne vagyok, én viszem a kaját...meg a piát.

-Akkor én mit csináljak?

-Csak várj engem.

Olyan kajánul nézett rám, hogy komolyan láttam magam előtt amint arra gondol, hogy mondjuk ruha nélkül, vagy esetleg egy nagyon csábító fehérneműben várom, férfiak.

Nem mondom, hogy nekem nem lenne kedvem hozzá, de szerintem még várnunk kell vele, nem szabad azonnal bele vetnünk magunkat a dologba.

Igen konzervatív vagyok, de azt hiszem inkább vagyok ilyen mint, hogy azonnal mindenkivel lefeküdjek.

-Jó, akkor várni foglak.

Mosolyogva váltottunk még pár, na jó, jó sok csókot, majd elindult haza, hogy aludjon, vagyis inkább el zavartam haza, hogy aludjon.

Egész nap kissé vontatott voltam, alig álltam a lábamon, egyetlen egy cél lebegett a szemem előtt, még pedig az, hogy este Robbal lehetek.

Fáradt voltam, és álmos amikor haza értem, de igyekeztem össze szedni magam, hogy jól nézzek ki, és ne úgy mint egy mosott rongy.

Ha ő tegnap képes volt miattam ébren maradni, akkor nehogy már, hogy rajtam még pár óra ki fogjon.

Mivel közölte, hogy kaját, és valami innit ő hoz, de mégsem akartam üres kézzel várni, így össze ütöttem gyorsan egy almás sütit, majd mialatt az a sütőben sült elmentem zuhanyozni.

Most vettem csak észre a ruhatáramon, hogy nem éppen olyan ruháim vannak amikkel egy ilyen férfit meg tudnék tartani.

Talán Anginek igaza volt, tényleg igénytelen lennék?

És ilyenkor nincs itt Ali, hogy segítsen.

Miért pont most van bemutatója amikor én krízis helyzetben vagyok?

Na jó Kate nyugi, valamit csak találsz, nem vagy már kislány, hogy ne tudj öltözködni.

Próbáltam egy elég csinos, de nem túl kihívó darabot választani, mondhatni ez volt az egyetlen értelmes göncöm.

Egy fehér szoknyát vettem fel ami a combom közepéig ért körülbelül, felülre pedig egy szintén fehér felsőt ami enyhén ki volt vágva elől, persze nem durván, de látni engedte amim van.

Reméltem, hogy ettől Rob nem fogja azt hinni, hogy jelzést küldök, mert tényleg semmi más nem volt amit felvehettem volna.

Oké, azt hiszem itt az ideje egy shopping túrának Alivel, nem hiszem, hogy lesz ellene kifogása.

A hajamat most össze fogtam hátul lófarokba, hogy a vállaimat szabadon hagyjam.

Nem szoktam így kiöltözni, vagyis inkább így öltözködni, mert ez nem volt kiöltözés, de most úgyéreztem kell, hiszen ez mégis csak egy randi, vagy mi.

Nem beszéltünk meg időt, de hétkor már a köröm rágás szélén álltam, ami valljuk be nem lett volna túl nyerő ötlet egy randi előtt.

Épp, hogy a sütő csipogni kezdett a kaputelefon is csörgött, ezért gyorsan oda rohantam, és ledaráltam, hogy jöjjön be, nyitva lesz az ajtó.

Hirtelen nem is gondoltam másra, csak, hogy a sütőben lévő sütimre amit nem hagyhattam bent égni.

Kinyitottam a sütőt, és megpróbáltam kivenni a sütőből egy konyharuhával, de nem ment, mire szitkozódva rohantam egy másik ruháért.

-Kate?

-Konyha.

Épp a sütőhöz hajoltam le, hogy két kézzel nyúljak be a sütőbe sütiért, mikor meghallottam, hogy Rob belép az ajtón.

-Hova tehetem a...ó...

Nem tudtam hirtelen mi baja lehet, de ahogy elnéztem oldalt láttam, hogy a tekintete a fenekemen van.

Nagyot kellett nyelnem, de aztán gyorsan kikaptam a sütőből a sütit, majd kiegyenesedtem.

-Remélem szereted az almás sütit, azt csináltam.

Próbáltam valamivel elő rukkolni, hogy tereljem az iménti kis incidenst, de azt hiszem Robnál ennél többre lesz majd szükség.

Hirtelen éreztem meg a kezeit a derekamon, majd hátulról olyan közel húzott magához, hogy érezzem a kiemelkedő vágyát.

A gyomrom bele rándult ahogy megéreztem magamban is a vágyat, és miután az ajkai a nyakamra vándoroltak nem sok híja volt, hogy feladjam minden ellenkezésem, de mielőtt bármit is tehettem volna elhúzódott tőlem.

