Döntések

Sziasztok
Hát nem mondjuk, hogy meg vagyunk elégedve a komik számával, de azért azoknak akik írtak nagyon szépen köszönjük.
Ez a rész csakis nektek érkezik:)
Puszika


Lurina:
Muszáj volt itt abbahagynunk, hogy fent tartsuk az érdeklődést:Dörülünk, hogy tetszett:))

judy:
Örülünk, hogy tetszett, reméljük annyira jó lesz a következő is amennyire ez bejött neked:))

névtelen:
Máris:))

Lola:
Bizony bizony megtörtént:))

Klau:
Hát nem tudjuk ki mekkora sokkban van, de örülünk, hogy téged sikerült abba tennünk:)nem is ember kínzás, tőlem ezt a befejezést már megszokhattad volna:))

Krisztina:
Örülünk, hogy itt vagy, és annak pedig még inkább, hogy tetszik annyira a töri, hogy írsz nekünk:)hát a frissre mindig egy hetet kell várni, persze, ha a lányok bevetik magukat akkor eléggé meggyőzhetőek vagyunk:))

Kris:
Ha nem tudod mi az ami hiányzik a törinkből akkor sajnos ezen nem tudunk segíteni:(de reméljük mihamarabb rá jösz, és megosztod velünk, hátha nekünk is feltűnik, és akkor tudunk rajta változtatni:))

Pixie:
Nagyon örülünk neki, hogy ennyire tetszett Rob szemszöge, őszintén szólva én féltem tőle, mert ez a Rob egy egészen más karakter mint amihez én szokva vagyok, de ha neked bejött akkor megnyugodtam:)a szép álmaidnak pedig külön örülünk, reméljük továbbra is okozunk neked még ilyen álmokat:))

 

