Szerelem

Sziasztok 

Itt is a friss, reméljük tetszeni fog. 

Szegény Hannamnak nem sikerült elolvasnia, mert késtem a résszel, és neki el kellett menni, szóval ha nem tetszik akkor engem kell szidni :)

Puszi nektek :)

Kate:

   - Ugyan Kate, szerinted nem lenne tök jó ha beállítanánk hatalmas bundákban?

- Egy állatvédő fesztiválon?

Úgy néztem Liamra mint aki megőrült, de ő továbbra is komoly arccal állt mellettem, és

látszólag nagyon érdeklődve várta a válaszomat.

- Szerintem kitiltanak titeket rögtön a modellszakmából. 

- Hú, az milyen ciki lenne már...na mehet akkor?

Ezer wattos vigyorral nézett rám, mire elröhögtem magam.

Ez a pasi nem normális, hihetetlen, hogy milyen hülyeségeket képes itt nekem összehordani.

- Liam te nem vagy normális az biztos.

Épp nevetve nyitottam ki az ajtót, hogy Liamat ki engedjem amikor nem várt hang csapta meg a fülem.

- Mi folyik itt?

Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, és megdöbbenve láttam, hogy Rob az.

Mi a fenét keres itt?

Ő nem lehet itt, nem jöhet ide, és érheti el, hogy megbocsássak, nem.

Kétségbe esve néztem a szemébe ami most dühtől izzott.

Míg én egyfolytában csak őt néztem, neki jobb elfoglaltságnak bizonyult Liamat ölni a

szemével.

- Mit keresel itt?

Még engem is meglepett mennyire kemény, és nemtörődöm volt a hangom, így nem is csodálkoztam amikor Rob megilletődve emelte ráma szemeit.

- Én...én csak...beszélnünk kell.

- Semmit nem kell csinálnunk, menj haza.

Elfordítottam tőle a fejem, és Liamre néztem.

Bármi másra nézhetek, csak rá ne keljen mert már most úgy érzem megőrülök.

Annyira hiányzik, annyira jó lenne ha csak magához húzna, és elmondaná mennyire szeret, de nem lehetek ennyire gyenge.

Megbántott, és ha nem is mások előtt, de megalázott, amit én nem vagyok hajlandó lenyelni.

- Téged pedig holnap várlak.

- Igenis főnök.

Liam kissé zavart volt, valószínűleg az előző jelenetet nem nagyon tudta hova rakni, de

azért mosolyogva szólalt meg.

- Addigra jó lenne ha kitalálnád mégis mit szeretnél pontosan.

- Rendben, és még egyszer kösz Kate, te vagy a mi megmentőnk.

Adott az arcomra egy puszit, mire hallottam ahogy Rob vesz egy mély levegőt.

Nem néztem rá, de tudtam mi lehet vele.

Amúgy is egy elég féltékeny típus, és biztos vagyok benne, hogy azután, hogy Liam elmegy azonnal nekem fog esni.

Remélem megteszi, és akkor legalább feldühít annyira, hogy képes legyek őt kidobni.

Istenem, csak ne lenne ennyire nehéz rá nézni.

Minden egyes nap azért küzdöttem, hogy legyen elég erőm nemet mondani neki, és elkerülni, pedig legszívesebben a karjaiba omlottam volna.

Szükségem van rá, de érzem, hogy a csalódásom túl nagy ahhoz,hogy megbocsássak neki.

Fájdalmat okoztak a szavai, és még ha tudom is, hogy megbánta, azzal is tisztában vagyok, hogy komolyan gondolta a feltételezését.

Akkor, és ott úgy érezte valóban csak azért feküdtem le vele, hogy megtartsam.

- Nincs mit.

Igaz kis fáziskéséssel, de azért válaszoltam neki, majd jobban kitártam az ajtót, hogy ki

mehessen, de még így sem tudott.

- Robert megtennéd, hogy arrébb állsz, Liam menne.

A fiúk farkasszemet néztek egymással, én pedig csak hangosan felsóhajtottam.

Férfiak.

Végül Liam volt az aki megunta a dolgot, mondjuk nem csodálom, Rob színész, addig tartja mereven az arcát amíg csak akarja.

   Tapasztalat.

Oldalra lépett egyet, majd kilépett Rob mellett.

- Akkor ahogy megbeszéltük, szia...sztok.

- Szia.

Rob nem tűnt úgy mint aki nagyon köszöngetős kedvében van, és ezt Liam is jól látta, mire egy fülig érő vigyorral dobott meg.

Hát ennek meg mi baja?

Áh, ki érti ezeket?

Miután Liam eltűnt úgy gondoltam vissza térek ahhoz amit eddig csináltam, vagyis az édes semmit tevéshez.

Be akartam csukni az ajtót, persze arra nagyon ügyelve, hogy Rob arcára ne nézzek, de ő

nem hagyta.

