Novella 1/2

Sziasztok
Íme a második rész a novellából.
Kellemes olvasgatást nektek.
Puszi

Könnyeim némán csorogtak végig arcomon,Rob nem mondott semmit. Nem mondta,hogy akar minket, hogy szeretné-e a babát .Semmit nem mondott. Tudtam,hogy ez mit jelent....nem akarja. Persze,hogy
nem hisz neki most a legfontosabb a karrierje,hogy a csúcson legyen és ebbe az egészbe nem fér
bele egy gyerek. Istenem,hogy lehetek ilyen naiv ? Hogy gondolhattam,hogy majd annyira fog neki
örülni,mint én ,mikor már biztossá vált ,hogy tényleg ott van bennem az a csöppség,hogy tényleg az
enyém,a mienk. Tiszta hülye vagyok.
- Rob ,leszel szíves mondani valamit ?Mondd ,hogy nem akarsz minket,hogy menjek már el és ne is
láss többet,hogy utálsz,hogy csalódtál benne,mindegy ,csak mondj már valamit ,mert nem bírom már
azt ,hogy csak nézel - tényleg iszonyatosan ideges voltam,úgy éreztem a belsőm szétszakad...nagyon fájt.
Azt éreztem ,hogy el fogom veszíteni életem legfontosabb emberét,akiben megbíztam ,akit teljes szívemből szeretek .Féltem ,mert  ő volt a mindenem és nem tudom mi lesz velem nélküle.
- Sofie...szívem..én ..naná ,hogy örülök drágám. Én csak...arra számítottam,hogy valami rossz történt és te nem mered nekem elmondani ,erre egy olyan dolgot osztasz meg velem ,aminek a világon a legjobban örülök és...és nem is tudom mit mondhatnék még...te megajándékozol engem, a legszebb dologgal a világon. Egy kisbabával...és mégis ,hogy gondolhattad ,hogy nem kellesz már ezek után? Istenem,kicsim ne legyél buta. Mindennél jobban szeretlek-mondta mélyen a szemembe nézve,majd magához szorított.
Most ,hogy a karjaiban tartott,hatalmába kerített az az érzés ,hogy soha nem akarom elengedni.
Legyen mindig itt, velem,mert én nélküle nem vagyok senki.
Most jött ki rajtam az a feszültség,amit azóta érzek,mióta az orvos kijelentette,hogy valószínűleg terhes vagyok.
A karjaiban sírtam és ő erősen tartott,akárhogy is abba szerettem volna hagyni ezt a "nyafogást" nem ment.
Kellett az,hogy ki tudjam magam sírni végre.
- Semmi baj életem,itt vagyok - szüntelenül próbált nyugtatgatni,és lassan úgy éreztem abba tudom hagyni.
- Rendben...megvagyok – hüppögtem - csak nagyon megijedtem ,azt hittem te nem akarod majd .
- Hát tény ,hogy nem terveztük ,de el sem tudod hinni mennyire boldoggá tettél. Egy kisbaba...Istenem...én is lassan fogom fel ,de...ez csodálatos-vigyorgott rám tele szájjal. - Gyerekem lesz attól a nőtől ,akivel le szeretném élni az életem. Nincs ennél jobb érzés,komolyan.
Most már a meghatódottságtól sírtam majdnem. Hát igen...terhes nők...

Azon az estén megbeszéltük a dolgokat. Mondtam neki ,hogy eszébe se jusson feladni a karrierjét,
tudtam ,hogy nagyon fontos neki ,soha nem is vártam volna ezt el tőle. De azt azért leszögezte
,hogy soha többet nem fog olyan későig dolgozni ,mint mostanában. Ezzel abszolút egyetértettem, nem is főként azért ,hogy nekem jó legyen,mert hát kétségkívül az,ha velem tölti minden szabad percét,de azért már aggasztottak azok a sötét karikák a szeme alatt. Egymásba fonódva aludtunk el ,ő volt a nagy kifli én meg a kicsi. Persze a keze egyből  rátalált a hasamra,így merültünk el mindketten az álmok édes tengerében.

Másnap az óra 6-kor csörgött én meg azt hittem leverem onnan ,de úgy,hogy többet az már nem fog
 megszólalni. Na igen,jó is lett volna...
Csak ,hogy újra hétfő és Robnak dolgoznia kell.
Feltápászkodtam az ágyról és első dolgom volt megsimogatni a hasam. Mosolyogva kezdtem el költögetni,nagyban alvó szerelmemet.