Hihetetlen, hogy körülbelül egy órája még átkoztam ezt a férfit, szinte mindennek elhordtam amiért úgy bánik velem ahogy, és most?
Most pedig csak hagyom, hogy úgy csókoljon ahogyan csak akar.
Az eszem tudja, hogy talán nem kéne ezt tennünk, hiszen Camilla a barátnője, még ha csak színjátékból is, de az.
Viszont akár hogyan is próbálok elszakadni tőle egyszerűen nem megy, vagy talán nem is akarom?
Azt hiszem az, hogy a kezem még most is a tarkóján, és a hátán simít végig elég egyértelművé teszi, hogy mit is akarok pontosan.
Jelen pillanatban nem érdekel más csakis az, hogy amire vágytam végre itt van, és megkaphatom, mert fölösleges lenne tagadnom, hogy végig erre volt szükségem.
Amióta sikerült először tisztáznunk a dolgokat ott a mosdóban a szívem már tudta ezt, de az eszem görcsösen küzdött ellene.
Hogy a félelem a csalódástól, vagy egyszerűen tényleg nem bíztam benne nem tudom, de már nem is számít.
A lényeg, az egyetlen ami számít az csakis a jelen, amit mindennél jobban élvezek.
A csókolózást a konyhában kezdtük, most mégis valami puha dolgot érzek a hátam alatt.
Hogy mi?
A hátam alatt?
Puha dolog?
Mint akit égetnek úgy szakítottam meg a szenvedélyes csók csatánkat, majd felpattantam az értetlenkedő Robert mellől.
Mindketten úgy kapkodtuk a levegőt akár egy kifulladt sportoló, az arcunk kipirult, és meg merem kockáztatni, hogy az ő szíve is legalább háromszoros ütemben ver.
Ahogy végig néztem rajta elsápadtam, az ingén már csak egyetlen egy gomb volt bekapcsolva, az öve pedig szét volt bontva.
Szent isten, ezt én tettem?
Dehát arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültünk a szobába, akkor mégis hogyan?
Gyorsan magamra kaptam a szemem, hogy rólam milyen ruha hiányzik, és ahogy megláttam, hogy bizony nálam minden rendben, sápadtból azonnal vörössé változott az arcszínem.
Lehajtottam a fejem akár egy kislány aki éppen csínyt követett el, és úgy is éreztem magam.
Most biztos egy olcsó ki lotyónak néz aki azonnal ágyba cipelné.
Basszus pedig én nem ilyen vagyok, egyáltalán nem.
Egyszer csak egy kezet éreztem az államon, majd a kéz lassan felemelte az arcom.
Rob aggódva, és egy kis félelemmel a szemében nézett rám amit nem értettem, de hamar hangot adott az érzéseinek.
-Megbántad?
-Nem.
Az, hogy azonnal rá vágtam a választ meglepett, de úgy tűnt őt nem, legalábbis nem mutatta, viszont mást annál inkább.
Egy boldog mosoly terült el az arcán, de még mindig nem volt az igazi.
Már épp rá kérdeztem volna, hogy miért ilyen furcsa, de megelőzött.
-Akkor mi a baj, látom, hogy valami zavar.
Felemelte a kezét, és a hajamat a fülem mögé tűrte, hogy ne lógjon az arcomba.
Annyi filmben láttam már, hogy a nők oda vannak egy ilyen mozdulatért, de mindig kinevettem őket, nem értettem miért olyan nagy dolog ez.
Most viszont, teljesen libabőrös lettem, és boldogsággal töltött el csak ez az egy pici dolog.
-Semmi, nem lényeg.
El akartam lépni tőle, nem akartam elmondani, mert zavarban voltam, de nem hagyta.
A kezeit a derekamra tette, majd a fülemhez hajolt.
-Amíg el nem mondod nem szabadulsz.
-Hé, mit művelsz?
Felkapott a karjába, majd vissza lépett a kanapéhoz, és leült rá, engem pedig az ölébe húzott, de csak az egyik lábára ültetett, hogy oldalt legyek neki ami meglepett, de nagyon jól is esett egyben.
Nem akartam még vele úgy lenni, és nem szerettem volna annyira intim közelben lenni hozzá.
Jó nem vagyok szűz, volt már dolgom férfival, de valahogy még nem éreztem, hogy úgy kellene lennünk, azt hiszem ezért is jöttem zavarba attól amit műveltem.
-Na most már elmondod?
A kedveskedő puszi amit a halántékomra nyomott teljesen levett a lábamról, nem is beszélve az igéző szemeiről amit most mélyen fúrt az enyémekbe.
Anélkül kezdtem el beszélni, hogy akartam volna, és csak utána jöttem rá, hogy kimondtam amit nem akartam.
-Nem tudom mi ütött belém, én nem szoktam senkit sem így letámadni...most biztos azt hiszed, hogy egy kis lo...szóval érted, ráadásul neked ott van Cam is, és ez így nem jó.
Először felnevetett, gondolom azt hitte csak viccelek, de ahogy meglátta, hogy én továbbra is komolyan fürkészem elkomorult.
Egy darabig mérlegelte a szavaimat, majd csak egyetlen egy kérdést tett fel.
-Megbántad?
Már kérdezte ugyan, de azt hiszem most fogtam fel igazán, hogy a válaszomon mennyi minden is múlik.