Megfogta az ajtót, és egy laza mozdulattal belépett mellettem.

- Robert, azt mondtam menj haza.

- Mit keresett itt ez a pöcs?

Istenem, de tudtam, hogy ez lesz, szinte éreztem, hogy féltékenységi jelenetet fog rendezni.

- Semmi közöd hozzá, menj haza.

Megtettem azt amit két hete egyfolytában próbáltam elkerülni, felnéztem, és a szemeim

azonnal az övébe mélyedtek.

Nem tudtam elkapni a tekintetem, nem tudtam mozdulni, olyan volt mintha valami transzba estem volna.

Nem létezett más csak ő, és a hevesen verdeső szívem, ami csakis miatta akart kiugrani a

helyéről.

A szemei megteltek szerelemmel, és nyoma sem volt az előbbi dühének, vagy féltékenységének.

Olyan szerelemmel nézett rám amitől az ember lába képes gumivá alakulni, míg az egész testén végig fut az a bizonyos remegés, amit csakis a szeretett férfi pillantása érhet el.

Tett felém egy lépést, én pedig akár mennyire akartam is, nem tudtam megmozdulni.

Hagytam, hogy óvatos léptekkel elém érjen, majd az egyik kezét a derekamra, a másikat pedig az arcomra tegye.

Lassan húzott magához, mintha félne, hogy bármelyik pillanatban elmúlhat a varázs, de nem tudhatta, hogy amíg ő nem fordítja el a fejét addig én képtelen leszek ellökni magamtól.

Annyira szeretem, mégis annyira fájnak a szavai.

Talán pont ezért, pont azért mert ennyire szeretem tudott ennyire megbántani.

- Bocsáss meg nekem, kérlek bocsáss meg.

Halkan suttogott amitől még a hideg is kirázott, persze jó értelemben, túl jó értelemben.

Az arca lassan közelített az enyém felé, már éreztem a leheletét az ajkaimon, de hírtelen

pofonként térített magamhoz a telefon csörgése.

Azonnal ellöktem magamtól, és a telefonhoz rohantam, de még hallottam amint Rob száját egy bassza meg hagyja el.

Önkéntelenül mosolyodtam el, mert nem kellett hátra néznem ahhoz, hogy tudjam milyen mérges arca van most.

- Tessék?

- Ali vagyok, minden rendben?

Nagyon idegesnek tűnt a hangja, biztos voltam benne, hogy tudja Rob ide jött, vagy, hogy ilyesmire készül.

Ő nem az a pánikolós fajta, csak ha jó oka van rá.

- Minden rendben, miért?

Hallgat, hallgat, tehát tényleg tud Rob kis akciójáról.

Na nem baj, jön még ő az én utcámba.

Megfordultam, hogy lássam Rob mit csinál, és azt hittem idegbajt kapok amikor megláttam a kezében Liam mappájával.

A mappában Liam képei vannak, amiket azért kaptam meg, hogy nagyjából előttem kegyen mi, hogyan áll neki.

Erre az új munkám miatt lesz szükség, de nem hiszem, hogy hagyni fog megmagyarázni a dolgot.

Ahogy szétnyitotta a mappát a szemei elkerekedtek, és teljesen mozdulatlanná dermedt, egyedül egy valamit mutatott az pedig az egyre sűrűbben emelkedő mellkasa volt.

- Semmi, csak...hát...izé..szóval mindegy, a lényeg, hogy minden rendben, most le kell tennem, mert mennem kell, később beszélünk.

- Rendben szia.

Nem vártam meg míg Ali elköszön, kinyomtam a telefont, és a konyha asztalra tettem, majd Robhoz siettem, hogy kivegyem a kezéből a mappát.

- Mi ez?

- Egy portfolió.

- Kate.

A hangja dühösen csengett, és nekem ez elég volt ahhoz, hogy ne úgy tekintsek rá mint egy szerelmes nő, hanem mint egy megsértett.

Persze nem néztem rá miközben beszéltem, hanem el kezdtem pakolászni, de a lényeg ugyan az volt, a hangom nem remegett meg.

- Nem tartozom neked magyarázattal, mondtam már, hogy menj haza.

A konyhába vittem ki a bent lévő poharakat, és már előre gyúrtam arra, hogy ne fordítsam a fejem a nappaliban álló Rob felé, de miért is jönne össze az amit akarok?

Ahogy kiléptem az ajtón egyenesen belé rohantam.

A karjai szorosan öleltek át, és ahogy az arcára néztem onnan színt tiszta haragot tudtam

leolvasni.

- Magyarázattal tartozol, mert a barátnőm vagy.

- A barátnőd voltam.

Sziszegve válaszoltam neki, de azt hiszem nem jöhetett be túlzottan az amit elérni szándékoztam, mert a szája túlságosan lefoglalt.

