Vihar előtti csend

Sziasztok, meg is érkeztem a frissel, így...hajnali negyed négykor...
Nem volt kedvem aludni, és gondoltam szerzek egy kis örömet annak aki felnéz ide reggel, vagy a délelőtt folyamán :)
A meglepetés amiről a chatben szó volt, fel is került, hát nem tudom, a mesterem szerint (Ariana) egészen jó, de nekem annyira nem jön be.
Mondjátok meg ti, mi a véleményetek:)
Nos a rész mint tudjátok 18-as karika jelzés alatt van, csak gondoltam itt is jelzek :D
Puszika nektek, remélem tetszeni fog a rész :)

Arcát látva kedvem lett volna felnevetni, és az ágyról leugorva hozzá rohanni, hogy össze visszapuszilgassam, de ez most nem volt a tervben.

Azt akartam, hogy megőrüljön értem, hogy úgy kívánjon, ahogy eddig még eddig senkit.

Próbáltam a lehető legcsábosabban nézni rá, majd kicsit feljebb ültem az ágyon, és az egyik lábamat félig rá helyeztem a másikra.

Nagyot nyelt, és láttam, hogy rettentően tetszik neki a látvány, ami nem kicsit dobott az önbizalmamon.

A szemei kocsonyásan lógtak, ahogy végig nézett a testemen, de amint a melleimhez ért a szemei elkerekedtek.

Ezek szerint amikor belépett annyira „sokkolta” a látványom, hogy nem is tudott rendesen megszemlélni.

Hát igen, egy kissé vadra vettem a dolgot, mert azt mondták, hogy ettől a férfiak beindulnak.

Addig, addig győzködött az eladó, hogy ez a megfelelő darab a számomra, amíg sikerült rá vennie.

Bár egyáltalán nem érzem magam benne kényelmesen, sőt feszélyez, hogy ilyet hordok, de ha neki ez tetszik, akkor hajlandó vagyok felvenni, sőt bármit hajlandó lennék viselni.

A fehérnemű egy fekete szettből állt, a felső része fűzős volt, az alsó rész pedig aligha volt nevezhető bugyinak, inkább pár cérna összerakva.

Soha nem hordtam ilyesmit, legalábbis ennyire durva kiszerelést, de most még a combfixre is rá vettem magam.

Mindent a cél érdekében, ami úgy tűnik jól bevált.

Úgy láttam képtelen le venni a szemeit a melleimről amiket most nem igazán takart semmilyen anyag, mivel szinte teljesen át látszott.

Úgy döntöttem ideje lesz a következő szintre lépnünk.

Meg volt a meglepetés, most jöhet az, hogy elvileg megőrjítem.

Hú Kate, most oda kell tenned magad rendesen.

Próbáltam úgy mélyen magamba szívni a levegőt, hogy ne lássa, némi erőgyűjtésnek, majd újra megmozdultam.

A hajamat a vállamról a hátra dobtam, majd az egyik kezemmel végig simítottam a nyakamtól, egészen a melleim közé.

Rob mint aki most ébredt a kábulatból, tett egy hírtelen lépést az ágy felé, mire azonnal rá szóltam.

- Ne, maradj ott.

- Mi…mi…miért?

Láthatóan nem volt nagyon magánál, a testem minden négyzetcentijét úgy vizsgálta végig mintha most látná utoljára, és meg kellene jegyeznie.

- Mert azt akarom, hogy kívánj engem.

- Ahh, akkor már oda mehetek.

Megeresztett felém egy kaján vigyort, majd újra felém akart lépni, de én azzal a lendülettel magamra rántottam a takarót.

Megállt mozdulat közben, és kérdőn nézett rám.

- Mit csinálsz?

- Addig nem engedem, hogy rajtam legeltesd a szemed, amíg meg nem ígéred, hogy ott maradsz, amíg én azt mondom.

Az arca kétségbe esetté vált.

Lemertem volna fogadni, hogy most arra gondol, ha ide ugrana, és lerántaná rólam a takarót, hogy aztán leszaggathasson rólam mindent, vajon meddig bírnék ellenállni.

Hát nagyon reméltem, hogy nem próbálja meg, mert valószínűleg nem sokáig tudnék ellen állni, de akkor oda annak amit kitaláltam.

Elővettem a legmagabiztosabb arcomat, és úgy néztem vele farkas szemet pár másodpercig.

A szemei egyik pillanatról a másikra változtak, először kétségbe esett, majd könyörgő, végül kínlódó, de egyben beletörődő.

Feltartotta mind a két kezét, majd tett egy lépést hátra, mire én szépen lassan leemeltem magamról a takarót.

- Mire készülsz?

Mosolygott, de láttam rajta, hogy már nagyon itt lenne, és nem annyira örül ennek a kis közjátéknak.

- Szeretnélek megőrjíteni.

- Kicsim kérlek, ez…erre nincs szükség, hidd el, már így is pokolian kívánlak.

A hangja is könyörgő volt, mire rögtön feladtam a dolgot.

Én csak szerettem volna különlegessé tenni ezt az estét, de úgy tűnik neki elég ha simán lefekhet velem.

Mondjuk nem értem, hogy akkor miért nem akarta ott a lakókocsiban, akkor legalább nem csináltam volna magamból hülyét ezzel a szereléssel.

Szomorú lettem, és csalódott, nem így terveztem ezt az estét, nagyon nem, de azt sem akartam, hogy így érjen véget.

Nem akartam hisztit csapni amiért ő másképp szeretné a dolgot.

Persze rosszul esett, hogy nem volt vevő rá, de túl tudtam tenni magam rajta, hiszen tudom, hogy szeret, de a férfiaknak más a szex, mint a nőknek.

Nekik a kapcsolatukban lévő első együtt létnek nincs túl nagy jelentősége, és ezt meg kell értenem, nem lehetek gyerekes, és hisztizhetek, hogy márpedig én így akarom.

- Oké, gyere ide.

Megeresztettem felé egy mosolyt, és a kezemet nyújtottam miközben teljesen felültem, mire azonnal megindult felém, de egyszer csak megtorpant.

