Mi legyen?

Sziasztok

Ne haragudjatok, de félek, hogy ki fog dobni a net, (Betsy) így most a komikra nem fogunk tudni válaszolni, de nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki írt, imádat van nektek. 
ZoÉ, ria, névtelen, Lurina, Pixie, Judy, névtelen, Amanda, kris,  <3


A másik ami miatt szégyenlem magam, az az, hogy kaptunk egy díjat Zoétól, de nem fogok tudni nagyon reagálni rá, csak kirakni, de ígérem, én, vagy Hanna majd pótoljuk a hiányosságot.

És akkor a rész, jó szórakozást kívánunk hozzá.
Puszi nektek:)

Reggel telefoncsörgésre ébredtem.
Reggel?
Ahogy megnéztem az órát az még csak hajnali három órát mutatott.
Ki a fene keres engem hajnalok hajnalán?
Gondoltam, hogy hagyom csörögni, de volt egy furcsa érzésem, hogy talán fel kéne vennem, így nagyot nyögve nyúltam érte, majd felvettem.
-Tessék?
-Ne haragudj, hogy felébresztelek Kate, de szükségem van rád.
Meredith ideges hangjára még az álom is kirepült a szememből, és azonnal felültem az ágyon.
-Mi a baj?
-Az egyik takarító úgy gondolta poénos részegen bejönnie, és dolgoznia.
Nem hiszed el, de neki ment annak a ruhatartónak amin az estélyik, meg az öltönyök vannak, és leverte őket.
Ez még nem lenne gond, hacsak az a barom nem akadt volna bele a ruhákba, és szakítja szét őket.
Ráadásul szinte az egész stúdiót szét barmolta, és most mindenki össze vissza rohangál, hogy mire a színészek megjönnek kezdeni tudjunk.
Én a fejemet fogtam miközben hallgattam Meredith ideges beszámolóját, és azonnal tudtam, hogy ebből alvás nem nagyon lesz.
-Nézd Kate, tudom, hogy ez nem a te dolgod, de a varrósunkat nem tudom elérni, és a producer kijelentette, hogy csak olyan varrónőt hozhatok akiért vállalom a felelősséget.
Tudom, hogy te szépen van, sőt, tökéletesen, kérlek Kate segíts nekem.
-Rendben azonnal indulok.
Egy sóhajtás után letettem a telefont, majd öltözködni kezdtem.
Tényleg nem az én dolgom lenne, de jobb ha jóban vagyok a főnökkel, és a nagyfőnökeim is látják, hogy rám lehet bízni a dolgokat.
Igaz, hogy szörnyen álmos voltam, ráadásul a Robbal történtek miatt még ideges is, de ha menni kell, hát menni kell.
Elrohantam egy gyors zuhanyra, majd kiírtam a történteket, és hogy elmentem Alinek, aztán el is indultam.
-Kate, köszönöm, köszönöm, köszönöm, fogalmam sincs mit csináltam volna ha nem jössz.
-De itt vagyok, szóval hajrá, mutasd azokat a ruhákat.
Mosolyogva beszéltem hozzá, hogy lássa minden rendben, majd el is indultam utána ahol elvileg a ruháknak kéne lenniük.
Ahogy oda értünk tudtam, hogy ebben sok meló lesz, fájdalmasan néztem Meredihre aki bocsánat kérően vissza, aztán egy ölelés után már el is rohant.
Tényleg úgy volt ahogy mondta, mindenki össze vissza rohangált, pakolt, és intézkedett.
Ahogy körbe néztem, hát nem nagyon hiszem, hogy ezt csak egyetlen pasi művelte, de ők tudják.
Na lássunk neki.
Hajnali ötkor szinte már nem láttam semmit, és vagy hússzor állítottam bele a tűt az ujjamba.
Hajnali hat, és az én fejem már enyhén le le bicsaklott miközben a tűt már csak gépiesen mozgattam.
Reggel hét, és végre megkaptam az első kávémat amiért csak másfél órát kellett könyörögnöm.
Ez egy kicsit felrázott, de amint elmúlt a hatása újra alig láttam.
Szerencsére a varrás úgy mondd a kisujjamban van, és nagyon ritka, hogy hibázok benne, de biztos ami biztos alapon azért mindig kétszer átnéztem a ruhákat ha kész voltam velük.
Reggel nyolc, az én kezem a fejemben, még két ruha hátra van, de én úgy érzem nem megy.
Álmos vagyok, aludni akarok.
Hallom ahogy körülöttem az emberek jókedvűek, és nevetgélnek, de nem érdekel, nem figyelek rájuk, egészen addig amíg a szívem árulkodó módon nem kezd el háromszoros ütemben verni ahogy meghallom egy bizonyos személy nevetését.
Azonnal felkapom a fejem, és épp akkor lép be az ajtón Joshal az oldalán.
Látszólag nagyon jó kedvük van, ami nekem is mosolyt csal az arcomra, de még ez is nehézkes, így elég valószínű, hogy csak egy mosolyra hasonlító valamit sikerült kicsikarnom magamból.
A tekintetük hirtelen akad meg rajtam, majd hatalmasra tágulnak a szemeik, mire nekem csak egy vállrándítás, és egy grimasz a válaszom.
Azonnal felém veszik az irányt, amitől szinte remeg minden tagom.
A fenébe, most mit csináljak, azt sem tudom hányadán állunk.
Tegnap csókolóztunk, és elvileg ő is kedvel, de akkor sem beszéltünk meg semmi komolyat.
Hogyan kellene viselkedjek vele?
Hát nem maradt sok időm ezen gondolkozni, mert már elém is értek.
Josh azonnal lehajolt, és adott két puszit, majd Rob is felém hajolt.
Hát nem tudom, hogy csak én akartam e így érezni, vagy tényleg így is volt, de úgy éreztem, hogy az ő puszijai jóval tovább tartottak mint Joshé.
Sőt a második majdhogynem a számra sikerült, és ahogy elhúzódott tőlem, majd rám kacsintott tudtam, hogy nem véletlenül.
-Mégis mi van veled, mitől nézel ki ilyen fáradtnak?
-Talán nem tudtál aludni valamiért?
Rob kajánul vigyorgott rám, mire csak megforgattam a szemeimet.
Hihetetlen, hogy mindig magára gondol, azt hiszi olyan tökéletes, hogy nem tudok tőle aludni.
Valaki sosem változik, de így kell őt szeretni.
Jesszus, azt hiszem az álmosság teljesen kikészít, már azt sem tudom, hogy mit érzek.
-Nem kedves Robert nem tudtam aludni, ugyanis hajnali háromkor jött egy telefon, hogy azonnal jönnöm kell.
-Mi?
-Jól hallottad, valami részeg dolgozó randalírozott, és szét szedett egy csomó mindent, többek közt a ruhákat is amiket nekem kellett megcsinálni.
-Dehát ez nem a te dolgod.
-Nem az, de megkértek, és én jöttem.
Megdörzsöltem a szemeimet, majd a kezembe vettem az utolsó előtti ruhát, és próbáltam arra koncentrálni, de Rob egyszer csak leült mellém.
Ahogy felemeltem a fejem észre vettem, hogy Josh nincs már itt.
Hát ez meg hova tűnt?
Rob láthatta rajtam, hogy mit, vagyis kit keresek, mert mosolyogva a hátam mögé biccentett.
Még láttam ahogy Josh belép az öltözőjébe, de aztán Robra kaptam a tekintetem ugyanis a kezét a combomra csúsztatta.
Azonnal elhúzódtam, azért még sem mindenki előtt kellene fogdosnia, a végén még meglátnak minket, de ő mintha nem értené miért tettem értetlenül, és egyben csalódottan nézett rám.
-Minden rendben?
-Persze, miért?
-Hát...csak, elhúzódtál.
Annyira édesen nézett rám, hogy egy pillanatig azt hittem nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg most azonnal.
Szinte magába szippantottak azok a csillogó szemei, és én jelenlegi állapotom szerint hagytam volna, hogy tegyen amit akar.
Megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon, aztán inkább újra a ruhára néztem nehogy megint el gyengüljek.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet mindenki előtt ennyire bensőségesen viselkednünk.
-Megbántad ami történt?
-Nem dehogy.
Jó szokásomhoz híven elpirultam miután érzéseim szerint túl vehemensen vágtam rá a választ a kérdésére.
Persze őt ez felettébb szórakoztatta, mert a szája szinte a füléig érte.
-Tudod, hogy most legszívesebben addig csókolnálak amíg van levegőnk?
Közelebb hajolva a fülembe suttogott, éreztem a leheletét a fülem, és a nyakamnál amitől megborzongtam, majd egy halk sóhajt eresztettem ki.
Muszáj voltam lehunyni a szemeimet egy pillanatra, mert úgy éreztem menten elájulok.
Fogalmam sincs mit csinál velem ez a pasi, de eszméletlen nagy hatással van rám.
Ahogy kinyítottam a szemem Rob elsötétült tekintetével találtam szembe magam.
-Ne ingerelj Kate.
Kérdőn néztem rá, mire a szemével lefelé bökött.
Csak most vettem észre, hogy a kezem a combján fekszik, elég közel az intim testrészéhez.
Annyira megdöbbentem rajta, hogy képtelen voltam megmozdulni, csak bámultam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy mégis mikor tettem oda, majd hirtelen kirobbant belőlem a nevetés.
Rob csak kérdőn nézett rám, de a száján azért neki is ott volt a mosoly.
-Látod miattad már azt sem tudom mit teszek.
Ahogy ezt kimondtam máris megbántam, és bennem rekedt a nevetés.
Nem akartam, hogy tudja mekkora hatással van rám, mert akkor olyan kiszolgáltatottnak fogom érezni magam, de most már mindegy, ezt elszúrtam.
Gondolom látta rajtam mennyire más fordulatot vett a kedvem, mire megeresztett felém egy megértő mosolyt.
-Ha vigasztal a tudat, én miattad nem aludtam szinte egész éjszaka.
Kaptam az arcomra egy puszit, de aztán sajnos mennie kellett, mert hívták készülődni.
Elvileg az én dolgom lenne, hogy oda adjam neki a cuccait, és segítsek neki ha szüksége lenne rá, de most mivel mással vagyok elfoglalva kapott egy új csajt.
Még soha eddig nem átkoztam senkit, de ahogy megláttam azt a bigét Rob mellett ahogy ide oda riszálja magát elöntött a vörös köd.
Alig bírtam levenni róluk a szemem, kíváncsi voltam Robnak mennyire jön be ez a csaj, de úgy tűnt semennyire, mert ő folyton csak engem figyelt fél szemmel.
Úgy tűnt valamin nagyon jól szórakozik, de én csak azt a csajt figyeltem szúrós szemekkel.
Minek illegeti itt magát, ez egy munkahely az istenért, nem egy bár.
Egyáltalán hogy hagyhatják neki, hogy egy ilyen szinte semmit nem takaró ruhában bejöjjön, azért mindennek van határa.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor láttam, hogyan igazgatja Rob gallérját, a melleit szinte Rob arcába nyomta aki nem győzte forgatni a fejét.
Rám nézett, és grimaszolt egyet, mire azért egy kicsit megnyugodtam, de ahogy a csaj végig simított a combján a kezeim ökölbe szorultak, majd felkiáltottam.
Szinte mindenki rám kapta a szemét, de én csak a fájdalommal törődtem, mivel sikeresen magamba szúrtam a tűt az ökölbe szorításkor.
Rob aggódva nézett rám, de nem tudtam vele foglalkozni, mert kirohantam az a hátsó ajtón, hogy egy kis friss levegőt szívjak.
Ezt nem hiszem el, én nem vagyok ilyen figyelmetlen, én nem vagyok ilyen ideges típus, sem pedig féltékeny, de most be kellett látnom, hogy az voltam.
Iszonyúan idegesített, és féltékeny voltam arra a csajra.
Ahogy leguggoltam, és a kezembe temettem az arcom kivágódott az ajtó, és Robbal találtam szembe magam.
Azt hittem majd jön azzal, hogy milyen hülye vagyok, vagy ami rosszabb, hogy kiröhög amiért már most ilyen féltékeny vagyok, pedig még nem is vagyunk együtt, de nem ezt tette, nagyon nem.
Egy gyors mozdulattal elkapta a karomat, majd felrántott, és minden előjel nélkül a számra tapadt.
Első döbbenetemben csak lefagyva álltam a karjaiban, de ahogy megéreztem a nyelvét végig simítani az alsó ajkamon azonnal észhez tértem, és a tarkóját megragadva viszonoztam a csókját.
A lelkem mintha megnyugodott, a görcs a gyomromban elmúlt, az idegességem a múlté vált, és csak élveztem a mámorító csókját.
Perceken keresztül csak csókolt, simogatott, csak akkor váltunk el miután már levegőre volt szükségünk.
A homlokát az enyémnek támasztotta, és a csillogó szemeit az enyémekbe fúrta.
-Semmi okod rá, hogy ideges legyél amiatt a csaj miatt, a közeledbe sem érhet.
Én válaszképp csak egy csókot nyomtam a szájára, majd a mellkasához bújtam.
Tudtam, hogy nem lehet sokáig mert keresni fognak minket, de igyekeztem minél jobban nyújtani a pillanatot.
Az ajtó megint nyílt, mire azonnal ellöktem magamtól.
Szinte fizikai fájdalmat okozott ez a mozdulat, és ahogy láttam Robnak sem esett túl jól, de meg kell érteni, hogy érte teszem, nem akarom tönkre tenni őt.
-Minden rendben Kate?
-Persze Meredith köszönöm, csak magamba szúrtam a tűt véletlenül.
-Jól van, ha kész vagy a ruhákkal nyugodtan menj haza, már nem lesz dolgod.
-Rendben, köszönöm.
-Én köszönöm drágám.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd mosolyogva nézett rám, de én csak egy mű mosolyra voltam képes.
Örültem volna ha kapunk Robbal még pár percet, de sajnos ez nem jött össze.
Amikor elmentem Rob mellett aki még mindig szomorúan figyelt, úgy, hogy Meredith ne vegye észre megsimogattam a kezét, és küldtem felé egy mosolyt.
Ez volt az utolsó amikor láttam a forgatáson, mert aztán elkezdték a munkát én pedig vissza tértem a ruhákhoz.
Tényleg haza mehettem amint befejeztem a varrást, aztán nem maradt más minthogy otthon végre bebújjak a pihe puha ágyikómba.