Istenem miért van ilyen hívogató szája, hogy lehet ennek egyáltalán ellen állni?

- A barátnőm VAGY, és szeretlek, a fenébe is Kate, hát tényleg nem látod mit művelsz velem?

Kétségbe esett hangon szólalt fel, mire rögtön el tudtam szakítani a pillantásom az ajkairól.

Hitetlenkedve, és egyben dühösen néztem rá, majd amilyen erősen csak tudtam eltoltam

magamtól.

A hírtelen mozdulattól, és a döbbenettől Robnak meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, különben ki is löktem volna teljesen.

- Én mit művelek veled, én?

Tudod mit, menj te a fenébe.

Nem vagyok egy káromkodós, és dühöngő fajta, de ezzel a beszólásával nagyon kicsapta nálam a biztosítékot.

Mégis mi a fenét képzel magáról?

Még hogy én mit művelek vele, nem is tudom ki volt az aki nem bízott a, plusz még olyan dolgot is állított amivel porig alázta a másikat.

Dühösen csörtettem el mellette, vagyis akartam volna, de ahogy két lépést megtettem máris a kezem után kapott, és visszarántott magához.

Azt hittem vitázni fog, vagy elmondja újra, hogy mennyire sajnálja ehelyett olyat tett amitől nem épp sikerült megnyugodnom.

Elkapta a tarkómat, és ellenvetést nem tűrően magához húzott, hogy megcsókoljon.

A szája vadul ostromolta az enyémet, de én kitartóan szorítottam össze a számat.

Iszonyat nehéz volt ellenállnom neki amikor minden porcikám azért küzdött, hogy adjam meg magam, de sikerült tartanom az akaratom, és nem csókoltam vissza.

Görcsösen álltam a karjaiban, míg éreztem, hogy ő egyre inkább kezd kiborulni.

A levegőt újra gyorsabban vette, és a derekamnál a pólomat a kezébe gyűrte.

Végül pár másodperc után elvállt tőlem, én pedig lendületből egy pofont kevertem le neki.

Nem akartam megütni esküszöm, de annyira felbosszantott a támadásával, hogy nem bírtam vissza fogni magam.

Látszólag viszont őt nem nagyon leptem meg.

Továbbra is komoly tekintettel nézett rám, és még csak az arcához sem kapott.

- Üss meg ha akarsz, kiabálj, küldj el amennyiszer szeretnél, nem érdekel, a dologokon ez

nem változtat.

Szeretlek, és ha kell addig bizonyítom ezt neked amíg hajlandó vagy egy újabb esélyt adni.

A mondata befejeztével újra a számra hajolt, és megcsókolt.

A szívem hevesen vert, az agyam lázasan kutatta az erőt, hogy ellent tudjak állni, de hiába való volt.

Ahogy kimondta szeret végem volt, egyszerűen végem, nem számított tovább, hogy fájt, hogy megbántott, csak az, hogy szeretem.

Túl sokáig nem viszonozhattam a csókját, mert ő egy utolsó puszi után elvált tőlem, és

fájdalmasan, de egyben beletörődően nézett rám.

- Nem számít meddig kell várnom, várni fogok, és küzdök.

Elengedett, és ellépett mellettem, én pedig képtelen voltam mozdulni, vagy megszólalni.

Hallottam ahogy nyílik az ajtó, ahogy kilép, majd becsukja maga után, és akkor jött el a

pillanat, hogy feladtam.

Látom rajta, hogy szeret, hogy bánja, hogy mennyire szenved, mégis mi a fenét művelek, hiszen én is pocsékul vagyok, sőt.

A fenébe is Kate, ne hagyd így el menni, hiszen szükséged van rá.

Ahogy végre sikerült döntésre jutnom magammal úgy kezdtem el szaladni az ajtó felé, hogy majdnem fel is estem az első utamba kerülő tárgyban.

Amint az ajtóhoz értem azonnal feltéptem, de rögtön hátra is hőköltem, mert úgy tűnt éppen pont vissza felé rohant.

Az egész olyan volt mint egy filmben amikor a két főszereplő egymáshoz rohannak, ki az

egyik, ki a másik oldalról, és az ajtóban egymásba rohannak, és pontosan ez történt most

velünk is.

- Sajnálom, de nem megy, én nem tudok várni, kellesz nekem Kate.

A rohadt életbe hiányzol, és kellesz, ne küld el kérlek, mert már nem bírom tovább.

Kétségbe esve hadart, miközben a két ajtófélfába kapaszkodott.

Már eddig is úgy voltam vele, hogy megbocsájtok neki mindent, de ezzel az akciójával most aztán elérte, hogy száz százalékig biztos legyek a dologban.

- Utállak téged Robert Pattinson.

Most én nem hagytam, hogy bármi mást is mondjon, bele kapaszkodtam a tarkójába, és magamhoz rántottam.

