Nem értem

Sziasztok
Itt vagyunk a frissel, reméljük tetszeni fog nektek:)
A komikat, és a pipékat is nagyon köszönjük, de ha egyet kérhetünk akkor megtennétek, hogy mi volt ami nem tetszett, mert kaptunk két nem tetsziket is.
Tudjátok, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát:)
Puszi nektek:)

ZoÉ:

Örülünk nagyon, hogy tetszik:)nos, lehet egészen jól ki ismerted már Robot, de hogy igazad van e, az máris kiderül:))

ria:

Azért ne őrülj meg, mi lesz így velünk, hogy nem írsz???:(örülünk, hogy sikerült meglepetést okoznunk, van még pár ütős lapunk:)hogy mennyire tudnak beszélni, avagy Rob meddig lesz ilyen kis duzzogós az hamarosan kiderül:)ja, és igen, direkt csináltam ezt a kis figyelmeztetést a 18-asra, tudtam, hogy félre értitek:))

Amanda:

Nos Camilla valóban nem épp egy szimpatikus személyiség, de lásd be, ha nem lenne unatkoznánk:Dne aggódj nem haragszunk meg, és nem is sértődünk meg ha nem írsz, nem tudjuk hova mész, de jó szórakozást kívánunk hozzá, reméljük jól érzed majd magad, és mi szeretettel várunk majd vissza:))

judy:

Örülünk, hogy tetszenek a gebaszok, valamit mindig próbálunk nektek kitalálni:)Robnak muszáj elviselnie Camillát, legalábbis úgy érzi jelenleg mivel ez egy érdek kapcsolat, de hogy meddig lesz jó neki, az hamarosan kiderül:)nagyon köszönjük, hogy még külföldről is írsz nekünk, nagyon jól esik:)sok sok puszit küldünk neked érte:))

Kris:

Örülünk, hogy tetszettek Rob gondolatai:))

Ani:

Itt volt az ideje egy Rob szemszögnek, örülünk, hogy tetszett:))

Anita:

Köszönjük szépen:))

Lola:

Ez most pozitívum, vagy negatívum?:))

Heni:

Annyira örülök, hogy itt is itt vagy, nagyon imádlak ám:)örülök, hogy tetszik Robnak egy kicsit más oldala, bevallom először féltem tőle, hogy hogyan fogom át adni a bunkó, nyers Robot, de ha neked tetszik akkor már megnyugodtam:)és hogy mi fog ebből kisülni?további Betsy bonyodalmak, Hannas fordulatokkal:))