Valamikor délután finom illatokra ébredtem, majd nagyot nyújtózva kitipegtem a konyhába.
Ali épp nagyon szorgoskodott valamin, de amint észre vett, vigyorogva ugrott hozzám.
-Te ebből nem kapsz, ne is álmodj, tudtommal neked vacsora meghívásod van.
-Honnan tudsz te erről, és mi az, hogy én nem kapok, a vacsora este nyolckor lesz, még korán van.
-Először is, már este hét van, másodszor pedig Rob mondta Joshnak, hogy mi a helyzet, ő pedig véletlenül elkotyogta nekem.
Megvonta a vállát, de én megrökönyödtem.
Nem azon, hogy tudja, vagy hogy Josh tudja számítottam rá, hogy tudni fogják, ha nem tőlem akkor Robtól, de este hét?
Este hét van már?
-Miért nem keltettél fel?
-Mert pihenned kellett, de ne aggódj, menj zuhanyozz le, mosd meg a hajad, a ruhádat már kikészítettem.
-Mire mennék nélküled?
-Hát semmire, de most futás.
És én futottam is, majd egy villám zuhanyzás, és hajmosás után, villám öltözés, aztán gyorsan beszárítottam a hajam, és egy szolid sminket raktam fel.
Remélem Rob nem akar semmi puccos helyre menni, de azért örültem, hogy Ali egy viszonylag előkelőbb ruhát választott nekem.
Nem akartam kitűnni az emberek közül, hogyha olyan helyre visz.
Nyolc óra öt perckor lerogytam a kanapéra, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy Rob megint át vert.
Nyolc óra nyolc perckor csöngettek, mire mint egy rakéta robbantam az ajtóhoz amin Ali csak nevetett.
A vigyorom azonnal lelohadt amint megláttam Josht az ajtóban.
-Sajnálom.
Nagyon deja vu érzésem volt, és éreztem, hogy kezdek megint kiborulni, de mielőtt bármit is tehettem volna Josh felnevetett, majd arrébb állt.
Rob ezer wattos vigyorral nézett rám, de engem elkapott a düh.
-Hogy te mekkora barom vagy.
Megcsaptam a vállát, mire hangosan nevetni kezdett, amihez a többiek is csatlakoztak.
-Ez nem volt vicces.
Keresztbe fontam a karjaimat, de Rob ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, vagy bármi féle megbánást tanúsított volna, csak egyetlen mozdulattal magához húzott, és megcsókolt.
-Mehetünk?
A mámorító csókja után elfelejtettem még azt is, hogy fiú vagyok e, vagy lány, nemhogy még tudjam, hogy miért kell rá haragudnom, így csak megadóan bólintottam egyet.
Josh itt maradt nálunk, Ali neki főzött, mi pedig leléptünk.
Út közben nem szólaltunk meg, de volt egy furcsa érzésem, hogy Rob valamiért elég ideges.
Egyfolytában járt a lába, ráadásul nem nézett rám, csak az ablakon bámult kifelé.
Nem tudtam mit kéne tennem, ezért csak csendben ültem, és figyeltem a suhanó tájat.
Ideges voltam én is, de valahogy másra számítottam, persze nem arra, hogy le se tudjam magamról vakarni, vagy ilyesmi, de reméltem, hogy legalább beszélni fog hozzám.
Ahogy a kocsi megállt a testőrök kiszálltak, majd az egyikük kisegített, és Rob oldalához kísért.
Rob biccentett neki, majd a derekamat át karolva lépett be az étterembe.
Még a szám is tátva maradt, nem attól, hogy egy előkelő helyre hozott, hanem egyszerűen megbabonázott az egyszerűsége.
Nem egy lepusztult hely volt, de nem is az a fajta étterem ahol Rob meg szokott fordulni, legalábbis eddig azt hittem.
-Tetszik?
-Nagyon szép hely, de...de azt hittem...
-Azt hitted egy puccos helyre viszlek.
-Hát igen.
-Tudod megfordult a fejemben, hogy elviszlek egy előkelő helyre, amivel le vehetlek a lábadról, de aztán úgy gondoltam te nem az a fajta lány vagy akit ilyennel elvarázsolhatok, és itt legalább nem kell attól félnem, hogy rám támadnak.
-Engem nem kell levenned a lábamról.
Nem értettem miért mondja ezt, miért akar elvarázsolni, hiszen engem nem érdekel a fényűző élete, sem az, hogy mennyi pénze van.
Kissé sértett a tudat, hogy azt hiszi meg kell hódítson a vagyonával, és ezt ő láthatta is rajtam, mert egy enyhe megértő mosollyal nézett rám.
-Tudom, hogy nem kell, éppen ezért hoztalak ide, és nem máshova.
Bólintottam neki, még mondott volna valamit, de a pincér megjelent mellettünk, hogy felvegye az ital rendelésünket, és kihozza az étlapokat.
Hosszú percek teltek el csendben, nem tudtam mit is mondhatnék, annyi kérdésem lenne, de ami a legjobban foglalkoztatott, hogy mi lesz velünk.
Nem bírtam tovább a csendet, és bár soha nem voltam kezdeményező, most mégsem bírtam tovább a tudatlanságot, így beszélni kezdtem.
-Nézd Rob, én nagyon kedvellek, és a tegnap estét nagyon élveztem, de...mi lesz ezután, hogyan tovább?
Neked ott van Camilla, és akár mennyire vonzódom hozzád, akár mennyire lesz rossz érzés, nekem ez így nem fog menni...én nem tudnék veled úgy lenni, hogy tudom mással is vagy.
-Akkor mit szeretnél, mi legyen?
Komolyan nézett a szemembe, de volt benne valami furcsa csillogás, mintha tudna valamit ami boldoggá teszi, de nem tudtam ezzel foglalkozni, túlságosan lefoglalt a kérdése.
Mit szeretnék?
Hát ez egy jó kérdés.
Tegnap estéig azt hittem a válaszom az lesz, hogy minél távolabb tőle, ezt szeretném, de most...most még ez az asztalnyi hely is soknak tűnik mint távolság.
-Nem tudom...én csak...csak nem szeretném ha játszanál velem, mert én tényleg komolyan gondolom ezt köztünk.
Félve néztem a szemébe, és ennyi, végleg kiadtam magam neki teljesen, de most már mindegy, lesz ami lesz, elviselem.
Rob megfogta a kezem az asztalon, és a lehető legkomolyabban nézett a szemembe, sem egy cinkos pillantás, sem egy mosoly nem volt az arcán.
-Soha nem játszanék veled, én is komolyan gondolom ezt köztünk.
-Akkor mi legyen?
Most én tettem fel neki a kérdést, és reméltem,, hogy ő legalább tudni fogja a választ, mert nekem fogalmam sem volt róla.
-Szeretném ha velem lennél, teljesen velem.
Ahogy értelmeztem a szavait a szemeim elkerekedtek.
Hogy mit akar?
Fel akar vállalni?
A gondolataim csapongtak, és nem is tudtam össze hozni neki egy értelmes mondatot sem, csak dadogtam egyfolytában.
-De Camilla...a munkánk...ezt nem lehet...hogyan...és mi lesz ha...Rob a média...mégis...
-Shh, Kate nyugi.
Halkan felnevetett, de én egyáltalán nem tartottam viccesnek, mégis hogyan gondolja ezt az egészet?
-Rob...ne szórakozz velem, kérlek mondd meg mit akarsz.
-Téged, Kate téged akarlak, és nem titokban egy héten pár órára, nem rejtett csókokat váltani, majd ha valaki megjelenik rögtön elugrani tőled.
Azt akarom, hogy tudják velem vagy, hogy igenis hozzám tartozol, hogy együtt vagyunk, ez az amit akarok, persze ha te is szeretnéd.
-Én...Rob én...de Cam...
-Szeretnéd?
-Igen.
Egy sóhajjal adtam meg neki a választ, mire áthajolt az asztalon, és ott mindenki előtt egy szenvedélyes csókot adott nekem.
A kezdeti zavarom után, és is teljes átéléssel viszonoztam a csókját, minden mást kizárva magam körül.
Kissé levegőért kapkodva váltunk el egymástól, majd mosolyogva néztünk egymás szemébe.
-Akkor mostantól hivatalosan is kijelenthetjük, hogy a barátnőm vagy.
-De Rob, mi lesz Camillával?
-Camillával tegnap este szakítottam, és át költöztettem egy másik szobába.
Megvonta a vállát, mintha csak egy semmiségről beszélne, de én legszívesebben örömömben újra megcsókoltam volna.
-Te ezért rohantál el tegnap este?
-Igen, amint rájöttem mi...vagyis ki az akit akarok azonnal tettem érte.
-Hihetetlen vagy, szóval akkor?
-Akkor együtt vagyunk, de biztos vagy benne, úgy értem, még várhatunk ha nem vagy rá kész, én nem sürgetlek, ez a világ nem éppen mindig könnyű.
Egy ideig gondolkodtam rajta, hiszen nem egy hátránya van annak ha nyilvánosságra kerül a dolog, de tudtam, hogy Robnak ezerszer könnyebb lenne ha nem kellene miattam bujkálnia.
Féltem ugyan a dologtól, de akartam, hogy Rob is ugyan úgy élvezze az együtt létünket ahogyan én.
-Szeretném ha felvállalnánk, nem akarom, hogy miattam bujkálnod keljen.
Miután kifejtettem neki az érvemet, a szemei ellágyultak, és nyomott egy puszit a kezemre, majd össze kulcsolta az ujjainkat az asztalon, aztán csak néztük egymást.
A mostani csend nem volt terhes inkább megnyugtató, élveztem, hogy a szemei magukba szippantanak, és nincs rajtunk kívül senki a földön.
A vacsoránál viszont mintha egy csapot nyitottak volna meg bennünk, egyfolytában be nem állt a szánk.
Beszélgettünk Aliről Joshról, a barátainkról, vagy a családunkról, a munkánkról, és még a volt kapcsolataink is szóba kerültek.
Nem mondom, hogy jó érzés volt hallani mennyi nője volt, de tudtam, hogy e a múltjához tartozik, és ha vele akarok lenni akkor ezt el kell fogadnom.
Azért az neki sem tetszett, legalábbis a megfeszült testéből erre gondoltam amikor én beszéltem az exeimről.
Nem volt sok, jobban mondva kettő, de ezek mind komolyak voltak ami talán még nagyobb félelmet kelthet a másik félben, mint az, hogy sok semmit mondó kapcsolatom lett volna.
-Köszönöm Rob, nagyon jól éreztem magam.
Már a kocsiban ültünk, sokkal oldottabban mint ide fele jöttünk.
Rob szorosan húzott magához, miközben az egyik keze a derekamat karolta át, a másikkal pedig az ujjainkat fűzte össze.
Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni, sokkal jobb mint gondoltam volna, és örülök, hogy annak idején mindennek ellenére adtam neki egy esélyt a barátságunkra.
Mondjuk az nem nagyon jött össze, de remélem a kapcsolatunk igen.
-Még nem viszlek haza.
-Miért, hova megyünk?
Mivel egész nap aludtam nem voltam álmos, így pörögtem ezerrel, még egy hegyi túrára is képes lettem volna ha neki éppen ehhez van kedve.
Mosolyogva kíváncsian fúrtam a szemeimet az övébe, amin ő is mosolygott, majd egy lágy csókot nyomott az számra.
-Majd meglátod, de annyit elárulok, hogy számomra ez a hely nagyon sokat jelent, és rajtad kívül eddig senki nem volt még ott...ez az én rejtek helyem.
Gyermeki lelkesedéssel adott nekem információt az úticélunkról, szinte éreztem, hogy mennyire izgatott.
Annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki, és most én kezdeményeztem a csókot.
Lassan hajoltam közel hozzá, és szinte alig érintve a száját adtam neki apró puszikat.
Fogalmam sincs miért tettem, de úgy éreztem ezt akarom.
Robból egy hangos sóhaj szakadt fel, mire elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát.
Ő még mindig csukott szemmel ült, majd hirtelen kipattantak a szemei, és egy olyan csókot
adott amitől úgy éreztem kedvem lenne leteperni itt a kocsiban, de mivel nem ilyen vagyok, így csak hagytam, hogy ő irányítson.
Lefektetett a hátsó részen, majd fölém kerekedett.
A keze hol az oldalamat, hol a combomat simogatta, majd egyszer csak az egyiket a mellemre helyezte, és finoman megszorította miközben az altestét nekem nyomta, így kitűnően érezhettem, hogy bizony már eléggé kíván engem.
Feltört belőlem egy halk nyögés, még szerencse, hogy a szája az enyémen volt, mert bizony hangosabb is lehetett volna.
Viszont ahogy bevettünk egy élesebb kanyart az agyam a helyére kattant, és zihálva eltoltam magamtól, majd a fejemmel a testőrei felé böktem.
Eligazítottam magam a ruhát, majd a kezeimbe temettem az arcom miközben a lehető legtávolabb húzódtam tőle.
Nem veszíthetem el a fejem, főleg nem úgy, hogy közönségünk van, még amúgy is korai lenne, én nem ilyen vagyok, nem fekszem le velem már az első este.
-Ne haragudj, elvesztettem a fejem.
Rob bűnbánó hangjára oda fordítottam a fejem, és az arca is csak sajnálatot tükrözött.
-Semmi baj csak...nekem ez még...
-Korai tudom, hidd el én sem így terveztem, csak...
-Elragadott a hév, tudom.
Felnevettünk ahogy befejeztük egymás mondatát, majd Rob magához húzott, és egy puszi után a számra, nem beszéltünk többet, csak csendben simogattuk egymást.
Ahogy a kocsi megállt Rob kipattant, de az én szemeim elkerekedtek, és nem tudtam megmozdulni.
-Mondd, hogy nem ide hoztál kinyírni.
-Nagyon vicces, de nem, nyugi, bízz bennem.
A kezemért nyúlt, amibe én automatikusan csúsztattam bele az enyémet, majd hagytam, hogy kihúzzon a kocsiból, és besétáljon velem az erdőbe, ahol szinte az orromig sem láttam.
Rob egyszer csak matatni kezdett a sötétben, majd egy fekete valamit húzott elő.
Azonnal leálltam, a vér megfagyott az ereimben, és én sokkoltan meredtem a tárgyra amit felém tartott.