Hát nekem aztán nem kellett küzdenem azért, hogy visszacsókoljon.

Amint az ajkaim az övére találtak belesóhajtott a számba, majd úgy kezdett el csókolni

ahogy eddig még sosem.

Volt benne minden amit jelenleg éreztünk, de ezeket szavakba képtelenség lenne önteni.

Szorosan húzott magához, éreztem, hogy a szíve mennyire hevesen ver, szinte majd át szakította a mellkasát.

Az ajtót valahogy ő csukta be, gondolom a lábával, mert a kezei engem szorítottak magához, majd felkapott, és megfordulva az ajtónak döntött.

A lábaimat a dereka köré tekertem, ő pedig már a fenekemnél fogva tartott.

- Szeretlek, érted, szeretlek.

Elvállt a számtól, és leállt minden egyéb mozgással.

Mélyen fúrta a tekintetét az enyémbe, én pedig ellágyulva néztem mennyire akarja, hogy a lássam amit érez.

- Kérlek, ne csinálj ilyet többet, mert nem bírom ki még egyszer.

Most én voltam az akinek valószínűleg fájdalmasan csenghetett a hangja, és az arcom is

ezt tükrözhette.

Őszinte megbánás csillogott a szemeiben, és szintén fel lelhető volt benne a fájdalom.

- Annyira sajnálom kicsim, hidd el ha tehetném vissza forgatnám az időt...

- De nem tudod, és akkor se lenne semmi, ugyan azt mondanád amit akkor.

Elhúztam a számat, és elfordítottam az arcomat, mire azonnal le tett a lábamra.

Két keze közé vette az arcomat, és úgy beszélt hozzám.

- Nem gondolom azt, hogy azért feküdtél le velem, hogy így tarts meg.

Tudtam, hogy most valóban így gondolja, de akkor, és ott nem így érezte.

- Azt mondják a részegek mindig az igazat mondják.

Felsóhajtott, majd magához ölelt.

   - Nem voltam részeg, inkább csak nagyon kétségbe esett attól, hogy elveszítelek.

- Hát nem a legjobb módját találtad meg arra, hogy magad mellett tarts.

Én is szorosan átkaroltam őt, úgy bújtam hozzá akár egy védtelen kislány.

Annak is éreztem magam, egy kislánynak akinek szüksége van arra, hogy valaki megvédje őt.

- Esküszöm neked, hogy nem gondolom, és soha nem is gondoltam ezt rólad, dühös, voltam, csalódott, kétségbe esett, ennyi.

Nem szóltam semmit, csak mély levegőket véve bújtam hozzá, másra nem volt most szükségem csak erre.

Persze miért is hagyta volna ennyiben?

Újra elhúzódott tőlem, és nem hagyta, hogy elfordítsam az arcomat.

- Mindent el fogok követni, hogy helyre hozzam amit elkövettem.

- Tudom.

Mosolyogva simítottam a tenyerem az arcára, és végig simítottam rajta, mire lehunyta a szemeit.

Csak most láttam milyen fekete karikák vannak a szeme alatt.

Szegénykém biztos nem aludta ki magát rendesen a forgatások miatt, elég zsúfolt heteken vagyunk túl, ráadásul a szakításunk se tehetett túl jót neki.

Megfogtam a derekamon nyugvó kezét, és elhúztam onnan, majd kioldalaztam az öleléséből, mire kipattantak a szemei.

- Mi a baj?

- Semmi, gyere.

A kezét fogva húztam magam után egészen a szobámig ahol nagyot nyelve nézett hol rám, hol az ágyra.

- Ne is álmodj róla, aludni fogsz.

- Mi, miért?

Teljesen letaglózva nézett rám, én pedig felnevettem.

- Azért kedves Robert, mert úgy nézel ki mint aki hetek óta nem alszik.

Rosszallóan nézett rám amit nem értettem.

Most meg mit mondtam?

Látva a kérdő arcomat rögtön szóra nyitotta a száját, de előtte azért újra magához ölelt.

Ismét egy mosoly terült el az arcomon ahogy arra gondoltam nem akar távol lenni tőlem még ennyire sem.

Én is így éreztem vele kapcsolatban, de kellett, hogy ezt ő mutassa ki felém.

- Mondtam már, hogy nem szeretem amikor Robertnek hívsz, az olyan hivatalos.

- De hát ez a neved.

Igyekeztem nem kinevetni, de így is becsúszott egy kis kuncogás, de úgy tűnt nincs ellenére a dolog, mert ő is elmosolyodott.

- Szeretem amikor nevetsz.

- Tudom, mert megnyugtat.

Megforgattam a szemeimet, és el akartam lépni, hogy meg csinálhassam az ágyat, de nem hagyta.

Amint mozdultam a karjai vaspáncélként fonódtak körém.