Félve tördeltem a kezeimet, és nem nagyon mertem felemelni a fejem.
Már percek óta bent ülök a lakókocsijában, és azon gondolkozom, hogy mit is kellene mondanom.
Ha jobban bele gondolok tudom mit akarok mondani, csak valahogy nem tudom megfogalmazni.
Mintha a szavak azzal, hogy ki akarom őket ejteni teljesen értelmüket vesztenék, és úgy érzem nincs értelme kimondanom.
Már percek óta szenvedek, újabb, és újabb magyarázatot akarok neki adni arra miért is mondtam azt amit, de nem megy, egy hang sem jön ki a torkomon.
-Mondod is mit akarsz?
Hideg semmi mondó hangja meglepett, és én azonnal felkaptam a fejem, hogy lássam is.
Nem értem miért, de ahogy megláttam, hogy az arca tükrözi a hangját is egyszerűen össze szorult a szívem, és a torkom is.
-Én csak...csak...
-Csak mi?
A szájához emelte a cigit majd mélyet szívott belőle, miközben folyamatosan a szememet szuggerálta.
Próbáltam bele látni, legalább a szemén keresztül látni mi van vele, hogy miért ennyire érdektelen, de semmi, egyszerűen semmit nem láttam rajta.
Vettem egy mély levegőt, majd felálltam, és úgy kezdtem el beszélni.
-Tudom, hogy most mi jár a fejedben, tudom, hogy megint arra gondolsz csak szórakoztam veled, hogy a bizalmadba férkőzhessek...
-Miért, talán nem így van?
A könnyeimet vissza nyelve csak vettem egy mély levegőt, majd újra felé fordultam.
Ha azt veszem abból amit hallott van benne némi igazság, hogy azt hiszi, hogy igaza van, ezért nem förmedhetek rá.
Nincs más választásom mint, hogy megpróbálom neki megmagyarázni, de hogyan?
Mégis mit mondjak neki?
Hogy bocs, hogy ezeket mondtam, de azt hiszem kezdek többet érezni irántad mint barátság, és ettől egy kissé "nagyon" bepánikoltam?
Nem mondhatom ezt, biztos, hogy kinevetne, vagy csak hülyének nézne.
De akkor mit mondjak, mégis mit?
-Nem így van, én soha nem akartalak kihasználni, hiszen ismersz.
-Nem, nem ismerlek, fogalmam sincs ki vagy.
Egyszer együtt ebédeltünk, és egyszer beszélgettünk hosszabb ideig ennyi, semmi több.
-Én azt hittem...én...
-Mit, mit hittél?
Ugyan Kate, kit akarunk becsapni, tök fölöslegesen kapálózunk egy olyan barátságért ami mind a kettőnknek csak bonyodalmat okoz.
-Mit akarsz ezzel?
Persze tudtam, legalábbis sejtettem mit akar mégis az ő szájából akartam hallani, nem akartam több félre értést, vagy hogy csak a fél szavaiból szűrök le dolgokat.
Féltem a válaszától, féltem, hogy az lesz amire gondolok, mert ahogy jelenleg állunk tudom, hogy fájna ha kimondaná.
Mintha rajta is átfutott volna a fájdalom, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is múlt el minden az arcáról, így gondoltam csak beképzeltem magamnak.
Pár másodpercig csak meredten bámult rám, de aztán újra mélyet szívott a cigijéből, majd kimondta azt amitől annyira féltem.
-Nem hiszem, hogy nekünk barátkoznunk kéne.
-De hát jól el voltunk, mármint jól kijöttünk, nem értelek, miért?
Csak amiatt amit mondtam?
Oké hülye voltam, és ideges amiatt ami az ebéd után történt Camillával, de én egyáltalán...
-Kate, Kate, elég...erre semmi szükség, nem kell magyarázkodnod, ennek semmi köze ahhoz amit mondtál.
-Akkor nem értelek.
Tényleg nem értettem, ha nem ez a baja akkor mi?
Hiszen eddig ő volt az aki annyira barátkozni akart velem, akkor most mégis miért nem akar velem barátkozni?
Nem értem, nem értem, nem értem.
-Azt akartam, hogy lássanak veled barátkozni, és ezzel elérjem, hogy mások is a közelembe merjenek jönni.
Elegem volt belőle, hogy én vagyok a bunkó színész akihez nem lehet kettőt sem szólni, ezért...
-Felhasználtál.
Halkan szinte csak magamnak mondtam ki, pedig legszívesebben üvöltöttem volna.
Igaz, hogy nem tett semmi rosszat, hiszen ezt már az elején is mondta, hogy szeretné, hogyha a barátságunk állttal mások is a közelébe mennének, nekem mégis nagyon rosszul esett, hogy tényleg semmi más nem érdekelte.