HannaBetsy

Döntések

Sziasztok
Hát nem mondjuk, hogy meg vagyunk elégedve a komik számával, de azért azoknak akik írtak nagyon szépen köszönjük.
Ez a rész csakis nektek érkezik:)
Puszika


Lurina:
Muszáj volt itt abbahagynunk, hogy fent tartsuk az érdeklődést:Dörülünk, hogy tetszett:))

judy:
Örülünk, hogy tetszett, reméljük annyira jó lesz a következő is amennyire ez bejött neked:))

névtelen:
Máris:))

Lola:
Bizony bizony megtörtént:))

Klau:
Hát nem tudjuk ki mekkora sokkban van, de örülünk, hogy téged sikerült abba tennünk:)nem is ember kínzás, tőlem ezt a befejezést már megszokhattad volna:))

Krisztina:
Örülünk, hogy itt vagy, és annak pedig még inkább, hogy tetszik annyira a töri, hogy írsz nekünk:)hát a frissre mindig egy hetet kell várni, persze, ha a lányok bevetik magukat akkor eléggé meggyőzhetőek vagyunk:))

Kris:
Ha nem tudod mi az ami hiányzik a törinkből akkor sajnos ezen nem tudunk segíteni:(de reméljük mihamarabb rá jösz, és megosztod velünk, hátha nekünk is feltűnik, és akkor tudunk rajta változtatni:))

Pixie:
Nagyon örülünk neki, hogy ennyire tetszett Rob szemszöge, őszintén szólva én féltem tőle, mert ez a Rob egy egészen más karakter mint amihez én szokva vagyok, de ha neked bejött akkor megnyugodtam:)a szép álmaidnak pedig külön örülünk, reméljük továbbra is okozunk neked még ilyen álmokat:))

 

Hihetetlen, hogy körülbelül egy órája még átkoztam ezt a férfit, szinte mindennek elhordtam amiért úgy bánik velem ahogy, és most?
Most pedig csak hagyom, hogy úgy csókoljon ahogyan csak akar.
Az eszem tudja, hogy talán nem kéne ezt tennünk, hiszen Camilla a barátnője, még ha csak színjátékból is, de az.
Viszont akár hogyan is próbálok elszakadni tőle egyszerűen nem megy, vagy talán nem is akarom?
Azt hiszem az, hogy a kezem még most is a tarkóján, és a hátán simít végig elég egyértelművé teszi, hogy mit is akarok pontosan.
Jelen pillanatban nem érdekel más csakis az, hogy amire vágytam végre itt van, és megkaphatom, mert fölösleges lenne tagadnom, hogy végig erre volt szükségem.
Amióta sikerült először tisztáznunk a dolgokat ott a mosdóban a szívem már tudta ezt, de az eszem görcsösen küzdött ellene.
Hogy a félelem a csalódástól, vagy egyszerűen tényleg nem bíztam benne nem tudom, de már nem is számít.
A lényeg, az egyetlen ami számít az csakis a jelen, amit mindennél jobban élvezek.
A csókolózást a konyhában kezdtük, most mégis valami puha dolgot érzek a hátam alatt.
Hogy mi?
A hátam alatt?
Puha dolog?
Mint akit égetnek úgy szakítottam meg a szenvedélyes csók csatánkat, majd felpattantam az értetlenkedő Robert mellől.
Mindketten úgy kapkodtuk a levegőt akár egy kifulladt sportoló, az arcunk kipirult, és meg merem kockáztatni, hogy az ő szíve is legalább háromszoros ütemben ver.
Ahogy végig néztem rajta elsápadtam, az ingén már csak egyetlen egy gomb volt bekapcsolva, az öve pedig szét volt bontva.
Szent isten, ezt én tettem?
Dehát arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültünk a szobába, akkor mégis hogyan?
Gyorsan magamra kaptam a szemem, hogy rólam milyen ruha hiányzik, és ahogy megláttam, hogy bizony nálam minden rendben, sápadtból azonnal vörössé változott az arcszínem.
Lehajtottam a fejem akár egy kislány aki éppen csínyt követett el, és úgy is éreztem magam.
Most biztos egy olcsó ki lotyónak néz aki azonnal ágyba cipelné.
Basszus pedig én nem ilyen vagyok, egyáltalán nem.
Egyszer csak egy kezet éreztem az államon, majd a kéz lassan felemelte az arcom.
Rob aggódva, és egy kis félelemmel a szemében nézett rám amit nem értettem, de hamar hangot adott az érzéseinek.
-Megbántad?
-Nem.
Az, hogy azonnal rá vágtam a választ meglepett, de úgy tűnt őt nem, legalábbis nem mutatta, viszont mást annál inkább.
Egy boldog mosoly terült el az arcán, de még mindig nem volt az igazi.
Már épp rá kérdeztem volna, hogy miért ilyen furcsa, de megelőzött.
-Akkor mi a baj, látom, hogy valami zavar.
Felemelte a kezét, és a hajamat a fülem mögé tűrte, hogy ne lógjon az arcomba.
Annyi filmben láttam már, hogy a nők oda vannak egy ilyen mozdulatért, de mindig kinevettem őket, nem értettem miért olyan nagy dolog ez.
Most viszont, teljesen libabőrös lettem, és boldogsággal töltött el csak ez az egy pici dolog.
-Semmi, nem lényeg.
El akartam lépni tőle, nem akartam elmondani, mert zavarban voltam, de nem hagyta.
A kezeit a derekamra tette, majd a fülemhez hajolt.
-Amíg el nem mondod nem szabadulsz.
-Hé, mit művelsz?
Felkapott a karjába, majd vissza lépett a kanapéhoz, és leült rá, engem pedig az ölébe húzott, de csak az egyik lábára ültetett, hogy oldalt legyek neki ami meglepett, de nagyon jól is esett egyben.
Nem akartam még vele úgy lenni, és nem szerettem volna annyira intim közelben lenni hozzá.
Jó nem vagyok szűz, volt már dolgom férfival, de valahogy még nem éreztem, hogy úgy kellene lennünk, azt hiszem ezért is jöttem zavarba attól amit műveltem.
-Na most már elmondod?
A kedveskedő puszi amit a halántékomra nyomott teljesen levett a lábamról, nem is beszélve az igéző szemeiről amit most mélyen fúrt az enyémekbe.
Anélkül kezdtem el beszélni, hogy akartam volna, és csak utána jöttem rá, hogy kimondtam amit nem akartam.
-Nem tudom mi ütött belém, én nem szoktam senkit sem így letámadni...most biztos azt hiszed, hogy egy kis lo...szóval érted, ráadásul neked ott van Cam is, és ez így nem jó.
Először felnevetett, gondolom azt hitte csak viccelek, de ahogy meglátta, hogy én továbbra is komolyan fürkészem elkomorult.
Egy darabig mérlegelte a szavaimat, majd csak egyetlen egy kérdést tett fel.
-Megbántad?
Már kérdezte ugyan, de azt hiszem most fogtam fel igazán, hogy a válaszomon mennyi minden is múlik.
Ha azt mondom nem, nem bántam meg, biztos vagyok benne, hogy az életem teljesen fel fog fordulni.
Ha viszont azt mondom igen, tudom, hogy annyiban hagyná amit csináltunk, nem tenne felém több lépést.
Ő nem az a fajta aki könyörög, nem próbálna meggyőzni, hagyná, hogy az én szavam döntsön, és beletörődne.
Sok dolog múlik ezen a válaszon, én mégis teljesen nyugodtan, és minden kétség nélkül adtam meg neki a választ.
-Nem.
A szemeimet az övéibe fúrtam, azt akartam, hogy lássa azt amit én látok az övéiben, azt akartam, hogy mindent lásson.
Nem tudom meddig nézhettük csak így egymást, egyetlen szó nélkül, de most nem volt terhes a csend, sokkal inkább megnyugtató.
Mindkettőnknek át kell gondolnunk mi legyen ezután, és csak remélni mertem, hogy neki nagyjából ugyan azok az elképzelései vannak mint nekem.
Végül nem bírtam tovább, és kinyögtem azt amire én is tudni akartam a választ.
-És te...te megbántad?
Félve néztem a szemeibe, de ő csak édesen mosolygott rám.
-Úgy nézek ki mint aki bármit is megbánt?
A szája fülig ért, a szemei csillogtak, de valahogy ez nem töltött el kellő nyugalommal.
Nem mondta ki, ami kissé elbizonytalanított.
Láthatta rajtam, hogy valami nem stimmel, mert elkomolyodott.
-Minden meg fogok tenni azért, hogy bízz bennem.
Adott egy csókot a számra, majd leültetett a kanapéra miközben ő felpattant, és azonnal az ingéhez kapott, hogy begombolja a gombjait.
Most nem értem rá pirulni, vagy vissza térni a mit műveltem dologhoz, felpattantam, és elé álltam.
-Most mit csinálsz?
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.
Az elszántság az arcán megrémített, tudtam, hogy valamire készül, és ha így felpezsdül tőle akkor az csakis valami nagy dolog lehet.
-Rob, mégis...
Nem hagyta, hogy befejezzem, mert a kezét az arcomra tette, majd magához húzott, és az ajkaimra tapadt.
Mint ahogyan a konyhában most is teljes film szakadást ért el nálam, ahogy a számon éreztem az övét.
Miután pedig a nyelve játszadozni kezdett az enyémmel, lábaim remegni kezdtek, aminek köszönhetően Robnak a derekam után kellett kapnia, hogy megtartson.
Ahogy megszakította a csókot elpirulva fúrtam az arcom a mellkasába.
-Mondtam már mennyire imádom, hogyha zavarba jössz?
-Nem, még nem említetted.
A mellkasába mosolyogtam, de nem hagyta sokáig mert eltartott magától.
-Hát akkor most mondom.
Kaptam még egy pici puszit a számra, de aztán újra elengedett, majd vissza tért az inge gombjaihoz.
-Nem árulod el, hogy mire készülsz igaz?
Sóhajtva álltam elé, és segítettem neki a gomboknál, mire újra kaptam egy édes kis puszit.
-Szeretném ha csak akkor tudnád meg ha túl vagyok rajta.
-Miért olyan fontos?
-Most már az, de ne is kérdezz semmi, úgy sem árulom el.
-De...
-Hallottad már azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
A kezét az arcomra helyezte, majd miután végig simított rajta magához húzott, és megölelt.
Annyira élveztem a karjaiban lenni, hogy szinte minden mást el is felejtettem, pedig nem egy kérdésem lett volna felé.
Például mondjuk, hogyan tovább?
Vagy, mi lesz velünk?
Egyáltalán van e olyan, hogy mi?
Ezer meg ezer kérdés pörgött a fejemben én még sem tudtam megszólalni, egyszerűen csak élveztem ahogy a biztonságot nyújtó karjai magához ölelnek.
Persze miért is élvezhettem volna olyan sokáig, újra eltolt magától, majd egy fájdalmas fintorral az arcán nézett rám.
-Menned kell.
Kérdésnek szántam, mégis kijelentésnek hangzott, ami belőle csak egy lemondó sóhajt váltott ki.
-Hidd el maradnék, de nem lehet, muszáj elintéznem azt a dolgot.
-Nem ér rá holnap, vagy máskor?
-Szeretném most elintézni, nem akarok semmilyen kétértelmű dolgot az életemben, már nem.
Nem értettem miért mondja ezt, de éreztem, hogy a legjobb lesz ha elengedem, így bólintottam neki.
Nem is értettem magam miért ragaszkodom hozzá ennyire, soha nem voltam az a típus, de most, hogy érezem ő is akar, most valahogy nem akarok távol lenni tőle.
Ez őrültség lenne?
-Megtennéd, hogy holnap eljössz velem vacsorázni?
-Nem lesz gond ebből?
-Csak akkor lesz gond ha nemet mondasz.
-Rendben, akkor szívesen.
Mosolyogva váltottunk még egy szenvedélyes csókot az ajtóban, majd most már tényleg szabadjára engedtem.
Csak miután becsuktam az ajtót jöttem rá, hogy elment, és ez mit is jelent.
Camilla.
A mellkasomat elöntötte egy furcsa szorító érzés amivel nem tudtam mit kezdeni, és így is ért el az álom.