Ha azt mondom nem, nem bántam meg, biztos vagyok benne, hogy az életem teljesen fel fog fordulni.
Ha viszont azt mondom igen, tudom, hogy annyiban hagyná amit csináltunk, nem tenne felém több lépést.
Ő nem az a fajta aki könyörög, nem próbálna meggyőzni, hagyná, hogy az én szavam döntsön, és beletörődne.
Sok dolog múlik ezen a válaszon, én mégis teljesen nyugodtan, és minden kétség nélkül adtam meg neki a választ.
-Nem.
A szemeimet az övéibe fúrtam, azt akartam, hogy lássa azt amit én látok az övéiben, azt akartam, hogy mindent lásson.
Nem tudom meddig nézhettük csak így egymást, egyetlen szó nélkül, de most nem volt terhes a csend, sokkal inkább megnyugtató.
Mindkettőnknek át kell gondolnunk mi legyen ezután, és csak remélni mertem, hogy neki nagyjából ugyan azok az elképzelései vannak mint nekem.
Végül nem bírtam tovább, és kinyögtem azt amire én is tudni akartam a választ.
-És te...te megbántad?
Félve néztem a szemeibe, de ő csak édesen mosolygott rám.
-Úgy nézek ki mint aki bármit is megbánt?
A szája fülig ért, a szemei csillogtak, de valahogy ez nem töltött el kellő nyugalommal.
Nem mondta ki, ami kissé elbizonytalanított.
Láthatta rajtam, hogy valami nem stimmel, mert elkomolyodott.
-Minden meg fogok tenni azért, hogy bízz bennem.
Adott egy csókot a számra, majd leültetett a kanapéra miközben ő felpattant, és azonnal az ingéhez kapott, hogy begombolja a gombjait.
Most nem értem rá pirulni, vagy vissza térni a mit műveltem dologhoz, felpattantam, és elé álltam.
-Most mit csinálsz?
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.
Az elszántság az arcán megrémített, tudtam, hogy valamire készül, és ha így felpezsdül tőle akkor az csakis valami nagy dolog lehet.
-Rob, mégis...
Nem hagyta, hogy befejezzem, mert a kezét az arcomra tette, majd magához húzott, és az ajkaimra tapadt.
Mint ahogyan a konyhában most is teljes film szakadást ért el nálam, ahogy a számon éreztem az övét.
Miután pedig a nyelve játszadozni kezdett az enyémmel, lábaim remegni kezdtek, aminek köszönhetően Robnak a derekam után kellett kapnia, hogy megtartson.
Ahogy megszakította a csókot elpirulva fúrtam az arcom a mellkasába.
-Mondtam már mennyire imádom, hogyha zavarba jössz?
-Nem, még nem említetted.
A mellkasába mosolyogtam, de nem hagyta sokáig mert eltartott magától.
-Hát akkor most mondom.
Kaptam még egy pici puszit a számra, de aztán újra elengedett, majd vissza tért az inge gombjaihoz.
-Nem árulod el, hogy mire készülsz igaz?
Sóhajtva álltam elé, és segítettem neki a gomboknál, mire újra kaptam egy édes kis puszit.
-Szeretném ha csak akkor tudnád meg ha túl vagyok rajta.
-Miért olyan fontos?
-Most már az, de ne is kérdezz semmi, úgy sem árulom el.
-De...
-Hallottad már azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
A kezét az arcomra helyezte, majd miután végig simított rajta magához húzott, és megölelt.
Annyira élveztem a karjaiban lenni, hogy szinte minden mást el is felejtettem, pedig nem egy kérdésem lett volna felé.
Például mondjuk, hogyan tovább?
Vagy, mi lesz velünk?
Egyáltalán van e olyan, hogy mi?
Ezer meg ezer kérdés pörgött a fejemben én még sem tudtam megszólalni, egyszerűen csak élveztem ahogy a biztonságot nyújtó karjai magához ölelnek.
Persze miért is élvezhettem volna olyan sokáig, újra eltolt magától, majd egy fájdalmas fintorral az arcán nézett rám.
-Menned kell.
Kérdésnek szántam, mégis kijelentésnek hangzott, ami belőle csak egy lemondó sóhajt váltott ki.
-Hidd el maradnék, de nem lehet, muszáj elintéznem azt a dolgot.
-Nem ér rá holnap, vagy máskor?
-Szeretném most elintézni, nem akarok semmilyen kétértelmű dolgot az életemben, már nem.
Nem értettem miért mondja ezt, de éreztem, hogy a legjobb lesz ha elengedem, így bólintottam neki.
Nem is értettem magam miért ragaszkodom hozzá ennyire, soha nem voltam az a típus, de most, hogy érezem ő is akar, most valahogy nem akarok távol lenni tőle.
Ez őrültség lenne?
-Megtennéd, hogy holnap eljössz velem vacsorázni?
-Nem lesz gond ebből?
-Csak akkor lesz gond ha nemet mondasz.
-Rendben, akkor szívesen.
Mosolyogva váltottunk még egy szenvedélyes csókot az ajtóban, majd most már tényleg szabadjára engedtem.
Csak miután becsuktam az ajtót jöttem rá, hogy elment, és ez mit is jelent.
Camilla.
A mellkasomat elöntötte egy furcsa szorító érzés amivel nem tudtam mit kezdeni, és így is ért el az álom.