- Tényleg így van.

- Hiszek neked.

- Hazudsz.

Lejjebb hajolt egy picit, és úgy kereste velem a szemkontaktust.

- Elhiszem, de engedj, had csináljam meg neked az ágyat.

- Te nem alszol velem?

Olyan kisfiúsan nézett rám, hogy ha nem is terveztem volna vele aludni, most biztos beadtam volna a derekam.

- Miért ne tenném?

Mosolyogva néztem rá, de ahogy észre vettem, hogy az ő arca komoly, és fájdalmas maradt azonnal lelohadt a mosolyom.

- Mi a baj?

- Azt hittem…én…azt gondoltam nem akarsz velem egy ágyban feküdni, legalábbis még nem.

- Jaj Rob.

Hatalmasat sóhajtottam, majd szorosan hozzá bújtam.

Nem szerettem amikor ezt csinálja, amikor ilyen bánatos, és beképzeli magának a hülyeségeket.

Jó, persze megértem, hogy bizonytalan most, mivel nem voltunk eddig a legjobban, de hát kibékültünk, gondolhatná, hogy már minden rendben.

Fáj még amiket mondott, nem mondom, hogy nem, kár is lenne tagadnom, de túl tudom tenni magam rajta, most már túl.

Amikor itt van, és így szorít magához, úgy érzem nincs olyan dolog, amiért képes lennék őt végleg kizárni az életemből, a szívemből pedig még annyira sem.

Ez a két hét pokoli volt nekem is, úgy hiányzott, mint soha semmi, és senki eddig.

Azt akartam, hogy tudja ezt, hogy érezze mennyire, szeretem.

Az arcomat felemeltem, de nem néztem rá hanem a nyakára hitettem egy apró puszit.

Éreztem, ahogy megremeg, és ettől elárasztott a határtalan szerelem.

Hihetetlen, hogy tud reagálni minden egyes érintésemre, eddig ilyesmit elképzelni nem tudtam egy férfi esetében.

A kezeimet lassan csúszattam a pulcsija, majd a pólója alá, hogy a hátán simíthassak végig a tenyeremmel, miközben az orromat a nyakán kezdtem húzogatni.

Mély levegőt vett, és lecsukta a szemét, de nem mozdult, nem tudom, hogy azért mert félt, hogy elronthatja a pillanatot, vagy mert annyira élvezte.

Nem is igazán érdekelt, hogy miért teszi, csak az volt a fontos, hogy bizonyítsam, tényleg szeretem, és megbocsátottam neki.

A kezem kihúzta a pólója alól, és a pulóvere cipzárjához emeltem, majd húzni kezdtem lefelé.

A szemei kipattantak, és lefogta a kezem.

- Nem, nem kell, nem ezért jöttem.

A szemei gyengédek voltak, de egyben vágyakozva is nézett rám amitől elmosolyodtam, és kihúztam a kezem az övéből.

- Tudom.

Adtam a szájára egy apró csókot, és tovább húztam a cipzárt, majd levettem róla a pulóvert.

Mosolyogtam rá, reméltem, hogy látja nincs miért aggódni, és szerencsére ő is kezdett kicsit feloldódni, mert vissza mosolygott.

Egy kicsit toltam rajta, és ő azonnal tudta mit akarok, hátra fele kezdtünk lépkedni, de a szemünket nem vettük le a másikról egy pillanatra sem.

Megbabonázva néztünk egymás tekintetébe még akkor is amikor Rob elérte az ágyat, és én le ültettem rá.

Felnézett rám azzal az édes féloldalas mosolyával, de tudtam, hogy mennyire zavart még mindig.

Annyira édes volt, úgy viselkedett mint egy szűz kisfiú az első szeretkezése előtt.

A takarómra markolt, ahogy levettem magamról a pulóverem, és a pólómat is egyszerre.

A nadrágom gombjaival kicsit megszenvedtem, de ahogy sikerült azokat is kibujtatnom a helyükről lehúztam magamról.

Ott álltam előtte fehérneműben, a pillantása annyira égetett, hogy úgy éreztem menten felgyulladok.

A szívem hevesebben vert már attól, ahogy a szemeivel majd felfalt, és még sehol nem tartottunk.

Próbáltam nagyon magabiztosnak, és olyan nőnek mutatni magam aki tudja mit miért tesz, holott fogalmam sem volt róla mit kéne csinálnom.

Egy valami járt csak a fejemben, és az, az volt, hogy örömet szerezek neki, és megnyugtassam, más nem érdekelt.

Külső szemmel kissé furcsának hathatott, hogy még én akarok neki örömet szerezni, de ha valaki látta volna az elesett, kétségbe esett arcát biztosan megértene.

Ha pedig nem, az sem érdekel, tudom mit akarok, és az ő, testestül, lelkestül, az összes hülyeségével, és hibájával együtt.