Rob:
Fogalmam sincs hogyan csinálta, vagy mikor, de határozottan elérte, hogy ne tudjak ép ésszel gondolkozni.
Teljesen elvette az eszemet, nem tudok másra gondolni csak rá.
Nem látok semmi mást csak őt, mindenhol az ő illatát érzem, az ő hangját hallom, talán ezért is voltam képtelen tovább távol maradni tőle.
Azt hittem azért hat rám ennyire mert nem kaphattam meg, mert őt nem tudtam megkapni, mert ő nem hevert a lábaim előtt ahogyan a nők többsége.
Lehet, hogy undorító dolog, de a ma esti látogatásom Katenél egyetlen egy dolog miatt volt, méghozzá, hogy megkapjam.
Azt hittem nem érdekel, csak cseszteti az egómat a nemtörődömsége, és mekkorát kellett csalódnom.
Az első csók után éreztem, hogy ez nem csak ennyiről szól, hogy ez annál sokkal több.
Az egész testemen mintha áram ütés cikázott volna át, és éreztem, hogy több kell, nem csak a testét, de a lelkét, az eszét, a szívét, az egész lényét akarom.
Azt akartam, hogy úgy akarjon engem ahogyan én őt.
A szívem veszettül kalapált, és tudtam, hogy ez most nem csak az izgalom miatt, most már többről szólt.
Igyekeztem mindent belevinni a csókjainkba, szerettem volna ha sikerül őt meggyőznöm nem vagyok olyan mint amilyennek hisz, még ha ez percekkel ezelőttig még teljesen más volt.
Élveztem ahogy mindent kizárt maga körül, legalábbis az, hogy hagyta azt tegyek amit akarok erre engedett következtetni.
Nem mondom nem kicsit húzott fel azzal, hogy vetkőztetni kezdett, és nem sok kellett hozzá, hogy én is letépjem róla a ruhákat, de tartottam magam.
Talán hosszú idő óta először nem akartam mást egy nőtől csak csókolni, csak érezni ahogy a karjaimban tarthatom.
Nem mertem kijelenteni még magamban sem ez mit jelent, pedig nagyon úgy tűnt, hogy az a helyzet amitől rettegtem, hogy egyszer bekövetkezik.
Nem akartam kötődni hozzá, de ő mégis észre vétlenül érte el ezt, valószínű, hogy éppen ezért nem bírtam ellenállni a szívem parancsinak.
A kocsiban a vigyorom letörölhetetlen volt a képemről ahogy vissza játszottam a Katenél töltött minden percemet.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire boldogan, és felszabadultan fogok eljönni.
Kielégülten talán, de hogy ilyen boldogan biztos nem.
Tudtam mit kell tennem, tudtam mit akarok, és éreztem, hogy már senki nem tántoríthat el a döntésemtől.
Katetet akartam, azt, hogy vele lehessek, tisztán, és egyértelműen csak vele, de ehhez meg kellett tennem egy fontos lépést.
Mielőtt beléptem volna a szállodai szobába vettem egy mély levegőt, már előre felkészültem, hogy mi fog rám várni.
Ahogy beléptem máris Camet kezdtem keresni, de nem kellett sokáig hajkurásznom, pont ugyan azt csinálta mint mindig általában.
A tükör előtt állt, és a ruháit próbálgatta.
Nem mondom, sokszor csábultam el egy egy ruhánál, és kötöttünk ki az ágyban, de most más volt.
Most, hogy tudtam mit, vagyis kit akarok, nem számított volna még az sem ha meztelenül látom magam előtt.
-Cam.
-Mi van?
Na igen, a jó modora is csak egy jól megrendezett színjáték, de már nem érdekelt.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad.
Nem nagyon pillantott rám, a tükör előtt forgott, és csak magát leste, hogy hogyan áll neki az új farmerje.
-Azt akarom, hogy szakítsunk.
-Hmm...nem is tudom...azt hiszem ez egy kicsit kövérít, te mit gondolsz?
Felém fordult, és megmutatta szemből is a ruhát, de egyáltalán nem érdekelt.
Most süketet fog játszani?
Hát nagyon ajánlom neki, hogy ne tegye, mert akkor elég hamar el fog fogyni a türelmem, és annyi lesz az én jó modoromnak is.
-Hallottad amit mondtam?
-Persze, és?
-És?
Cam, azt akarom, hogy legyen vége, belefáradtam a színjátékba, szakítani akarok.
-Elsőre is felfogtam, de nem nagyon tudok veled mit kezdeni.
A ruhái között kezdett pakolászni, én pedig magamban már kezdtem a falat kaparni.
Nem akartam hosszú menetet, de úgy tűnik nem fog menni máshogy.
-Nem kell velem semmit sem kezdened, végeztünk.
-Ugyan Rob, hagyd abba a hülyeségedet, ez mind csak amiatt a kis asszisztens miatt van.
Basszus menj, és dugd meg, utána ugyan úgy nem fog érdekelni ahogy a többi nő sem.
Lazán megvonta a vállát, és nyugodtan nézett rám, ellenben én majd felrobbantam.
Hogy mer így beszélni Kateről?
Egyáltalán nem ismeri, nem is beszélt vele, fogalma sincs milyen őszinte, és kedves az a lány, elképzelése sincs.
Ő a közelébe nem jön egy olyan nőnek mint Kate.
-Ennek semmi köze hozzá, egyszerűen elegem van belőled.
Ahogy ő az előbb most én vontam meg nem törődöm stílusban a vállam, mire láttam, hogy a szemei szikrákat kezdenek szórni.
Kezdődik.
-Ne merj így kezelni engem Rob, nem vagyok az egyik kis kurvád.
-Miért akkor mim vagy, mert, hogy a barát nőm nem az tuti.
-Tudod mit, leszarom mit mondasz, nem szakíthatsz velem.
A száját össze préselte, majd kiviharzott a szobából én pedig utána.
A konyhában találtam rá, épp a cigijét vette elő.
Megvártam amíg rá gyújt, talán így kevésbé lesz nagy a hiszti.
-De szakíthatok, nincs szerződésünk, azt teszek amit akarok.
-Azt hiszed ez ilyen egyszerű, na nem, azt már nem, a sajtó szét fog szedni.
-Mert szakítottunk?
Felnevettem, de ahogy megláttam megvillanni a szemeit rögtön rám fagyott a mosoly.
Ökölbe szorult kezekkel álltam meg előtte, és szikrákat szóró szemekkel, kezdtem neki szinte sziszegni.
-Nem mered.
-Próbáld ki.
Nem hagyom, hogy elhagyj.
-Az istenit Cam, hiszen nem is vagyunk együtt.
-A médiában mi egy pár vagyunk, imádnak minket, nem szakíthatunk, tudod te mi lenne a hírnevünkkel?
A sipákoló hangja elő tört belőle, nekem pedig erősen kellett tartanom magam, hogy ne tapasszam a kezeimet a fülemre, de nem akartam még jobban kiborítani, mert akkor tuti kidobta volna nekem a magas c-t is.
-Nem érdekel, végeztünk.
Hátat fordítottam neki, majd a csaphoz mentem, hogy igyak egy kis vizet, mert éreztem, hogy megint kezdek kijönni a sodromból amit persze ő még tovább tetézett.
-Nem, nem, és nem, nem hagyom hallod, ha kell az össze újsághoz elmegyek, és kitálalok, tönkre teszlek hallod?
-Fejezd be a hisztit Cam, nélkülem is ugyan olyan jól meg leszel mint eddig.
-Nem, azt mondtam nem, nem fogunk szakítani, nem hagyom, és kész.
-Hagyd abba a hisztit kérlek, erre semmi szükség, már döntöttem.
-Á igen, és mit gondolsz ehhez mit fog szólni az ügynököd?
Úgy nézett rám mint aki most nyerte meg a csatát.
Tudta jól, hogy mindenben hallgatok Stephanira, hiszen nem egyszer húzott ki a szarból, de azzal nem számolt, hogy Steph úgy szeret mint a fiát.
Biztos vagyok benne, hogyha elmondom neki a döntésem okát, megért majd, és támogat.
-Majd meggyőzöm, hogy nekem így a legjobb.
Direkt nem említettem neki Kate-et, fölösleges lett volna őt idő előtt bele keverni.
Elég lesz majd akkor közép pontba kerülnie, hogyha kiderül, hogy együtt vagyunk, de várjunk csak...
Egyáltalán együtt vagyunk?
A fenébe, oké, hogy nem bánta meg ami köztünk történt, és úgy tűnt nagyon élvezte amit csináltunk, de nem beszéltünk meg semmi konkrétumot.
Na jó, Robert nyugi, majd holnap mindent tisztáztok, holnap a vacsorán.
A szívem megtelt rég nem érzett melegséggel ahogy rá gondoltam, de ez is csak addig tartott amíg Cam újra nem kezdett hisztizni.
-De Rob...kérlek...nekem szükségem van rád.
Jaj ne, most jön a sírás rész.
Nem igaz, hogy erről nem szokik le.
Jó először megettem a dolgot, sőt másodjára is, de úgy századjára ez már egy elég pocsék ötlet volt.
Sóhajtottam egyet, majd leültem a székbe, és onnan figyeltem ahogy hüppögve, könnyezve néz rám esdeklően.
-Hagyd abba, fölöslegesen adod elő magad, ezzel csak annyit érsz el, hogy elkenődik a sminked.
Dühödten törölte ki a szeméből a kamu könnyeket, majd gyilkos pillantásokkal lövellve elém trappolt.
-Esküszöm neked, hogy mindenki megfogja tudni, hogy az egész kapcsolatunk csak hazugság volt, ugye tudod mit jelent ez?
-Hogy tönkre megy a hírnevem?
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire össze préselt szájjal bólintott nekem.
Felálltam, majd a kezem az arcára simítottam.
Míg ez a mozdulat amikor Katenek csináltam szeretettel töltött el, most csak is sajnálatot keltett bennem.
Nem akartam bántani, vagy megalázni, egyszerűen csak azt akartam, hogy elfogadja a döntésemet, és ezért bármire képes voltam.
-Camilla, ha az enyém tönkre megy mit gondolsz mi lesz a tiéddel?
Egy pillanatig döbbenten meredt rám, de ahogy meglátta nem viccelek dühöngve felsikított, majd elfordult, és a hálóba rohant ahol magára csapta az ajtót.
Persze a kiabálást nem hagyta abba, így valószínű, hogy az egész szálló őt hallgatta.
-Ezt még megkeserülöd Robert Pattinson, nagyon meg fogod még bánni ezt a napot.
Még nem tudod kivel kezdtél ki te szemétláda, de majd meglátod, esküszöm, hogy átkozni fogod azt amikor azt hitted szórakozhatsz velem.
Hallottam ahogy a szekrényeket csapkodja, gondolom a ruháit szedte össze.
Azonnal a telefonhoz léptem, majd tárcsáztam a recepciót ahol kértem neki egy másik szobát.
Attól, hogy innen végülis kiadtam az útját még nem akartam, hogy az éjszaka közepén keljen szállást találnia.
Mondjuk valószínű, hogy ő is egy szobát foglaltatott volna magának, de így könnyebb volt a lelki ismeretemnek.
Talán még sem vagyok akkora bunkó mint amilyennek tartanak.
A recepciós lány nem kicsit döbbent meg, hápogott egy sort, de mielőtt még kérdezgetni kezdett volna gyorsan leráztam.
Előtte azért még megkértem a diszkréciójára amit meg is fogadott.
Ez egy elég előkelő szálloda ahhoz, hogy tudjam bízhatok benne, így megnyugodtam.
Ahogy Cam kilépett a szobából legalább hat bőrönddel azonnal felpattantam.
Még jó, hogy kérettem fel pár csomag hordó fiút.
Dacosan nézett rám mikor oda léptem mellé.
-Kérettem neked egy másik szobát, természetesen amíg itt vagy a városban én állom.
-Chh, még jó.
Felemelt fejjel, mint egy díva sétált el mellettem, de most valahogy nem tudott felbosszantani.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, átjárt a nyugalom, és az izgalom egyszerre.
Végre megnyugodtam, mert megszabadultam tőle, és izgatott lettem, mert nagyon kíváncsi voltam Kate reakciójára.
Ezekkel az érzésekkel hunytam le a szemem, és ért el az álom, miközben a egyfolytában a Kate-el való első randi járt a fejemben.
Első randi, immár szabadon, remélem nem sokáig, de ez csakis rajta fog múlni.