Rob:
Fogalmam sincs hogyan csinálta, vagy mikor, de határozottan elérte, hogy ne tudjak ép ésszel gondolkozni.
Teljesen elvette az eszemet, nem tudok másra gondolni csak rá.
Nem látok semmi mást csak őt, mindenhol az ő illatát érzem, az ő hangját hallom, talán ezért is voltam képtelen tovább távol maradni tőle.
Azt hittem azért hat rám ennyire mert nem kaphattam meg, mert őt nem tudtam megkapni, mert ő nem hevert a lábaim előtt ahogyan a nők többsége.
Lehet, hogy undorító dolog, de a ma esti látogatásom Katenél egyetlen egy dolog miatt volt, méghozzá, hogy megkapjam.
Azt hittem nem érdekel, csak cseszteti az egómat a nemtörődömsége, és mekkorát kellett csalódnom.
Az első csók után éreztem, hogy ez nem csak ennyiről szól, hogy ez annál sokkal több.
Az egész testemen mintha áram ütés cikázott volna át, és éreztem, hogy több kell, nem csak a testét, de a lelkét, az eszét, a szívét, az egész lényét akarom.
Azt akartam, hogy úgy akarjon engem ahogyan én őt.
A szívem veszettül kalapált, és tudtam, hogy ez most nem csak az izgalom miatt, most már többről szólt.
Igyekeztem mindent belevinni a csókjainkba, szerettem volna ha sikerül őt meggyőznöm nem vagyok olyan mint amilyennek hisz, még ha ez percekkel ezelőttig még teljesen más volt.
Élveztem ahogy mindent kizárt maga körül, legalábbis az, hogy hagyta azt tegyek amit akarok erre engedett következtetni.
Nem mondom nem kicsit húzott fel azzal, hogy vetkőztetni kezdett, és nem sok kellett hozzá, hogy én is letépjem róla a ruhákat, de tartottam magam.
Talán hosszú idő óta először nem akartam mást egy nőtől csak csókolni, csak érezni ahogy a karjaimban tarthatom.
Nem mertem kijelenteni még magamban sem ez mit jelent, pedig nagyon úgy tűnt, hogy az a helyzet amitől rettegtem, hogy egyszer bekövetkezik.
Nem akartam kötődni hozzá, de ő mégis észre vétlenül érte el ezt, valószínű, hogy éppen ezért nem bírtam ellenállni a szívem parancsinak.
A kocsiban a vigyorom letörölhetetlen volt a képemről ahogy vissza játszottam a Katenél töltött minden percemet.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire boldogan, és felszabadultan fogok eljönni.
Kielégülten talán, de hogy ilyen boldogan biztos nem.
Tudtam mit kell tennem, tudtam mit akarok, és éreztem, hogy már senki nem tántoríthat el a döntésemtől.
Katetet akartam, azt, hogy vele lehessek, tisztán, és egyértelműen csak vele, de ehhez meg kellett tennem egy fontos lépést.
Mielőtt beléptem volna a szállodai szobába vettem egy mély levegőt, már előre felkészültem, hogy mi fog rám várni.
Ahogy beléptem máris Camet kezdtem keresni, de nem kellett sokáig hajkurásznom, pont ugyan azt csinálta mint mindig általában.
A tükör előtt állt, és a ruháit próbálgatta.
Nem mondom, sokszor csábultam el egy egy ruhánál, és kötöttünk ki az ágyban, de most más volt.
Most, hogy tudtam mit, vagyis kit akarok, nem számított volna még az sem ha meztelenül látom magam előtt.
-Cam.
-Mi van?
Na igen, a jó modora is csak egy jól megrendezett színjáték, de már nem érdekelt.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad.
Nem nagyon pillantott rám, a tükör előtt forgott, és csak magát leste, hogy hogyan áll neki az új farmerje.
-Azt akarom, hogy szakítsunk.
-Hmm...nem is tudom...azt hiszem ez egy kicsit kövérít, te mit gondolsz?
Felém fordult, és megmutatta szemből is a ruhát, de egyáltalán nem érdekelt.
Most süketet fog játszani?