- Mi az?

- Szomorú vagy.

- Nem, gyere csak nyugodtan.

Igyekeztem nagyon meggyőző lenni, holott tényleg az voltam.

A fenébe Kate, ne rontsd el az estét, valahogy meg kell őt győznöd, hogy nem vagy szomorú, és, hogy minden rendben.

- Hazudsz, látom rajtad, bassza meg elszúrtam.

- Mi, nem dehogy, Rob gyere már ide.

Nagyon édes volt ahogy kétségbe esésében két kézzel szántotta a haját, miközben látszólag a kerekek a fejében egyfolytában pörögtek ahogyan a tekintete rajtam járt végig, újra, és újra.

Nevetve akartam felkelni az ágyból, de ahogy letettem az egyik lábam a földre, hírtelen előttem termett.

- Nem, ne, én…a francba, figyelj, kezdjük elölről jó?

Én most ki megyek, te pedig szépen visszafekszel úgy, ahogy voltál…

Ahogy visszanyomott az ágyra, és egy pillanatra fölém került, a tekintete teljesen vágytól fűtött lett, és komolyan azt hittem menten rám veti magát.

Pár pillanatig nem mozdult, szorosan lehunyta a szemét, majd egy mély levegő után, mint akit kilőttek kirohant az ajtón.

Na várjunk, most komolyan gondolja, hogy elölről akarja kezdeni?

- Jól van Kate, megkaptad a „most tényleg komolyan gondolja” időt, két másodperc, és benyitok.

Hangosan felnevettem rajta mennyire őrült, majd igyekeztem újra pózba vágni magam.

Nem volt túl könnyű, mivel az előbb határozottan komoly voltam, de most képtelen vagyok nem vigyorogni.

Benyitott, és pont úgy ahogyan az előbb most is megdermedt az ajtóban.

Fene enné a színész formáját.

Újra felvettem a csábító pózt, aztán a kezemet újra végig vezettem a nyakamtól le, egészen a mellemig, csakhogy most nem a két mellem között mentem el, hanem rá tettem a tenyerem az egyikre.

A szemei elkerekedtek, és egy hangtalan ó hagyta el a száját.

Finoman simítottam végig a mellemen, majd az ujjammal körözni kezdtem a mellbimbóm körül.

Rob a kezeit ökölbe szorítva tartotta maga mellett, miközben a légzése egyre kapkodóbbá vált, de nem mozdult.

Nekem elég volt néznem őt ahhoz, hogy úgy érezzem máris meghalok azért, hogy az én kezem helyett az övéi simogassanak.

Rettenetesen kívántam már őt, de azt akartam, hogy ez az első együttlétünk emlékezetesen maradjon, ezért hagytam magunkat szenvedni továbbra is.

Az eddig vízszintesben elfekvő lábaimat, most felhúztam, és behajlítva terpeszbe tettem őket.  

- Édes istenem.

Mindkét kezét a tarkójára helyezte, és kétségbe esve pillantott hol arra a pontra ami most feltárult előtte, hol pedig az arcomra.

A másik kezemmel a combom belső felét kezdtem simogatni, miközben egyfolytában a gesztusait figyeltem.

Annyira izgató volt ahogy állt, szinte toporgott egy helyben, mint egy kisfiú aki nem tudja eldönteni, hogy most mi tévő legyen.

Jött is volna, hogy végre együtt lehessünk, de ott is maradt volna, hogy ne bántson meg.

Hatalmas bizonyíték volt ez a szerelmére, nem sok mindenki választotta volna azt, hogy inkább egy helyben szenved csak azért, hogy a kedvese boldog legyen.

Minden gátlásomat, minden zavaromat hátra vetve tettem azt amire talán másért soha nem lettem volna képes.

Pár percnyi körözés után, a combomról egyre beljebb csúsztattam a kezem, és egészen addig vezettem amíg el nem értem magam bugyin keresztül.

Még nem igazán csináltam semmit, de már nagyon úgy tűnt, hogy Rob nem sokáig bírja a dolgot.

Ha tudná, hogy az egész akcióm azért van, hogy feladja a harcot, és nekem rontson rég nem állna ott.

Jó, ő már előbb is jönni akart, de az még nem volt az igazi.

Ott csak a pillanat hevében kívánt meg ahogy meglátott, de azt akarom, hogy tényleg annyira kívánjon, hogy ne tudja magát vissza fogni.

Végig őt nézve kezdtem el magam simogatni oda lent, és egyre jobban kezdtem én is tűzbe jönni.

Az érintés számomra is ugyan olyan mint más nőknek.

Hiába vagyok szemérmesebb, meg vissza fogottabb, én is ugyan úgy fel tudok hevülni mint bárki más.

Elég volt csak néznem őt ahogyan a vonásait, a tartását teljesen át vette a vágy, na meg pár simítás, és le kellett hunynom a szemem, mert nem bírtam volna tovább.

Mély levegőket véve próbáltam magam egy kicsit helyre rázni.

Nem elehetek ennyire gyenge, neki kell ide jönnie, nem nekem rá támadni.

Basszus, ez egy nagyon hülye terv volt Kate.

Azt akartam, hogy már itt legyen, hogy végre őt érezzem, így jobb ötlet híján a kezem becsúsztattam a bugyimba, hogy így folytassam a kínzásunkat.

Vette egy mély levegőt, és beharaptam az alsó ajkam ahogy megéreztem mennyire is sikerült be indítanom saját magam.

Tényleg nem vagyok normális, mégis, hogy gondolhattam, hogy előbb fogja feladni mint én, hiszen lassan már kielégítem magam, persze, hogy rosszabbul viselem mint ő.

Kinyitottam a szemem, de bár ne tettem volna.

Rob a széket szorította úgy, hogy a kezei teljesen elfehéredtek, minden egyes izma meg volt feszülve, és úgy nézett rám ahogyan akartam.

Megnyaltam a szám, majd küldtem felé egy kacér mosolyt, és reméltem, hogy veszi az adást.