A kezeim a vállaira helyeztem, és nyomni kezdtem hátrafele, mire olyan vigyor terült el rajta amitől menten zavarba jöttem.

Elgondolkoztam rajta, hogy nem kéne megint nekem kezdeményezni, de hát most már mindegy, úgy is tudja mit akarok.

Mélyen szívtam magamba a levegőt, és ahogy Rob háta az ágyra ért, úgy másztam fel én is hozzá.

A lábaimat a csípője két oldalára helyeztem, majd a lábaira ültem.

Kajánul nézett rám, de még mindig nem tett semmilyen mozdulatot ami kezdett bosszantani, így, hogy egy kicsit megbüntessem fölé hajoltam, és a feje mellett támaszkodtam meg.

Ahogy fölé kerültem, és a melleim elég közel lettek hozzá azonnal oda kapta a pillantását, majd megnyalta a szája szélét.

Tudtam, hogy tetszik neki a látvány, és ez elég önbizalmat adott nekem a folytatáshoz.

Olyan közel hajoltam hozzá, hogy éreztem a számon az ajkait, súrolták az enyémet, de nem csókoltam meg.

Amint megéreztem, hogy feljebb akar emelkedni, hogy megcsókoljon rögtön vissza húztam a fejem.

Kérdőn néztem rá, de én csak mosolyogtam, majd újra lehajoltam, de most nem a szájához hanem a nyakához hajoltam, és azt csókoltam végig.

Jólesően sóhajtozott alattam, főleg akkor amikor a pólóját is lekaptam róla, és a kezeimmel a mellkasát simogattam.

Hosszú percekig csókolgattam, simogattam, a nyakát, a mellkasát, a hasát, de semmi, és ettől mérges lettem.

Oké, még ha élvezi is a dolgot, legalább mutathatna valami érdeklődést, mondjuk basszus küzdhetne azért, hogy megcsókolhasson, vagy megsimogathatna, de semmi.

Dühösen szusszantottam fel, és megcsaptam a mellkasát, mire kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Mi a baj?

Mi a baj?

Képes megkérdezni tőlem, hogy mi a baj, hát ezt nem hiszem el.

- Semmi.

Miután durcás arccal közöltem vele, hogy igazán semmi bajom nincs, fogtam magam, és leszálltam róla, majd a lehajoltam a földre a cuccaimért.

Fel szerettem volna öltözni, és kimenni ebből a szobából ha már ez a hülye nem akar semmit,  de hírtelen ejtettem ki mindent a kezemből amikor megéreztem, hogy magához szorít hátulról.

Az ágyéka keményen feszült neki a fenekemnek amire még rá tett egy lapáttal azzal, hogy hozzám is dörzsölte magát.

- Nem kicsim, ilyet nem játszunk, nem húzhatsz fel, hogy aztán ott hagyj szenvedni.

- Te nem akartál semmit.

- Hmm, bebizonyítom, hogy igenis nagyon akarok valamit.

Ahogy beszélt a férfiasságát egyfolytában hozzám dörzsölte amitől felnyögtem, és muszáj volt neki dőlnöm, mert úgy éreztem menten elájulok a rám törő vágytól.

   - Ho…hogyan?

Nem válaszolt, de nem is volt rá szükség, elég volt, hogy a kezei, és a mozdulatai beszélnek helyette.

Miközben folyamatosan mozgott mögöttem, a kezeit is elindította a testemen.

Egyik kezével a nyakamon simított végig, majd haladt egyre lejjebb, míg végül be nem fúrta a tenyerét a melltartóm alá, hogy masszírozni kezdjen.

Már ettől úgy éreztem meghalok, de amikor megéreztem a másik kezét amint a combomat simogatja, és egyre beljebb kalandozik még a szívem is kihagyott egy ütemet.

Először nem érintett meg, csak a bugyim széleinél kalandozott,  hogy mind a kettőnket megőrjítsen.

Éreztem a tartásán, hogy rettentően kínlódik ő is, de hamar úrrá lett rajta a vágy.

A bugyimon keresztül simított végig rajtam, mire én reflekszből mozdítottam meg a csípőmet, és egy kört tettem meg miközben a fenekemet hátra nyomtam.

   Felszakadt belőle egy rekedtes nyögés, és azzal a lendülettel a bugyim szétszakadva végezte.

- Ezt nem hiszem el, ha így haladunk nem lesznek bugyijaim.

Rosszallóan szólaltam fel, de nem tűnt úgy mint akit nagyon érdekel a dolog, jobban lefoglalta, hogy a nyakamat csókolgassa, és a kezei kalandozzanak rajtam.

- Amíg ilyeneket csinálsz addig lesz egy pár ami így végzi, bocsi.

Se erőm, se kedvem nem volt hozzá, hogy erre válaszoljak.