Hát nagyon ajánlom neki, hogy ne tegye, mert akkor elég hamar el fog fogyni a türelmem, és annyi lesz az én jó modoromnak is.
-Hallottad amit mondtam?
-Persze, és?
-És?
Cam, azt akarom, hogy legyen vége, belefáradtam a színjátékba, szakítani akarok.
-Elsőre is felfogtam, de nem nagyon tudok veled mit kezdeni.
A ruhái között kezdett pakolászni, én pedig magamban már kezdtem a falat kaparni.
Nem akartam hosszú menetet, de úgy tűnik nem fog menni máshogy.
-Nem kell velem semmit sem kezdened, végeztünk.
-Ugyan Rob, hagyd abba a hülyeségedet, ez mind csak amiatt a kis asszisztens miatt van.
Basszus menj, és dugd meg, utána ugyan úgy nem fog érdekelni ahogy a többi nő sem.
Lazán megvonta a vállát, és nyugodtan nézett rám, ellenben én majd felrobbantam.
Hogy mer így beszélni Kateről?
Egyáltalán nem ismeri, nem is beszélt vele, fogalma sincs milyen őszinte, és kedves az a lány, elképzelése sincs.
Ő a közelébe nem jön egy olyan nőnek mint Kate.
-Ennek semmi köze hozzá, egyszerűen elegem van belőled.
Ahogy ő az előbb most én vontam meg nem törődöm stílusban a vállam, mire láttam, hogy a szemei szikrákat kezdenek szórni.
Kezdődik.
-Ne merj így kezelni engem Rob, nem vagyok az egyik kis kurvád.
-Miért akkor mim vagy, mert, hogy a barát nőm nem az tuti.
-Tudod mit, leszarom mit mondasz, nem szakíthatsz velem.
A száját össze préselte, majd kiviharzott a szobából én pedig utána.
A konyhában találtam rá, épp a cigijét vette elő.
Megvártam amíg rá gyújt, talán így kevésbé lesz nagy a hiszti.
-De szakíthatok, nincs szerződésünk, azt teszek amit akarok.
-Azt hiszed ez ilyen egyszerű, na nem, azt már nem, a sajtó szét fog szedni.
-Mert szakítottunk?
Felnevettem, de ahogy megláttam megvillanni a szemeit rögtön rám fagyott a mosoly.
Ökölbe szorult kezekkel álltam meg előtte, és szikrákat szóró szemekkel, kezdtem neki szinte sziszegni.
-Nem mered.
-Próbáld ki.
Nem hagyom, hogy elhagyj.
-Az istenit Cam, hiszen nem is vagyunk együtt.
-A médiában mi egy pár vagyunk, imádnak minket, nem szakíthatunk, tudod te mi lenne a hírnevünkkel?
A sipákoló hangja elő tört belőle, nekem pedig erősen kellett tartanom magam, hogy ne tapasszam a kezeimet a fülemre, de nem akartam még jobban kiborítani, mert akkor tuti kidobta volna nekem a magas c-t is.
-Nem érdekel, végeztünk.
Hátat fordítottam neki, majd a csaphoz mentem, hogy igyak egy kis vizet, mert éreztem, hogy megint kezdek kijönni a sodromból amit persze ő még tovább tetézett.
-Nem, nem, és nem, nem hagyom hallod, ha kell az össze újsághoz elmegyek, és kitálalok, tönkre teszlek hallod?
-Fejezd be a hisztit Cam, nélkülem is ugyan olyan jól meg leszel mint eddig.
-Nem, azt mondtam nem, nem fogunk szakítani, nem hagyom, és kész.
-Hagyd abba a hisztit kérlek, erre semmi szükség, már döntöttem.
-Á igen, és mit gondolsz ehhez mit fog szólni az ügynököd?
Úgy nézett rám mint aki most nyerte meg a csatát.
Tudta jól, hogy mindenben hallgatok Stephanira, hiszen nem egyszer húzott ki a szarból, de azzal nem számolt, hogy Steph úgy szeret mint a fiát.
Biztos vagyok benne, hogyha elmondom neki a döntésem okát, megért majd, és támogat.
-Majd meggyőzöm, hogy nekem így a legjobb.
Direkt nem említettem neki Kate-et, fölösleges lett volna őt idő előtt bele keverni.
Elég lesz majd akkor közép pontba kerülnie, hogyha kiderül, hogy együtt vagyunk, de várjunk csak...
Egyáltalán együtt vagyunk?