Azt hiszem elértem amit akartam, mert az egyik pillanatban még az ajtónál állt, a másikban viszont olyan gyorsan rohant hozzám, hogy mire egyet pislogtam már a nyakamat csókolta.

- Saj…sajnálom, de nem…nem ment tovább…megőrjítesz.

- Azt hittem soha nem jössz már.

A kezem kihúztam a bugyimból, majd két kezem közé vettem az arcát, és teljesen magamra húzva csókoltam meg végre az ajkait.

Imádtam őt csókolni, azt, ahogyan a nyelve az enyém körül játszadozik felülmúlhatatlan volt.

A kezem a pólója aljához vezettem, és lassan kezdtem feljebb húzni, de azt hiszem eléggé felhúzhattam, mert egy gyors mozdulattal elvált tőlem, majd lekapta magáról a pólót.

Tudtam, hogy sikerült őt beindítanom teljesen, de az amik ezután történtek megleptek.

Szétrakta a lábaimat, és közéjük térdelt, majd a csípőmet megragadva addig húzott maga felé amíg el nem értem azt a pontot ahol kiválóan érezhettem mennyire kíván.

Feltört belőlem egy nyögés ahogy a fenekem a kemény férfiasságához ért.

A kezét egészen a bokámtól a combomig végig vezette, azt hittem itt meg fog állni, hogy majd szépen lassan leveszi rólam a combfixemet, vagy valami, de nem.

Mindkét kezét tovább vezette a csípőmön, majd az oldalamon, egészen a mellem aljáig.

Hevesen verdeső szívvel vártam mit lép, a légzésem már nekem is igencsak eltért a szabályostól.

Nem nézett a szemembe, egyfolytában a testemet, sőt inkább a melleimet tüntette ki a figyelmével, aztán már nem csak a figyelme volt ami arra összpontosított.

A kezét feljebb csúsztatta, hogy aztán a tenyerébe foghassa őket.

Hatalmasat nyelt, de aztán gondolt egyet, megfogta az anyagot középen, és ketté tépte a darabot.

Meglepődni sem hagyott időt, mert amint eltűnt a testemet fedő rész újra rá helyezte a kezeit, majd lehajolt, és a száját az enyémnek nyomta.

Tetszett, hogy ennyire be vadult, és nem kér elnézést azért mert azt teszi amit éppen akar, vagy kíván.

A melleimet markolászta egyfolytában, én pedig úgy éreztem már ettől menten elégek.

Egyszerre rázott a hideg, és éreztem úgy, hogy a testem tűzben ég.

Minden porcikám remegett, de főleg a kezem, mégis tudtam, hogy hol, és hogyan kell úgy hozzá érnem, hogy az neki is jó legyen.

A körmeimmel végig szántottam a hátán lefelé, egészen a nadrágja széléig, mire bele hörgött a számba, és egy kicsit erősebben szorított rá a melleimre.

Nem fájt, sőt, inkább még jobban felizgatott, ezért még egyszer végig szántottam rajta, mire nyögve vált el tőlem.

Hmm, szóval ez egy gyenge pont, jó lesz megjegyeznem.

Azt hittem megcsókol, de nem.

Elhúzta a kezem, majd a fejem fölé szorította, és olyan gonosz vigyort villantott rám, hogy kezdtem megijedni.

Próbáltam kihúzni a kezem, de erősen fogta, aztán a fülemhez hajolt.

- Ha te játszhattál, akkor én is.

Reszelős hangon beszélt, és ahogy befejezte végig húzta a nyelvét a fülemen,.

- Rob…kérlek…

- Azt hiszed nem fogok revansot venni?

Nyakamon haladt egyre lejjebb a nyelvével, míg el nem érte a mellkasomat, de ami fura volt, hogy már csak egy kezében fogta a kezeimet, míg a másikat a derekamra helyezte.

Na itt volt az a pillanat, hogy rám nézett, de csak egy másodpercig amíg rám kacsintott.

Azt hiszem az eddigi leghangosabb nyögésemet produkáltam, amint megéreztem a nyelvét végig szántani a mellbimbómon, és a kezét a legérzékenyebb pontomon.

Éreztem a bőrömön, hogy elmosolyodik, de nem tudtam foglalkozni vele.

Már most szinte vergődtem alatta, igyekeztem kiszabadítani magam, de nem ment, viszont éreztem, hogy a kezem már fáj.

Egy utolsó próbálkozás után felszisszentem, mert túlságosan meghúzta a bőröm a szorítása, mire azonnal abba hagyta amit csinál, és a kezemre kapta a szemét.

- Látod milyen bolond vagy?

 Rosszallóan nézte a kezem amit most maga elé tartott.

Valóban elég piros lett, de eltörpült ez a fajta fájdalom ahhoz képest amit ő okozott nekem azzal amit az előbb művelt a testemmel.

Istenem azok az érintések, az ahogyan a finom ujjaival lágyan simogatott odalent.

Annyira óvatosan csinálta, annyira finoman ért hozzám, hogy tudtam csak kínozni akar.

Na de, most megbánja.

Adott egy apró puszit a csuklómra, én pedig a figyelmetlenségét kihasználva egy gyors mozdulattal megragadtam a vállait, és magam alá gyűrtem.

Láttam a döbbenetet a szemében, de azt is, hogy elnyerte ez a fajta pózváltás a tetszését.

- Ez a darab tetszett nekem.

Lebiggyesztett ajkakkal kezdtem el piszkálni a kettészakadt anyagot.

Pont tökéletesen szaggatta szét a fehérneműt, mert ahogyan magamra próbáltam simogatni úgy a melleimen is önkéntelenül simítottam végig.

Robra emeltem a mű szomorú szemeimet, de ő megint csak a nem „rám” figyelt.

- Nekem így jobban tetszik.

- Hmm, valóban?

Kicsit előrébb csúsztam, így rá tudtam helyezkedni a férfiasságára.

Most ő volt az akiből feltört egy nyögés, és megragadta a csípőmet.

Le akart emelni magáról, gondolom, hogy megint én kerüljek alulra, de nem hagytam.