-Szóval most, hogy már vannak, "barátaid" már nincs szükséged a szolgálataimra?
Olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy szerintem még a forgatáson is jól lehetett hallani, amitől ha lehet a föld alá süllyedtem volna.
Hát persze, hogy kinevet, mégis mire számítottam tőle?
Nem mondom, hogy egész végig megjátszotta magát, mert láttam a szemében az őszinte csillogást amikor a családjáról, vagy a barátairól mesélt, mégis úgy érzem magam mintha átvert, és becsapott volna, holott világosan megmondta mik a szándékai.
Persze én meg voltam olyan buta, hogy elkezdjek felé megnyílni, pedig mennyiszer megfogadtam, hogy nem fogok senkit a bizalmamba fogadni, pontosan azért mait most érzek.
Fáj belátnom, hogy Rob sem különb mint az összes többi sztár, ő is csak saját magára gondol.
Nem hibáztatom érte, hiszen nyilván neki ez a normális, de nekem nem, sőt...
Na jó Kate, ebből elég, most azonnal lezárod a dolgot, és elmész.
Megfordultam, hogy diszkréten kivonuljak a szobából, nem bírtam tovább hallgatni ahogy kinevet, de amint a kilincsre tettem a kezem a hangja megállított.
-Kate.
Felé fordultam, és próbáltam most én mindent eltüntetni az arcomról, de valószínüleg nem nagyon jött össze, legalábbis nagyon úgy éreztem, hogy nem sikerült a tervem.
Kérdőn néztem rá, mire felállt, és elém sétált.
A szívem áruló módon a torkomban kezdett dobogni, de most minden erőmet bevetettem ami csak létezett azért, hogy ne lássa milyen hatással van rám.
-Nem akarok haragban elválni, nem akarok veled vitázni.
Szeretném ha a munkában nem lenne köztünk probléma, rendben?
A kezét nyújtotta amibe gondolkodás nélkül csúsztattam bele az enyémet, és szomorúan éreztem, hogy az érintése még mindig hatással van rám.
Igaz, hogy csak a kezemet fogta meg, mégis megborzongtam tőle, de mielőtt ezt észre vehette volna kirántottam a kezem, majd hátat fordítva neki kirohantam a kocsiból.
Meg sem álltam a számomra kijelölt munka részlegemig, ahol azonnal neki láttam előkészíteni mindent ami szükséges volt.
Nem akartam, hogy a munkámra kihasson az ami Robert, és köztem...
Úr isten, mégis miket beszélek?
Hiszen semmi nem történt Robert, és köztem, csak egyszerűen barátkoztunk, és amikor rájött, hogy ez neki mégsem kell megszakította ezt.
Jesszus Kate, ebbe ne képzelj bele semmi hülyeséget, téged is csak azért visel meg ennyire, mert túlságosan megbíztál benne ennyi.
Szó sincs semmi érzelemről, nem, nem, és nem.
Egész nap ezen őrlődtem, nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy talán többet érzek iránta mint kéne.
Sajnos ez a munkámban is meglátszott, elég sokszor bambultam el a nap folyamán, vagy nem tettem azt amit kértek, esetleg hibáztam.
-Kate, nem tudom mi van ma veled, de sürgősen kapd össze magad, mert nagyon nem leszünk így jóban.
Mereditht úgy ismertem meg mint maga a nyugalom mintaképe, de most még ő is ki volt rám akadva nem is ok nélkül.
A napok gyorsan teltek, szinte repültek egymás után, de én nem lettem jobban, sőt, ahogy láttam nap mint nap Robot úgy éreztem egyre jobban fáj tőle a szívem.
Persze ezt mind csak belülről éreztem, miután megkaptam a letolásomat Meredithtől semmi mással nem foglalkoztam csakis a munkámmal odabent.
Szinte olyan voltam mint egy gép, jöttem, mentem, tettem amit kértek, tettem a dolgom.
Azt hittem nehéz lesz majd Robbal együtt dolgoznom, de könnyebb volt mint reméltem.
Találtam egy megfelelő módot arra, hogy ne hasson rám olyan nagyon.
Egyszerűen nem néztem rá, akár hányszor vele kellett dolgoznom mintha nem is ő lenne, mintha egy vad idegen lenne nem figyeltem rá.
Igyekeztem minél gyorsabban elvégezni a dolgomat aztán már útjára is engedtem.
Azóta a beszélgetés óta ő sem szólt többet hozzám, mindenki mással vígan elbeszélgetett, de engem gondosan elkerült.