- Édesem...fel kéne kelned. Menj gyorsan zuhanyozni,addig készítek neked reggelit.
Ez volt hétköznap a szokás. Mindig felkeltem mikor dolgozni ment ,aminek nagyon nem örült,nem értett egyet azzal ,hogy én is hajnalban kelek. De muszáj volt látnom ,különben nem bírtam volna ki estig nélküle.
-Mmmm ,neeeem...én ma nem megyek dolgozni-motyogta,szerintem azt sem tudta melyik földrészen pihen éppen.
- Persze, persze,az szuper lenne ,de sajnos nem fog összejönni ,szóval gyere.
-Aaah..-nyögdécselve tápászkodott fel.
Mi a fenéért nyög? Nem tudja ,hogy a terhes nők kívánósak és nem csak  a kaja terén? Hihetetlen,most komolyan beindultam ennyitől? Hát kétségkívül.
Kiszaladtam a konyhába kávét főzni ,majd utána mentem a fürdőbe. Ez van,nincs mit tenni. Ha egyszer kell valami ,akkor kell.
Az ajtó nem volt bezárva ,így ne hallhatta ,hogy jövök. Pár másodpercig csak feszes hátsóját nézegettem.
Hmm...van nekem ízlésem.
Bemásztam mellé a zuhanykabinba ,majd hátulról átöleltem. Nem mondom ,hogy nem volt meglepve,nagyot ugrott ijedtében...tényleg nem volt ez eddig szokásom.
- Na mi az ? Ellenállhatatlan vagyok ,ugye ?- húzogatta idiótán a szemöldökét.
- Ne legyél már ilyen beképzelt. Nem neked szól a dolog...ez csak simán szükséglet-nyújtottam ki a
nyelvem játékosan.
- Nem mondod? Na majd meglátjuk.
Egyik kezét derekamra tette,így húzott magához közelebb. Másikkal eltűrte a hajam és nyakamat
kezdte csókolgatni.
Hihetetlen jó érzés volt ,hogy nedves testünk összeért. Éreztem ,hogy kicsi Rob már kezd éledezni.
Kezeim nyaka köré kulcsoltam ,így vontam magamhoz egy csókra. Rob nem sokat hezitált,pár
pillanatig melleimet kényeztette ,kezével és szájával egyaránt ,majd keze becsúszott lábaim
közé és egyből két ujjával merült el bennem.
Hátamat a zuhanykabin oldalának vetve ,hangosan nyögtem Rob nevét ,aki láthatóan kezdte
elveszíteni az önkontrollt.
Pár másodperc múlva Rob vállán lihegtem és próbáltam visszaállítani a normális légzésemet.
Vissza szerettem volna adni neki a kedvességét ,de mikor megpróbáltam lehajolni ,megállított.
- Ne most cica. Térjünk a lényegre - suttogta a fülembe ,nekem pedig ennyi elég is volt.
Odalent megragadva ,kezem párszor végig húztam rajta ,majd magamba vezettem. Egyszerre
nyögtünk fel a  bódító érzéstől és nem is kellett több pár erőteljes lökésnél és már a mindketten
 a mennyekbe éreztük magunkat.
Hát nem mondom ,hogy ez volt együttlétünk legromantikusabb szeretkezése ,de mindenképp kielégítő volt ,nem csak számomra.
Úgy terveztem ,hogy miután Rob elmegy,visszafekszem ,de ezek után már úgysem menne az alvás...
Rob felöltözött ,én csak egy köntöst kaptam magamra és kimentem a konyhába valami reggeli félét
összedobni, de gyorsan mivel eléggé késésben volt már. Nem is tudom miért...
- Drágám ,ma lesz egy stáb vacsora féleség. El szeretnél jönni? - motyogta Rob,miközben nagyba tömte magába a rántottáját.
- Ömm...azt hiszem igen,hánytól lesz? - hat előtt mindenképp hazaérek a munkából.
- Kb. nyolckor kezdődik,akkor érted jövök ,rendben ? - már felállva magyarázott ,a kabátja a kezében volt,indulásra készen.
- Oké ,nyolcra kész leszek. Szia,szeretlek - öleltem meg
- Én is titeket-mosolygott édesen, jaj ,de drága

Mivel vissza már nem feküdtem elkezdtem takarítani,bár nagy kupi nem volt,valamivel el kellett
foglalnom magam.