A keze simogatása a nőiességemen minden mást kizárt a fejemből.

Csukott szemmel ringattam a csípőm Rob mozdulataival ellentétesen, miközben hátra vetett fejjel élveztem az érintését.

Egy nem várt mozdulattól hírtelen egy kisebb sikoly hagyta el a szám, amire neki csak egy rekedtesebb nyögés volt a válasza.

Két ujját mélyesztette belém, és rögtön gyors ütemre kapcsolt.

Úgy kellett megtartani egy kézzel, mert nem tudtam megállni egy helyben, szinte vonaglottam a karjaiban, miközben egyfolytában a nevét nyögdöstem.

Ahogy éreztem, hogy hamarosan itt a vég, Rob kezéhez kaptam, és rászorítottam.

A robbanás abban a pillanatban ért el, én pedig összezártam a lábamat úgy, hogy mindkettőnk keze bent ragadt.

Kissé érdekesen festettünk, de nem tudtam vele törődni, csak a csillagokat láttam a szemem előtt.

Zihálva akartam össze esni az élmény után, de ő szorosan tartott, és ahogy megérezte, hogy vége van a mámoromnak felkapva az ágyhoz cipelt.

Olyan gyengéden, és lassan rakott le, mintha ő nem szenvedne, mintha ő nem lenne még kiéhezett állapotban.

Fölém feküdt, és csak szerelmesen nézte az arcomat.

- Oda vagyok érted.

- Szeretlek.

Mosolyogva simítottam végig az arcán, amit ő egy csókkal köszönt meg.

Nem tudtam miért nem mozdul, vagy tesz végre valamit, de ha ő nem, akkor majd én teszek.

A csípőmet felemelte, és hozzá dörzsöltem magam, mire a nyakamba temette az arcát, és úgy nyögött fel.

A kezemet végig húztam a hátán, majd előre helyeztem, és bontogatni kezdtem az övét.

Ahhoz képest, hogy mennyire remegett a kezem, elég gyorsan tudtam kigombolni a nadrágját, és lehúzni a cipzárt.

A levételnél azért segített, és gyorsan lehúzta magáról.

Amint ez megtörtént megfordítottam a helyzetünket, így én kerültem felülre.

A melltartómból egy másodperc alatt bújtam ki, nem lett volna most lelki erőm kicsatolni meg ilyesmi.

Vigyorogva figyelte milyen kapkodóak a mozdulataim, de láttam rajta, hogy bejön neki a dolog.

Az alsója még mindig rajta volt, amit igyekeztem úgy kihasználni ahogy csak tudtam.

Nem járt más a fejemben csakis az örömszerzés, és tudtam mit kell érte tennem.

A nyakára hajoltam, és onnan kezdtem el csókokkal hinteni a bőrét.

Végig haladtam az egyik, majd a másik oldalon, le a mellkasán, egészen a hasa aljáig ahol megfeszült az egész teste.

A kezem remegett, de nem álltam meg, először egy ujjammal simítottam végig a meredező férfiasságán, majd már az egész tenyeremmel.

Rob hangosan nyögött fel, és mint én az előbb neki is automatikusan lendült előre a csípője.

Még nem voltam kész arra, de erő gyűjtésként, az ajkaimat úgy húztam végig ágyékán, hogy rajta volt még az alsója.

Hírtelen kapta el a karomat, és egyik pillanatról a másikra alatta találtam magam.

Időm sem volt kérdezni, már meg is adta a választ.

- Nincs szükségem rá.

Nem hagyta, hogy mondjak bármit is, megcsókolt, és rögtön éreztem ahogy az alsójával küszködik.

Édes volt ahogy idegesen nyögdösve próbálta magáról leküzdeni, de nem nagyon ment neki mivel még mindig az én számat fogta be a sajátjával, hogy ne tudjak ellenkezni.

Vadul csókolt, és egyre dühösebben, mire elmosolyodtam magam.

- Ez nem olyan vicces.

Zihálva vált el tőlem, és csúnyán, de egyben zavarban nézett rám.

Nagyon édes volt ezért úgy döntöttem most nem fogom kínozni egy „sértő” megjegyzéssel.

Segítettem neki levenni a nadrágját, mivel annyira nem akart magának lehúzni ahogy megérezte, hogy az én kezem is ott van.

A nyakamat csókolgatta, de ahogy lekerült róla az anyag a szemembe nézett.

Lassan húzta végig a kezét a lábamon, majd az egyik térdhajlatomba nyúlt, és a derekára rakta a lábam.

Nem hatolt belém rögtön, először újra csak hozzám dörzsölte magát amitől mind a ketten megint csak felnyögtünk.

Fogalmam sincs miért élvezi ennyire, hogy kínoz minket.

A kezem a hátsó felé raktam, és megelégedve, hogy csak szórakozik belemarkolva húztam közelebb magamhoz.