Néha úgy éreztem mintha figyelne, mintha a pillantása minden hová követne, de biztos, hogy csak beképzeltem a dolgot.
Most is olyan mintha nézne, esküszöm érzem.
Amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam, mire még épp elkaptam ahogy rám néz.
Ahogy meglátta, hogy látom figyel azonnal elfordult, és Meredithel kezdett el beszélgetni.
Már épp készültem volna, hogy vissza forduljak a dolgom felé amikor is Josht láttam elmenni Robék mögött.
Azonnal eldobtam a kezemben lévő nyakkendőt, és felé kezdtem szaladni.
-Josh.
Messziről kiabáltam neki, de meghallotta, és miután felém fordult hatalmas lett a vigyora.
-Hé hé Kate, hova szaladsz?
Amint Meredithék mellé mellé értem, az említett elkapta a karomat, és mosolyogva maga felé fordított.
-Beszélnem kell Joshhal, mindjárt jövök.
-De Rob része mindjárt kezdődik, és még nincs felöltözve.
-Elnézést Robert, csak két percet kérek, és jövök is, de...de most muszáj beszélnem Joshhal.
Meg sem vártam, hogy bármit is mondjanak azonnal tovább szaladtam, majd Josh nyakába ugrottam aki hangosan nevetve fogadta a támadásom.
-Hűha, ennyire még nem örültél nekem.
-Persze, hogy örülök, Ali tegnap ódákat zengett rólad, és a randitokról, mondtam már neked, hogy imádlak?
-Amm...még nemigazán, de pontosan miért is?
-Mert Ali majd kiugrik a bőréből amióta randizgattok, és tegnap volt a csúcs, egyszerűen be nem állt a szája, csak rólad beszélt.
-És te ennek annyira örülsz?
-Persze, hogy örülök, tudod te, hogy mikor láttam Alit ennyire önfeledten nevetni?
-Régen?
-Bizony, általában Ali vidám lány, de mindig volt egy fajta visszahúzása, mert nem volt teljesen boldog, de te most nagyon boldoggá tetted a tegnap estével.
-Hát igyekeztem, és akkor tényleg rólam beszél?
-Jaj igen, megállás nélkül, de ezt majd megbeszéljük, most vissza kell mennem dolgozni, mert leszedik a fejem.
-Jól van menj csak, majd később beszélünk.
Kaptam tőle egy puszit az arcomra, majd utamra engedett.
Ő az egyetlen akiben megbízom, persze Ali után.
Az utóbbi időben elég közel kerültem hozzá, sokat beszélgetünk, persze főleg Aliről, de azért kitértünk a családjainkra is.
Ha vele beszéltem valahogy Rob nem is jutott eszembe, talán mert amikor láttam, hogy ő, és Ali mennyire jól el vannak Josht már csak Alihez kötöttem.
Szerencsére Josh sem emlegette a Robos dolgot, de biztos vagyok benne, hogy ebben Rob keze is benne volt.
Szinte pattogva lépkedtem vissza a dolgomhoz annyira felpörögtem a kis szerelmes pártól.
Na jó, nem szerelmes pár, de nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan ezt mondhatom rájuk.
Amikor vissza értem Rob már ott várt engem, és idegesen vadul pötyögött a telefonján.
-Rendben ezt a nadrágot kell felvenned, ezzel a papuccsal, felső nem lesz rajtad mivel a parton lesztek, az órát, és a láncodat kikeresem mire felöltözöl.
Rá sem nézve adtam a kezébe a cuccokat, majd a fejemmel az öltöző felé böktem ahol ő azonnal el is tűnt.
Ilyenkor nehéz volt megállnom, hogy ne szóljak hozzá, annyira szívesen meséltem volna neki arról, hogy Ali, és Josh milyen közel kerültek egymáshoz.
Vagy, hogy tegnap a barátja meglepetésből képes volt elvinni Alit egy Pussicat Dollsos koncertre, csak mert tudja, hogy Ali imádja őket.
De nem tehettem, mert már nem vagyunk olyan viszonyban.
Szépen előkészítettem mindent amire Robnak szüksége lehet, majd szóltam a sminkesnek, és a fodrásznak, hogy jöhetnek.
Rob egy szál nadrágban jött ki, és persze, hogy akkor amikor én épp arra fordultam.
A szívem kihagyott egy ütemet, hogy aztán olyan őrült ütembe kezdjen mintha ki akarna szakadni.
A levegő kevésnek bizonyult pedig elég nagy terünk volt, és mintha izzadni is kezdtem volna.
Szemeimet akaratlanul futtattam végig a szálkás felső testén.