A fenébe, oké, hogy nem bánta meg ami köztünk történt, és úgy tűnt nagyon élvezte amit csináltunk, de nem beszéltünk meg semmi konkrétumot.
Na jó, Robert nyugi, majd holnap mindent tisztáztok, holnap a vacsorán.
A szívem megtelt rég nem érzett melegséggel ahogy rá gondoltam, de ez is csak addig tartott amíg Cam újra nem kezdett hisztizni.
-De Rob...kérlek...nekem szükségem van rád.
Jaj ne, most jön a sírás rész.
Nem igaz, hogy erről nem szokik le.
Jó először megettem a dolgot, sőt másodjára is, de úgy századjára ez már egy elég pocsék ötlet volt.
Sóhajtottam egyet, majd leültem a székbe, és onnan figyeltem ahogy hüppögve, könnyezve néz rám esdeklően.
-Hagyd abba, fölöslegesen adod elő magad, ezzel csak annyit érsz el, hogy elkenődik a sminked.
Dühödten törölte ki a szeméből a kamu könnyeket, majd gyilkos pillantásokkal lövellve elém trappolt.
-Esküszöm neked, hogy mindenki megfogja tudni, hogy az egész kapcsolatunk csak hazugság volt, ugye tudod mit jelent ez?
-Hogy tönkre megy a hírnevem?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire össze préselt szájjal bólintott nekem.
Felálltam, majd a kezem az arcára simítottam.
Míg ez a mozdulat amikor Katenek csináltam szeretettel töltött el, most csak is sajnálatot keltett bennem.
Nem akartam bántani, vagy megalázni, egyszerűen csak azt akartam, hogy elfogadja a döntésemet, és ezért bármire képes voltam.
-Camilla, ha az enyém tönkre megy mit gondolsz mi lesz a tiéddel?
Egy pillanatig döbbenten meredt rám, de ahogy meglátta nem viccelek dühöngve felsikított, majd elfordult, és a hálóba rohant ahol magára csapta az ajtót.
Persze a kiabálást nem hagyta abba, így valószínű, hogy az egész szálló őt hallgatta.
-Ezt még megkeserülöd Robert Pattinson, nagyon meg fogod még bánni ezt a napot.
Még nem tudod kivel kezdtél ki te szemétláda, de majd meglátod, esküszöm, hogy átkozni fogod azt amikor azt hitted szórakozhatsz velem.
Hallottam ahogy a szekrényeket csapkodja, gondolom a ruháit szedte össze.
Azonnal a telefonhoz léptem, majd tárcsáztam a recepciót ahol kértem neki egy másik szobát.
Attól, hogy innen végülis kiadtam az útját még nem akartam, hogy az éjszaka közepén keljen szállást találnia.
Mondjuk valószínű, hogy ő is egy szobát foglaltatott volna magának, de így könnyebb volt a lelki ismeretemnek.
Talán még sem vagyok akkora bunkó mint amilyennek tartanak.
A recepciós lány nem kicsit döbbent meg, hápogott egy sort, de mielőtt még kérdezgetni kezdett volna gyorsan leráztam.
Előtte azért még megkértem a diszkréciójára amit meg is fogadott.
Ez egy elég előkelő szálloda ahhoz, hogy tudjam bízhatok benne, így megnyugodtam.
Ahogy Cam kilépett a szobából legalább hat bőrönddel azonnal felpattantam.
Még jó, hogy kérettem fel pár csomag hordó fiút.
Dacosan nézett rám mikor oda léptem mellé.
-Kérettem neked egy másik szobát, természetesen amíg itt vagy a városban én állom.
-Chh, még jó.
Felemelt fejjel, mint egy díva sétált el mellettem, de most valahogy nem tudott felbosszantani.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, átjárt a nyugalom, és az izgalom egyszerre.
Végre megnyugodtam, mert megszabadultam tőle, és izgatott lettem, mert nagyon kíváncsi voltam Kate reakciójára.
Ezekkel az érzésekkel hunytam le a szemem, és ért el az álom, miközben a egyfolytában a Kate-el való első randi járt a fejemben.
Első randi, immár szabadon, remélem nem sokáig, de ez csakis rajta fog múlni.



HannaBetsy