Egy mélyről jövő morgás tort fel belőle, de értette a célzást, mert megcsókolt, és ahogy a nyelve utat tört a számba úgy éreztem meg magamban.

Egymás szájába nyögtünk, és ez így volt az egész szeretkezésünk alatt.

Bár nagyon utálom, hogy szórakozik, most valahogy jól esett, hogy nem hajszolt minket a gyönyör felé.

Olyan volt mintha neki is egy sokkal lágyabb, szerelmesebb együttlétre lenne szüksége.

Lassan mozgott miközben egyfolytában csókolt, és a kezei folyamatosan simogattak, vagy a melleimet becézgették.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el amíg megéreztük, hogy elönt mindkettőnket a gyönyör, már patakokban folyt rólunk az izzadság, de egyikünk sem akart gyorsabb lenni.

Érzékien szerettük egymást azon az éjjelen nem is egyszer, és éppen erre volt szükségünk

A napok gyorsan teltek, és mi minden egyes napot együtt töltöttünk, hol hozzá mentünk a szállodába munka után, hol hozzám.

Persze nem mindig szeretkeztünk, volt, hogy mindketten annyira fáradtak voltunk, hogy nem vágytunk másra csak egy kiadós alvásra, de azt is csak egymás mellett.

Minden éjjel szorosan összebújva aludtunk el, és így is ébredtünk, én pedig olyan boldog voltam mint eddig még soha, amit csakis neki köszönhettem.

Szerencsére a Liamas ügyet sikerült tisztáznunk, nem mondom, hogy örült neki, hogy vele fogok dolgozni, és minden egyes nap találkoznom kell vele valami miatt, de sokban megnyugtatta amikor megtudta, hogy Ali is velünk dolgozik.

Na igen, de ahogy ez az én drága szerelmemet megnyugtatta Ali párját az örületig kergette.

Josht nem láttam még ilyennek, ott kötött bele mindenkibe ahol csak tudott, és folyton hívogatta szegény Alit, hogy hol van, mit csinál.    

Szerencsétlen barátnőm egy ideig próbált ehhez jó képet vágni, de hamar megunta, és helyre tette Josht.

Akkor úgy tűnt egy kicsit megnyugodott, de Rob, és én átláttunk rajta, tudtuk, hogy iszonyú féltékeny Liamra amiért Alivel dolgozik együtt.

Robot is zavarta, de ő nem nagyon mert nekem hisztizni, így gondolom együtt jól kibeszéltek minket.

Mondjuk ebből nem vettem észre soha semmit, de hát férfiak biztos megbeszélik egymás közt a problémáikat.

- Liam, ha nem maradsz nyugton megböklek, és az nem lesz épp kellemes.

- Már tíz perce itt állok.

- ÉS még ennyit fogsz is ha nem állítod le magad, nyughass már.

Hihetetlen milyen hisztis ez a pali, elképesztő.

Ilyen modellel én még nem találkoztam aki ennyit szenvedett volna egy ruha átigazításon.

Most épp a mi lakásunkban vagyunk, Ali mint egy mérgezett egér rohangál egy szál bugyiban, és melltartóban a ruháit keresve, mert fogalma sincs hova tette.

Tiszta bolond, de megértem őt, hiszen ez a megjelenése nagyon fontos állomása a karrierjének.

Mondjuk nem csak neki, hanem Liamnak, és nekem is.

Nekik ugye a modell karrierjük miatt, nekem pedig, ki tudja, talán valamelyik divat cégnek megtetszik amit nekik terveztem ruhát.

- Na jó, vedd le a nadrágot, az alsódhoz kell rögzítenem tűvel, de ez így nem megy.

Liam tette amit mondtam, és letolta a nadrágját.

Nem voltam zavarban tőle, miért lettem volna, hiszen semmi közünk egymáshoz, ráadásul fülig szerelmes voltam egy másik pasiba, de azért örültem, hogy Robék ma

Sokáig dolgoznak, és ezt nem látják.

Elég félre érthető lenne Ali amint majdnem semmiben rohangál a lakásban, Liam egy száll alsónadrágban letolt nadrággal, és pedig előtte térdelek.

Elmosolyodtam ami persze Liam figyelmét nem is kerülte el.

- Mi az?

- Semmi, de maradj nyugton, mert ha sokat mozogsz nem túl kellemes érzésekben lesz részed.

Gondoltam itt a tűre amit épp az alsóján tűztem át, de megakadtam mozdulat közben amint meghallottam magam mögött két rettentően dühös hangot.

- Ez meg mi?

Azonnal hátra kaptam a fejem, Ali pedig megállt mozdulat közben, és csak meredtünk az ajtón belépő párosra.

Rob, és Josh ökölbe szorult kezekkel, és iszonyat dühösen nézték Liamat, aki még csak levegőt venni sem mert.

BetsyHanna