A vállai nem voltak olyan nagyok, mégis férfias volt, a mellkasát mintha direkt arra teremtették volna, hogy a női nem tekintete egyből megakadjon rajta, és a hasa, te jó ég.
Nem mondanám kockás, kigyúrt hasnak, mégis volt benne valami ami arra késztetett, hogy menjek oda, és simítsak végig rajta.
Képtelen voltam elfordítani a tekintetemet, eddig nem voltunk még ilyen helyzetben, ez az első, hogy felső nélkül látom ilyen közelről.
-Rob végre, na gyere had lőjem be azt a széna kazalt a fejeden.
A fodrász hangjára tértem magamhoz, mire teljesen elpirulva kaptam le róla a szemem.
Még láttam ahogy az ő szemei is rajtam vannak, és ettől csak még kellemetlenebbül éreztem magam.
Biztos látta mennyire nem bírom levenni róla a szemem, és hogyan néztem végig minden egyes porcikáját.
Basszus még jó, hogy lejjebb nem kalandozott a tekintetem.
Úr isten Kate, mi van veled?
Miután kellőképpen végeztem az ön ostorozással úgy döntöttem ideje lenne lezárni a dolgot.
Gyorsan oda rohantam Robhoz aki a székben várt a sminkesre, majd felemelve a kezét rá adtam az óráját.
Megkerülve ugyan ezt a műveletet hajtottam végre a karkötővel is, és már csak a nyaklánc maradt, ahhoz viszont elmaradhatatlan volt, hogy felnézzek.
Vettem egy gyors mély lélegzetet, majd felnéztem.
A szemei engem figyeltek, és napok óta most először láttam rajta egy kis érzelmet.
Mintha valaminek örült volna, mintha tetszene neki valami.
Fél mosollyal az arcán nézett rám, de én igyekeztem nem törődni vele.
Felemeltem a láncot, majd közel hajoltam hozzá, de mivel nem láttam a kapcsot, és nem tudtam bekapcsolni ezért kénytelen voltam még közelebb menni.
Szinte már teljesen a nyakában voltam, és mintha Rob mélyeket lélegzett volna a hajam illatából.
Mielőtt még nagyon beleéltem volna magam a dologba, egy gyors mozdulattal a helyére kattintottam a kapcsot, majd elugrottam tőle, és már indultam is.
-Kate.
Rob hangja hirtelen ért, és a meglepődéstől azonnal abba hagytam a mozgást.
Megálltam, és vártam mit akar mondani, de nem fordultam felé.
Amint benne is tudatosult, hogy nem fogok megfordulni elmondta mit akar.
-Kate, beszéli szeretnék veled.
Megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem, de amint megérkezett a sminkes lány a tekintete úgy lett semmit mondó, és hideg.
Kíváncsi voltam valamire, ezért a teljes testemmel felé fordultam.
-Mondtál valamit Robert?
-Nem, semmit.
Először láttam rajta, hogy megdöbbent a kérdésemen, hogy aztán ökölbe szorult kézzel, de még mindig semmit mondó arccal válaszoljon.
Bólintottam neki, majd tovább mentem.
Fogalmam sem volt ez miért volt jó neki.
Hallottam amint azt mondja beszélni akar, akkor miért tagadta le?
Egész nap ez járt a fejemben, de választ nem kaptam a kérdésemre.
Este hulla fáradtan estem be a lakásba, tudtam, hogy Ali ma nem lesz itthon mivel Joshhal van újabb randin, ezért egészen nyugodtan a nappali közepén rúgtam le a cipőimet.
A kabátomat a fotelra dobtam ahol utána a pulcsim is végezte.
A hűtőhöz léptem, majd kikaptam egy üveg colát, és vagy fél litert magamba döntöttem egyszerre.
Hiába, valami szenvedélyemnek kell lennie ha már nem iszom, nem dohányzom, és semmi káros szokásom nincsen.
Épp a vacsimat melegítettem amikor valaki kopogtatott.
Nagy volt a kísértés, hogy inkább a csirke falatkáimat válasszam, de az illető úgy tűnt nagyon be akar jutni.
Kelletlenül fordítottam el a tekintetem a melegedő vacsorámtól, majd az ajtóhoz trappoltam, hogy megnézzem ki a kései látogatóm.
Ha kaptam már sokkot, vagy döbbentem már meg életemben akkor az semmi nem volt ehhez képest.
Az állam körülbelül a padlón volt, amin a látogatóm nagyon jól szórakozott, legalábbis a mosolyból ami az arcán volt erre következtettem.
Amint kissé magamhoz tértem az első sokkból azonnal össze szedtem magam, és kissé mérgesen néztem rá.