Miután befejeztem leülte reggelizni ,aztán megnéztem egy filmet és lassan eltelt a délelött.1-kor
elkezdtem készülődni, egy óra múlva bent kéne lennem a szerkesztőségben. Újságíró voltam ,de nem
 pletykalapoknál ,hanem divatmagazinnál.
Sokan nem becsülik semmire ezt a munkát ,mint például a szüleim ,de én őszintén szeretem ezt csinálni ,már kicsi korom óta foglalkoztat a divat és végre azt csinálhatom ,amit szeretnék. Bár anyáék azt hiszik ,könnyű volt bekerülni ,egyáltalán nem. Keményen megdolgoztam érte.
Próbáltam Robot hívni ,de nem vette fel. Furcsa,általában mindig felveszi ha hívom,vagy ha épen akkor nem ér rá,visszahív. Na mindegy,majd csak felhív.

A délutánom sem volt felettébb érdekes ,elmondtam a főnökömnek ,hogy mi a helyzet és ,hogy akkor is szeretnék dolgozni mikor már nem fogok tudni bejárni. Nagyon rugalmas volt ebből a szempontból ,amiért nagyon hálás voltam neki, nem akartam otthagyni az állásom.
Öt fele ,mikor hazafele indultam megint próbáltam Robot hívni ,de ismét hiába. Nem tudom mi van vele, egész nap a hívását vártam,mivel legalább kétszer egy nap szoktunk beszélni.
Otthon lepakoltam és elkezdtem valami normális ruha után kutatni. Hiába...az nő örök problémája...
szekrény tele,még sincs mit felvenni soha.
Végül egy szűk fekete mellett döntöttem,az mindig beválik.
Elmentem zuhanyozni ,elég ráérősen ,nyolcig még volt két órám. Egyúttal hajat is mostam,Rob kedvencével,a gyümölcsössel.
Megtörölköztem,felöltöztem ,megszárítottam a hajam,felkentem egy kis sminket-úgy látszik elég hamar eltelt az a két óra,mert már csak arra eszméltem fel ,hogy kulcszörgést hallok. Megjött.
Kirohantam a napaliba és a nyakába vetettem magam. Olyan jó illata van...
- Hiányoztál - suttogtam neki
- Aha..nekem is .induljunk ,mert el fogunk késni.
Most akkor mi van ? Se egy csók ,meg sem ölelt de még egy puszi sem. És mi az ,hogy "aha"...mi van vele?
Rám sem mosolygott ráadásul ...mindig rám mosolyog. És még azt sem mondta ,hogy milyen jól nézek ki,ami nem is lenne annyira furcsa,mert nem várom el,de máskor mindig mondja ,hogy neki van a legszebb barátnője és ,hogy csinos vagyok ,de most semmi. Valami furcsa volt a szemében ,amivel nem akartam törődni, de egyáltalán nem tetszett.
Felvettem a kabátom és a táskám,majd mellé sétáltam és összekulcsoltam a kezeinket. Rob meg csak
egyszerűen kihúzta a kezét az enyémből és elindult lefelé. A tekintetem elhomályosult és rögtön
arra gondoltam ,hogy elmondta a munkahelyén,hogy gyerekünk lesz és ez nem tetszett a rendezőnek
és neki fontosabb a munkája .Istenem,biztos ez történt. Éreztem,hogy ez lesz,az én boldogságom
sosem tart sokáig. Úgy tűnik én nem érdemlem meg.
Lesétáltam az autóig,ahol Rob már türelmetlenül topogott.
- Igazán siethetnél kicsit,megmondtam ,hogy késésben vagyunk,mit lehet ezen érteni ?Jesszus...-
hát ha eddig nem voltam lesokkolva,akkor eljött az ideje. Soha nem beszélt még így velem.
Valami történt ,ebben most már biztos voltam,csak azt nem tudom még ,hogy mi az .
Leforrázva ültem be a kocsiba,muszáj volt rákérdeznem,ezt egyszerűen képtelen vagyok elviselni.
- Rob ,elárulnád nekem is kérlek,hogy mi a fene bajod van ?És ne mondd ,hogy semmi ,mert
nem szoktál így viselkedni,tudom ,hogy történt valami és akármi az,szeretném ,ha megosztanád velem.
- Ugyan,kérlek ne dramatizáld már túl a dolgokat,egyszerűen rossz napom volt. Ennyi.
Ennyi. Na persze. Azért beszél így velem és néz semmibe. Elfordultam az ablak felé,mire hallottam ,hogy vesz egy mély levegőt és mintha mondani akart volna valamit ,de aztán mégsem tette. Jobb is...úgy látszik ma csak megbántani tud.