Lefogtam a kezeit úgy ahogyan ő, és a feje fölé emeltem, majd lassan mozgatni kezdtem a csípőmet az ágyékán.

Összeszorította a szemeit, és a száját is, mire elmosolyodtam.

Annyira édes volt, egyszerre volt egy aranyos kisfiú, és mégis szenvedélyes férfi.

Lassan engedtem el a kezeit, és a körmeimet húztam végig a karján, majd a mellkasán, egészen a hasa aljáig.

Rá hajoltam a nyakára, és azt kezdtem el csókolgatni, szívogatni, és néha meg is haraptam.

- Abba ne hagyd.

A kezei mindenhol ott voltak, finoman simított végig a hajamon, a hátamon, míg el nem ért a fenekemig.

Azon is épp, hogy végig simított, de aztán bele markolt, és valószínűleg önkéntelenül kezdett el magán mozgatni.

Kicsivel gyorsabb tempót diktált mint amilyet én, miközben úgy zihált, hogy egy asztmás is megirigyelné.

Mondjuk én sem voltam jobb állapotban.

Nem bírtam tovább, érezni akartam, magamban akartam tudni, hogy végre az övé lehessek, ezért abba hagytam a mozgást, és miközben rendesen felültem kicsit lejjebb csúsztam az eddigi helyemről.

Kétségbe esve kapta rám a szemeit, de én csak mosolyogtam, és a kezem a nadrágjára helyeztem.

Az övét kezdtem bontogatni, de közben erősen kellett tartanom magam, hogy ne nyögjek fel már attól, hogy látom mennyire felizgattam.

Jó érzem, de látni ahogy a férfiassága eléggé fel van duzzadva hihetetlenül izgatóan hatott rám.

Remegett a kezem ahogy a sliccét húztam lefelé, és belőle is feltört egy nyögés ahogy megérezte az apró ártatlan simítást magán.

- Kate…édes…könyörgöm ne ilyen lassan.

Zihálva, könyörgően szólalt fel, én pedig megkönyörültem rajta, pedig ha tudná, hogy nem direkt csináltam, csak annyira lekötött már így is a látványa, biztos még tetszene is neki.

Lehúztam róla a nadrágot, de az alsóját még nem.

Már kapott is volna érte, hogy akkor majd ő, de én nem hagytam.

Újra lefogtam a kezeit, és a teste mellé szorítottam őket.

- Én akarom.

Bólintott nekem, de én ahelyett, hogy lehúztam volna róla, az arcához hajoltam, és megcsókoltam.

Éreztem, hogy ki akarja húzni a kezeit, de amikor rá jött, hogy nem engedem, csak ökölbe szorítva tűrte a fogságot, miközben csókolóztunk.

Pár pillanatig csókoltam csak, aztán elhúzódtam, és a nyakán át haladva csókoltam végig a testét.

Sóhajtozva, itt, ott felnyögve viselte a kényeztetésem, de amint a hasa aljához értem megfeszült az egész teste.

Elengedtem a kezeit, és két ujjamat beakasztottam az alsója szélébe, majd húzni kezdtem róla az anyagot.

A látványtól egy pillanatra a tüdőmben rekedt a levegő, de hamar rendbe szedtem magam, és végül sikerült róla leszednem mindent.

Vissza akartam menni az arcához, de nem volt rá időm, mert amint lekerült róla az anyag azonnal maga alá perdített.

Meg sem várta, hogy mondjak valamit, a számra hajolt, miközben ott szaggatta le rólam a fehérneműm megmaradt részeit ahol csak tudta.

Alig pár másodperc alatt szedett le rólam mindent, nem csak a fűzős felső részemet, de a bugyimat, és a combfixeimet is.

Azt hittem újra vad lesz, és ettől egy kicsit megijedtem.

Persze tudtam, hogy nem okozna fájdalmat, és tetszett is, hogy eddig voltak olyan pillanatai amikor elvesztette a fejét, de már túl közel járunk ahhoz, hogy bennem legyen.

Nem akartam, hogy így egyesüljünk, szerettem volna, hogyha ez egy különleges pillanat, és nem kapkodunk.

Na jó, eddig se nagyon kapkodtunk, de az, hogy Rob most mindent leszaggatott rólam azt bizonyítja, hogy elérte a tűrő határának a végét.

Vártam, hogy rám nézzen, hogy lássa rajtam nem így szeretném a dolgot, de nem tette.

Amilyen gyorsan leszedett róla mindent, most olyannyira lassan kezdte el csókokkal hinteni a lábamat.

Teljesen ellágyultam, és át adtam magam neki.

Szerettem volna mindent kizárni a fejemből, nem gondolni semmire, de nem ment, újra, és újra arra gondoltam, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője amiért ő az enyém.

Annyira gyengéden simogatta, és halmozta el apró puszikkal a testemet, hogy szinte cseppfolyóssá váltam alatta.

Csukott szemmel halkan sóhajtoztam, és a haját markolásztam, vagy épp a karjain simítottam végig.

- Szeretlek…szeretlek…szeretlek…

Mosolyogva nyitottam ki a szemem, és a tekintetem az övébe fúrtam.

Eddig a nyakamat, arcomat puszilgatta, miközben a szerelmi vallomásait mormolta a bőrömbe, de most olyan áhítattal nézett amit ritkán látni a szemeiben.

- Én is nagyon szeretlek.

Felkészültnek éreztem magam arra, hogy át adjam magam neki, és ezt jeleztem is.

A lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és megemeltem egy kicsit a csípőmet, hogy hozzá dörzsöljem magam, de csak annyira, hogy tudja mit szeretnék.

Felsóhajtott, és egy apró mosoly után a számra hajolt.

Már kezdtem volna mérges lenni, hogy megint csak csókolózunk, de aztán megéreztem őt a bejáratomnál.

A gyomromban azonnal csomók gyűltek, és megszorítottam a karját.

Úgy helyezkedett, hogy belém tudjon temetkezni, majd megfogta a csípőmet, és kínzóan lassan magára húzott.