-Mit keresel itt?
-Mondtam, beszélni szeretnék veled.
-Azt hittem nem mondtál semmit.
Felhúztam a szemöldököm, és össze fontam magam előtt a karjaimat, miközben a válaszára vártam.
-Nem beszélhetnénk meg ezt odabent?
-Egy okot mondj amiért beszélnem kéne veled.
-Mert ahogy én, úgy te is tudod, hogy meg kell beszélnünk pár dolgot.
-Azt hiszem ez fölösleges, világosan megmondtad mit akarsz.
-Hát ez az, hogy nem ezt akarom...ajj Kate, engedj be kérlek, és ígérem mindent elmagyarázok.
Annyira könyörgően fúrta a szemeit az enyémekbe, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
Hiába emlékeztem rá, hogy csak kihasználta a barátságomat, és aztán még ki is röhögött, hogy napok óta emiatt szenvedek, képtelen voltam neki nemet mondani.
Hülye, hülye Kate.
Kitártam előtte az ajtót, majd egy kicsit félre álltam az útból, hogy be tudjon lépni.
Hálásan pillantott rám egy pillanatig, de aztán meg is indult a a nappali irányába.
-Mit melegítesz?
Basszus a csirkém.
Amilyen gyorsan csak tudtam a konyhába rohantam, és lekapcsoltam a mikrót, majd kivettem a csirkét, vagyis akartam, mert amint a tányérhoz értem felkiáltva engedtem is el.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ennyire nem veheti el az eszem ez az alak.
Gondolhattam volna rá, hogyha egyszer gőzölög a kajám akkor valószínüleg meleg, de nekem teljesen elvonta a figyelmemet az imént belépő férfi.
-A fenébe, ezt nem hiszem el, hogy az a...
-Úr isten Kate, mit művelsz, tartsd gyorsan a víz alá.
Rob egyszer csak mellettem termett, majd elkapva a kezem a csaphoz húzott, és a vizet megengedve alá tartotta az ujjaimat.
A hideg víz nagyon jól esett a felhevült bőrömnek, és kitört belőlem egy elégedett sóhaj.
-Jobb már?
Rob enyhe mosollyal az arcán mélyesztette a tekintetét az enyémbe, és én képtelen voltam tőle elszakadni, nem tudtam elfordítani az arcom.
A szemei megbűvölve tartottak fogságban, pedig az övéi elég sűrűn kalandozott más irányba.
A szívem a torkomban dobogott amikor láttam, hogy a szemei milyen sűrűm kalandoztak el a szám irányába.
A levegő újra túl kevésnek bizonyult mint amikor a forgatáson a teste miatt éreztem, csakhogy most a közelsége miatt volt.
Egyik pillanatban még a kezében fogta a kezem, majd már csak azt vettem észre, hogy a derekamra simul a tenyere, és úgy húz magához közelebb.
A ujjai lágyan cirógatták az oldalamat, mintha ezzel akarna megnyugtatni, pedig ha tudná, hogy nincs mitől tartania, nem fogok sikítva elrohanni.
Hihetetlen, hogy alig ismerem pár hete, és azóta is több volt köztünk az az idő amikor nem beszéltünk mint, hogy igen, de mégis úgy érzem, hogy megőrülök, hogyha végre nem érezhetem az ajkait az ajkaimon.
A kezeimet a tarkójára csúsztattam, és ott kezdtem el cirógatni amin meglepődött, legalábbis a kitágult szemeiből erre következtettem.
A levegőt is ő legalább annyira szabálytalanúl vette mint én amin elmosolyodtam.
Ahogy néztem a csodás ajkait amik most úgy vonzottak mint a mágnes önkéntelenül nyaltam meg az alsó ajkam.
Rob hatalmasat nyelt, majd az arca egyre közelebb került hozzám, aztán már nem láttam semmi belőle, mert amint a lehelete elérte a számat a szememet becsukva vártam arra, hogy végre megcsókoljon.
Egy végtelennek tűnő másodpercig mintha habozott volna, de aztán megtörtént.
A száját az enyémnek nyomta, és puhatolózón kezdett el puszilgatni, de amint rájött, hogy nem utasítom, vagy lököm el magamtól, az ajkai elnyíltak, hogy a nyelvével végig simítson ugyan úgy az alsó ajkamon ahogy én tettem az előbb.
Ahogy az én szám is elnyílt, és a nyelveink találkoztak úgy tört fel belőlünk egy elégedett sóhaj.
Szinte egyszerre mosolyogtunk bele a csókba, hogy aztán egymást simogatva, boldogan csak élvezzük azt amire már annyira vágytunk.


HannaBetsy