HannaBetsy

Nem értem

Sziasztok
Itt vagyunk a frissel, reméljük tetszeni fog nektek:)
A komikat, és a pipékat is nagyon köszönjük, de ha egyet kérhetünk akkor megtennétek, hogy mi volt ami nem tetszett, mert kaptunk két nem tetsziket is.
Tudjátok, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát:)
Puszi nektek:)

ZoÉ:

Örülünk nagyon, hogy tetszik:)nos, lehet egészen jól ki ismerted már Robot, de hogy igazad van e, az máris kiderül:))

ria:

Azért ne őrülj meg, mi lesz így velünk, hogy nem írsz???:(örülünk, hogy sikerült meglepetést okoznunk, van még pár ütős lapunk:)hogy mennyire tudnak beszélni, avagy Rob meddig lesz ilyen kis duzzogós az hamarosan kiderül:)ja, és igen, direkt csináltam ezt a kis figyelmeztetést a 18-asra, tudtam, hogy félre értitek:))

Amanda:

Nos Camilla valóban nem épp egy szimpatikus személyiség, de lásd be, ha nem lenne unatkoznánk:Dne aggódj nem haragszunk meg, és nem is sértődünk meg ha nem írsz, nem tudjuk hova mész, de jó szórakozást kívánunk hozzá, reméljük jól érzed majd magad, és mi szeretettel várunk majd vissza:))

judy:

Örülünk, hogy tetszenek a gebaszok, valamit mindig próbálunk nektek kitalálni:)Robnak muszáj elviselnie Camillát, legalábbis úgy érzi jelenleg mivel ez egy érdek kapcsolat, de hogy meddig lesz jó neki, az hamarosan kiderül:)nagyon köszönjük, hogy még külföldről is írsz nekünk, nagyon jól esik:)sok sok puszit küldünk neked érte:))

Kris:

Örülünk, hogy tetszettek Rob gondolatai:))

Ani:

Itt volt az ideje egy Rob szemszögnek, örülünk, hogy tetszett:))

Anita:

Köszönjük szépen:))

Lola:

Ez most pozitívum, vagy negatívum?:))

Heni:

Annyira örülök, hogy itt is itt vagy, nagyon imádlak ám:)örülök, hogy tetszik Robnak egy kicsit más oldala, bevallom először féltem tőle, hogy hogyan fogom át adni a bunkó, nyers Robot, de ha neked tetszik akkor már megnyugodtam:)és hogy mi fog ebből kisülni?további Betsy bonyodalmak, Hannas fordulatokkal:))