Az étteremhez érve Rob leparkolt ,majd majd elindult befele. És itt volt az a pont mikor azon voltam ,hogy fogom magam és visszafordulok. De nem teszem meg ezt vele. Én nem fogom azt csinálni mint ő. A bejáratnál  toporgott idegesen,mikor odaértem. Ki sem nyitotta előttem az ajtót ,meg sem várt,semmi,csak ment előre.
Ő hamarabb ért oda ,mint én ,mér köszönt is mindenkinek ,mire nekem is sikerült odakecmeregnem.
-Á, Sofie, gratulálok nektek a kisbabához,mondtam is Robnak, hogy abszolút megértem ha változtatni akar a programján elvégre most  a baba a legfontosabb- na hát az a pont kilőve ,hogy a rendező mondott neki valamit,ugyanis ezek szerint ő nem bánja.
- Köszönöm szépen George - mosolyogtam rá kedvesen .
Odamentem köszönni mindenkihez ,Blanca ugyanazzal az utálattal nézett rám,mint először ,mikor találkoztunk.
Nekem sem volt szimpatikus ,de legalább megpróbálom eltűrni ,végül is emberek vagyunk ,próbáljunk meg úgy is viselkedni. Hát neki nem jött össze. Egy nagyon csúnya nézéssel egybekötött "hello"-t bírt kinyögni. Köszi,szuper az estém.
De ami a legjobban zavart,az az volt,hogy Rob mellé ült le ,még véletlenül sem mellém és már nagyba beszélgettek,Rob tudomást sem vett rólam. Volt még mellette egy hely ,de először nem akartam odamenni,nekem is van büszkeségem,de aztán rájöttem,hogy nála semmi sem fontosabb és ha így van rá esély ,hogy beszélhessünk, kihasználom. Így tehát felállva a helyemről odasétáltam az üres székhez és leültem,ezzel megzavarva az érdekes beszélgetésüket. Blanka szégyentelenül közel volt hajolva Robhoz, ezzel kitűnő belátást engedélyezve a dekoltázsába.
Hihetetlen ez a nő,komolyan mondom,nincs bőr  a képén?? Rob nem szingli pasi,aki épp keresi a barátnőjét.
Én vagyok a barátnője,a fenébe is.
És ha kell meg is mutatom. Rosszul esett,hogy Rob rám sem nézett ,mikor oda ültem mellé ,de remélem nemsokára fel fog neki tűnni.
Kijött a pincér ,felvenni a rendeléseket. Én csirkemellet kértem ,Rob meg steaket.
- Rob buli van,miért nem iszol valamit? Talán megtiltja valaki ? - Blanca. Utállak.
- Tényleg drágám,igyál valamit,majd én vezetek hazafele - adtam egy puszit az arcára ,mire megjelent
rajta egy apró mosoly,amit az este folyamán először láttam rajta és ettől a gondolattól sírni tudtam volna.
Attól meg még inkább ,hogy nem tartott ez a mosoly pár másodpercnél tovább,egyből rendezte vonásait és visszatért a "kimért Rob ".Én ezt nem bírom már.
- Jó ötlet , Blanca, tényleg,miért ne ?  - na itt telt be a pohár
Komolyan nem vesz rólam tudomást? Na majd meglátjuk. Nem akartam én botrányt sem nyilvános
veszekedést ,azt Blanca szívem csak élvezte volna. Más eszközökhöz kellett folyamodnom. Még jó,hogy tudom mit kell csinálnom ahhoz,hogy egyetlen érintésemtől felizguljon Mr.Pattinson.
Kezem diszkréten az asztal alá csúsztattam és elkezdtem simogatni Rob combját. Éppen ivott ,hát biztos félrenyelt a drágám,mert eléggé csúnyán kezdett el köhögni.
- Jajj édesem ,minden rendben ?Félrenyeltél? - édesen mosolyogva hajoltam hozzá ,tudtam ,hogy nincs semmi baja.
- Mi a fenét csinálsz? - hajolt hozzám és szinte hangtalanul kérdezte.
- Próbálom megoldani ,hogy hozzám szólj ,mi a fene bajod van? Soha nem viselkednék így veled. És tudod miért? Mert szeretlek és akit szeret az ember ,azzal nem viselkedik így-igazából nem azzal akartam meggyanúsítani, hogy nem szeret,éreztem,hogy szeret ,de nem értettem a viselkedését és próbáltam megfejteni.