Egyszerre nyögtünk fel, majd maradtunk mozdulatlanok.

A csókot megszakította, és rám emelte a szemeit.

Úgy nézett rám mintha most vette volna el a szüzességem, és bár a helyzet nem épp volt alkalmas majdnem hangosan felröhögtem.

Visszatartottam a nevetésem, és csak egy apró mosolyra húztam a számat.

A kezem a hátára helyezte kezdtem el simogatni, majd megmozdítottam a csípőmet.

A további mozgásra szerencsére nem kellett nagyon ösztönöznöm, mert amint megtettem ezt a mozdulatot ő diktálta a tempót.

Először lassan mozgott bennem, miközben végig a szemembe nézett.

Annyira belsőséges volt, hogy kedvem lett volna elhullajtani pár könnycseppet, de ez sem tűnt túl helyén valónak, ezért inkább lehúztam a fejét magamhoz, és újra megcsókoltam.

Ahogy a csókunk egyre jobban vadult úgy lettek a lökései is egyre gyorsabbak, és erősebbek.

Egy idő után már nem bírtunk csókolózni, túl kevés volt a levegőnk, ezért elválva mind a ketten a másik bőrét kóstolgattuk, vagy a másik bőrébe fojtottuk a hangosabb nyögéseket.

Az izzadság patakokban fojt rólunk, a levegő szinte elfogyott a szobából, de nem álltunk le egy pillanatra sem, csak hajszoltuk a gyönyört.

Ott simogattuk egymást ahol értük, majd éreztem ahogy közeleg a vég.

Kézzel lábbal erősebben szorítottam magamhoz, amiből rá jöhetett mi is történik velem, mert a kezét is becsúsztatta a lábaim közé, és még azzal is kínozni kezdett.

A hatás nem maradt el, és én a nevét sikítva adtam át magam a gyönyörnek.

Apró puszikkal halmozta el az arcom ahogy át éltem a beteljesülést, de nem mozdult, várt, hogy vissza térjek a földre.

Adtam a szájára egy csókot, majd megfordítottam a helyzetünket, hogy én kerüljek felülre.

A melleimet simogatta miközben mozogni kezdtem rajta, de ahogy egyre gyorsabban löktem magam előre már nem bírta ott tartani a kezét.

A lepedőt markolászta, és csukott szemmel a nevemet nyögdöste amitől az egekben szárnyaltam.

Annyira erotikus volt ahogyan az arca teljesen át szellemült, tökéletes volt minden egyes négyzetcentije, és én ha akartam volna se tudtam le venni róla a szemem.

Kicsit hátrébb dőltem, és a két lábán támaszkodtam meg, majd kör körös mozdulattal próbáltam meg az egekig repíteni.

Pár ilyen mozdulat elég volt neki, mert hirtelen kapott a csípőm után két kézzel, és késztetett megállásra.

A csípője felfelé lendült, és egy férfias hörgés után éreztem, ahogy a nedvei elárasztanak.

Megvártam amíg rendesen kiélvez minden egyes másodpercet, majd ahogy a teste elernyedt leszálltam róla.

Alighogy mellé értem máris a kezemért kapott, és maga alá perdített.

- Annyira gyönyörű vagy.

- Hát persze.

Na most erre mit tudnék mást mondani, így csapzottan, kócosan, és tiszta izzadtan?

Kaptam tőle még egy csókot, majd mellém feküdt, és a mellkasára vont.

- Te vagy a világ leggyönyörűbb, és mielőtt vitába szállnál velem közölném, hogy a saját véleményed jelenleg nem igazán számít.

Kuncogni kezdtem, nem tudtam volna erre már tényleg mit mondani.

Ránk terített egy takarót, és szorosan magához húzott, én pedig teljesen boldogan simultam hozzá.

A további percek szótlanul teltek el, de nem volt terhes a csend, sokkal inkább megnyugtató.

Már majdnem elaludtam, amikor a szavai eljutottak a tudatomig.

- Hogy én mekkora egy barom voltam.

- Tessék?

Álmosan nyitogattam a szemeimet, hogy tudjak koncentrálni, bár elég kókadt voltam már.

- Semmi, aludj csak.

Persze, semmi, ha van valami mindig azt mondja, hogy semmi.

Nagyon nem volt erőm, de tudni akartam, hogy mi van vele, ezért felemelkedtem a mellkasáról, és félig ülő helyzetben próbáltam az arcára fókuszálni.

Rob persze jót kuncogott rajtam.

- Gyere vissza, aludj csak.

Ő is felült, és a karomon végig simítva akart vissza édesgetni, de nem voltam hajlandó megmozdulni, csak tovább néztem őt.

- Nem, mondd el, hogy mi a baj, miért voltál barom?

Sóhajtott egyet, és bűnbánóan emelte rám a szemeit.

- Amikor rá jöttem, hogy nem vagy otthon Alivel hülyeségekre gondoltam.

- Mire?

Tudta jól a választ, de tőle akartam hallani.

Fájt, hogy ennyire nem bízik bennem, hogy rögtön az első ilyen kis dolognál arra gondol, hogy hülyeséget csinálok.

Azt hittem azzal, hogy mellette maradtam, amikor kiderült, hogy apa lesz, azzal sikerült megmutatnom mennyire szeretem.

Hát úgy tűnik tévedtem.

- Azt hittem mással vagy, sajnálom.

Lehajtotta a fejét, és a takarót kezdte el piszkálni.

Az eszem szerint most jól kiosztanám, amiért nem bízik bennem, de a szívemnek elég volt, hogy láttam mennyire bánatos lett.

Képtelen vagyok rá haragudni, és hiába tudom, hogy ezt később még nagyon meg fogom bánni, nem tudok neki ellenállni.

A takarót úgy helyeztem, hogy ne csússzon le rólam, majd az ölébe ültem szemből.

- Hányszor kell még elmondanom, hogy szeretlek, nem kaptál még elég bizonyítékot?

- De igen, bocsáss meg, csak…ah nem tudom, én…azt hiszem magamban nem bízom.

- Te, a nők álma?