Félve tördeltem a kezeimet, és nem nagyon mertem felemelni a fejem.
Már percek óta bent ülök a lakókocsijában, és azon gondolkozom, hogy mit is kellene mondanom.
Ha jobban bele gondolok tudom mit akarok mondani, csak valahogy nem tudom megfogalmazni.
Mintha a szavak azzal, hogy ki akarom őket ejteni teljesen értelmüket vesztenék, és úgy érzem nincs értelme kimondanom.
Már percek óta szenvedek, újabb, és újabb magyarázatot akarok neki adni arra miért is mondtam azt amit, de nem megy, egy hang sem jön ki a torkomon.
-Mondod is mit akarsz?
Hideg semmi mondó hangja meglepett, és én azonnal felkaptam a fejem, hogy lássam is.
Nem értem miért, de ahogy megláttam, hogy az arca tükrözi a hangját is egyszerűen össze szorult a szívem, és a torkom is.
-Én csak...csak...
-Csak mi?
A szájához emelte a cigit majd mélyet szívott belőle, miközben folyamatosan a szememet szuggerálta.
Próbáltam bele látni, legalább a szemén keresztül látni mi van vele, hogy miért ennyire érdektelen, de semmi, egyszerűen semmit nem láttam rajta.
Vettem egy mély levegőt, majd felálltam, és úgy kezdtem el beszélni.
-Tudom, hogy most mi jár a fejedben, tudom, hogy megint arra gondolsz csak szórakoztam veled, hogy a bizalmadba férkőzhessek...
-Miért, talán nem így van?
A könnyeimet vissza nyelve csak vettem egy mély levegőt, majd újra felé fordultam.
Ha azt veszem abból amit hallott van benne némi igazság, hogy azt hiszi, hogy igaza van, ezért nem förmedhetek rá.
Nincs más választásom mint, hogy megpróbálom neki megmagyarázni, de hogyan?
Mégis mit mondjak neki?
Hogy bocs, hogy ezeket mondtam, de azt hiszem kezdek többet érezni irántad mint barátság, és ettől egy kissé "nagyon" bepánikoltam?
Nem mondhatom ezt, biztos, hogy kinevetne, vagy csak hülyének nézne.
De akkor mit mondjak, mégis mit?
-Nem így van, én soha nem akartalak kihasználni, hiszen ismersz.
-Nem, nem ismerlek, fogalmam sincs ki vagy.
Egyszer együtt ebédeltünk, és egyszer beszélgettünk hosszabb ideig ennyi, semmi több.
-Én azt hittem...én...
-Mit, mit hittél?
Ugyan Kate, kit akarunk becsapni, tök fölöslegesen kapálózunk egy olyan barátságért ami mind a kettőnknek csak bonyodalmat okoz.
-Mit akarsz ezzel?
Persze tudtam, legalábbis sejtettem mit akar mégis az ő szájából akartam hallani, nem akartam több félre értést, vagy hogy csak a fél szavaiból szűrök le dolgokat.
Féltem a válaszától, féltem, hogy az lesz amire gondolok, mert ahogy jelenleg állunk tudom, hogy fájna ha kimondaná.
Mintha rajta is átfutott volna a fájdalom, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is múlt el minden az arcáról, így gondoltam csak beképzeltem magamnak.
Pár másodpercig csak meredten bámult rám, de aztán újra mélyet szívott a cigijéből, majd kimondta azt amitől annyira féltem.
-Nem hiszem, hogy nekünk barátkoznunk kéne.
-De hát jól el voltunk, mármint jól kijöttünk, nem értelek, miért?
Csak amiatt amit mondtam?
Oké hülye voltam, és ideges amiatt ami az ebéd után történt Camillával, de én egyáltalán...
-Kate, Kate, elég...erre semmi szükség, nem kell magyarázkodnod, ennek semmi köze ahhoz amit mondtál.
-Akkor nem értelek.
Tényleg nem értettem, ha nem ez a baja akkor mi?
Hiszen eddig ő volt az aki annyira barátkozni akart velem, akkor most mégis miért nem akar velem barátkozni?
Nem értem, nem értem, nem értem.
-Azt akartam, hogy lássanak veled barátkozni, és ezzel elérjem, hogy mások is a közelembe merjenek jönni.
Elegem volt belőle, hogy én vagyok a bunkó színész akihez nem lehet kettőt sem szólni, ezért...
-Felhasználtál.
Halkan szinte csak magamnak mondtam ki, pedig legszívesebben üvöltöttem volna.
Igaz, hogy nem tett semmi rosszat, hiszen ezt már az elején is mondta, hogy szeretné, hogyha a barátságunk állttal mások is a közelébe mennének, nekem mégis nagyon rosszul esett, hogy tényleg semmi más nem érdekelte.
-Szóval most, hogy már vannak, "barátaid" már nincs szükséged a szolgálataimra?
Olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy szerintem még a forgatáson is jól lehetett hallani, amitől ha lehet a föld alá süllyedtem volna.
Hát persze, hogy kinevet, mégis mire számítottam tőle?
Nem mondom, hogy egész végig megjátszotta magát, mert láttam a szemében az őszinte csillogást amikor a családjáról, vagy a barátairól mesélt, mégis úgy érzem magam mintha átvert, és becsapott volna, holott világosan megmondta mik a szándékai.
Persze én meg voltam olyan buta, hogy elkezdjek felé megnyílni, pedig mennyiszer megfogadtam, hogy nem fogok senkit a bizalmamba fogadni, pontosan azért mait most érzek.
Fáj belátnom, hogy Rob sem különb mint az összes többi sztár, ő is csak saját magára gondol.
Nem hibáztatom érte, hiszen nyilván neki ez a normális, de nekem nem, sőt...
Na jó Kate, ebből elég, most azonnal lezárod a dolgot, és elmész.
Megfordultam, hogy diszkréten kivonuljak a szobából, nem bírtam tovább hallgatni ahogy kinevet, de amint a kilincsre tettem a kezem a hangja megállított.
-Kate.
Felé fordultam, és próbáltam most én mindent eltüntetni az arcomról, de valószínüleg nem nagyon jött össze, legalábbis nagyon úgy éreztem, hogy nem sikerült a tervem.
Kérdőn néztem rá, mire felállt, és elém sétált.
A szívem áruló módon a torkomban kezdett dobogni, de most minden erőmet bevetettem ami csak létezett azért, hogy ne lássa milyen hatással van rám.
-Nem akarok haragban elválni, nem akarok veled vitázni.
Szeretném ha a munkában nem lenne köztünk probléma, rendben?
A kezét nyújtotta amibe gondolkodás nélkül csúsztattam bele az enyémet, és szomorúan éreztem, hogy az érintése még mindig hatással van rám.
Igaz, hogy csak a kezemet fogta meg, mégis megborzongtam tőle, de mielőtt ezt észre vehette volna kirántottam a kezem, majd hátat fordítva neki kirohantam a kocsiból.
Meg sem álltam a számomra kijelölt munka részlegemig, ahol azonnal neki láttam előkészíteni mindent ami szükséges volt.
Nem akartam, hogy a munkámra kihasson az ami Robert, és köztem...
Úr isten, mégis miket beszélek?
Hiszen semmi nem történt Robert, és köztem, csak egyszerűen barátkoztunk, és amikor rájött, hogy ez neki mégsem kell megszakította ezt.
Jesszus Kate, ebbe ne képzelj bele semmi hülyeséget, téged is csak azért visel meg ennyire, mert túlságosan megbíztál benne ennyi.
Szó sincs semmi érzelemről, nem, nem, és nem.
Egész nap ezen őrlődtem, nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy talán többet érzek iránta mint kéne.
Sajnos ez a munkámban is meglátszott, elég sokszor bambultam el a nap folyamán, vagy nem tettem azt amit kértek, esetleg hibáztam.
-Kate, nem tudom mi van ma veled, de sürgősen kapd össze magad, mert nagyon nem leszünk így jóban.
Mereditht úgy ismertem meg mint maga a nyugalom mintaképe, de most még ő is ki volt rám akadva nem is ok nélkül.
A napok gyorsan teltek, szinte repültek egymás után, de én nem lettem jobban, sőt, ahogy láttam nap mint nap Robot úgy éreztem egyre jobban fáj tőle a szívem.
Persze ezt mind csak belülről éreztem, miután megkaptam a letolásomat Meredithtől semmi mással nem foglalkoztam csakis a munkámmal odabent.
Szinte olyan voltam mint egy gép, jöttem, mentem, tettem amit kértek, tettem a dolgom.
Azt hittem nehéz lesz majd Robbal együtt dolgoznom, de könnyebb volt mint reméltem.
Találtam egy megfelelő módot arra, hogy ne hasson rám olyan nagyon.
Egyszerűen nem néztem rá, akár hányszor vele kellett dolgoznom mintha nem is ő lenne, mintha egy vad idegen lenne nem figyeltem rá.
Igyekeztem minél gyorsabban elvégezni a dolgomat aztán már útjára is engedtem.
Azóta a beszélgetés óta ő sem szólt többet hozzám, mindenki mással vígan elbeszélgetett, de engem gondosan elkerült.
Néha úgy éreztem mintha figyelne, mintha a pillantása minden hová követne, de biztos, hogy csak beképzeltem a dolgot.
Most is olyan mintha nézne, esküszöm érzem.
Amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam, mire még épp elkaptam ahogy rám néz.
Ahogy meglátta, hogy látom figyel azonnal elfordult, és Meredithel kezdett el beszélgetni.
Már épp készültem volna, hogy vissza forduljak a dolgom felé amikor is Josht láttam elmenni Robék mögött.
Azonnal eldobtam a kezemben lévő nyakkendőt, és felé kezdtem szaladni.
-Josh.
Messziről kiabáltam neki, de meghallotta, és miután felém fordult hatalmas lett a vigyora.
-Hé hé Kate, hova szaladsz?
Amint Meredithék mellé mellé értem, az említett elkapta a karomat, és mosolyogva maga felé fordított.
-Beszélnem kell Joshhal, mindjárt jövök.
-De Rob része mindjárt kezdődik, és még nincs felöltözve.
-Elnézést Robert, csak két percet kérek, és jövök is, de...de most muszáj beszélnem Joshhal.
Meg sem vártam, hogy bármit is mondjanak azonnal tovább szaladtam, majd Josh nyakába ugrottam aki hangosan nevetve fogadta a támadásom.
-Hűha, ennyire még nem örültél nekem.
-Persze, hogy örülök, Ali tegnap ódákat zengett rólad, és a randitokról, mondtam már neked, hogy imádlak?
-Amm...még nemigazán, de pontosan miért is?
-Mert Ali majd kiugrik a bőréből amióta randizgattok, és tegnap volt a csúcs, egyszerűen be nem állt a szája, csak rólad beszélt.
-És te ennek annyira örülsz?
-Persze, hogy örülök, tudod te, hogy mikor láttam Alit ennyire önfeledten nevetni?
-Régen?
-Bizony, általában Ali vidám lány, de mindig volt egy fajta visszahúzása, mert nem volt teljesen boldog, de te most nagyon boldoggá tetted a tegnap estével.
-Hát igyekeztem, és akkor tényleg rólam beszél?
-Jaj igen, megállás nélkül, de ezt majd megbeszéljük, most vissza kell mennem dolgozni, mert leszedik a fejem.
-Jól van menj csak, majd később beszélünk.
Kaptam tőle egy puszit az arcomra, majd utamra engedett.
Ő az egyetlen akiben megbízom, persze Ali után.
Az utóbbi időben elég közel kerültem hozzá, sokat beszélgetünk, persze főleg Aliről, de azért kitértünk a családjainkra is.
Ha vele beszéltem valahogy Rob nem is jutott eszembe, talán mert amikor láttam, hogy ő, és Ali mennyire jól el vannak Josht már csak Alihez kötöttem.
Szerencsére Josh sem emlegette a Robos dolgot, de biztos vagyok benne, hogy ebben Rob keze is benne volt.
Szinte pattogva lépkedtem vissza a dolgomhoz annyira felpörögtem a kis szerelmes pártól.
Na jó, nem szerelmes pár, de nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan ezt mondhatom rájuk.
Amikor vissza értem Rob már ott várt engem, és idegesen vadul pötyögött a telefonján.
-Rendben ezt a nadrágot kell felvenned, ezzel a papuccsal, felső nem lesz rajtad mivel a parton lesztek, az órát, és a láncodat kikeresem mire felöltözöl.
Rá sem nézve adtam a kezébe a cuccokat, majd a fejemmel az öltöző felé böktem ahol ő azonnal el is tűnt.
Ilyenkor nehéz volt megállnom, hogy ne szóljak hozzá, annyira szívesen meséltem volna neki arról, hogy Ali, és Josh milyen közel kerültek egymáshoz.
Vagy, hogy tegnap a barátja meglepetésből képes volt elvinni Alit egy Pussicat Dollsos koncertre, csak mert tudja, hogy Ali imádja őket.
De nem tehettem, mert már nem vagyunk olyan viszonyban.
Szépen előkészítettem mindent amire Robnak szüksége lehet, majd szóltam a sminkesnek, és a fodrásznak, hogy jöhetnek.
Rob egy szál nadrágban jött ki, és persze, hogy akkor amikor én épp arra fordultam.
A szívem kihagyott egy ütemet, hogy aztán olyan őrült ütembe kezdjen mintha ki akarna szakadni.
A levegő kevésnek bizonyult pedig elég nagy terünk volt, és mintha izzadni is kezdtem volna.
Szemeimet akaratlanul futtattam végig a szálkás felső testén.
A vállai nem voltak olyan nagyok, mégis férfias volt, a mellkasát mintha direkt arra teremtették volna, hogy a női nem tekintete egyből megakadjon rajta, és a hasa, te jó ég.
Nem mondanám kockás, kigyúrt hasnak, mégis volt benne valami ami arra késztetett, hogy menjek oda, és simítsak végig rajta.
Képtelen voltam elfordítani a tekintetemet, eddig nem voltunk még ilyen helyzetben, ez az első, hogy felső nélkül látom ilyen közelről.
-Rob végre, na gyere had lőjem be azt a széna kazalt a fejeden.
A fodrász hangjára tértem magamhoz, mire teljesen elpirulva kaptam le róla a szemem.
Még láttam ahogy az ő szemei is rajtam vannak, és ettől csak még kellemetlenebbül éreztem magam.
Biztos látta mennyire nem bírom levenni róla a szemem, és hogyan néztem végig minden egyes porcikáját.
Basszus még jó, hogy lejjebb nem kalandozott a tekintetem.
Úr isten Kate, mi van veled?
Miután kellőképpen végeztem az ön ostorozással úgy döntöttem ideje lenne lezárni a dolgot.
Gyorsan oda rohantam Robhoz aki a székben várt a sminkesre, majd felemelve a kezét rá adtam az óráját.
Megkerülve ugyan ezt a műveletet hajtottam végre a karkötővel is, és már csak a nyaklánc maradt, ahhoz viszont elmaradhatatlan volt, hogy felnézzek.
Vettem egy gyors mély lélegzetet, majd felnéztem.
A szemei engem figyeltek, és napok óta most először láttam rajta egy kis érzelmet.
Mintha valaminek örült volna, mintha tetszene neki valami.
Fél mosollyal az arcán nézett rám, de én igyekeztem nem törődni vele.
Felemeltem a láncot, majd közel hajoltam hozzá, de mivel nem láttam a kapcsot, és nem tudtam bekapcsolni ezért kénytelen voltam még közelebb menni.
Szinte már teljesen a nyakában voltam, és mintha Rob mélyeket lélegzett volna a hajam illatából.
Mielőtt még nagyon beleéltem volna magam a dologba, egy gyors mozdulattal a helyére kattintottam a kapcsot, majd elugrottam tőle, és már indultam is.
-Kate.
Rob hangja hirtelen ért, és a meglepődéstől azonnal abba hagytam a mozgást.
Megálltam, és vártam mit akar mondani, de nem fordultam felé.
Amint benne is tudatosult, hogy nem fogok megfordulni elmondta mit akar.
-Kate, beszéli szeretnék veled.
Megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem, de amint megérkezett a sminkes lány a tekintete úgy lett semmit mondó, és hideg.
Kíváncsi voltam valamire, ezért a teljes testemmel felé fordultam.
-Mondtál valamit Robert?
-Nem, semmit.
Először láttam rajta, hogy megdöbbent a kérdésemen, hogy aztán ökölbe szorult kézzel, de még mindig semmit mondó arccal válaszoljon.
Bólintottam neki, majd tovább mentem.
Fogalmam sem volt ez miért volt jó neki.
Hallottam amint azt mondja beszélni akar, akkor miért tagadta le?
Egész nap ez járt a fejemben, de választ nem kaptam a kérdésemre.
Este hulla fáradtan estem be a lakásba, tudtam, hogy Ali ma nem lesz itthon mivel Joshhal van újabb randin, ezért egészen nyugodtan a nappali közepén rúgtam le a cipőimet.
A kabátomat a fotelra dobtam ahol utána a pulcsim is végezte.
A hűtőhöz léptem, majd kikaptam egy üveg colát, és vagy fél litert magamba döntöttem egyszerre.
Hiába, valami szenvedélyemnek kell lennie ha már nem iszom, nem dohányzom, és semmi káros szokásom nincsen.
Épp a vacsimat melegítettem amikor valaki kopogtatott.
Nagy volt a kísértés, hogy inkább a csirke falatkáimat válasszam, de az illető úgy tűnt nagyon be akar jutni.
Kelletlenül fordítottam el a tekintetem a melegedő vacsorámtól, majd az ajtóhoz trappoltam, hogy megnézzem ki a kései látogatóm.
Ha kaptam már sokkot, vagy döbbentem már meg életemben akkor az semmi nem volt ehhez képest.
Az állam körülbelül a padlón volt, amin a látogatóm nagyon jól szórakozott, legalábbis a mosolyból ami az arcán volt erre következtettem.
Amint kissé magamhoz tértem az első sokkból azonnal össze szedtem magam, és kissé mérgesen néztem rá.
-Mit keresel itt?
-Mondtam, beszélni szeretnék veled.
-Azt hittem nem mondtál semmit.
Felhúztam a szemöldököm, és össze fontam magam előtt a karjaimat, miközben a válaszára vártam.
-Nem beszélhetnénk meg ezt odabent?
-Egy okot mondj amiért beszélnem kéne veled.
-Mert ahogy én, úgy te is tudod, hogy meg kell beszélnünk pár dolgot.
-Azt hiszem ez fölösleges, világosan megmondtad mit akarsz.
-Hát ez az, hogy nem ezt akarom...ajj Kate, engedj be kérlek, és ígérem mindent elmagyarázok.
Annyira könyörgően fúrta a szemeit az enyémekbe, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
Hiába emlékeztem rá, hogy csak kihasználta a barátságomat, és aztán még ki is röhögött, hogy napok óta emiatt szenvedek, képtelen voltam neki nemet mondani.
Hülye, hülye Kate.
Kitártam előtte az ajtót, majd egy kicsit félre álltam az útból, hogy be tudjon lépni.
Hálásan pillantott rám egy pillanatig, de aztán meg is indult a a nappali irányába.
-Mit melegítesz?
Basszus a csirkém.
Amilyen gyorsan csak tudtam a konyhába rohantam, és lekapcsoltam a mikrót, majd kivettem a csirkét, vagyis akartam, mert amint a tányérhoz értem felkiáltva engedtem is el.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ennyire nem veheti el az eszem ez az alak.
Gondolhattam volna rá, hogyha egyszer gőzölög a kajám akkor valószínüleg meleg, de nekem teljesen elvonta a figyelmemet az imént belépő férfi.
-A fenébe, ezt nem hiszem el, hogy az a...
-Úr isten Kate, mit művelsz, tartsd gyorsan a víz alá.
Rob egyszer csak mellettem termett, majd elkapva a kezem a csaphoz húzott, és a vizet megengedve alá tartotta az ujjaimat.
A hideg víz nagyon jól esett a felhevült bőrömnek, és kitört belőlem egy elégedett sóhaj.
-Jobb már?
Rob enyhe mosollyal az arcán mélyesztette a tekintetét az enyémbe, és én képtelen voltam tőle elszakadni, nem tudtam elfordítani az arcom.
A szemei megbűvölve tartottak fogságban, pedig az övéi elég sűrűn kalandozott más irányba.
A szívem a torkomban dobogott amikor láttam, hogy a szemei milyen sűrűm kalandoztak el a szám irányába.
A levegő újra túl kevésnek bizonyult mint amikor a forgatáson a teste miatt éreztem, csakhogy most a közelsége miatt volt.
Egyik pillanatban még a kezében fogta a kezem, majd már csak azt vettem észre, hogy a derekamra simul a tenyere, és úgy húz magához közelebb.
A ujjai lágyan cirógatták az oldalamat, mintha ezzel akarna megnyugtatni, pedig ha tudná, hogy nincs mitől tartania, nem fogok sikítva elrohanni.
Hihetetlen, hogy alig ismerem pár hete, és azóta is több volt köztünk az az idő amikor nem beszéltünk mint, hogy igen, de mégis úgy érzem, hogy megőrülök, hogyha végre nem érezhetem az ajkait az ajkaimon.
A kezeimet a tarkójára csúsztattam, és ott kezdtem el cirógatni amin meglepődött, legalábbis a kitágult szemeiből erre következtettem.
A levegőt is ő legalább annyira szabálytalanúl vette mint én amin elmosolyodtam.
Ahogy néztem a csodás ajkait amik most úgy vonzottak mint a mágnes önkéntelenül nyaltam meg az alsó ajkam.
Rob hatalmasat nyelt, majd az arca egyre közelebb került hozzám, aztán már nem láttam semmi belőle, mert amint a lehelete elérte a számat a szememet becsukva vártam arra, hogy végre megcsókoljon.
Egy végtelennek tűnő másodpercig mintha habozott volna, de aztán megtörtént.
A száját az enyémnek nyomta, és puhatolózón kezdett el puszilgatni, de amint rájött, hogy nem utasítom, vagy lököm el magamtól, az ajkai elnyíltak, hogy a nyelvével végig simítson ugyan úgy az alsó ajkamon ahogy én tettem az előbb.
Ahogy az én szám is elnyílt, és a nyelveink találkoztak úgy tört fel belőlünk egy elégedett sóhaj.
Szinte egyszerre mosolyogtunk bele a csókba, hogy aztán egymást simogatva, boldogan csak élvezzük azt amire már annyira vágytunk.