-Lepakolok a nappaliban, a kaja még meleg, gyere együnk.

Kaptam egy utolsó puszit a nyakamra, majd már el is tűnt, én pedig értetlenül, és egyben kissé zihálva néztem utána.

Ha ezzel azt akarta elérni, hogy én is beinduljak akkor azt hiszem össze jött neki, de nem lehet.

Kate vegyél mély levegőket, és nyugi, nem szabad le támadnod, emlékezz, ez még korai.

Az egy mély levegőből, lett vagy húsz, harminc, majd mikor kellő erőt gyűjtöttem utána indultam.

-Azt hittem már elnyelt az a csúnya sütő.

Nagyon jó kedvűnek tűnt, a száján hatalmas vigyor volt, gondolom észre vette milyen hatást is ért el nálam az előbb.

Oké Robert, ha így akarsz játszani akkor játszunk így.

Nem tudom mi ütött belém, de már lassan kezdek hozzá szokni, hogy Rob egy teljesen új Katet hoz elő belőlem.

Ahogy leültem mellé, a lábaimat keresztbe fontam, így a szoknyám elég nagy területen felcsúszott a combomon.

Láttam, hogy a tekintete a combomon van, de aztán egy hatalmas levegő után, elfordult.

Na most mi van?

-Remélem nem bánod, de hoztam egy kis bort.

-Nem, persze.

Kissé rosszul esett, hogy nem nagyon foglalkozott vele, hogy mit csináltam, pedig éreztem az előbb, hogy igencsak kíván.

Nem értettem mi van vele, de úgy döntöttem jobb is így, nem jó ötlet húzni az agyát mert a végén még megharagszik ha nem kapja meg amit akar.

Miután letette az üveget, hogy a pohárért nyúljon én azonnal felkaptam, és tölteni kezdtem magunknak.

Mind a ketten mosolyogtunk egymásra, de amikor vissza akartam tenni Rob másik oldalára az üveget Rob tekintete megváltozott.

Vágy gyulladt benne, én pedig átkoztam magam mert most kivételesen nem direkt akartam fel húzni azzal, hogy betekintést engedtem neki a dekoltázsomba.

Reagálni sem hagyott időt máris felkapott, és az ölébe húzott, majd az ajkaimra vetette magát akár egy szomjazó a sivatagban.

Szinte fájón tépte a számat a keze pedig a fenekemre simult, és úgy húzott közelebb a férfiasságához, mire belőlem feltört egy nyögés.

Hát ha azt hittem, hogy nem kíván eléggé akkor most bebizonyította.

Ágyéka keményen feszült nekem, én pedig elveszettem a fonalat, és a kezeimet a hajába fűztem, csak, hogy azt felejtettem el, hogy a kezemben még mindig ott a boros üveg.

-Basszus, basszus, ne haragudj annyira béna vagyok.

Szerencsétlenül folyattam végig mind a kettőnkön a bort, majd kétségbe esve ugrottam le róla, hogy felitassam, de nem értem el vele sok mindent.

-Ne aggódj, majd kiszedetem.

-Nem fogod tudni, a fenébe benne fog maradni, vedd le gyorsan, és kimosom.

-Mi?

A szemei kikerekedtek, de most nem foglalkoztam az illemmel, muszáj kiszednem, mert ha a bor megszárad akkor benne marad.

Elé léptem, és bontogatni kezdtem az övét, mire ijedten ugrott el tőlem, majd legnagyobb meglepetésemre még el is pirult egy kicsit. 

-Oké oké, egyedül is le tudok vetkőzni.

Nagyon igyekeztem nem rá nézni, majd ahogy levette a ruháit kikaptam a kezéből, és egyenesen a fürdőbe rohantam.

Ott magamról is lecibáltam, és gyorsan bedobtam a gépbe.

Miközben a géppel szenvedtem, hallottam, hogy csengetnek.

-Kinyitnád kérlek, biztos csak Ali az.

Ali?

Várjunk csak, hiszen Alinek van kulcsa.

Úgy ahogy voltam fehérneműben kirohantam a fürdőből, hogy megtudjam ki jött, de ahogy megláttam Rob fagyott alakját rögtön megtorpantam.

-Megtudhatnánk, hogy maga mégis mit keres itt így, és hol van a lányom?

-Anya?

Ahogy kimondtam már félre lökve a halálra vált Robot az ajtóból be is viharzott mellette, de amint meglátott ő is lefagyott.

Így álltunk mindannyian sokkoltan, és az arcokból amik felém irányultak éreztem, hogy ebből még nagy baj lesz.

BetsyHanna