Tényleg nem értettem miért mondja ezt, hiszen eddig se nagyon mutatta azt, hogy bármi baja lenne az önbecsülésével, sőt.

Eddig végig azt mutatta, hogy mennyire maga biztos, nem csak nekem, de másoknak is, főleg a nők felé.

- Más nőkkel nincs így, csak te…te annyira különleges vagy, én nem tudom, azt hiszem félek, hogy nem vagyok neked elég…jó.

 Végén elhúzta a száját, én pedig teljesen elolvadtam tőle.

Eddig úgy ültem az ölében, hogy a lábaim csak az egyik oldalán lógtak, de most úgy döntöttem ideje pózt változtatni.

Az egyik lábamat átvetettem a derekán, így már lovagló ülésben voltam, majd lehúztam magamról a takarót.

Rob egy bizonyos testrésze azonnal reagált, éreztem, hogy kezd éledezni, így mocorogni kezdtem az ölében, hogy még jobban felhúzzam.

-Te…vagy…nekem…a…leg…jobb…nem…érdekel…ki…mit…mondd…a…lényeg…hogy…szeretlek…

és…te…is…mert…szeretsz…ugye?

Miközben beszéltem, vagyis tagoltam neki, apró puszikat nyomtam az arca minden pontjára, a szájára, és a nyakára is.

A végén, mikor úgy éreztem Rob kellőképpen felkészült, egy szó nélkül rá helyezkedtem az ágyékára.

Felnyögött, és a nyakamba temette az arcát.

- Szóval,… nem szeretsz?

Megálltam a mozgásban, és magamban jót vigyorogtam, de ahogy kétségbe esve kapta rám a szemeit nem bírtam ki vigyorgás nélkül.

- Gonosz boszorkány vagy.

A tarkómra tette a kezét, és így húzott magához egy csókra.

- Szeretlek, őrülten, eszméletlenül, kimondhatatlanul.

Ez volt az utolsó mondat amit váltottunk, mert az éjjel már csak a testünk, és a gesztusaink  beszéltek a másiknak.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, és, hogy Robot ne keltse fel azonnal a kipattantam az ágyból, és a nadrágomhoz léptem, hogy kivegyem belőle a készüléket.

- Tessék?

Hátra néztem Robra, de szerencsére azon kívül hogy nyögve egyik oldaláról a másikra fordult nem nagyon mutatott mást, így megnyugodva, hogy még alszik léptem ki a szobából.

- Szia Kate, segítened kéne, otthonról hívtak, hogy az egyik fiam rosszul lett, meg kéne néznem, de nem hagyhatok itt mindent felügyelet nélkül, és te vagy az egyetlen akiben megbízom, kérlek ide tudnál jönni?

Meredith idegesen hadart, és én tudtam, hogy nagyon aggódik, mert ő nem az a fajta aki magának szívességet kér.

Valahogy mindig mindent megold, ez most biztosan nagyon komoly lehet.

- Persze, össze kapom magam, és azonnal indulok.

- Rendben, én szerintem már nem leszek itt, de kérlek nagyon siess, mert egyedül lesz mindenki.

- Jó, rohanok.

- Köszönöm Kate.

- Nincs mit.

Letettük a telefont, és én máris rohantam a fürdőbe, hogy összekapjam magam.

Igyekeztem nagyon halkan csinálni mindent, hogy az alvó szerelmemet nehogy felébresszem, mert neki ma nem kell bejönnie.

Ez az egyetlen napja amikor kialhatja magát, és hát rá is fér.

A zuhany alatt végig az éjjel történtek peregtek a fejemben, amitől rózsaszín köd azonnal rá szállt az agyamra.

Végig mosolyogva öltözködtem, majd miután kész lettem, még beléptem Robhoz.

Adtam az arcára egy puszit, és már léptem is volna távolabb, de hirtelen elkapta a karom, és berántott az ágyba.

Ijedtemben felsikítottam, de ő csak kiröhögött.

- Mi az édesem, rossz a lelkiismereted?

- Nagyon vicces vagy, azt hittem alszol.

- Igen, azt észrevettem, mondd csak, mégis hova akartál szökni, és miért vagy felöltözve?

Nagyon csúnyán nézett rám, mondjuk láttam rajta, hogy csak szórakozik, de attól még rossz volt, hogy tényleg itt kell őt hagynom, nem volt kedvem el menni, de muszáj.

- Sajnálom szívem, de mennem kell, Meredith hívott, helyettesítenem kell.

- Mereditht?

- Igen, az egyik gyereke nincs jól haza kellett rohannia, és megkért, hogy amíg elrendezi addig menjek, és felügyeljek a dolgokra helyette.

- Nahát kicsim, ez jó hír, ezek szerint Meredith nagyon megbízik benned.

Büszkén nézett rám, ami nagyon jól esett.

Igaz, hogy mostanában inkább vagyok rá hangolódva, de a munkámat szeretem mindig jól végezni, és ha dolgozom csak arra koncentrálni.

Örülök, hogy ezt mások is látják, és elismerik amit csinálok.

- Igen, szerencsére, és, hogy ez így is maradjon el kéne engedned, hogy időben beérjek.

- Hmm, és mit kapok ha elengedlek?

- A helyedben inkább azon gondolkodnék mit kapsz ha nem engedsz el.

Felvonta a szemöldökét, és komoly szemekkel próbált át látni az arcomon, de azon most nem láthatott semmi mást csak eltökéltséget.

Sóhajtott egy nagyot, és elhúzta a száját.

- Túl sok időt töltesz színészek között.

- Mondja ezt a színész pasim.

Megforgattam a szemeimet, mire felnevetett, majd az arcát a nyakamba fúrta.

- Bárcsak minden reggel ilyen lenne.

- Majd igyekszünk megvalósítani.

A hajába szántottam, aztán a nyakánál kezdtem simogatni, de ő felemelte a fejét.

- Megígéred?

Úgy nézett rám mint egy kisfiú akinek épp élete ajándékát ígérik, a szemei könyörgőek, és kérlelőek voltak.