HannaBetsy

Mi van velem?

Sziasztok
Nagyon szépen köszönjük a 14 komit, 29 jó, és egy Lehetne jobb is pipát, eszméletlenek vagytok:)
Ne haragudjatok, hogy csak most jövök a frissel, de sajna a netemnek kapmec volt a hétvégére, bocsánat, de most itt vagyunk újra, és reméljük tetszeni fog nektek amit alkottunk:)
Puszilunk titeket
ui.:Egy enyhe 18-as található a részben:)

Ani:
Hát nem lövöm le a poént, hogy mi fog kisülni, hamarosan úgy is kiderül, reméljük tetszeni fog, bár nem hiszem:))

Névtelen:
Azonnal:))

Kris:
Hát Robnak lesznek még ingadozásai, szóval örülhetsz:)örülünk, hogy tetszett:))

E:
Hát hogyan???úgy ahogy Rob, csakis a hírnév miatt, mondjuk így is elég nehézkes a dolog:)jaj a féltékeny Rob mindenki kedvence:))

Amanda:
Nahát nahát, téged Robci levett a lábáról, jó hamar megbocsájtottál neki:)na nem baj, én se tudok rá sokáig haragudni, és igen, őt is meg lehet érten:))

Pixie:
Rábört drága színész, az a dolga, hogy jól játssza a szerepét, és ezt a tapló stílust elég rég óta gyakorolja, szóval profi szinten műveli:)örülünk, hogy tetszett a premieres akciójuk:)és barátság?hát majd meglátjuk:))

ZoÉ:
A féltékeny Robciért mindenki nagyon oda van, na nem mintha zavarna, én is imádom ilyenkor:)Kate most kellemesen csalódott na de meddig???:))

Lizzyke:
Na mi az amit annyira nagyon vársz??halljuk halljuk:Dnem csodálom, hogy Camilla nem nyerte el a tetszésedet, szerintem senki nem nagyon szimpatizál vele, hogy meddig marad a képben az még képlékeny, de majd kitalálunk valamit:))

Lola:
Igen igen, Rob eléggé cuki, teljes mértékben egyetértünk veled:))

Anita:
Hogy mit fog Rob tenni az kiderül nemsokára, remélem elnyeri a tetszésedet, aztán ki tudja:)hogy meddig lesznek barátok az még a jövő zenéje:))

ria:
A lányok kiharcolták a frisst szóval nekik mondd:)örülünk, hogy nagyjából minden rész tetszett:)nos meg kell mondanom büszkék vagyunk magunkra amiért nem tudod mi fog következni, remélem sikerül meglepetést szereznünk a dolog alakulásával:))

Judy:
Örülünk, hogy ennyire tetszett:))

névtelen:
Köszönjük:))

Lala:
Örülünk, hogy ennyire tetszik a blogunk, reméljük ez továbbra is így marad:))

-Na ide figyelj te...
Rob előre lépett egyet Camilla felé, de én elkaptam a karját.
Nem lett volna értelme itt vitatkozni vele, valószínüleg csak azt értük volna el, hogy a világ összes paparazzi körénk gyűlik, és ezt nem akartam.
-Nem kell a botrány.
Kérlelően néztem Robra akinek egy pillanatra ledöbbenten nézett rám.
Nem értettem miért, de nem is nagyon tudtam vele foglalkozni, mert a döbbenete után rögtön bólintott nekem, majd a kezét a kezemre rakta.
A fejével Camilla felé bökött, majd vissza.
Tudtam mire céloz, és azonnal bólintottam neki, hogy nyugodtan menjen.
Láttam rajta, hogy nem nagyon akar menni, de muszáj volt így én tettem meg az első lépést.
Elengedtem a kezét, majd a kabátomért nyúltam, és elindultam.
-Menekülj csak te ribanc.
-Camilla.
Ez volt az utolsó amit hallottam, mert utána kiléptem az ajtón, és egyenesen a forgatás felé vettem az irányt.
Sajnos ez a vége az ebédnek egyáltalán nem tetszett, de a többi részét egyáltalán nem sötétítette be, mert tényleg remekül éreztem magam.
Robnak ez az oldala teljesen megfogott, és azon kaptam magam, hogy egész nap az ebédünk járt a fejemben.
Az ahogyan boldogan mosolyogva hallgatta az élmény beszámolómat az első munka helyemről, vagy a szalag avatómról ahol sikerült minden egyes italt az asztalról magamra borítanom.
Még most is mosolyra húzódik a szám ha arra gondolok Rob mennyire próbálta vissza tartani a nevetését, aztán hogyan robbant ki belőle.
-Hát te meg min vigyorogsz?
Josh hangja térített magamhoz, én pedig akár egy csínyen kapott kislány sikeresen elpirultam.
Nem is értem magam, miért pirultam el?
És egyáltalán miért gondolok egy folytában Robra?
Ez nem lesz jó, nagyon nem.
-Hahó kislány, itt vagy?
Basszus mi a fene van ma mindenkivel, Rob is egész nap ezt csinálja, néz ki a fejéből mint valami bolond.
Erre azonnal felkaptam a fejem, és Joshra kaptam a pillantásomat.
Lehetséges lenne, hogy Rob is a közös ebédünkön elmélkedik?
Á, ne áltasd magad Kate, biztos van jobb dolga is mint az ebédünkre gondolni, csak te vagy ilyen marha , hogy nem tudsz másra gondolni.
Na jó, Josh itt van, és választ vár, szedd össze magad.
-Csak elgondolkoztam.
-És szabad megtudnom min?
Felhúzott szemöldökkel, úgy nézett rám, hogy a pillantása azt sugallta, tudom ám mire gondolsz szóval meg se próbálj hazudni.
Kissé zavarba jöttem, most hogy beszéljek neki az ebédről?
És ha nem is tud semmit, csak így akarja kicsikarni belőlem a válaszokat?
De miért tenné?
Ahh, én ezt nem bírom, kellett nekem ebédelni mennem, most megint őrlődhetek magamban.
Miért kell ennyire felkavarnia annak az ebédnek, hiszen semmi nem történt csak egy egyszerű baráti beszélgetés volt, miért nem tudom kiverni a fejemből?
Éreztem, hogy a magam iránti harag egyre nagyobb, és ezt Josh is észre vette.
-Ajjaj mitől lettél ilyen mérges?
-Hagyjuk.
Reméltem, hogy annyiban hagyja a dolgot, mert nem akartam előtte kifakadni, nem akartam, hogy egy flúgos libának tartson.
Elég volt, hogy én annak tartom magam, de mégis mi a fene van velem?
Miért látom magam előtt egyfolytában Rob vidám csillogó szürkéskék szemét?
Miért látom egyfolytában az édes ajkait ahogy mosolyra húzódnak?
Miért gondolok arra, hogy Camilla bárcsak később jött volna, hogy még élvezhessem a közelségét?
Nem, ez lehetetlen, én nem eshettem bele Robertbe, az képtelenség, hiszen eddig utáltam, sőt hallani sem akartam róla.
Nem, ezt most biztos csak azért hiszem, mert most jóban vagyunk, és egy teljesen más oldalát mutatta, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ennyi, semmi több, ugye?
-Ugyan, mondd el, hátha tudok segíteni.
-Nem tudsz oké, egy idióta vagyok.
Nem kellett volna vele ebédelnem, az egész egy idióta ötlet volt, tudtam, hogy csak baj lesz belőle, de nem hallgattam magamra.
Teljesen kifakadtam, nem tudom mi ütött belém, kézzel lábbal hadonásztam neki, miközben éreztem, hogy a kétségbe esés teljesen át jár.
Nem akartam közel engedni magamhoz senkit, őt pedig főleg nem, mert nem tudtam mire számítsak, de most mégis úgy érzem...
-Tényleg így gondolod?
Egy szomorú hang szakította félbe a gondolat menetemet, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül.
Ahogy szembe találtam magam Robbal, egy pillanatra ugyan azt a szomorúságot láttam az arcán, mint amilyet a hangjában hallottam, de aztán újra felöltötte a semmit mondó arcát.
Tudtam, hogy ebből baj lesz, nagy baj.