- Ha valaki szeret valakit,akkor nem csalja meg. Kitől van egyáltalán a gyerek? Tőlem vagy a kedves munkatársadtól? - egy normális nő viselkedése az lett volna ,hogy pofon vágja és hagyja a fenébe ,nem éri meg a pasi ,hogy ilyeneket eltűrjön. De én nem ezt tettem. Csak döbbentem néztem rá,majd  kiszaladtam a mosdóba és elkezdtem sírni.
Hol van az én Robom? Aki minden cselekedetével érezteti velem,hogy szeret? Miért mondott nekem ilyeneket?
Nem érzi ,hogy mennyire szeretem,hogy mennyire odáig vagyok érte ,hogy imádom. Soha nem kéne senki más.
De nem. Ez nem az ő hibája,valaki biztos bebeszélte neki ,mert ő képtelen ilyeneket kitalálni. Mégis ....ennél jobban már meg sem tudott volna bántani. És az,hogy nem tőle van a gyerekünk?Ez semmi mást nem váltott ki belőlem, csak elkeseredést. Soha nem csalnám meg. Ráadásul ezzel most azt akarta mondani hogy én csak a pénzéért vagyok vele. Van egy sejtésem ki volt az ,aki ilyeneket mondott neki .Menjek vissza? Azzal aláírnám,hogy amit mondott igaz, ráadásul még én vagyok az ,aki könyörög neki ,hogy fogadja vissza. Na azt már nem .Ezt nem kapod meg Robert Pattinson.
Egyszer csak hallottam ,hogy nyílik az ajtó ,de nem törődtem a belépő emberrel,nem érdekelt ,hogy egy idegen lát ilyen állapotban,csak tovább sírdogáltam. Ekkor két erős kar fonódott körém.
- Bocsáss meg. Tudom ,hogy szörnyű dolgokat vágtam a fejedhez és hogy nem fogsz könnyen megbocsájtani, de nem adom fel,mindent megfogok tenni azért ,hogy visszanyerjem a bizalmadat - nem érzékenyültem el most ettől ,csak egy dologra voltam kíváncsi-és tudnod kell ,hogy egyetlen szót sem gondoltam komolyan abból amivel megvádoltalak. Szeretlek ,kicsim-mondandója végén nyakamba temette az arcát és mélyeket lélegzett. Ilyenkor mindig hozzábújok vagy megölelgetem ,most viszont csak mereven álltam karjai közt.
- Nem szeretsz már?
- Minek kérdezel ilyeneket?Tudod ,hogy szeretlek. De egy olyan dologgal vádoltál meg ,amit nem tudom ,hogy képes leszek-e megbocsájtani neked. Ez a kisbaba ...a legőszintébb dolog az életemben,szerinted képes lennék ezt hazudni neked Rob? Komolyan ezt gondolod? - most már kezdtem ideges lenni. Eddig csak csalódott voltam de most már határozottan dühös. Minek néz engem ,egy kurvának ?  - Ki volt az ,aki teletömte a fejedet ilyenekkel?
Őszintén Rob ,tudom ki  volt az ,de tőled szeretném hallani - persze biztos nem voltam benne ,de nagyon erős volt a gyanúm.
- Blanca. Tudom ,hogy nálam nagyobb hülye nincs ,hogy adtam valamit a szavára ,de ...nem tudom ...csak...ne haragudj.
Annyira fájdalmasan tud nézni ,esküszöm,mint egy kóbor kiskutya. Tudtam ,hogy meg fogok neki bocsájtani,hisz szeretem és félre fogom tenni a büszkeségem,de szeretném ha még teperne kicsit.
- Ugye tudod ,hogy azzal ,hogy így nézel ,nincs minden megoldva...?
- Tudom ,persze ...igen..én..
Na jó ,itt már megkegyelmeztem. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Szeretlek-suttogtam neki.
- Én is nagyon,nagyon,nagyon szeretlek.
Örülök,hogy végre megtudtam mi baja Robnak és ,hogy ki tömte a fejést hülyeségekkel,annak meg még inkább, hogy meg tudtuk beszélni ,de ezt nem hagyom annyiban. Blanka ellenem fordította Robot és e felett nem fogok csak úgy elsiklani. Nem tudod kivel kezdtél ki, édesem. A mai estém nyugodt szível rááldozom arra,hogy téged bosszantsalak.

Hanna