- Ígérem.

Elmosolyodott, majd a számhoz hajolt, és kaptam tőle egy édes reggeli csókot.

A búcsúzkodás kissé sokáig tartott, mivel úgy döntött még az ajtóba is jobb ha kikísér, ki tudja, lehet egy porcica megtámad, és akkor mi lesz velem, vele meg főleg nélkülem?

Amikor ezt előadta szabályszerűen majd meg fulladtam a röhögéstől, és ahogy előadta, hát meg kellett zabálni.

Amilyen szépen indult a napom, annyira csesződött el már akkor amikor a lifthez értem.

- Remek, most sétálhatok le két emeletet.

Mi az istennek áll a lift ott, valaki feltartja, vagy mi a fene?

Mérgesen csörtettem át a folyosón, mert ugye miért is kellene a lépcsőt a lift mellé rakni?

Nem, nekik a folyosó másik oldalára kellett helyezniük, had sétálgasson az ember ha nem működik az a szaros lift.

Elhaladva Rob ajtaja előtt nagy volt a kísértés, hogy bekopogok, hátha kapok még egy csókot, de tudtam, hogy akkor nem tudnék elszabadulni, így csak egy hatalmas sóhajjal folytattam az utamat tovább.

Már két emelettel lejjebb sétáltam a lift felé amikor egy ismerős hangot hallottam meg az egyik ajtó mögül.

Azonnal tovább akartam sietni, de megakadt a fülem az egyik mondatán.

- Látnod kellett volna az arcukat, az egészet elhitték, istenem mennyire ostobák.

Camilla hangosan kacagott, engem pedig át járt egy szörnyű érzés.

Még magamnak sem akartam bevallani, hogy mire számítok, így tovább füleltem.

- Persze, hogy elhitték, az egész terhes vagyok sztorit úgy nyelték be ahogy kell.

A tüdőmben rekedt a levegő, és rossz érzés helyett most inkább a düh kerített hatalmába.

Szóval át vert minket, nem is terhes, biztos csak Robot akarta vissza szerezni.

Hogy lehet egy nő ennyire kétszínű, ennyire rosszindulatú, ennyire számtó, ennyire ahh, nem is találok rá megfelelő szavakat.

- Ugyan kérlek, tuti ott hagyja a kis picsa, ha nem most majd akkor amikor látja Rob mennyit foglalkozik velem, hisz tudod, egy terhes nőnek sok figyelem kell.

Újra felröhögött, nekem pedig nem sok kellett, hogy rá törjem az ajtót, és felképeljem, de még annyit sem érdemelne.

Nem érdekelt tovább mit mondd, amit kellett megtudtam.

Hátat fordítottam az ajtónak, és már rohantam is vissza Rob szobája felé.

El kell neki mondanom, tudnia kell az igazat.

Istenem, nem lesz apa, semmi köze nem lesz Camillához, végre megnyugodhatunk.

A lépcsőket vissza fele már kettesével szedtem, hogy minél hamarabb oda érjek, de még ez is túl lassúnak bizonyult.  

Alig vártam, hogy oda érjek, és amikor ez végre megtörtént verni kezdtem az ajtót, hogy végre ki nyissa, és közölhessem a jó hírt.

Kit érdekel Camilla milyen szemét volt, nem foglalkozom vele, a lényeg, hogy hazudott, és ez kiderült, így nem kell vele többet foglalkoznunk.

Jaj Rob is mennyire fog örülni, de hol van már?

Úgy vertem az ajtót, hogy már szinte fájt a kezem, de végre meghallottam a hangját.

- Jesszus mi ilyen rohadt sürgős?

Te jó ég Rob, ne tökölj már annyit, gyere már.

Továbbra is csak vertem az ajtót, miközben a mosoly letörölhetetlen volt az arcomról.

- Jól van már, nem vagyok süket, ne verd már annyira azt a kibaszott ajtót.

Mérges volt a hangja, de nem zavart, amint meghallja a hírt rögtön jó kedve lesz.

- Mi van?

Nem hagytam, hogy bármi mást is mondjon, amint kinyitotta az ajtót a nyakába ugrottam, és a számat azonnal az övének nyomtam.

Éreztem rajta a döbbenetet, de hamar észhez tért, és a derekamnál fogva húzott magához, hogy így viszonozza a csókomat.

Forrón csókoltuk egymást, miközben végig a haját markolásztam.

Annyira boldog voltam, hogy elmondani nem tudtam volna.

Ki tartottam volna mellette akkor is ha Camilla tényleg terhes, de most, hogy kiderült mégsem az egy mázsányi kő hullott le a szívemről.

A csókunkat levegőhiány miatt én szakítottam meg, hiszen a futás miatt én már amúgy is alig kaptam levegőt.

Rob értetlenül, de egyben mosolyogva nézett rám, de nem engedett el, a derekamnál fogva tartott a karjaiban továbbra is.

- Én mondtam, hogy ne menj el, mert hiányozni fogok.

Megvonta a vállát, és szemtelenül vigyorgott rá, de most még ez sem érdekelt, nem akartam erre semmit vissza válaszolni, csak közölni akartam azt amit megtudtam.

- Van egy jó hírem.

- És ez nem várhatott amíg végzel?

- Nem, mert ez egy nagyon, nagyon jó hír.

- Jól van, halljam, mi történt körülbelül öt perc alatt amíg elmentél?

Csúfondárosan nézett rám, de majd nem lesz ilyen kis önelégült amikor megmondom neki amiért vissza jöttem.

- Camilla nem terhes, hát nem nagyszerű?

Vigyorogtam mint a tejbe tök, de az ő mosolya azonnal lehervadt.

Nem értettem mi ütött belé, de hamar megkaptam a választ.

- Édes hidd el, semminek nem örülnék jobban mintha ez így lenne, de sajnos ez van.

Az arcomra simította a kezét, és bánatosan nézett rám.

De édes, egyem a szívét, szegénykém biztos nagyon őrlődik emiatt, de már nem kell.

Adtam a szájára egy csókot, és megint mosolyogva szólaltam meg.