Robert:
Nem akartam hinni a fülemnek, most tényleg egy idióta ötletnek tartja, hogy velem ebédelt?
De miért, és akkor egyáltalán miért jött velem, miért viselkedett velem úgy ahogy?
Én azt hittem kedvel, de valószínüleg csak megjátszotta magát úgy ahogy mindenki más is a közelemben, de mégis mit vártam?
Soha senki nem az igazi arcát mutatja nekem, de most az egyszer azt hittem ő igen, hogy benne megbízhatok.
A rohadt életbe, én bíztam benne, szinte mindent elmondtam magamról.
A picsába, a kúrva életbe, hogy lehettem ekkora balfasz?
Igaza van Camillának, a mi világunkba nem férnek bele a barátok, nem engedhetünk közel senkit magunkhoz, mert csak ártanának nekünk.
Én hülye pedig még fölöslegesen vitatkoztam vele, hogy Kate márpedig megérdemli, hogy bízzak benne.
Na nem mintha annyira jó lenne Cammel a viszonyunk, sőt, általában meg tudnám folytani egy kanál vízben, de muszáj jóban lennünk, legalábbis a médiának.
Kate kitágult szemekkel, sokkosan nézett rám, de amint rá jöttem, hogy szánalmasan festhetek előtte a hülye érzéseim miatt azonnal felvettem a szokásos maszkomat.
Nem kell, hogy még ki is röhögjön.
-Rob, én nem úgy...nem úgy értettem...én csak...
-Erre semmi szükség Kate, azért jöttem, hogy elmondjam, szerintem is hülye ötlet volt az ebéd, mi nem tudjuk egymást kedvelni, próbálkoztunk, de nem ment.
-Rob ezt talán...
-Hagyd csak Josh, ha így érzi rendben, elfogadom.
Bólintottam Katenek, de már koránt sem voltam magamban olyan biztos mint amikor a szavak elhagyták a számat.
Miért néz rám ennyi szomorúsággal, és fájdalommal?
Nem értettem semmit, még magamat sem.
Engem mit izgat, hogy hogyan néz, hiszen nem több mint egy stylist, jó, majdnem sikerült össze barátkoznunk, de csak majdnem.
Még idejében rá jöttem, hogy ő is csak szórakozik velem, így jobb ha elfelejtem.
Kissé zavartan ugyan, de határozottan fordítottam nekik hátat, majd a lakókocsimig meg sem álltam.
Éreztem, hogy közben egy két személynek neki mentem, akik azonnal szidtak, de nem érdekelt, össze akartam szedni a gondolataimat, hogy megértsem, miért bánt ennyire, hogy Kate nem kedvel engem.
A lakókocsimban hálát adtam az égnek, hogy Cam nincs itt, semmi kedvem nem lett volna most még az ő nyafogását is hallgatni.
Lehuppantam az egyik fotelba, és egy cigire rá gyújtva kezdtem el elmélkedni, hogy mi is történt ez alatt a pár hét alatt.
Hogy miért is érzem magam ennyire pocsékul, hogyha arra gondolok többet nem beszélgethetek Katetel bármiről, hogy többé nem mehetek vele csak úgy ebédelni, hogy beszélgessünk.
-Hagyj már, nem látod, hogy mit csinálok?
Utáltam amikor Cam akkor akar rám mászni amikor épp dolgozom.
Nem értem miért nem érti meg, hogy szöveget kell gyakorolnom, attól, hogy neki nincs semmi dolga nekem még lehet.
Nem nagyon izgatta amit magyarázok neki, továbbra is a nyakamat csókolgatta, majd a kezét a nadrágom elejéhez helyezte, és marokra fogott.
Hát én is férfi fagyok, egyértelmű volt, hogy ez a megmozdulás hatással lesz rám.
A férfiasságom megrándult, és ahogy lágyan simogatni kezdett a nadrágomon keresztül, éreztem, hogy önkéntelenül is izgalomba jövök.
A férfiasságom keményen feszült a kezének, és a nadrágom már elég kényelmetlennek bizonyult.
Éreztem ahogy elégedetten mosolyog a nyakamba, majd egy hírtelen mozdulattal, elém vetette magát, és azonnal elkezdett kiszabadítani a nadrágomból.
Én csak hátra vetett fejjel vártam, hogy végre megérintsem, hiába, felizgatott, és már én is hangulatba jöttem, így minden mást kizártam a külvilágból.
Ahogy kiszabadított a nadrágomból majd az alsómból is, azonnal a szájába vett amit én egy hörgéssel jutalmaztam, de aztán eszembe jutott, hogy erre nincs most időnk.
Felrántottam magamhoz, majd a bugyiját félre húzva azonnal magamra húztam.
-De türelmetlen vagy.
Elégedetten nézett a szemembe, miközben önfeledten vigyorgott.
Ó ha tudnád, hogy csak az élvezet az ami hajt, és, hogy azon is minél gyorsabban túl akarok lenni, nem vigyorogna így.
Nem szóltam semmit, csak lecsaptam az ajkaira, majd mozgatni kezdtem az ölemben.
Már rég nem szólt másról ez a kapcsolat csak erről, csak a testiségről, és a médiáról, mondjuk azt hiszem soha nem is szólt másról.
Hírtelen ürült ki minden gondolat a fejemből ahogy éreztem hamarosan elérem a beteljesülést.
Nem sok hiányzott, de egyszer csak ajtó nyitódást hallottam, mire azonnal oda kaptam a fejem.
Egy megszeppent lányt láttam ott, de nem érdekelt mennyire zavarban van, pont a legjobb részt szakította félbe, én pedig ezt nem viseltem túl jól.
-Mi a...te hülye idióta, azonnal takarodj ki innen, mégis mit képzelsz?
Üvöltöttem neki amire persze ő azonnal kifordult a kocsiból.
-Bassza meg, a rohadt életbe ezt nem hiszem el.
Hangosan szitkozódtam, miközben azonnal magamra kaptam a nadrágom, és ideg betegen robogtam ki, hogy elküldjem azt a hülye picsát a fenébe.
Miután azzal sem mentem semmire, hogy kidühöngtem magam a főnökénél, sőt még a rendezőnek is balhét csaptam, eldöntöttem, hogy ki fogom akasztani.
Annyira eltiprom, hogy a végén ő maga fog menekülni erről a helyről.
Mégis mit képzel, hülye kis asszisztens semmi több, azt hiszi eljátszhatja nekem menyire sajnálja, és mennyire kis ártatlan?
Hát majd meglátjuk mennyire az.
Minden kiderítettem róla, mindent amit csak tudtam, még azt is tudtam, hogy mikor volt először fog orvosnál, vagy mi volt a jele az óvodában.
Meglepődve vettem észre, hogy nem egy buta csajjal van dolgom, de nem érdekelt, csak ki akartam készíteni.
Hogy miért azt már én magam sem tudtam, de úgy éreztem minél távolabb üldözöm ezt a lányt nekem annál jobb.
Meglepett, hogy nem nagyon akadt ki amikor eldaráltam neki a fele anyagot amit megjegyeztem róla, fogalmam sem volt róla, hogy ezt most mire véljem.
-Helló bajba jutott hölgy.
-Helló megmentőm.
Josh, és ő úgy tűnt már nagyon jóban vannak, és ez idegesített.
Biztos ő az aki kell neki, ő az akit kinézett magának, hogy meghódítja, majd kihasználja.
Az ilyen ártatlan kinézetű lányok mind ilyenek, ők a legveszélyesebbek, de ezt, hogy nem veszi észre ez a barom?
Minek bájolog vele, még adja alá a lovat, ezt nem hiszem el.
Azt hittem felrobbanok az idegtől amikor kezet csókolva vigyorogva távozott tőlünk, és Kate is mosolyogva nézett utána.
Egy megmagyarázhatatlan okból azt akartam, hogy ez a mosoly nekem szóljon, hogy rám nézzen úgy ahogy Joshra, hogy ha akarja én legyek az áldozata.
Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, nem eshetek a csapdájába, én nem, ennél sokkal okosabb vagyok.
Próbáltam felhúzni azzal, hogy kifejetettem mit akarhat Joshtól, de egy döbbent, és egy kissé dühös arcom kívül nem láttam rajta mást.
Most vagy rohadt jó színész nő, vagy nem olyan amilyennek hiszem.
Nem az lehetetlen, biztos, hogy ő egy számító kis...
Hírtelen maradt abba minden gondolatom amint megéreztem a kezét a nyakamon.
Villám csapások ezrei cikáztak át a bőrömön, én pedig csak sokkoltan álltam a dolog előtt.
Nem tudom mikor éreztem utoljára ilyet, de határozottan megrémisztett.
Innentől kezdve úgy kerültem akár egy leprást, csak akkor voltam hajlandó a közelébe menni, ha együtt kellett dolgoznunk, de ennyi.
Viszont a szemeimnek nem tudtam parancsolni, ahogy meghallottam a hangját azonnal mindig felé kaptam a fejem.
Nem értettem miért vonzza ennyire a tekintetem, de képtelen voltam nem őt figyelni.
Furcsa érzés volt őt nézni ahogy másokkal nevetgél, ahogy másokkal vidáman cseveg, sértett, hogy velem nem volt ilyen.
Mondjuk nem is indult úgy a kapcsolatunk, de akkor is, azt akartam, hogy velem is így beszéljen.
Hogy miért, fogalmam sincs, talán azt akartam, hogy a közelembe kerüljön, és ahogy kiismerem úgy mutathatom meg mindenkinek, hogy milyen is valójában.
Igen, erről van szó.
-Te nem vagy normális haver.
-Mert te olyan rohadtul ész lény vagy mi?
Nem értem minek hagyod, hogy az a csaj behálózzon.
A lakókocsimban ültünk, és épp Josh próbáltam meg meggyőzni, hogy nem olyan jó ötlet azt a bigét magához közel engednie, de nem nagyon akart rám hallgatni.
-Behálózzon?
Haver figyelj, tévedésben vagy, Kate nem olyan, ő egy kedves, és okos csaj, nem mellesleg remek humora van, nem akar tőlem semmit.
-Majd meglátod, csak a megfelelő időre vár, és akkor lecsap.
-Jesszus haver, nem egy ragadozóról beszélünk, hanem egy visszafogott, csendes kis csajról.
-Majd meglátod, de nem mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
Hát nem hallgatott rám, továbbra is jópofizott annak a bigének ami egyre jobban kezdett bosszantani.
Azon az estén amikor együtt maradtam kettesben Katetel ott a mosdóban, éreztem, hogy valami megváltozott.
Valami vissza fordíthatatlan, és rémisztő határt léptünk át.
Kiadtam magam, soha nem gondoltam volna, hogy ezt teszem, de megtörtént, valami láthatatlan kötelék arra ösztönzött, hogy beszéljek, és én megtettem.
Meséltem neki a gyerek koromról, a családomról, a barátaimról, mindenről ami az eszembe jutott, és azon kaptam magam, hogy az is érdekel amit ő mondd.
Igaz, volt amit a nyomozásomnak köszönhetően tudtam már, de az ő szájából hallani teljesen más volt, sokkal jobban érdekelt.
Be kellett látnom, hogy Joshnak igaza volt, ez a lány tényleg nem olyan szörnyű.
Bízni kezdtem benne, és érdekelni kezdett, nem is tudva ezzel mit okozok magamnak.
Egy hülye mondat mennyi mindent meg tud változtatni.
Amikor megláttam Kate csalódott arcát miután azt mondtam Joshnak, hogy együtt voltunk a mosdóban, furcsa módon össze szorult a szívem.
Meg akartam magyarázni, utána menni, és ha kell ezerszer bocsánatot kérni, pedig nem ilyen vagyok, egyáltalán nem a fenébe is.
Ahogy az a báj gúnár mellé lépett azt hittem menten kiütöm annak a baromnak a fog sorát, megnéztem volna akkor, hogy vigyorog.
Szerencsére Kate mellettem döntött, és hagyta, hogy megmagyarázzam mit miért mondtam, és még azt is, hogy elvigyem magammal a rendezvényre.
Boldogan mosolyogva léptem be a szállodai szobába ahol Cam már lefeküdt aludni.
Akkor először éreztem, hogy nem tudok befeküdni mellé az ágyba, így a kanapéra költözve feküdtem le aludni.
Az utolsó gondolatom egy gyönyörű lány volt akinek a nevetése a fülemben csengett, és a csillogó szemei örökre az agyamba vésődtek.
Reggel határtalan jó kedvel ébredtem, és ez egész nap kitartott, amiben nagyban segített, hogy Kate-el lopott pillantásokat váltottunk, és néha néha össze mosolyogtunk.
Úgy éreztem magam mint egy tini aki épp a kiszemelt lánnyal flörtöl, de ezt azonnal ki is vertem a fejemből.
Semmi ilyenről nem lehet szó, Kate egy barát, egy barát akinek érzem, hogy kiadhatom magam, és ennyi, semmi több.
Mindenki csodálkozva nézett egész nap, a vigyorom levakarhatatlan volt, és mindenkivel próbáltam jó fej lenni.
Igyekeztem nem én lenni a bunkó, öntelt hólyag ahogy Kate hívott, és ezért mindenkivel beszélgetni kezdtem.
Örömmel tapasztaltam, hogy nem néztek ki a táraságból sőt bevontak a beszélgetésekbe.
Kate-en láttam, hogy büszkén tekinget rám, és ez megadta a löketet, hogy tovább folytassam a közeledést az emberek felé.
Nem is volt olyan nehéz, kimondottan élveztem, hogy újra egy egyszerű színésznek kezeltek, és nem a nagy sztárnak.
Vigyorogva mentem vissza a szállodai szobába, már így is késésben voltam, alig volt időm elkészülni, de nem tudta még ez sem lelohasztani a kedvem.
Hamarosan újra Katetel lehetek, és újra kibeszélhetem magam, erre van szükségem, hogy valaki meghallgasson.
Amint beléptem a mosolyom azonnal rám fagyott.
Cam állt előttem teljesen felöltözve, kisminkelve, és én tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
Azonnal hívtam Josht, és ledaráltam neki, hogy mondja le Katet, nem nagyon tudtam kifejteni neki miért, mert tudtam, hogy Cam fülel, így csak szűkszavúan kértem meg.
A hangulatom a béka segge alatt volt, főleg azután, hogy Cam végig úgy csimpaszkodott belém mint egy majom.
Az emberek várakozóan néztek ránk, tudtam mit akarnak látni.
Egy boldog szerelmes párt, akik oda vannak egymásért, és mivel ez a dolgom megadtam nekik amit akarnak.
Magam felé fordítottam Camet, majd az ajkaira tapadtam.
Semmijen érzelmet nem váltott ki belőlem, mintha csak egy újabb szerepet játszanék egy színész nővel, és így is volt, csak színjátszás.
-Josh, kivel érkezett?
-Josh ő az új barát nője?
-Mennyire komoly önök között a dolog?
Na végre Josh, legalább nem fogom halálra unni magam, ráadásul már iszonyúan kíváncsi voltam,hogy Kate-el mit beszélt.
Remélem sikerült valahogy kihúznia a szarból Katenél.
Megkönnyebbülten szakítottam meg Cammel a csókunkat, és azonnal Josh felé kaptam a fejem, hogy aztán ledermedve nézzem kivel is érkezett.
-Nahát, mégiscsak igazam volt, ez a kis hülye tényleg Joshra vadászott, ha ezt elmondom Ninának a forgatáson.
Nem az lehetetlen, nem ismerhettem félre ennyire, nem lehet igaz, hogy tényleg az első feltevésem volt helyes, hogy csak előre akar törni.
Ahogy megláttam a puszit amit váltottak, tudtam, hogy csak szórakozik, mindkettőnkkel szórakozik.
Nem kellett volna hagynom, hogy utána meggyőzzön az ellenkezőjéről, nem lett volna szabad hagynom, hogy még közelebb kerüljön hozzám.
Egy idióta vagyok, már ott, ott a rendezvényen meg kellett volna szakítanom vele a kapcsolatot, de engem túlságon vonzott.
Meg akartam ismerni, tudni akartam még a legféltettem dolgairól is, ahogy ő tud rólam majdnem mindent.
Ezért hívtam meg ebédelni a picsába, azért, hogy lássam valóban nem olyan amilyennek hittem először.
És meggyőzött, teljesen meggyőzött, és most mi van, megint ugyan ott tartunk ahol eddig.
Újra egy olyan nőnek tartom aki csak kihasználja a férfiakat, csak tudnám miért vagyok ettől annyira kiborulva.
Halk kopogtatás térített vissza a gondolataimból.
-Gyere.
Észre se vettem, hogy mennyi cigit elszívtam, ha anyám ezt látná tuti azonnal szét rúgná a seggem.
A tekintetem a bejárati ajtó felé kaptam ahol Kate bűnbánó arcával találtam szembe magam.
-Beszélnünk kell.
Bólintottam neki, és tudtam nekem mit kell mondanom, már csak az a kérdés, hogy lesz e hozzá elég erőm.


HannaBetsy