- Nem nincs így, hallottam ahogy telefonon beszél, és elmondja valakinek, hogy hazudott.

A következő mozdulata nagyon meglepett.

El engedte a derekam, és el lépett tőlem, majd a hajába szántott.

- Kérlek kicsim, ne csináld ezt velem.

- Mit?

Értetlenül néztem ahogyan előttem idegesen mászkál, és újra át járt a rossz érzés.

Most mi van, nem is örül a hírnek, vagy ő már ennyire bele élte magát abba, hogy apa lesz?

- Miért mondod ezt, azt hittem elfogadod, hogy gyerekem lesz tőle, miért hazudsz Kate?

Megütközve néztem rá.

Hogy én hazudok?

Tényleg azt hiszi képes lennék egy ilyen dologban hazudni neki, mégis miféle nőnek néz?

A szívemet mintha össze szorították volna a mellkasomban, rosszul éreztem magam.

Amíg én itt örülök, hogy nem is lesz apa, ő azért vagdalkozik velem, hogy márpedig az lesz.

- Nem hazudok, hallottam amint…

Hirtelen előttem termett mérges arccal, mire automatikusan hátráltam addig amíg el nem értem az ajtót.

Nem féltem, hogy bántana, ez inkább amolyan reflex volt.

Elém állt, és két kézzel támaszkodott  meg az arcom mellett, miközben gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg.

- Hagyd abba, ne tedd ezt, fejezd be.

Dühösen sziszegett nekem, láttam rajta mennyire mérges rám.

Nem hisz nekem, inkább hisz annak a nőnek mint nekem, és én még azt hittem, hogy végre teljesen boldogok lehetünk.

Hogy lehettem ennyire naiv, ennyire buta?

Vettem egy mély levegőt, és megpróbáltam még egyszer elmondani neki amit hallottam.

- Azt mondta a telefonban, hogy át vert minket, és, hogy úgy is elhagylak majd amikor sokat kell vele foglalkoznod a terhessége miatt.

- Édes istenem, hát erről van szó?

A tekintete ellágyult, és szorosan magához ölelt, mire megnyugodva fújtam ki a levegőt.

Hát hisz nekem, végre, azt hittem… már majdnem összeomlottam.

- Figyelj rám szerelmem, esküszöm, hogy nem fogok vele a kelleténél többet foglalkozni, emiatt nem kell félned, és kitalálnod butaságokat.

- Mi van?

Eltoltam magamtól, és úgy néztem rá mint egy őrültre.

Ezt nem hiszem el, azt hittem már végre hisz nekem, erre most úgy bánik velem mint egy kislánnyal aki a kedvenc játéka miatt füllent.

Ilyen nincs, hogy lehet ennyire vak, miért nem hisz nekem?

- Tudom, hogy ez neked is nehéz, de hidd el megoldjuk, együtt túl leszünk rajta.

Még mindig mosolyogva nézett rám, és az arcom felé akart nyúlni, de én elléptem előle.

A kezeimet ökölbe szorítottam, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjak olyat amit később még megbánhatnék.

- Nem hazudok Rob, ilyenben nem tenném hiszen ismersz.

Camilla nem terhes, hallottam ahogy röhögve közli valakivel.

Rob arcvonásai is megváltoztak, és már nem mosolygott annyira.

Az arca csalódott, és mérges volt.

- Tudod nem is értem, hogy hihettem, hogy képes leszel elfogadni ezt a dolgot, nyilván valóan nem az a fajta nő vagy.

Teljesen megrökönyödtem a szavait hallva, és rettenetes fájt amit mondott, el se tudtam volna képzelni még pár perce, hogy ilyesmit vág a fejemhez.

Azt hittem, abban reménykedtem, hogy együtt fogunk örülni a hírnek, erre tessék.

- Azt hiszem mindketten félre ismertük egymást.

- Igen, én is azt hiszem.

Kimérten bólintott nekem, bennem pedig most omlott egy világ össze.

Tegnap éjjel neki adtam magam, mindenem az övé volt, testestül lelkestül az övé voltam, azt hittem ez számít neki valamit, de úgy tűnik tévedtem.

Szörnyű volt rá ébredni az igazságra, hogy ő is csak egy olyan pasi aki addig szeret egy nőt amíg ágyba nem cipeli.

Farkas szemet néztünk egymással, csakhogy nekem már másról is szólt.

Minden egyes négyzet centijét az eszembe akartam vésni, mert többet ilyen nem lesz.

Ha bele halok is, de kerülni fogom, és nem hagyom, hogy újra a bolondját járassa velem.

Ha Camilla az a nő aki kell neki gyerekkel, vagy anélkül, akkor legyen, nem állok az útjába.

Én voltam az aki elfordítottam az arcomat, majd megfordultam, és kinyitottam az ajtót, de még vissza néztem.

Még mindig ugyan ott állt, ugyan olyan kemény, semmit mondó nézéssel.

Azt hiszem eddig bírtam tartani magam, éreztem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon.

- Remélem időben megtudod az igazat, még mielőtt az a nő teljesen tönkre tesz.

Ég veled Rob.

Megfordultam, és kiléptem a szobából, majd amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam.

Futottam le a lépcsőn, át a várón, egészen a taxiig, és amint bediktáltam a címet kitört belőlem a zokogás.

Miért, miért kellett ennek így történnie, miért kell ennyire fájnia?

A fenébe is Rob, miért nem voltam elég neked?

Istenem, hogy lehettem ennyire ostoba, teljesen neki adtam magam, és miért, hogy összetörjön.

Nem fér kétség anyámnak igaza volt amikor azt mondta Robról, hogy egy olyan híresség aki csak kihasználja az embereket, csak szórakozik velük, és ha rájuk un, simán kidobja őket.

Soha semmit nem bántam még meg jobban mint azt amit az elmúlt éjjel tettem.

Nem lett volna szabad lefeküdnöm vele, most még ezért is csak pocsékul érzem magam. 

Hát gratulálok Camilla, te nyertél. 

Rob a tiéd! 

HannaBetsy